MIDRÁSON

A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa

I. évfolyam 6. szám




Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk תצוה (Töcáve), Mózes II. könyve 27. fejezetének 20. versétől a 30. fejezet 10. verséig tart. Szó esik benne az Éfódról és a Hósenről, a papi öltözék elkészítéséről, a felavatási szertartásról, és néhány áldozatról. A háftóra pedig Ezékiel könyve 43. fejezetének 10-27. verse. Mivel a Midrás még mindig szűken bánik a legendákkal e téren, így ismét a kommentárirodalomból szemezgetünk.

A főpap öltözetének egyik legrejtélyesebb eleme volt az Éfód és a Hósen. Rási szerint az Éfód a főpap ruhájához volt kötve, olyan széles volt, mint egy férfi vállszélessége, és úgy volt fölerősítve a főpap ruhájára, mint a nőkre a lovaglóruha. Szfornó hozzáteszi: az Éfód az embert a derekától lefelé takarta be, a ruha fölött hordták, és két szalaggal rögzítették átvetve a vállon.

A főpap köpenyét aranycsengettyűkkel és gránátalmával díszítették. Chizkúni szerint azért, hogy tudni lehessen, mikor kezdi meg a főpap a szolgálatát, és mindenki I.ten felé fordíthassa a szívét, elmerülhessen az áhítatban. Rásbám így indokolja a csengettyűket: Mivel I.ten megparancsolta , hogy senki ne legyen a szentélyben a Jajm Kippur-i szertartás során, így a csengettyűk hangját hallva, mindenkinek volt ideje eltávolodni a Szentély belsejétől.

A Hósen közepébe kellett helyezni az Urimot és a Tumimot . E két fogalom a mai napig rejtélyes. Rási szerint ezek olyan tárgyak voltak, melyeket a főpap hordott, és beléjük volt vésve I.ten neve. Rámbán kifejti, hogy e tárgyakat határozott névelővel látja el a Tóra, tehát ezek már megvoltak korábban is. Sőt, Ibn Ezrára elmondja, hogy ezek olyan formájúak voltak, mint a nem zsidó csillagjósok és varázslók jövőbelátó eszközei, de ezeken I.ten kiejthetetlen neve volt, s így alkalmassá váltak arra, hogy tanácsot adjanak Izraelnek. Létezik olyan eszmefuttatás is, mely szerint az a tizenkét kő, mlyek a Hósenben voltak és az Urim és Tumim azonosak egymással. A Holt-tengeri tekercsekben is szóba hozzák „az Urim és a Tumim törvényét”.Egyetlen helyen említtetik meg kimondva a Szentírásban, hogy jövendőmondásra használták az Urimot és a Tumimot. Saul fordul hozzájuk, mikor a filiszteusok Súnemban gyülekeztek, s megrettent tőlük. Mivel nem kapott választ, az Én Dor-i halottidézőhöz fordult, aki megidézte neki Sámuel szellemét. Másnap a szellem jövendölése szerint Saul és Jonatán is elestek a Gilboa-hegyi csatában.

„És lakozni fogok Izrael fiai között ”. Száádja Gáon szerint ez nem mást jelent, mint hogy a Söchinó, az I.teni dicsőség borítja be Izraelt. Ibn Ezra kommentárjában elmondja, hogy e mondat e törzsek elhelyezkedésére és a tábor felépítésére utal: a törzsek a tábor négy oldalán helyezkedtek el, négyzetet alkotva, ki-ki a maga zászlaja alatt, a frigysátor pedig a négyzet közepén állott. I.ten lakhelye a sátor volt, így az i.teni szellem egyformán sugárzott ki mindenkire.

Fröhlich Róbert

Megjegyzések