A jiddis nyelv
A jiddis, eredetileg az askenázi /német/ zsidóság nagy részének anyanyelve volt, ami a középkor folyamán származéknyelvként alakult ki német nyelvterületeken, tartalmaz héber-arámi és ófrancia elemeket is. Egyes régiókban szláv elemeket is tartalmaz. Régebben egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak, zsargonnak is tartották. Elterjedésében szerepet játszott a kereskedelem és az ipar, majd később az üldöztetések elől menekülők által jutott el Magyarországra is.
A jiddis a német zsidóság nagy részének anyanyelve volt, akik elsősorban a Rajnán túli /galloromán/ területekről telepedtek át délnyugat Németországba elsősorban a nagyobb városokba. A 10. század folyamán a telepesekkel, akik kereskedők és iparosok voltak eljutottak az Elba és Morva folyókig, és a 15. századra Észak-Itáliába /Lombardiába/ is.
A keresztes háborúk idején kitört nyugat- és közép-európai zsidóüldözések elől a német zsidóság tömegesen keresett menedéket szláv országokban, a 13. században-Lengyelországban, Litvániában, Morvaországban és Magyarországon is, egészen a 17. század elejéig. Az askenázi zsidóság sorsának alakulása nyelvük fejlődésén is mély nyomokat hagyott. A liturgia nyelveként őrzött és ápolt héber-arámi rétegre számos ófrancia elem rakódott, majd a szláv népek körében erős szláv hatás alá került.
Az újkori zsidóüldözések, valamint a gazdasági válságok nyomására a jiddis nyelvű zsidóság elterjedt a tengerentúlon is elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban. A 19-század vége óta a jiddis kultúra súlypontja egyre jobban az amerikai kontinensre tevődött át. Természetesen vannak európai centrumok is elsősorban a volt Szovjetunióban /Moszkva, Kijev, Odessza Minszk, Vilnius, Munkács/de természetesen Lengyelországban /Varsó/, Romániában /Bukarest/, és Csehországban /Prága, Brünn/ is találunk kisebb közösségeket.
1934-ben a Szovjetunióban, Délkelet-Szibéria és Mandzsúria határán létrejött a Birobidzsáni Zsidó autonóm terület /kb.100 lakossal/ amelynek az orosz mellet a második hivatalos nyelve a jiddis lett.
A 19-20. század fordulóján a jiddis nyelvű zsidók a lengyel és orosz területeken sűrűsödő pogromok elől tömegesen telepedtek tengerentúli országokba, főleg Amerikába. A holokauszt után az Egyesült Államokban ma a világ zsidóságának fele él /New York, Chicago, Philadelphia, Los Angeles, Boston Detroit/, de soka laknak Kanada, Mexikó és Dél-Amerika /főleg Argentina/ városaiban, de találunk jiddis közösséget Izraelben is.
Az 1930-as évek végén a jiddist mintegy 11 millió ember beszélte. 8 millió Európában, kb. 3 millió a Szovjetunióban, 800 ezren Romániában, 250 ezren Magyarországon, 180 ezren Litvániában a másik fele pedig Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Svájcban.
A két világháború között a jiddis kultúra különösképpen virágzott Közép-Európában, amelynek nem hivatalos fővárosa a Lengyelországhoz tartozó Vilna, a mai litván főváros Vilnius számított, ahol 1700 jiddis nyelvű kiadvány jelent meg, és ahol Kelet-Európa legnagyobb jiddis könyvtára működött. Ugyanebben az időben az egykori Szovjetunióban több mint 7500 könyv és brosúra is megjelent jiddis nyelven. A német népirtás és a kommunista elnyomás azonban kihalásra ítélte a jiddis nyelvet a korszak pusztítására jellemző, hogy a nácik és a szovjetek a híres vilniusi könyvtárból 20000 ritka könyvet loptak el, valamint kb. 80000 könyvet papírhulladékként eladtak a papírgyáraknak.
A II. világháborúban a zsidóüldözésekben számos jiddis anyanyelvű ember halt meg. Számuk napjainkban 2-3 millió között mozog, de az elvilágiasodás következtében a jiddis nyelv kiszorul a használatból.
A jiddis nyelv legrégebbi irodalmi emlékei a 12. századra nyúlnak vissza: ezek héber vallásos művek, héber betűs, de német /jiddis/ nyelvűek. Az első nagyobb összefüggő nyelvemlék a 14. századból való, a német Kudrun-eposz jiddis változata. Magyarországon is előkerültek jiddis nyelvű középkori levelek.
A könyvnyomtatással egy időben felvirágzott a jiddis irodalom is, elsősorban a vallásos irodalom /imakönyvek, fordítások, vallásos játékok stb./, de a világi irodalom is fejlődésnek indult nem kis mértékben a német népkönyvekkel együtt.
A jiddis csak Birobidzsánban lát el közigazgatási feladatokat,( A település 1915-ben, mint a Transzszibériai vasútvonal megállója jött létre. Eredeti elnevezése Tyihonkaja („Csendeske”) volt. Az 1930-as években Sztálin nagy népáttelepítési akcióinak részeként 1930. augusztus 20-i rendeletével hozta létre az Orosz Föderáció kormánya a Zsidó Autonóm Területet. Ennek fővárosa lett a település, és nem sokkal ezt követően kapta új nevét a Biro és a Bidzsan folyókról.
Az áttelepítések következtében és a II. világháború tapasztalatai alapján a város zsidó lakossága a 40-es évek végén megközelítette az 50 000-et. Napjainkban a megnyitott határok hatására a zsidó lakosság jelentős elvándorlása indult meg Izraelbe és az Egyesült Államokba WIKIPÉDIA)
de a világ több részén i s rendelkezik sajtóval, könyvkiadással, valamint színházi élettel. Az ortodoxia körében a vallásos oktatás nyelvének szerepét tölti be, a jiddis közvetítésével adják át a fiatal nemzedéknek a héber vallási szövegeket.
A jiddis nyelvet ma az eltűnés veszélye fenyegeti, fennmaradását az Izraeli állam sem támogatja. Oroszországban 1989-ben 600 ezer zsidó élt, ebből 180 ezer vallotta anyanyelvének a jiddist, de a megjelent egyetlen jiddis nyelvű lapnak csupán pár ezer előfizetője volt. Ukrajnában ma egy folyóirat és három helyi lap jelenik meg, Moldovában csak egy lap néhány oldala. A posztszovjet régió országait 1989 és 1994 között 800 ezer zsidó hagyta el.
Párizsban nagyszámú jiddis nyelvű közösség él /Részben lengyel bevándorlók/ és itt működik Európa egyetlen jiddis rádiója, valamint két napilap is megjelenik. A „Centre culturel yiddish de Paris” keretében színházi előadásokat is tartanak, illetve Ukrajnában, a Karpenko-Karij Akadémia időnként zsidó osztályok képzését is indítja / 1996-ban 16 hallgató volt/.
A jiddis írás a fonetikus elvre épül, és héber betűket használ, csak elvétve találunk egyéb / latin, illetve gót- vagy cirill betűs/ jiddis szövegeket. A héber elemek helyesírása nem egységes. A Szovjetunióban 1926-ban szintén kiterjesztették a fonetikus elvet,de a világ többi részén a héber elemek írása nem követte ezt . A II. világháború után a romániai jiddis kiadványok is átvették a szovjet mintát, míg máshol nem.
A jiddis nyelv neve a zsidó nép német nevéből ered (német Jude > jid. jid’zsidó), először 1597-ben találkozhatunk vele az irodalomban. A jiddist a legújabb időkig „zsidó – német” (Judendeutsch v. Jüdisch-Deutsch, ang. Judeo-German) néven tartották számon. Zsidó körökben, elsősorban német területen, a jiddist egyszerűen taytch-nak , azaz németnek vagy ( yidish- taytsh-nak, iwri-taytch-nak) nevezték. Gyakran azonban - lenézőleg – zsargonnak, vagy elrontott német nyelvváltozatnak titulálták.( Ez utóbbi a 18.századi zsidó felvilágosodás / Haszkala/ képviselőinek minősítése./Az Osztrák - Magyar Monarchia vezetői német nyelvjárásnak tartották, és visszautasították a galíciai és bukovinai jiddis nyelvű lakosság nyelvi emancipációs törekvéseit. A jiddis ma önálló nyelv, amely számos más héber, ófrancia, szláv stb. eleme ellenére is a germán nyelvek déli csoportjához tartozik és történetileg a német nyelv legjelentősebb származéknyelvének tekinthető.
A korai jiddis nyelv lényegében nem különbözött a környezet német nyelvétől – eltekintve a héber-arámi és ófrancia elemeitől-. Elsősorban a városokban használták, így érthető hogy nem egyszerű nyelvjárásként fejlődött ki. A jiddis nyelv félnémet jellegű, közép- és délnémet nyelvi elemek összeötvöződéséből alakult ki, lényegében közép felnémet korszakban. Az ezt megelőző szakaszt több kutató is ős jiddis-nek nevezi. A 14 – 17. sz. fejlődési szakaszát ójiddisnek hívják és a 18. sz-tól kezdve pedig új jiddisről beszélünk.
Már az ős jiddis korban két nagy nyelvjárásterület jött létre, mégpedig az askenázi zsidóság keleti terjeszkedése révén. Ennek következtében ma megkülönböztetünk nyugati jiddis ( mayrev-jiddish valamint keleti jiddis (mizrakh-jiddish) nyelvjárásokat. Magyarországon mind a nyugati, mind a keleti jiddis nyelvjárásokkal is találkozhatunk.
Sharon Asher
A jiddis a német zsidóság nagy részének anyanyelve volt, akik elsősorban a Rajnán túli /galloromán/ területekről telepedtek át délnyugat Németországba elsősorban a nagyobb városokba. A 10. század folyamán a telepesekkel, akik kereskedők és iparosok voltak eljutottak az Elba és Morva folyókig, és a 15. századra Észak-Itáliába /Lombardiába/ is.
A keresztes háborúk idején kitört nyugat- és közép-európai zsidóüldözések elől a német zsidóság tömegesen keresett menedéket szláv országokban, a 13. században-Lengyelországban, Litvániában, Morvaországban és Magyarországon is, egészen a 17. század elejéig. Az askenázi zsidóság sorsának alakulása nyelvük fejlődésén is mély nyomokat hagyott. A liturgia nyelveként őrzött és ápolt héber-arámi rétegre számos ófrancia elem rakódott, majd a szláv népek körében erős szláv hatás alá került.
Az újkori zsidóüldözések, valamint a gazdasági válságok nyomására a jiddis nyelvű zsidóság elterjedt a tengerentúlon is elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban. A 19-század vége óta a jiddis kultúra súlypontja egyre jobban az amerikai kontinensre tevődött át. Természetesen vannak európai centrumok is elsősorban a volt Szovjetunióban /Moszkva, Kijev, Odessza Minszk, Vilnius, Munkács/de természetesen Lengyelországban /Varsó/, Romániában /Bukarest/, és Csehországban /Prága, Brünn/ is találunk kisebb közösségeket.
1934-ben a Szovjetunióban, Délkelet-Szibéria és Mandzsúria határán létrejött a Birobidzsáni Zsidó autonóm terület /kb.100 lakossal/ amelynek az orosz mellet a második hivatalos nyelve a jiddis lett.
A 19-20. század fordulóján a jiddis nyelvű zsidók a lengyel és orosz területeken sűrűsödő pogromok elől tömegesen telepedtek tengerentúli országokba, főleg Amerikába. A holokauszt után az Egyesült Államokban ma a világ zsidóságának fele él /New York, Chicago, Philadelphia, Los Angeles, Boston Detroit/, de soka laknak Kanada, Mexikó és Dél-Amerika /főleg Argentina/ városaiban, de találunk jiddis közösséget Izraelben is.
Az 1930-as évek végén a jiddist mintegy 11 millió ember beszélte. 8 millió Európában, kb. 3 millió a Szovjetunióban, 800 ezren Romániában, 250 ezren Magyarországon, 180 ezren Litvániában a másik fele pedig Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Svájcban.
A két világháború között a jiddis kultúra különösképpen virágzott Közép-Európában, amelynek nem hivatalos fővárosa a Lengyelországhoz tartozó Vilna, a mai litván főváros Vilnius számított, ahol 1700 jiddis nyelvű kiadvány jelent meg, és ahol Kelet-Európa legnagyobb jiddis könyvtára működött. Ugyanebben az időben az egykori Szovjetunióban több mint 7500 könyv és brosúra is megjelent jiddis nyelven. A német népirtás és a kommunista elnyomás azonban kihalásra ítélte a jiddis nyelvet a korszak pusztítására jellemző, hogy a nácik és a szovjetek a híres vilniusi könyvtárból 20000 ritka könyvet loptak el, valamint kb. 80000 könyvet papírhulladékként eladtak a papírgyáraknak.
A II. világháborúban a zsidóüldözésekben számos jiddis anyanyelvű ember halt meg. Számuk napjainkban 2-3 millió között mozog, de az elvilágiasodás következtében a jiddis nyelv kiszorul a használatból.
A jiddis nyelv legrégebbi irodalmi emlékei a 12. századra nyúlnak vissza: ezek héber vallásos művek, héber betűs, de német /jiddis/ nyelvűek. Az első nagyobb összefüggő nyelvemlék a 14. századból való, a német Kudrun-eposz jiddis változata. Magyarországon is előkerültek jiddis nyelvű középkori levelek.
A könyvnyomtatással egy időben felvirágzott a jiddis irodalom is, elsősorban a vallásos irodalom /imakönyvek, fordítások, vallásos játékok stb./, de a világi irodalom is fejlődésnek indult nem kis mértékben a német népkönyvekkel együtt.
A jiddis csak Birobidzsánban lát el közigazgatási feladatokat,( A település 1915-ben, mint a Transzszibériai vasútvonal megállója jött létre. Eredeti elnevezése Tyihonkaja („Csendeske”) volt. Az 1930-as években Sztálin nagy népáttelepítési akcióinak részeként 1930. augusztus 20-i rendeletével hozta létre az Orosz Föderáció kormánya a Zsidó Autonóm Területet. Ennek fővárosa lett a település, és nem sokkal ezt követően kapta új nevét a Biro és a Bidzsan folyókról.
Az áttelepítések következtében és a II. világháború tapasztalatai alapján a város zsidó lakossága a 40-es évek végén megközelítette az 50 000-et. Napjainkban a megnyitott határok hatására a zsidó lakosság jelentős elvándorlása indult meg Izraelbe és az Egyesült Államokba WIKIPÉDIA)
de a világ több részén i s rendelkezik sajtóval, könyvkiadással, valamint színházi élettel. Az ortodoxia körében a vallásos oktatás nyelvének szerepét tölti be, a jiddis közvetítésével adják át a fiatal nemzedéknek a héber vallási szövegeket.
A jiddis nyelvet ma az eltűnés veszélye fenyegeti, fennmaradását az Izraeli állam sem támogatja. Oroszországban 1989-ben 600 ezer zsidó élt, ebből 180 ezer vallotta anyanyelvének a jiddist, de a megjelent egyetlen jiddis nyelvű lapnak csupán pár ezer előfizetője volt. Ukrajnában ma egy folyóirat és három helyi lap jelenik meg, Moldovában csak egy lap néhány oldala. A posztszovjet régió országait 1989 és 1994 között 800 ezer zsidó hagyta el.
Párizsban nagyszámú jiddis nyelvű közösség él /Részben lengyel bevándorlók/ és itt működik Európa egyetlen jiddis rádiója, valamint két napilap is megjelenik. A „Centre culturel yiddish de Paris” keretében színházi előadásokat is tartanak, illetve Ukrajnában, a Karpenko-Karij Akadémia időnként zsidó osztályok képzését is indítja / 1996-ban 16 hallgató volt/.
A jiddis írás a fonetikus elvre épül, és héber betűket használ, csak elvétve találunk egyéb / latin, illetve gót- vagy cirill betűs/ jiddis szövegeket. A héber elemek helyesírása nem egységes. A Szovjetunióban 1926-ban szintén kiterjesztették a fonetikus elvet,de a világ többi részén a héber elemek írása nem követte ezt . A II. világháború után a romániai jiddis kiadványok is átvették a szovjet mintát, míg máshol nem.
A jiddis nyelv neve a zsidó nép német nevéből ered (német Jude > jid. jid’zsidó), először 1597-ben találkozhatunk vele az irodalomban. A jiddist a legújabb időkig „zsidó – német” (Judendeutsch v. Jüdisch-Deutsch, ang. Judeo-German) néven tartották számon. Zsidó körökben, elsősorban német területen, a jiddist egyszerűen taytch-nak , azaz németnek vagy ( yidish- taytsh-nak, iwri-taytch-nak) nevezték. Gyakran azonban - lenézőleg – zsargonnak, vagy elrontott német nyelvváltozatnak titulálták.( Ez utóbbi a 18.századi zsidó felvilágosodás / Haszkala/ képviselőinek minősítése./Az Osztrák - Magyar Monarchia vezetői német nyelvjárásnak tartották, és visszautasították a galíciai és bukovinai jiddis nyelvű lakosság nyelvi emancipációs törekvéseit. A jiddis ma önálló nyelv, amely számos más héber, ófrancia, szláv stb. eleme ellenére is a germán nyelvek déli csoportjához tartozik és történetileg a német nyelv legjelentősebb származéknyelvének tekinthető.
A korai jiddis nyelv lényegében nem különbözött a környezet német nyelvétől – eltekintve a héber-arámi és ófrancia elemeitől-. Elsősorban a városokban használták, így érthető hogy nem egyszerű nyelvjárásként fejlődött ki. A jiddis nyelv félnémet jellegű, közép- és délnémet nyelvi elemek összeötvöződéséből alakult ki, lényegében közép felnémet korszakban. Az ezt megelőző szakaszt több kutató is ős jiddis-nek nevezi. A 14 – 17. sz. fejlődési szakaszát ójiddisnek hívják és a 18. sz-tól kezdve pedig új jiddisről beszélünk.
Már az ős jiddis korban két nagy nyelvjárásterület jött létre, mégpedig az askenázi zsidóság keleti terjeszkedése révén. Ennek következtében ma megkülönböztetünk nyugati jiddis ( mayrev-jiddish valamint keleti jiddis (mizrakh-jiddish) nyelvjárásokat. Magyarországon mind a nyugati, mind a keleti jiddis nyelvjárásokkal is találkozhatunk.
Sharon Asher
Megjegyzések
Egy masik konyv lengyel irotol " A Jidis irodalom tortenete" .Chone Schmeruk Historia literatury jidysz 1992