Hagyjátok a Cáhálra, kit sorozzon és kit ne!
Hagyjátok a Cáhálra, kit sorozzon és kit ne!
A Jediot Áháronot internetes portálja, a ynet hétvégi vezércikke egyéni látásmóddal tapint rá a hárédi (ultraortodox) fiatalok behívása körül újból fellángolt közéleti vita lényegére.
A cikk szerzője rámutat: a Cáhál, az Izraeli Hadsereg bővében van a sorköteles fiataloknak. Olyannyira, hogy – már csak a Honvédelmi Minisztériumra is vonatkozó takarékossági intézkedések miatt is – a személyzeti parancsnokság keresi a módját, hogy a nem-harci alakulatok létszámát csökkentse.
Ugyanakkor a kiváló fizikai és mentális tulajdonságokkal rendelkező, a harci alakulatokba alkalmas fiúk, illetve a technológiában és számítástechnikában képzett, vagy képezhető fiatalok körében hiány mutatkozik.
A cikk szerzője szerint a hárédi fiatalok sorozását törvénybe iktatni szándékozó Sákéd-bizottság tervezete – öngól. Sok ezer teljesen fölösleges újonc behívását erőlteti, akiknek a tartása átlagosan havi 5000 sékelébe kerülne az adófizető polgárnak, túl azon, hogy a megengedett halasztás miatt huszonéves, nős hárédi katonák jogos igényeinek kielégítése – szigorúbb kóserság, imaidők tiszteletben tartása, a katonalányok látásának az elkerülése stb. – szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná a felelős elöljárókat.
*
E sorok írója elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a Cáhál egyik legkiválóbb katonájára, a néhai Ráfáél Éjtán (Raful) vezérkari főnökre. Amikor a jellegzetesen szűkszavú tábornokot egy riporter valamikor a nyolcvanas évek elején a hárédi ifjúság besorozásáról kérdezte, a válasz két szóból állt: „Chász vöhálilá”. Isten őrizzen!
Ráful tudta, mit beszél.
Azóta nagyot változott a világ, és benne a hadviselés technikája. A változás gyors és drámai. Míg négy évvel ezelőtt a Cáhál 100 katonát igényelt a „kiber”- (számítástechnikai) egységekbe, addig ma sorozásonként 500 ilyen katonára van szükség, de egy-két év múlva már 1000 főről lesz szó. (Ezeket a feladatokat megfelelően képzett hárédi katonák is el tudják látni – feltéve, hogy hajlandóak ilyen irányú képzésre. Intellektuális képességeikkel nincs semmi baj!)
Ha hadsereg választhatna, nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb ultraortodoxot sorozna be, mint amennyit a Sákéd-bizottság szándékozna. Mert végül is a sorozás értelme, hogy a sor alá kerülő fiatalok olyan egységekbe kerüljenek, ahol valós szükség van rájuk, és szolgálatuk fontos legyen mind a hadseregnek, mind a társadalomnak. HL Izrael
A Jediot Áháronot internetes portálja, a ynet hétvégi vezércikke egyéni látásmóddal tapint rá a hárédi (ultraortodox) fiatalok behívása körül újból fellángolt közéleti vita lényegére.
A cikk szerzője rámutat: a Cáhál, az Izraeli Hadsereg bővében van a sorköteles fiataloknak. Olyannyira, hogy – már csak a Honvédelmi Minisztériumra is vonatkozó takarékossági intézkedések miatt is – a személyzeti parancsnokság keresi a módját, hogy a nem-harci alakulatok létszámát csökkentse.
Ugyanakkor a kiváló fizikai és mentális tulajdonságokkal rendelkező, a harci alakulatokba alkalmas fiúk, illetve a technológiában és számítástechnikában képzett, vagy képezhető fiatalok körében hiány mutatkozik.
A cikk szerzője szerint a hárédi fiatalok sorozását törvénybe iktatni szándékozó Sákéd-bizottság tervezete – öngól. Sok ezer teljesen fölösleges újonc behívását erőlteti, akiknek a tartása átlagosan havi 5000 sékelébe kerülne az adófizető polgárnak, túl azon, hogy a megengedett halasztás miatt huszonéves, nős hárédi katonák jogos igényeinek kielégítése – szigorúbb kóserság, imaidők tiszteletben tartása, a katonalányok látásának az elkerülése stb. – szinte megoldhatatlan feladatok elé állítaná a felelős elöljárókat.
*
E sorok írója elég öreg ahhoz, hogy emlékezzék a Cáhál egyik legkiválóbb katonájára, a néhai Ráfáél Éjtán (Raful) vezérkari főnökre. Amikor a jellegzetesen szűkszavú tábornokot egy riporter valamikor a nyolcvanas évek elején a hárédi ifjúság besorozásáról kérdezte, a válasz két szóból állt: „Chász vöhálilá”. Isten őrizzen!
Ráful tudta, mit beszél.
Azóta nagyot változott a világ, és benne a hadviselés technikája. A változás gyors és drámai. Míg négy évvel ezelőtt a Cáhál 100 katonát igényelt a „kiber”- (számítástechnikai) egységekbe, addig ma sorozásonként 500 ilyen katonára van szükség, de egy-két év múlva már 1000 főről lesz szó. (Ezeket a feladatokat megfelelően képzett hárédi katonák is el tudják látni – feltéve, hogy hajlandóak ilyen irányú képzésre. Intellektuális képességeikkel nincs semmi baj!)
Ha hadsereg választhatna, nyilvánvaló, hogy sokkal kevesebb ultraortodoxot sorozna be, mint amennyit a Sákéd-bizottság szándékozna. Mert végül is a sorozás értelme, hogy a sor alá kerülő fiatalok olyan egységekbe kerüljenek, ahol valós szükség van rájuk, és szolgálatuk fontos legyen mind a hadseregnek, mind a társadalomnak. HL Izrael
Megjegyzések