Politikailag korrekten
Hiába utálja az ember, lépten-nyomon, akarva akaratlanul bele olvas a
legbugyutább bulvárba. Ha sorban áll a Közétben, ha sorbanül az orvosnál, ha
telipakolják a postaládáját vele naponta. Nagy általánosságban az Interneten is
ez hömpölyög, egyre nehezebb hitelérdemlő, komoly információhoz jutni, ahhoz is
egy hírszemét-rengetegen kell előbb áthatolni. Egy-egy kis sajtó-kacsa, vagy
csak egyszerűen rosszul, felületesen megírt cikk, mint egy vírus terjed, meg
tudja pillanatok alatt fertőzni az egész médiát. Alig olvastam a rikító címet a
bolt kasszájánál kifüggesztett revolverlap első oldalán, már egy SMS-t is
kaptam ugyan ebben a tárgykörben, tíz perccel később az „Arckönyvön”- is ezzel
a hírrel próbálkoztak önjelölt tréfamesterek poénkodni. A hír maga egy féligazság,
mint általában ezek a könnyen fogyasztható vízimadarak, ám ezek a sajtókacsák többnyire
megfekszik a fogyasztó gyomrát, vagy sokkal inkább szellemét. Hogy Hannoverben
átnevezték a cigánypecsenyét, mert rasszistának találták a kifejezést – ez volt
az a bombasztikus hír. A Németországból hányavetin átjött cikk lényege
természetesen nem a „paranojás hülyeségnek” tűnő átnevezés, hanem egy
évtizedeken át folyó, – időnként heves – vita egyik konzekvenciája. Mit is
mondhatna a gyorstalpalt zsurnaliszta kérdésére Magyarország hangadó cigány
éttermese: „Ez egy baromság”, a francia krémes is marad nála francia, a ponty is
marad szerb, a tocsni meg szlovák. Nem fogjuk a cigánypecsenyét, roma- vagy
etnikumpecsenyének átkeresztelni. A megkérdezett magyar roma-celebeknek nem
tűnt fel, hogy nem a hannoveri önkormányzat, hanem az egyik német roma
érdekvédőszervezet indítványozta, az élelmiszer-ipari szereplők megregulázását,
és követelte a Zigeuner /cigány/ elnevezés visszavonását készítményeikről. Ilyenek
példának okán a Németországban méltán népszerű Zigeunersauce /cigányszósz/,
vagy a már említett Zigeunerbraten/cigánypecsenye kifejezések is, melyek ennek
megfelelően szerepeltek a város közfenntartású menzáinak étlapjain. A helyi
gasztronómia nincs elragadtatva, – ez nem csoda, – az élelmiszergyártók sem rajonganak
az elgondolásért. Állítják, hogy 100 éves hagyományról van szó, az elnevezés
már egy szakmai terminus technikus, a szakszótárban is megtalálható, és nem
helyettesíthető. Mint érv hozták fel azt is, hogy a vásárlók nem fogják új
nevek alatt megtalálni a megszeretett termékeket, sőt, lehet, éppen maguk a
cigányok fognak a leghevesebben tiltakozni a változás ellen. Ez persze nem így
történt. A hannoveri „Roma és Szintók Fóruma” szerint a „Zigeuner” kifejezés rájuk
nézve rossz hangzású, határozottan diszkriminatív és rasszista. A fogalom
kötődése a romák üldöztetéséhez és a porrajmosz-hoz /a cigány holokauszthoz/ is
egyértelmű. A kötődés lényege a következő, és ennek ismeretében teljesen más
fényben tűnik fel a hannoveri eset: A németben a Zigeuner szót, – elsősorban a
náci időkben – a „Zieh Gauner” vagy „ziehender Gauner” kifejezéssel hozták
összefüggésbe. Ennek a fordítása kétféle lehet. Az első: „vonuló, költözködő,
nomadizáló bűnöző, rabló”. A másik felszólítómódban: Zieh Gauner! – tehát
„takarodj csirkefogó!”. A zsidókról is terjesztett különböző életveszélyes
„tudományos” hazugságok ismeretében nyílván nem kell bővebben kifejtenem,
milyen veszélyeket rejt a fent ecsetelt etimológia. A nyelvészek ma már
aránylag biztosak benne, hogy a „cigány” szót tévedés az „ófelnémetből” vagy akár
a jidisből levezetni. A népnév hitelt érdemlően indiai vagy perzsa gyökerekkel
rendelkezik. Az észak-nyugatindiai törzsnév "csangar" jön szóba. De
ki tudja, Bizáncban nyilván eretnekeknek, pogányoknak minősítették őket hindu
istenek miatt. Ez az ’Érinthetetlenek’ szektája, görögül Atsiganosz. Ők az
Ókorban várdoroltak Indiából Kis-Ázsiába. Mint lehetséges forrás tekinthetünk a
perzsa " cigáneh" szóra, melynek jelentése zenész és táncos. Az európai
nyelveken sok kifejezés létezik a cigányokra, de ezeket mind a cigáneh-ből
vezették le: a franciában „tzigane”, a németben tehát „Zigeuner”, „cigány”
magyarul. Az angolok „gipsy”-je, a spanyolok „ginato”-ja, stb. a latin
aegyptanus-ból („egyiptomi”) származtatható, mint ahogy a hiedelem is, hogy a
cigányok Egyiptomiak lennének. A „nomád útonálló” tehát nem állja meg a
lingvisztikai vizsgálat próbáját, csupán egy ártalmatlan név rosszindulatú és
következményeiben rasszista deformálása. Ez, a cigányokra nézve hátrányos és
fenyegető átértelmezés viszont olyan mértékben elterjedt Németországban, hogy a
legtöbb közösség ma ragaszkodik a „cigány” mellőzéséhez és a saját törzsnév,
azaz a roma és a szintó elnevezés használatához. Jogosan ajánlják így a
„Paprika szósz magyar módra” nevet, egyébként is egy úgynevezett „magyarosch”
kajáról van szó. A „Puszta szelet” is elviselhető alternatíva a cigánypecsenyére.
A magyar vendéglős persze nem tudja, a sajtó meg nem tudatja vele
ezeket a nem elhanyagolható tényeket, nem csoda hát, hogy szent meggyőződése,
egy étel nevét nem lehet azonosítani egy népcsoport ügyes-bajos dolgaival.
Ultimatív érvként azt hozza fel, az adott cigánypecsenye egyáltalán nem rossz
cégér a romáknak, hiszen a szaftos, szalonnás, fokhagymás húsétel a cigány
ízlésvilágot tükrözi. A felkapott magyar-cigány divattervező hölgy sem érti a
félinformáció által közvetített problémát. Ő még nem találkozott olyan romával,
akit zavart volna akár a cigány elnevezés. Magyarul persze a név maga nem is
jelent semmit, a román és szintón kívül.
Én – szemben a, magát a problémát nem ismerő roma interjúalanyokkal és kérdést
feltárni nem képes bulvárfirkászokkal – megérteni vélem a hannoveri romák
kellemetlen érzéseit, még ha a hazai problémafelvetés hamis fényben is tünteti
fel akciójukat. Európában ma körülbelül 8 millió roma él. A volt szocialista
országokban legalább 6 millió. Belépésünk az Európai Unióba sem változtatott a kirekesztettségen
és a nyomorúságon. Nyolc közép-európai és balkáni ország kormányfői a Roma
Integráció Évtizedévé nyilvánították a 2005-2015 közötti ciklust. Sok idő nem
maradt már, de a helyzet kifejezetten romlott, mint ahogy egyébként az
antiszemitizmus is nőtt. A sokat hangoztatott „zsi-ci üldözési mánia” nem
puszta modern divatbetegség, de egy „természetes állapot”.
Az Internetten alakult vidám kis zsidó csoport, mely maró öniróniával
próbálja a „hétköznapi fasizmus” melankóliáját oldani, rögtön reagált a sajtó
bombasztikus „cigánypecsenye”-sztorijára. A zsidótojás új, politikailag korrekt
elnevezésére tettek javaslatokat, úgy mint mózestojás, izraelitatojás, status
quo ante tojás mit cvíbel, etcetera.
Szerénységem javaslata a „máskéntgondolkodótojás” volt.
Megjegyzések