Az ember, akinek Pest volt a szülőfaluja – Molnár Ferenc
Molnár Ferenc megítélése kettős, hiszen egyszerre lehet gondolni őt igazi kozmopolitának, aki ebből következően a nemzetek felett áll, de ugyanígy lehet őt igazi budapesti magyarnak is gondolni. Ott volt már a város születésénél, fiatalkora egyszerre telt Budapest ifjúkorával, pontosan ismerte és tökéletesen be is mutatta annak minden pillanatát.
Molnár Ferenc 1878. január 12-én született egy zsidó nagypolgári családba. Édesapja, Neumann Mór (1848–1907) sebész volt, de sokáig üzemorvosként dolgozott: előbb a Margit híd építésénél, majd a Ganz Gyárban. Édesanyja Wallfisch Jozefa volt. A tanulmányait a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, majd ahogy egy akkori polgári család sarjaként illő, jogi tanulmányokba kezdett Genfben. Azonban már ekkor is tudta, hogy nem a jogászkodás, hanem az írás tölti majd ki az életét. Miután végleg megszakította tanulmányait, megjelentek írásai az akkori napilapokban, mint a Budapesti Napló, vagy a Pesti Hírlap. Újságíróként kezdte használni a Molnár Ferenc nevet.
Természetesen, ahogy számos kortársa, Molnár Ferenc sem akart megelégedni a szerkesztőségi munkával, amelyet nagyon szeretett, a század elején jelentkezett regényeivel, színdarabjaival. Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város melyben a századelő polgárság ifjainak élete elé mutatott görbe tükröt. Még ebben az évben jelenik meg az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Stílusát tekintve, Molnár Ferenc, már pályája kezdetén is kínosan ügyelt a választékosan szabatosságra, a fiatal író ötletgazdagsága már ekkor is látható. Regényei mellett már az első színpadi kísérlete A doktor úr is nagy sikert aratott az 1902-ben, ezt a művét Pest egyik legújabb színháza, a Vígszínház mutatta be.
A minden ízében pesti, budapesti író leghíresebb műve is egy születendő városban játszódik, főhősei pedig tizenéves gyerekek, akik egyszerre tanulják meg az összetartozást, a bajtársiasságot és szintén együtt ismerkednek az olyan fogalmakkal, mint az árulás, a háború, a halál. Mai fejjel el sem lehet képzelni, milyen is lehetett az a város, ahol ezek a gyerekek töltötték el gyermekkorukat. A Pál utcai fiúk hozta meg Molnár Ferencnek azt az elismerést, mely azóta sem igazán jutott senki másnak a hazai irodalomból.
Színdarabírói ars poeticáját a Játék a kastélyban című darabban, az első felvonásban mondja ki Turai Sándor, színműíró, az egyik főszereplő: Hidd el az nem tréfa: egy darabot jól elkezdeni! Ez egyike a legnehezebb színpadtechnikai problémáknak. Gyorsan mutatni be a figurákat. Vegyük például itt ezt a képet: mi hárman. Három szmokingos úr. Ha nem ennek a nagyúri kastélynak ebbe a szobájába lépnénk be, hanem egy színpadra, épp mikor egy darab kezdődik. Egy csomó érdektelen dolgot kellene összevissza beszélnünk, amíg kiderülne, hogy kik vagyunk.
Színdarabjai leginkább egy témapár köré fonódnak ez pedig az igazság és hazugság keveredése. Főhősei, szereplői egy idő után saját maguk sincsenek tisztában azzal, hogy amit mondanak, amit gondolnak, az igaz, vagy hamis. Mindezt olyan hangnemben tárgyalják Molnár darabjai, hogy művei, a Liliom, a Játék a kastélyban, a Testőr, az Olympia és még lehetne sorolni, a legnépszerűbb hazai előadásokat hozták a magyar színházaknak. Molnár Ferenc ekkor az egyik legnépszerűbb, leghíresebb magyar író volt, már a magánélete miatt is, hiszen első felesége Vészi Margit, író-festő volt, majd másodjára a kor legünnepeltebb színésznőjét, Fedák Sárit vette el. Ez a házasság sem tartott sokáig, de az írót így is folyamatosan nyomon követhette a színházra, jó regényre és a pesti pletykákra éhes közönség.
Molnár Ferenc megérezte, hogy az európai politikai helyzet következtében egyre jobban megfagy a levegő szeretett városában, Pesten. 1937-ben Svájcba költözött, innentől kezdve már alig látja egymást Pest és Molnár Ferenc. Az egyre növekvő fasizmus térnyerése miatt az addig biztonságosnak tartott Svájcot is otthagyja, és a tengerentúlra, Amerikába költözik. Új hazájában, immár harmadik feleségével, Darvas Lili színésznővel él. Itt is íróként, elsősorban színdarab és forgatókönyvíróként él. 1949-ben mutatták be a Broadway-n Panoptikum című darabját. 1952. április 1-jén New Yorkban halt meg.
-emke-
Molnár Ferenc 1878. január 12-én született egy zsidó nagypolgári családba. Édesapja, Neumann Mór (1848–1907) sebész volt, de sokáig üzemorvosként dolgozott: előbb a Margit híd építésénél, majd a Ganz Gyárban. Édesanyja Wallfisch Jozefa volt. A tanulmányait a Lónyai utcai Református Gimnáziumban végezte, majd ahogy egy akkori polgári család sarjaként illő, jogi tanulmányokba kezdett Genfben. Azonban már ekkor is tudta, hogy nem a jogászkodás, hanem az írás tölti majd ki az életét. Miután végleg megszakította tanulmányait, megjelentek írásai az akkori napilapokban, mint a Budapesti Napló, vagy a Pesti Hírlap. Újságíróként kezdte használni a Molnár Ferenc nevet.
Természetesen, ahogy számos kortársa, Molnár Ferenc sem akart megelégedni a szerkesztőségi munkával, amelyet nagyon szeretett, a század elején jelentkezett regényeivel, színdarabjaival. Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város melyben a századelő polgárság ifjainak élete elé mutatott görbe tükröt. Még ebben az évben jelenik meg az Egy gazdátlan csónak története című lírai kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Stílusát tekintve, Molnár Ferenc, már pályája kezdetén is kínosan ügyelt a választékosan szabatosságra, a fiatal író ötletgazdagsága már ekkor is látható. Regényei mellett már az első színpadi kísérlete A doktor úr is nagy sikert aratott az 1902-ben, ezt a művét Pest egyik legújabb színháza, a Vígszínház mutatta be.
A minden ízében pesti, budapesti író leghíresebb műve is egy születendő városban játszódik, főhősei pedig tizenéves gyerekek, akik egyszerre tanulják meg az összetartozást, a bajtársiasságot és szintén együtt ismerkednek az olyan fogalmakkal, mint az árulás, a háború, a halál. Mai fejjel el sem lehet képzelni, milyen is lehetett az a város, ahol ezek a gyerekek töltötték el gyermekkorukat. A Pál utcai fiúk hozta meg Molnár Ferencnek azt az elismerést, mely azóta sem igazán jutott senki másnak a hazai irodalomból.
Színdarabírói ars poeticáját a Játék a kastélyban című darabban, az első felvonásban mondja ki Turai Sándor, színműíró, az egyik főszereplő: Hidd el az nem tréfa: egy darabot jól elkezdeni! Ez egyike a legnehezebb színpadtechnikai problémáknak. Gyorsan mutatni be a figurákat. Vegyük például itt ezt a képet: mi hárman. Három szmokingos úr. Ha nem ennek a nagyúri kastélynak ebbe a szobájába lépnénk be, hanem egy színpadra, épp mikor egy darab kezdődik. Egy csomó érdektelen dolgot kellene összevissza beszélnünk, amíg kiderülne, hogy kik vagyunk.
Színdarabjai leginkább egy témapár köré fonódnak ez pedig az igazság és hazugság keveredése. Főhősei, szereplői egy idő után saját maguk sincsenek tisztában azzal, hogy amit mondanak, amit gondolnak, az igaz, vagy hamis. Mindezt olyan hangnemben tárgyalják Molnár darabjai, hogy művei, a Liliom, a Játék a kastélyban, a Testőr, az Olympia és még lehetne sorolni, a legnépszerűbb hazai előadásokat hozták a magyar színházaknak. Molnár Ferenc ekkor az egyik legnépszerűbb, leghíresebb magyar író volt, már a magánélete miatt is, hiszen első felesége Vészi Margit, író-festő volt, majd másodjára a kor legünnepeltebb színésznőjét, Fedák Sárit vette el. Ez a házasság sem tartott sokáig, de az írót így is folyamatosan nyomon követhette a színházra, jó regényre és a pesti pletykákra éhes közönség.
Molnár Ferenc megérezte, hogy az európai politikai helyzet következtében egyre jobban megfagy a levegő szeretett városában, Pesten. 1937-ben Svájcba költözött, innentől kezdve már alig látja egymást Pest és Molnár Ferenc. Az egyre növekvő fasizmus térnyerése miatt az addig biztonságosnak tartott Svájcot is otthagyja, és a tengerentúlra, Amerikába költözik. Új hazájában, immár harmadik feleségével, Darvas Lili színésznővel él. Itt is íróként, elsősorban színdarab és forgatókönyvíróként él. 1949-ben mutatták be a Broadway-n Panoptikum című darabját. 1952. április 1-jén New Yorkban halt meg.
-emke-
Megjegyzések