MIDRÁSON
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 9. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk פקודי (Pökúdé) Mózes II. könyve 38. fejezetének 21. versétől a 40. fejezet 38. verséig tart, egyben ez Mózes II. könyvének utolsó hetiszakasza. Olvashatjuk benne a pusztai szentély munkálatainak befejezését, berendezését, valamint a felhőt, mely befedte a szentélyt nappal, de éjjel tűzzé változott. A háftóra pedig a Királyok I. könyve 7. fejezetének 51. versétől a 8. fejezet 21. verséig tart. Mikor befejezzük szombat reggel a könyv olvasását, a közösség együtt mondja a következő szavakat: ונתחזק חזק חזק, (cházák, cházák, vöniszcházék) , azaz erősödj, erősödj, és erősítsük egymást! E mondattal az éppen befejezett könyvben foglalt törvények megtartására buzdítják egymást a közösség tagjai. Ugyanígy járunk el a Tóra minden könyve utolsó hetiszakaszának olvastakor.
„Ez a hajléknak, a bizonyság hajlékának elszámolása ”. Mit jelent ez esetben a bizonyság szó? Rabbi Simon ben Rabbi Jismáél így magyarázza: bizonyság a világ népei számára, hogy I.ten megbocsátott Izraelnek az aranyborjú bűne miatt. Ha nem bocsátott volna meg, nem lakozott volna a felhő a hajlék fölött. Rabbi Jicchák így szólt: hasonlatos ez egy királyhoz, akinek volt egy felesége, akit nagyon szeretett. Ahogy telt-múlt az idő, egyszer megharagudott rá, és elkergette a házától. Az asszony ismerősei és barátai gúnyolták őt, mondván: ”sosem tér vissza hozzád”! Egy szép napon azonban váratlanul megérkezett egy hírnök, ki üzenetet hozott a királytól. Az üzenet így szólt: „Készítsd elő a vendégszobát, és készülj fel te is, mert ekkor és ekkor megérkezem hozzád!”. Amikor elérkezet a megjelölt nap, a király valóban eljött az asszonyához, és tiszta szívéből megbocsátott neki. Meglátogatta őt a lakosztályában és leült vele lakomázni. A királyné barátai és rokonai először nem akartak hitelt adni a hírnököknek, akik elújságolták, hogy ez valóban megtörtént, de amikor megérezték a finom illatszereket, amelyeket a király használt, akkor már kénytelenek voltak hinni nekik.
Ugyanígy történt I.ten és Izrael között –folytatta Rabbi Jicchák. I.ten nagy szeretetében elvezette őket Szináj hegyéhez, nekik adta a Tórát; királyoknak hívta őket mondván: „és lesztek nékem papi királysággá” de nem telt el negyven nap, és máris bűnt követtek el. A pogány népek, mikor megtudták, mi történt, gúnyolódtak, és azt mondták: I.ten nem fog többé megbocsátani nekik! Erről írja a próféta: „azt mondják a nemzet közt: nem fognak többé maradni ”! Mózes azonban eredményesen könyörgött irgalomért, míg I.ten azt nem mondta: „megbocsátok, szavaid szerint ”. Erre Mózes így szólt: „Világ Ura! Én tudom, és a nép egésze is tudja, hogy te megbocsátottál fiaidnak, de valahogy tedd nyilvánvalóvá a világ népei előtt, hogy már nincs Benned harag Izrael iránt.” Erre való válaszul mondotta I.ten Mózesek: „építsetek nekem szentélyt, és közöttük fogok lakozni ”. Ez lesz a bizonyság a világ népei előtt, hogy megbocsáttatott Izrael bűne.
„Ez a hajléknak, a bizonyság hajlékának elszámolása ”. Miért szerepel egy versen belül kétszer a „hajlék” szó? Rabbi Chijja ben Aba mondta: Mihez hasonlatos a pogány? Egy emberhez, aki gyűlölte a királyt, és egyre csak azon törte a fejét, hogy miként tudna felülkerekedni rajta. Bármit gondolt is ki, reménytelen volt. Mit tett hát? Odament a király szobrához, és le akarta rombolni. Eszébe jutott azonban, hogy ha elfogják, kivégzik a tettéért. Fogott hát egy ásót, és elkezdett messziről egy alagutat ásni, hogy majd abba zuhanjon majd be a szobor. Így volt ez a pogányokkal is. I.tennel akartak szembeszállni, mikor látták, hogy ez lehetetlen, megtámadták Izraelt. Erre a kísérletre vonatkozik Dávid szava: „Összeállnak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Ő felkentje ellen ”. Mikor látták, hogy gyengék ahhoz, hogy véghezvigyék tervüket, megtámadták Izraelt. S nem elégedtek meg azzal, hogy megtámadják, gyökerestül ki akarták irtani a föld színéről. Mikor válhatott volna valóra a galád terv? Ha Izraelnek nem lett volna semmiféle, I.tentől kapott biztosítéka. Ezért szerepel kétszer a „hajlék” szó, mert ez volt I.ten védelmének záloga .
Frölich Róbert
I. évfolyam 9. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk פקודי (Pökúdé) Mózes II. könyve 38. fejezetének 21. versétől a 40. fejezet 38. verséig tart, egyben ez Mózes II. könyvének utolsó hetiszakasza. Olvashatjuk benne a pusztai szentély munkálatainak befejezését, berendezését, valamint a felhőt, mely befedte a szentélyt nappal, de éjjel tűzzé változott. A háftóra pedig a Királyok I. könyve 7. fejezetének 51. versétől a 8. fejezet 21. verséig tart. Mikor befejezzük szombat reggel a könyv olvasását, a közösség együtt mondja a következő szavakat: ונתחזק חזק חזק, (cházák, cházák, vöniszcházék) , azaz erősödj, erősödj, és erősítsük egymást! E mondattal az éppen befejezett könyvben foglalt törvények megtartására buzdítják egymást a közösség tagjai. Ugyanígy járunk el a Tóra minden könyve utolsó hetiszakaszának olvastakor.
„Ez a hajléknak, a bizonyság hajlékának elszámolása ”. Mit jelent ez esetben a bizonyság szó? Rabbi Simon ben Rabbi Jismáél így magyarázza: bizonyság a világ népei számára, hogy I.ten megbocsátott Izraelnek az aranyborjú bűne miatt. Ha nem bocsátott volna meg, nem lakozott volna a felhő a hajlék fölött. Rabbi Jicchák így szólt: hasonlatos ez egy királyhoz, akinek volt egy felesége, akit nagyon szeretett. Ahogy telt-múlt az idő, egyszer megharagudott rá, és elkergette a házától. Az asszony ismerősei és barátai gúnyolták őt, mondván: ”sosem tér vissza hozzád”! Egy szép napon azonban váratlanul megérkezett egy hírnök, ki üzenetet hozott a királytól. Az üzenet így szólt: „Készítsd elő a vendégszobát, és készülj fel te is, mert ekkor és ekkor megérkezem hozzád!”. Amikor elérkezet a megjelölt nap, a király valóban eljött az asszonyához, és tiszta szívéből megbocsátott neki. Meglátogatta őt a lakosztályában és leült vele lakomázni. A királyné barátai és rokonai először nem akartak hitelt adni a hírnököknek, akik elújságolták, hogy ez valóban megtörtént, de amikor megérezték a finom illatszereket, amelyeket a király használt, akkor már kénytelenek voltak hinni nekik.
Ugyanígy történt I.ten és Izrael között –folytatta Rabbi Jicchák. I.ten nagy szeretetében elvezette őket Szináj hegyéhez, nekik adta a Tórát; királyoknak hívta őket mondván: „és lesztek nékem papi királysággá” de nem telt el negyven nap, és máris bűnt követtek el. A pogány népek, mikor megtudták, mi történt, gúnyolódtak, és azt mondták: I.ten nem fog többé megbocsátani nekik! Erről írja a próféta: „azt mondják a nemzet közt: nem fognak többé maradni ”! Mózes azonban eredményesen könyörgött irgalomért, míg I.ten azt nem mondta: „megbocsátok, szavaid szerint ”. Erre Mózes így szólt: „Világ Ura! Én tudom, és a nép egésze is tudja, hogy te megbocsátottál fiaidnak, de valahogy tedd nyilvánvalóvá a világ népei előtt, hogy már nincs Benned harag Izrael iránt.” Erre való válaszul mondotta I.ten Mózesek: „építsetek nekem szentélyt, és közöttük fogok lakozni ”. Ez lesz a bizonyság a világ népei előtt, hogy megbocsáttatott Izrael bűne.
„Ez a hajléknak, a bizonyság hajlékának elszámolása ”. Miért szerepel egy versen belül kétszer a „hajlék” szó? Rabbi Chijja ben Aba mondta: Mihez hasonlatos a pogány? Egy emberhez, aki gyűlölte a királyt, és egyre csak azon törte a fejét, hogy miként tudna felülkerekedni rajta. Bármit gondolt is ki, reménytelen volt. Mit tett hát? Odament a király szobrához, és le akarta rombolni. Eszébe jutott azonban, hogy ha elfogják, kivégzik a tettéért. Fogott hát egy ásót, és elkezdett messziről egy alagutat ásni, hogy majd abba zuhanjon majd be a szobor. Így volt ez a pogányokkal is. I.tennel akartak szembeszállni, mikor látták, hogy ez lehetetlen, megtámadták Izraelt. Erre a kísérletre vonatkozik Dávid szava: „Összeállnak a föld királyai, és együtt tanakodnak a fejedelmek az Ő felkentje ellen ”. Mikor látták, hogy gyengék ahhoz, hogy véghezvigyék tervüket, megtámadták Izraelt. S nem elégedtek meg azzal, hogy megtámadják, gyökerestül ki akarták irtani a föld színéről. Mikor válhatott volna valóra a galád terv? Ha Izraelnek nem lett volna semmiféle, I.tentől kapott biztosítéka. Ezért szerepel kétszer a „hajlék” szó, mert ez volt I.ten védelmének záloga .
Frölich Róbert
Megjegyzések