Hölgyeim és Uraim! Barátaim!
Hölgyeim és Uraim! Barátaim!
A mi Zsidó Nyári Fesztiválunk immáron 14 éve fogalom. És pedig azért, mert ez a remek rendezvény nem csak a zsidóké, hanem Magyarországé, ahol a zsidóság sok évszázada honos, és csaknem két évszázada jogilag is szabad és egyenjogú.
Nyári Kulturális Fesztiválunkat éppen ennek a ténynek és elvnek a jegyében rendezzük meg újra és újra, s örülünk annak a jóleső tapasztalatnak, hogy mindig nagy sikerrel. Kiváló magyar és külföldi művészek, neves előadók tisztelegtek minden esetben a Magyarországon élő zsidóság előtt, s tettek hitet amellett, hogy a határok, a szavak különbözősége, a bőrszín éppen hogy nem elválasztja az embereket, hanem a barátság, a humánum és a művészet jegyében összeköti őket.
Az elmúlt évek nyári zsidó kulturális rendezvényei, azt hiszem, tökéletesen szimbolizálták sokvonatkozású együvé tartozásunkat. Elég, ha csak a számtalanszor felhangzó, a szűnni nem akaró vastapsra gondolok egy-egy produkció után, hogy nyugodtan aláhúzhassam: a fesztivál betölti hivatását, kifejezi az alapítók akaratát, s mindenképpen szavatolja a rendezvények jövőbeni létjogosultságát.
Az idei bemutatkozások is telt házakat vonzanak. Nagyszerű művészek, rangos szólisták és együttesek lépnek fel, s aligha kell jóstehetség ahhoz, hogy megelőlegezzük: az érdeklődők, a zenei csemegék kedvelői, a kivételes produkciók és élmények hívei most is jól fognak szórakozni.
Ma azonban, ezt a fórumot is felhasználva, szeretnék szólni valami fontos dologról. Mintha Magyarországon az utóbbi időben kezdene megváltozni, egyelőre csak a szavak szelleme. Még kizárólag a szelleme, és reméljük: ez így is marad. Olyan ez, mintha egy hordó nemes óborba valaki pohárnyi kátrányt öntene. Amitől az aszú az értékét vesztené.
A befogadó, a toleráns magyar szellem, amely Szent István hagyatékát éppúgy jelenti, mint a modern korok kiemelkedő progresszív politikusainak álláspontját, a rendszerváltás után egyértelműen megújhodott. Ma is ez Magyarország társadalmi alapállása. és ezt a teremtő konszenzust néhány ultrajobboldali, egyértelműen náci kijelentés erősen megkérdőjelezte. Rongyosvitézek és betyárkapitányok, jobbraátot szívesen vezénylő országgyűlési képviselők ragadtatták magukat
ocsmány és ádáz kijelentésekre. Mondható az, hogy ezek magánhasználatra szánt fenyegetések voltak, privát szavak, ami mellesleg nem igaz. Mert az igék és az állítmányok súlya olyan volt, amely megkívánta, megkövetelte volna minden hivatalos és nem hivatalos részről a legélesebb tiltakozást. Hogy ne legyen kétség senkiben afelől: Magyarországon nincs helye a rasszista, antiszemita és gyűlölködő megnyilatkozásoknak! Ha meg ilyen elhangzik, a magyar hivatalos tényezők azonnal újra és újra jelentsék ki: a megsértettekkel, a fenyegetettekkel szolidáris, mellettük áll és elítéli veszélyes, útszéli nézeteiket. Pontosan tudjuk, hogy a Magyarországot vezető politikai erő ezt nem így gondolja, hiszen meggyőződéséről ebben az összefüggésben már nyilatkozott. De ha bárki a nyilvánosság előtt ennek az ellenkezőjéről folyamatosan ágál, mint most történt a Magyar
Szigeten és máshol, bizony ismételten fel kell emelni a tiltakozó kezet, és el kell ismételni: Nem, Magyarország nem ez; Magyarország demokratikus jogállam, Európa része, és az európai gondolat hordozója.
A Zsidó Nyári Fesztivál másfél évtizede ezt a szellemet kívánja reprezentálni a művészet, a zene, a szó, a tánc nyelvén. Hogy a magyarországi zsidóság otthonának tekinti a magyar hazát, anyanyelvének a magyart, sorsának a nemzet történelmét. Cserébe egyenjogúságot kér, a nemzetet alkotóknak kijáró azonos megbecsülését. A magyarországi zsidóság nem kíván a szülőföldjén bűnbak lenni, akit megvádolnak származásáért, elítélnek vallásáért. A magyarországi zsidóság alkotni akar, az ipari tudományban éppúgy, mint a gazdaságban, az építőiparban, az orvoslásban és a jogtudomány világában. És persze, a művészetekben, annak minden ágában. A Zsidó Nyári Fesztiválok tizenegynéhány éve alatt színpadokon éppúgy, mint a Dohány utcai zsinagógában, az előadótermekben örömmel és büszkén mutatja fel tehetségét, alkotásait és képességeit. A széles közvélemény előtt elhangzanak a zsidó és nem zsidó szerzők, költők művei. Tapsolhattunk világhírű zenekaroknak, együtteseknek, csodálatos hangú világi és spirituális énekművészeknek.
Mindent összevéve, a Fesztivál értékes művészi eseménye lett Budapestnek és szerves része Magyarország kulturális életének. Új ízeket és hangulatot, értéket hozott létre és ösztönzött alkotásra. A programok sora pedig ma már elválaszthatatlan a magyar főváros emberi arculatától.
Ezt szeretném megnyitó szavaimmal megköszönni a Fesztivál szerény és fáradhatatlan munkatársainak, anyagi és erkölcsi támogatóinak, törzsvendégeinek és alkalmi látogatóinak. Mert azt is tudom, hogy aki akár csak egyszer is eljön közénk, egy év múlva már ismét itt lesz, és itt köszönhetjük meg érdeklődését, lelkesedését, barátságát.
Én pedig örülök, hogy mindezeket, az Önök figyelme mellett, elmondhattam!
Szórakozzanak jól, és a Fesztiválon élvezzék a művészetet!
Köszönöm!
Zoltai Gusztáv a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz ügyvezető igazgatója
A mi Zsidó Nyári Fesztiválunk immáron 14 éve fogalom. És pedig azért, mert ez a remek rendezvény nem csak a zsidóké, hanem Magyarországé, ahol a zsidóság sok évszázada honos, és csaknem két évszázada jogilag is szabad és egyenjogú.
Nyári Kulturális Fesztiválunkat éppen ennek a ténynek és elvnek a jegyében rendezzük meg újra és újra, s örülünk annak a jóleső tapasztalatnak, hogy mindig nagy sikerrel. Kiváló magyar és külföldi művészek, neves előadók tisztelegtek minden esetben a Magyarországon élő zsidóság előtt, s tettek hitet amellett, hogy a határok, a szavak különbözősége, a bőrszín éppen hogy nem elválasztja az embereket, hanem a barátság, a humánum és a művészet jegyében összeköti őket.
Az elmúlt évek nyári zsidó kulturális rendezvényei, azt hiszem, tökéletesen szimbolizálták sokvonatkozású együvé tartozásunkat. Elég, ha csak a számtalanszor felhangzó, a szűnni nem akaró vastapsra gondolok egy-egy produkció után, hogy nyugodtan aláhúzhassam: a fesztivál betölti hivatását, kifejezi az alapítók akaratát, s mindenképpen szavatolja a rendezvények jövőbeni létjogosultságát.
Az idei bemutatkozások is telt házakat vonzanak. Nagyszerű művészek, rangos szólisták és együttesek lépnek fel, s aligha kell jóstehetség ahhoz, hogy megelőlegezzük: az érdeklődők, a zenei csemegék kedvelői, a kivételes produkciók és élmények hívei most is jól fognak szórakozni.
Ma azonban, ezt a fórumot is felhasználva, szeretnék szólni valami fontos dologról. Mintha Magyarországon az utóbbi időben kezdene megváltozni, egyelőre csak a szavak szelleme. Még kizárólag a szelleme, és reméljük: ez így is marad. Olyan ez, mintha egy hordó nemes óborba valaki pohárnyi kátrányt öntene. Amitől az aszú az értékét vesztené.
A befogadó, a toleráns magyar szellem, amely Szent István hagyatékát éppúgy jelenti, mint a modern korok kiemelkedő progresszív politikusainak álláspontját, a rendszerváltás után egyértelműen megújhodott. Ma is ez Magyarország társadalmi alapállása. és ezt a teremtő konszenzust néhány ultrajobboldali, egyértelműen náci kijelentés erősen megkérdőjelezte. Rongyosvitézek és betyárkapitányok, jobbraátot szívesen vezénylő országgyűlési képviselők ragadtatták magukat
ocsmány és ádáz kijelentésekre. Mondható az, hogy ezek magánhasználatra szánt fenyegetések voltak, privát szavak, ami mellesleg nem igaz. Mert az igék és az állítmányok súlya olyan volt, amely megkívánta, megkövetelte volna minden hivatalos és nem hivatalos részről a legélesebb tiltakozást. Hogy ne legyen kétség senkiben afelől: Magyarországon nincs helye a rasszista, antiszemita és gyűlölködő megnyilatkozásoknak! Ha meg ilyen elhangzik, a magyar hivatalos tényezők azonnal újra és újra jelentsék ki: a megsértettekkel, a fenyegetettekkel szolidáris, mellettük áll és elítéli veszélyes, útszéli nézeteiket. Pontosan tudjuk, hogy a Magyarországot vezető politikai erő ezt nem így gondolja, hiszen meggyőződéséről ebben az összefüggésben már nyilatkozott. De ha bárki a nyilvánosság előtt ennek az ellenkezőjéről folyamatosan ágál, mint most történt a Magyar
Szigeten és máshol, bizony ismételten fel kell emelni a tiltakozó kezet, és el kell ismételni: Nem, Magyarország nem ez; Magyarország demokratikus jogállam, Európa része, és az európai gondolat hordozója.
A Zsidó Nyári Fesztivál másfél évtizede ezt a szellemet kívánja reprezentálni a művészet, a zene, a szó, a tánc nyelvén. Hogy a magyarországi zsidóság otthonának tekinti a magyar hazát, anyanyelvének a magyart, sorsának a nemzet történelmét. Cserébe egyenjogúságot kér, a nemzetet alkotóknak kijáró azonos megbecsülését. A magyarországi zsidóság nem kíván a szülőföldjén bűnbak lenni, akit megvádolnak származásáért, elítélnek vallásáért. A magyarországi zsidóság alkotni akar, az ipari tudományban éppúgy, mint a gazdaságban, az építőiparban, az orvoslásban és a jogtudomány világában. És persze, a művészetekben, annak minden ágában. A Zsidó Nyári Fesztiválok tizenegynéhány éve alatt színpadokon éppúgy, mint a Dohány utcai zsinagógában, az előadótermekben örömmel és büszkén mutatja fel tehetségét, alkotásait és képességeit. A széles közvélemény előtt elhangzanak a zsidó és nem zsidó szerzők, költők művei. Tapsolhattunk világhírű zenekaroknak, együtteseknek, csodálatos hangú világi és spirituális énekművészeknek.
Mindent összevéve, a Fesztivál értékes művészi eseménye lett Budapestnek és szerves része Magyarország kulturális életének. Új ízeket és hangulatot, értéket hozott létre és ösztönzött alkotásra. A programok sora pedig ma már elválaszthatatlan a magyar főváros emberi arculatától.
Ezt szeretném megnyitó szavaimmal megköszönni a Fesztivál szerény és fáradhatatlan munkatársainak, anyagi és erkölcsi támogatóinak, törzsvendégeinek és alkalmi látogatóinak. Mert azt is tudom, hogy aki akár csak egyszer is eljön közénk, egy év múlva már ismét itt lesz, és itt köszönhetjük meg érdeklődését, lelkesedését, barátságát.
Én pedig örülök, hogy mindezeket, az Önök figyelme mellett, elmondhattam!
Szórakozzanak jól, és a Fesztiválon élvezzék a művészetet!
Köszönöm!
Zoltai Gusztáv a Budapesti Zsidó Hitközség és a Mazsihisz ügyvezető igazgatója
Megjegyzések