Zenei csemegék Pécsett
Zenei csemegék Pécsett
Ősbemutató, Klezmer-szvit, Bartók, Liszt és Weiner a Kodály Központban
2011. szeptember 16. péntek, 19.30 óra
„Hol a sötétség tenger-árja ellen, ragyogó gátat épített a szellem.” E gondolat jegyében figyelemre méltó vállalkozásba kezdett a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a Zsolnay Kft-vel karöltve. Vagy talán helyesebb volna a küldetés szót használnom. Hiszen célja van, értéket hordoz és közvetít. Közös örökségünkből merít, s jeles művészeket nyert meg partnerül küldetéséhez. A választott helyszín sem véletlen. Egyszerre jelenik meg benne a modernitás, az európaiság és Magyarország. S bár egyetlen helyszínen zajlik, mégis határokat ível át és egyetemességet hirdet.
Vágyunk az ilyen eseményre, hogy erőt merítsünk belőle e nehézségekkel teli korban. Az értékekre nehezen találó, azokat inkább elveszítő, a létfenntartásra fokuszáló mindennapokban néha szükséges egy pillanatra megállni, s feleleveníteni, kik vagyunk, hova tartozunk, melyek közös kincseink.
Szeptember 16-án este, fél nyolckor ennek lehetünk tanúi Pécsen, Európa kulturális fővárosában, mely cím - bár hivatalosan csupán 2010-re illette a várost, – immár örökre vele marad. A méltó helyszín a Kodály Központ, a zene huszonegyedik századi temploma. Hálásak lehetünk, hogy megépült.
A „Zenéjükkel áttörtek minden határt” elnevezésű program utal a felcsendülő zeneművek szerzőire, illetve a művek sokszínűségére, melyek forrása a Kárpát-medence népeinek gazdag zenei kultúrája. A felcsendülő művek üzenete egykor ugyanaz volt, mint amelyet ma a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület is zászlajára tűz: átlépve a fizikai határokat a zene nyelvén hirdetni a kultúrák és szellemiségek színes egységét.
Liszt és Bartók, mint világpolgárok, valamint Weiner Leó, korának konzervatív irányt képviselő egyénisége garancia e cél teljesítésére. Nem kevésbé a mindezt tolmácsoló Liszt Ferenc Kamarazenekar, Rolla János vezetésével.
A koncertnek része egy ősbemutató is.
Erre a szóra mindig is érdeklődve kaptam fel fejem. Olyan esemény ez, amit mindenki közül elsőként mi látunk, hallunk. Ez pedig kiváltság. Jávori Ferenc Emlékek, álmok – Munkácsi kincseim címet viselő, kamarazenekarra komponált darabját most hallhatjuk először, így óhatatlanul is társává szegődünk a komponistának az alkotásban. Egy zenemű ugyanis akkor kész, amikor először csendül fel a közönség előtt. S olyankor az „első közönség” mindig társa a mesternek. Ez az a kiváltság, amit egy ősbemutatón való részvétel jelent.
A Munkácsi kincseim a zsidó zene több ezer éves világát sejteti, noha – ősbemutatóról lévén szó – a műről magáról csak találgathatunk. Ismerve azonban Jávori Ferenc eddigi munkásságát, például a koncert második részében megszólaló Klezmer szvitet, e tekintetben nem okozhat csalódást.
De vegyük is röviden sorra, mely zeneművek csendülnek még fel ezen a különleges estén.
Liszt II. Magyar Rapszódiája, a szerző talán legismertebb műve. 1847-ben komponálta, s alig négy évvel később maga hangszerelte zenekarra, melyet a mű elképesztő népszerűsége indokolt. A finom egységekre tagolt műben a magas hangokon indított játékos dallam, a főtéma csakhamar a teljes skálán kibontakozik, és karneváli hangulatot idéz. A hangversenyen önkéntelenül is a lábunkkal doboljuk a mű egységét adó csárdás ritmusát. Hálás darab, mely magával ragadja a legszigorúbb közönséget is.
Bartók Béla 10 könnyű zongoradarab című művének 5. része az Este a székelyeknél, 1908-ban íródott. Erdély Bartókra gyakorolt hatását, az ott eltöltött évek emlékeit örökíti meg. Bartók dallamait hallván mintha magunk is ott lennénk Erdélyben „este a székelyeknél”.
A Román táncok (1915; zenekari átirat: 1917) hat részből (táncból) áll. A zene mellett a tánc is egyetemes műfaj, mondhatjuk, hogy elválaszthatatlanok egymástól. Embereket, népeket, kultúrákat ismerhetünk meg táncaikon keresztül. Jegyezzük meg Kroó György szavait e helyütt: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.” (Bartók-kalauz)
Weiner Leó Divertimentója (op. 20) is „tánczene”, öt részből áll. Legismertebb, a második rész, a Rókatánc, alapja cigányzene, méghozzá a cigány lakodalmak világából. Pontos leírását Krúdy Gyulától kaphatjuk meg a Szinbád-történetekben. Tőle tudjuk, hogy bizony a rókatáncot a cigánylakodalmak végén járják a fiúk és férfiak. A Divertimento többi része: az első a Jó alapos csárdás, a második a már említett Rókatánc, ezt követi a Marosszéki keringős, a negyedik a Verbunkos és az utolsó tétel a Csűrdöngölő.
A felcsendülő zeneművek révén bejárhatjuk majd Erdélyt, képzeletben cigányesküvőn vehetünk részt, Liszttel még közelebb kerülhetünk Európához, Bartókkal pedig a székelyeknél tölthetünk egy estét. Jávori Ferenccel Munkács egykori zsidó világáról álmodhatunk, miközben ki sem tesszük lábunkat a Kodály Központból. E hangversenyterem lesz a repülőnk, a hajónk, ekhós szekerünk egyszerre... hiszen „Zenéjükkel áttörtek minden határt”.
Megfelelő létszám esetén külön autóbuszt indítunk Budapestről, érdeklődni lehet a 311-6665-ös telefonszámon munkanapokon a délutáni órákban, valamint a mazsike@gmail.com e-mail címen.
Ősbemutató, Klezmer-szvit, Bartók, Liszt és Weiner a Kodály Központban
2011. szeptember 16. péntek, 19.30 óra
„Hol a sötétség tenger-árja ellen, ragyogó gátat épített a szellem.” E gondolat jegyében figyelemre méltó vállalkozásba kezdett a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a Zsolnay Kft-vel karöltve. Vagy talán helyesebb volna a küldetés szót használnom. Hiszen célja van, értéket hordoz és közvetít. Közös örökségünkből merít, s jeles művészeket nyert meg partnerül küldetéséhez. A választott helyszín sem véletlen. Egyszerre jelenik meg benne a modernitás, az európaiság és Magyarország. S bár egyetlen helyszínen zajlik, mégis határokat ível át és egyetemességet hirdet.
Vágyunk az ilyen eseményre, hogy erőt merítsünk belőle e nehézségekkel teli korban. Az értékekre nehezen találó, azokat inkább elveszítő, a létfenntartásra fokuszáló mindennapokban néha szükséges egy pillanatra megállni, s feleleveníteni, kik vagyunk, hova tartozunk, melyek közös kincseink.
Szeptember 16-án este, fél nyolckor ennek lehetünk tanúi Pécsen, Európa kulturális fővárosában, mely cím - bár hivatalosan csupán 2010-re illette a várost, – immár örökre vele marad. A méltó helyszín a Kodály Központ, a zene huszonegyedik századi temploma. Hálásak lehetünk, hogy megépült.
A „Zenéjükkel áttörtek minden határt” elnevezésű program utal a felcsendülő zeneművek szerzőire, illetve a művek sokszínűségére, melyek forrása a Kárpát-medence népeinek gazdag zenei kultúrája. A felcsendülő művek üzenete egykor ugyanaz volt, mint amelyet ma a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület is zászlajára tűz: átlépve a fizikai határokat a zene nyelvén hirdetni a kultúrák és szellemiségek színes egységét.
Liszt és Bartók, mint világpolgárok, valamint Weiner Leó, korának konzervatív irányt képviselő egyénisége garancia e cél teljesítésére. Nem kevésbé a mindezt tolmácsoló Liszt Ferenc Kamarazenekar, Rolla János vezetésével.
A koncertnek része egy ősbemutató is.
Erre a szóra mindig is érdeklődve kaptam fel fejem. Olyan esemény ez, amit mindenki közül elsőként mi látunk, hallunk. Ez pedig kiváltság. Jávori Ferenc Emlékek, álmok – Munkácsi kincseim címet viselő, kamarazenekarra komponált darabját most hallhatjuk először, így óhatatlanul is társává szegődünk a komponistának az alkotásban. Egy zenemű ugyanis akkor kész, amikor először csendül fel a közönség előtt. S olyankor az „első közönség” mindig társa a mesternek. Ez az a kiváltság, amit egy ősbemutatón való részvétel jelent.
A Munkácsi kincseim a zsidó zene több ezer éves világát sejteti, noha – ősbemutatóról lévén szó – a műről magáról csak találgathatunk. Ismerve azonban Jávori Ferenc eddigi munkásságát, például a koncert második részében megszólaló Klezmer szvitet, e tekintetben nem okozhat csalódást.
De vegyük is röviden sorra, mely zeneművek csendülnek még fel ezen a különleges estén.
Liszt II. Magyar Rapszódiája, a szerző talán legismertebb műve. 1847-ben komponálta, s alig négy évvel később maga hangszerelte zenekarra, melyet a mű elképesztő népszerűsége indokolt. A finom egységekre tagolt műben a magas hangokon indított játékos dallam, a főtéma csakhamar a teljes skálán kibontakozik, és karneváli hangulatot idéz. A hangversenyen önkéntelenül is a lábunkkal doboljuk a mű egységét adó csárdás ritmusát. Hálás darab, mely magával ragadja a legszigorúbb közönséget is.
Bartók Béla 10 könnyű zongoradarab című művének 5. része az Este a székelyeknél, 1908-ban íródott. Erdély Bartókra gyakorolt hatását, az ott eltöltött évek emlékeit örökíti meg. Bartók dallamait hallván mintha magunk is ott lennénk Erdélyben „este a székelyeknél”.
A Román táncok (1915; zenekari átirat: 1917) hat részből (táncból) áll. A zene mellett a tánc is egyetemes műfaj, mondhatjuk, hogy elválaszthatatlanok egymástól. Embereket, népeket, kultúrákat ismerhetünk meg táncaikon keresztül. Jegyezzük meg Kroó György szavait e helyütt: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.” (Bartók-kalauz)
Weiner Leó Divertimentója (op. 20) is „tánczene”, öt részből áll. Legismertebb, a második rész, a Rókatánc, alapja cigányzene, méghozzá a cigány lakodalmak világából. Pontos leírását Krúdy Gyulától kaphatjuk meg a Szinbád-történetekben. Tőle tudjuk, hogy bizony a rókatáncot a cigánylakodalmak végén járják a fiúk és férfiak. A Divertimento többi része: az első a Jó alapos csárdás, a második a már említett Rókatánc, ezt követi a Marosszéki keringős, a negyedik a Verbunkos és az utolsó tétel a Csűrdöngölő.
A felcsendülő zeneművek révén bejárhatjuk majd Erdélyt, képzeletben cigányesküvőn vehetünk részt, Liszttel még közelebb kerülhetünk Európához, Bartókkal pedig a székelyeknél tölthetünk egy estét. Jávori Ferenccel Munkács egykori zsidó világáról álmodhatunk, miközben ki sem tesszük lábunkat a Kodály Központból. E hangversenyterem lesz a repülőnk, a hajónk, ekhós szekerünk egyszerre... hiszen „Zenéjükkel áttörtek minden határt”.
Megfelelő létszám esetén külön autóbuszt indítunk Budapestről, érdeklődni lehet a 311-6665-ös telefonszámon munkanapokon a délutáni órákban, valamint a mazsike@gmail.com e-mail címen.
Ősbemutató, Klezmer-szvit, Bartók, Liszt és Weiner a Kodály Központban
2011. szeptember 16. péntek, 19.30 óra
„Hol a sötétség tenger-árja ellen, ragyogó gátat épített a szellem.” E gondolat jegyében figyelemre méltó vállalkozásba kezdett a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a Zsolnay Kft-vel karöltve. Vagy talán helyesebb volna a küldetés szót használnom. Hiszen célja van, értéket hordoz és közvetít. Közös örökségünkből merít, s jeles művészeket nyert meg partnerül küldetéséhez. A választott helyszín sem véletlen. Egyszerre jelenik meg benne a modernitás, az európaiság és Magyarország. S bár egyetlen helyszínen zajlik, mégis határokat ível át és egyetemességet hirdet.
Vágyunk az ilyen eseményre, hogy erőt merítsünk belőle e nehézségekkel teli korban. Az értékekre nehezen találó, azokat inkább elveszítő, a létfenntartásra fokuszáló mindennapokban néha szükséges egy pillanatra megállni, s feleleveníteni, kik vagyunk, hova tartozunk, melyek közös kincseink.
Szeptember 16-án este, fél nyolckor ennek lehetünk tanúi Pécsen, Európa kulturális fővárosában, mely cím - bár hivatalosan csupán 2010-re illette a várost, – immár örökre vele marad. A méltó helyszín a Kodály Központ, a zene huszonegyedik századi temploma. Hálásak lehetünk, hogy megépült.
A „Zenéjükkel áttörtek minden határt” elnevezésű program utal a felcsendülő zeneművek szerzőire, illetve a művek sokszínűségére, melyek forrása a Kárpát-medence népeinek gazdag zenei kultúrája. A felcsendülő művek üzenete egykor ugyanaz volt, mint amelyet ma a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület is zászlajára tűz: átlépve a fizikai határokat a zene nyelvén hirdetni a kultúrák és szellemiségek színes egységét.
Liszt és Bartók, mint világpolgárok, valamint Weiner Leó, korának konzervatív irányt képviselő egyénisége garancia e cél teljesítésére. Nem kevésbé a mindezt tolmácsoló Liszt Ferenc Kamarazenekar, Rolla János vezetésével.
A koncertnek része egy ősbemutató is.
Erre a szóra mindig is érdeklődve kaptam fel fejem. Olyan esemény ez, amit mindenki közül elsőként mi látunk, hallunk. Ez pedig kiváltság. Jávori Ferenc Emlékek, álmok – Munkácsi kincseim címet viselő, kamarazenekarra komponált darabját most hallhatjuk először, így óhatatlanul is társává szegődünk a komponistának az alkotásban. Egy zenemű ugyanis akkor kész, amikor először csendül fel a közönség előtt. S olyankor az „első közönség” mindig társa a mesternek. Ez az a kiváltság, amit egy ősbemutatón való részvétel jelent.
A Munkácsi kincseim a zsidó zene több ezer éves világát sejteti, noha – ősbemutatóról lévén szó – a műről magáról csak találgathatunk. Ismerve azonban Jávori Ferenc eddigi munkásságát, például a koncert második részében megszólaló Klezmer szvitet, e tekintetben nem okozhat csalódást.
De vegyük is röviden sorra, mely zeneművek csendülnek még fel ezen a különleges estén.
Liszt II. Magyar Rapszódiája, a szerző talán legismertebb műve. 1847-ben komponálta, s alig négy évvel később maga hangszerelte zenekarra, melyet a mű elképesztő népszerűsége indokolt. A finom egységekre tagolt műben a magas hangokon indított játékos dallam, a főtéma csakhamar a teljes skálán kibontakozik, és karneváli hangulatot idéz. A hangversenyen önkéntelenül is a lábunkkal doboljuk a mű egységét adó csárdás ritmusát. Hálás darab, mely magával ragadja a legszigorúbb közönséget is.
Bartók Béla 10 könnyű zongoradarab című művének 5. része az Este a székelyeknél, 1908-ban íródott. Erdély Bartókra gyakorolt hatását, az ott eltöltött évek emlékeit örökíti meg. Bartók dallamait hallván mintha magunk is ott lennénk Erdélyben „este a székelyeknél”.
A Román táncok (1915; zenekari átirat: 1917) hat részből (táncból) áll. A zene mellett a tánc is egyetemes műfaj, mondhatjuk, hogy elválaszthatatlanok egymástól. Embereket, népeket, kultúrákat ismerhetünk meg táncaikon keresztül. Jegyezzük meg Kroó György szavait e helyütt: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.” (Bartók-kalauz)
Weiner Leó Divertimentója (op. 20) is „tánczene”, öt részből áll. Legismertebb, a második rész, a Rókatánc, alapja cigányzene, méghozzá a cigány lakodalmak világából. Pontos leírását Krúdy Gyulától kaphatjuk meg a Szinbád-történetekben. Tőle tudjuk, hogy bizony a rókatáncot a cigánylakodalmak végén járják a fiúk és férfiak. A Divertimento többi része: az első a Jó alapos csárdás, a második a már említett Rókatánc, ezt követi a Marosszéki keringős, a negyedik a Verbunkos és az utolsó tétel a Csűrdöngölő.
A felcsendülő zeneművek révén bejárhatjuk majd Erdélyt, képzeletben cigányesküvőn vehetünk részt, Liszttel még közelebb kerülhetünk Európához, Bartókkal pedig a székelyeknél tölthetünk egy estét. Jávori Ferenccel Munkács egykori zsidó világáról álmodhatunk, miközben ki sem tesszük lábunkat a Kodály Központból. E hangversenyterem lesz a repülőnk, a hajónk, ekhós szekerünk egyszerre... hiszen „Zenéjükkel áttörtek minden határt”.
Megfelelő létszám esetén külön autóbuszt indítunk Budapestről, érdeklődni lehet a 311-6665-ös telefonszámon munkanapokon a délutáni órákban, valamint a mazsike@gmail.com e-mail címen.
Ősbemutató, Klezmer-szvit, Bartók, Liszt és Weiner a Kodály Központban
2011. szeptember 16. péntek, 19.30 óra
„Hol a sötétség tenger-árja ellen, ragyogó gátat épített a szellem.” E gondolat jegyében figyelemre méltó vállalkozásba kezdett a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a Zsolnay Kft-vel karöltve. Vagy talán helyesebb volna a küldetés szót használnom. Hiszen célja van, értéket hordoz és közvetít. Közös örökségünkből merít, s jeles művészeket nyert meg partnerül küldetéséhez. A választott helyszín sem véletlen. Egyszerre jelenik meg benne a modernitás, az európaiság és Magyarország. S bár egyetlen helyszínen zajlik, mégis határokat ível át és egyetemességet hirdet.
Vágyunk az ilyen eseményre, hogy erőt merítsünk belőle e nehézségekkel teli korban. Az értékekre nehezen találó, azokat inkább elveszítő, a létfenntartásra fokuszáló mindennapokban néha szükséges egy pillanatra megállni, s feleleveníteni, kik vagyunk, hova tartozunk, melyek közös kincseink.
Szeptember 16-án este, fél nyolckor ennek lehetünk tanúi Pécsen, Európa kulturális fővárosában, mely cím - bár hivatalosan csupán 2010-re illette a várost, – immár örökre vele marad. A méltó helyszín a Kodály Központ, a zene huszonegyedik századi temploma. Hálásak lehetünk, hogy megépült.
A „Zenéjükkel áttörtek minden határt” elnevezésű program utal a felcsendülő zeneművek szerzőire, illetve a művek sokszínűségére, melyek forrása a Kárpát-medence népeinek gazdag zenei kultúrája. A felcsendülő művek üzenete egykor ugyanaz volt, mint amelyet ma a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület is zászlajára tűz: átlépve a fizikai határokat a zene nyelvén hirdetni a kultúrák és szellemiségek színes egységét.
Liszt és Bartók, mint világpolgárok, valamint Weiner Leó, korának konzervatív irányt képviselő egyénisége garancia e cél teljesítésére. Nem kevésbé a mindezt tolmácsoló Liszt Ferenc Kamarazenekar, Rolla János vezetésével.
A koncertnek része egy ősbemutató is.
Erre a szóra mindig is érdeklődve kaptam fel fejem. Olyan esemény ez, amit mindenki közül elsőként mi látunk, hallunk. Ez pedig kiváltság. Jávori Ferenc Emlékek, álmok – Munkácsi kincseim címet viselő, kamarazenekarra komponált darabját most hallhatjuk először, így óhatatlanul is társává szegődünk a komponistának az alkotásban. Egy zenemű ugyanis akkor kész, amikor először csendül fel a közönség előtt. S olyankor az „első közönség” mindig társa a mesternek. Ez az a kiváltság, amit egy ősbemutatón való részvétel jelent.
A Munkácsi kincseim a zsidó zene több ezer éves világát sejteti, noha – ősbemutatóról lévén szó – a műről magáról csak találgathatunk. Ismerve azonban Jávori Ferenc eddigi munkásságát, például a koncert második részében megszólaló Klezmer szvitet, e tekintetben nem okozhat csalódást.
De vegyük is röviden sorra, mely zeneművek csendülnek még fel ezen a különleges estén.
Liszt II. Magyar Rapszódiája, a szerző talán legismertebb műve. 1847-ben komponálta, s alig négy évvel később maga hangszerelte zenekarra, melyet a mű elképesztő népszerűsége indokolt. A finom egységekre tagolt műben a magas hangokon indított játékos dallam, a főtéma csakhamar a teljes skálán kibontakozik, és karneváli hangulatot idéz. A hangversenyen önkéntelenül is a lábunkkal doboljuk a mű egységét adó csárdás ritmusát. Hálás darab, mely magával ragadja a legszigorúbb közönséget is.
Bartók Béla 10 könnyű zongoradarab című művének 5. része az Este a székelyeknél, 1908-ban íródott. Erdély Bartókra gyakorolt hatását, az ott eltöltött évek emlékeit örökíti meg. Bartók dallamait hallván mintha magunk is ott lennénk Erdélyben „este a székelyeknél”.
A Román táncok (1915; zenekari átirat: 1917) hat részből (táncból) áll. A zene mellett a tánc is egyetemes műfaj, mondhatjuk, hogy elválaszthatatlanok egymástól. Embereket, népeket, kultúrákat ismerhetünk meg táncaikon keresztül. Jegyezzük meg Kroó György szavait e helyütt: „Csak akinek módja volt az erdélyi falvak román népi táncait a helyszínen élvezni, az tudja igazán, mennyire a népi élet teljességét, gazdagságát idézi fel Bartók feldolgozása a hangversenyteremben.” (Bartók-kalauz)
Weiner Leó Divertimentója (op. 20) is „tánczene”, öt részből áll. Legismertebb, a második rész, a Rókatánc, alapja cigányzene, méghozzá a cigány lakodalmak világából. Pontos leírását Krúdy Gyulától kaphatjuk meg a Szinbád-történetekben. Tőle tudjuk, hogy bizony a rókatáncot a cigánylakodalmak végén járják a fiúk és férfiak. A Divertimento többi része: az első a Jó alapos csárdás, a második a már említett Rókatánc, ezt követi a Marosszéki keringős, a negyedik a Verbunkos és az utolsó tétel a Csűrdöngölő.
A felcsendülő zeneművek révén bejárhatjuk majd Erdélyt, képzeletben cigányesküvőn vehetünk részt, Liszttel még közelebb kerülhetünk Európához, Bartókkal pedig a székelyeknél tölthetünk egy estét. Jávori Ferenccel Munkács egykori zsidó világáról álmodhatunk, miközben ki sem tesszük lábunkat a Kodály Központból. E hangversenyterem lesz a repülőnk, a hajónk, ekhós szekerünk egyszerre... hiszen „Zenéjükkel áttörtek minden határt”.
Megfelelő létszám esetén külön autóbuszt indítunk Budapestről, érdeklődni lehet a 311-6665-ös telefonszámon munkanapokon a délutáni órákban, valamint a mazsike@gmail.com e-mail címen.
Megjegyzések