A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa

I. évfolyam 7. szám




Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk כי תשא (Ki sziszó), Mózes II. könyve 21. fejezetének 11. versétől a 34. fejezet 34. verséig tart. Olvashatunk a fél sekeles adóról, mely népszámlálás céljait is szolgálta, a pusztai szentély felszerelési tárgyairól, az aranyborjúról és a két új kőtábláról, valamint Mózes és I.ten „szemtől-szembe” való találkozásáról és ennek következményeiről. A háftóra pedig a Királyok I. könyve 18. fejezetének 1. versétől a 39. versig tart.

„És látták, hogy késlekedik Mózes” . A késlekedik szó héberül: בשש, melynek két olvasata van; késlekedik és hatkor. A Midrás e két olvasatot emeli ki. Midőn Mózes felment a hegyre, így szólt Izraelhez: negyven nap múlva, hatkor itt vagyok. A negyvenedik napon összegyűlt negyvenezer ember -a gyülevész nép, mely velük együtt jött ki Egyiptomból-, és két egyiptomi varázsló. A két varázslót Jonnosznak és Jumbrosznak hívták, s a tíz csapás kezdetén ők voltak „Egyiptom írástudói, akik hasonlóképpen cselekedtek titkos bűvészetükkel” , mint Mózes. Ők mondták Áronnak és Chúrnak: nem jön vissza! Áronék hiába mondták, hogy éppen most jön le a hegyről, nem hittek nekik és nem figyeltek reájuk.
Vannak, akik úgy tartják, hogy a Sátán forgatta fel a világot. Megkérdezte Izraelt: hol van Mózes, a ti tanítómesteretek? Felment a magasba- hangzott a válasz. Ekkor azt mondta a Sátán: eljött a hat óra! Nem vonták kétségbe a szavait és hittek neki. Meghalt!- mondotta, s nem vonták kétségbe, amit mondott. Ekkor megmutatta Izraelnek Mózes ágyának alakját, mely ég és föld között lebegett, mire a nép rámutatott a jelenésre és felkiáltott: „ez a férfiú Mózes ”!

Nem egészen érthető a Tóra szavaiból, hogy Áron miért készítette el az aranyborjút. A Midrás rávilágít az indokra. Rabbi Berechja Rabbi Abba bár Káháná nevében mondta: a nép először Chúrhoz ment, és így szólt: Kelj fel, és készíts nekünk istent! Mikor nem hallgatott reájuk, sőt szidalmazni kezdte őket, mert kishitűek és hamar elfelejtették, mennyi csodát vitt véghez miattuk az Ö.való, rátámadtak és meggyilkolták. Erre az eseményre utal a próféta: „Ruháid szélén is találtatott megölt ártatlan szegényeknek vére” . Ezután mentek Áronhoz, és követelték, hogy készítsen nekik istent. Áron megrettent, mert hallotta, mi történt Chúrral, és elkészítette a bálványt.

Megfenyegették Áront, hogy úgy végzi, mint Chúr. Áron megpróbálta húzni az időt, mert bízott Mózes visszatértében, s azt mondta a felhevült zsidóknak: „Szedjétek le az aranyfüggőket, melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülében vannak, és hozzátok elébem! ” Nehéz feladat elé állította ezzel a népet, mivel a nők ragaszkodtak az ékszereikhez. Sőt, midőn a férjeik eléjük álltak, és elmondták, mire kellenek az ékszerek, még fel is háborodtak, mondván: I.ten csodákat tett érettünk, hőstetteket vitt végbe, és mi hálából bálványimádók legyünk?! Ekkor, mivel látta a nép, hogy az asszonyok ellenállnak, „lerakta az egész nép az aranyfüggőket, melyek fülükben voltak ”, mármint a férfiakéban.

„Látta Áron, és oltárt épített ”. A nép segédkezni akart az oltárépítésben. Áron azonban távol tartotta őket az építendő oltártól, mondván: Majd én elkészítem egyedül. Nem lesz szent az oltár, ha valaki hozzáér rajtam kívül! Áron így gondolkodott: amíg felépítem az oltárt, telik vele az idő és megérkezik Mózes. Mikor elkészült az oltárral –melyet pedig igen lassan és alaposan épített fel-, látta, hogy nem érkezett meg Mózes. Így szólt hát a néphez: „Holnap ünnepe lesz az Ö.valónak !” Gondolta, nyer még egy napot. Ekkor a szolgálattevő angyalok fennhangon szólottak : „Elfelejtették I.tent, segítőjüket, ki nagy dolgokat művelt Egyiptomban”!

fröhlich róbert

Megjegyzések