Mága Zoltán a A klasszikus cigányzene megújítója.
Miért volt fontos számára a Dohány utcai zsinagógában a koncert?
Nagyon örültem, és igazán nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a világ egyik legszebb zsinagógájában játszhattam. Már nagyon sok művész játszott itt, többek között a világhírű hegedűművész, Pinchas Zukerman, aki az egyik példaképem. Március 20-án a 100 templomi jótékonysági koncertsorozat 67. állomásával érkeztünk a zsinagógába. Egy nemes cél érdekében játszottunk, hiszen a teljes bevételt Az Élet Menete Alapítványnak és a zsinagóga fenntartására ajánlottuk fel. A koncertem lényege, hogy hidakat építsen ember és ember, vallás és felekezet, különbözőn társadalmi csoportok valamint szegények és gazdagok között. Külön megtiszteltetés volt számomra, hogy a koncert fővédnökségét Erdő Péter bíboros prímás úr és dr. prof. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi közösen vállalta el.
Miért szervezi a jótékonysági koncerteket?
Számomra ez belső késztetés, nagyon nehéz szavakba önteni. Még gyermekkoromban ígéretet tettem az Úrnak, hogy ha egyszer kitörök a szegénységből, akkor mindig segíteni fogom a rászoruló embereket. Nagyon örülök, hogy mára megadatott, hogy én segíthetek másokon. Szüleimtől megtanultam, hogy sokkal jobb adni, mint kapni. A gyermekeimet is ebben a szellemben nevelem.
Mikor jutott arra az elhatározásra, hogy megújítja a klasszikus cigányzenét, és hogyan történt?
2000-ben egy New York-i vendégszereplés alkalmával kaptam a felkérést a budapesti Moulin Rouge igazgatójától: legyek a szórakozóhely szólistája. Itt megvalósíthattam régi álmomat: meghonosítottam Magyarországon a crossover stílust, mely a klasszikus, a popzene és egyéb irányzatok ötvözete. Néhány hetes fellépés után zenekarvezető, nem sokkal később pedig művészeti igazgató, show műsorok rendezője, producere lettem. A revüműsorban klasszikus számokat játszottunk különböző feldolgozásokban, latin, spanyol dzsessz elemekkel ötvözve, de voltak benne cigányzenei motívumok is. A revüműsor előtt egy hat fős cigányzenekarral muzsikáltam, és felkértek minket, legyen a zenekar a műsor része. Később egy kicsit újítottunk, egy más zenekari felállással kezdtünk el játszani, Wolf Péter fantasztikus zeneszerző hangszerelt nekünk, és így még érdekesebb lett az előadásunk a közönség számára. 2001-ben jelent meg első albumom, mely a Moulin Rouge címet kapta. Nagyon büszke vagyok arra, hogy én honosítottam meg Magyarországon a crossover stílust. Fantasztikus érzés volt itthon a Moulin Rouge-ban játszani, hiszen előtte szinte csak külföldön szerepeltem. Sokkal előbb ismerték meg a nevemet külföldön, mint itthon. A Moulin Rouge-ban szinte mindenféle ember megfordult, hatalmas sikert arattunk minden este, rendszeresen visszatapsoltak minket. Nagyon jó volt, hogy közel lehettem az emberekhez, de mégis úgy éreztem, hogy nekem több ezres közönségnek kell játszanom, és nagy koncerttermeket kell megtöltenem. Ekkor döntöttem el, hogy önálló karriert kezdek.
Hogyan alakult ki a hangszer iránti szeretete?
Zenész családból származom, nagyapám és édesapám is zenész volt. Otthon éjjel - nappal azt láttam, hogy szüleim muzsikáltak. Édesapám nagyon szerette volna, hogy zenész legyek, hogy én sokkal többre vigyem, mint ő. Szegény családból származom, ezért édesapám zenélés mellett nehéz fizikai munkát végzett, hogy engem taníttatni tudjon, és emellett nevelni négy testvéremet. Édesanyám is dolgozott, ami nagyon nehéz feladat volt a gyermeknevelés mellett. Gyermekkoromban mindig arra gondoltam, hogy ezt a sok gondoskodást majd szeretném visszaadni a szüleimnek, felnőttként én szeretném őket támogatni. Meg akartam mutatni azt, hogy ebben a gyönyörű szép országban mindegy, hogy milyen származásúak vagyunk, mindenkinek van lehetősége, csak tanulni kell hozzá.
Tudna beszélni néhány fontos albumáról, és a könyvéről?
Nagyon büszke vagyok rá, hogy az eddig megjelent albumaim mind arany és dupla platina lemezesek lettek. Ezt köszönhetem hazámnak, és a zeneértő, zenekedvelő közönségemnek. Legutóbb a Királyok hegedűse című albumommal Fonogram-díjat nyertem, a vele járó pénzjutalmat pedig jótékony célra ajánlottam fel. A Dohány utcai Zsinagógában rendezett koncertemen adtam át a díjjal járó pénzjutalom egyik felét a Madarász utcai Gyermekkórháznak, a másik felét pedig egy leukémiás kislány gyógykezelésére. Nagyon sokan keresnek meg, hogy segítsek rajtuk, és bárcsak egy olyan szervezet lennék, hogy mindenkinek segíthetnék, de ez sajnos nem egyszerű dolog. Szerencsére elmondhatom, hogy egyre több mecénásom van, akik támogatnak, és segítik a karitatív tevékenységemet. Számomra nagy meglepetés és egyben megtiszteltetés volt, hogy a közelmúltban felhívott Demján Sándorné Lídia, és elmondta, hogy régóta követi a munkásságomat, és szeretné támogatni a karitatív munkámat, többek között a 100 templomi koncert sorozatot. A jótékonysági sorozat másik nagy mecénása Esztergályos Jenő tanár úr, az Apáczai Kiadó tulajdonosa. A kiadó gondozásában jelent meg 2006-ban a Szeretet hegedűse című könyvem, melyben leírom, hogyan lehet eljutni egy igazi szegény családból a királyi palotákba. A könyvben felelevenedik családom története nagyapám megrázó auschwitz-i emlékeitől kezdődően, gyermekkoromon át, egészen karrierem fellendüléséig. Célom, hogy ebből merítsenek erőt a hátrányos helyzetű gyermekek, romák és nem romák egyaránt.
Családjáról, gyermekeiről is szívesen hallanánk, ők is zenélnek?
Nagyon büszke vagyok a gyermekeimre, rengeteg szeretetet kapok tőlük, és legnagyobb örömömre ők is folytatják a családi hagyományt. Kisfiam, Zolika most 6 éves, és az elmúlt két évben már fellépett velem az Újévi Koncertemen. Már másfél évesen az Operettszínház színpadán is együtt hegedültünk. Még járni is alig tudott, de már akkor a kezében volt a hangszer. Remélem, hogy folytatni fogja a családi tradíciót, hiszen már három éves kora óta jár zeneiskolába. Kívánom, hogy sok örömet szerezzen a hazánknak, és vigye jó hírét az országunknak szerte a világban. Kislányom, Jennifer, aki már 15 éves, musical színésznőnek készül, jelenleg Földesi Margit színi tanodájába jár. Rendszeresen fellép a koncertjeimen, és mindig hatalmas sikert arat. Legutóbbi Újévi Koncertemet követően egyik kritikus azt írta róla, hogy pár éven belül akár világsztár is lehet. A feleségem mindenben támaszom, segíti a munkásságomat. Munkám miatt nagyon keveset vagyok a családdal, de ő nagyon toleráns velem, és mindenben maximálisan támogat. A feleségemnek nagyon jó ízlése van, rendszeresen ő választja ki a ruháimat, amiben fellépek, régi vágya, hogy divattervezéssel foglalkozhasson. Szeretnénk még egy babát, reméljük, hogy megvalósul ez az álmunk is.
Mi a véleménye Kocsis Zoltán nyilatkozatáról, hogy nála tíz zsidó és tíz roma származású zenész játszik?
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nagyon nagyra értékelem Kocsis Zoltánt, ő a nemzet zenésze. Szerte a világon elismerik művészetét, felemelő érzés róla beszélni. Szerencsére a zenében nincsen faji kérdés, magyar cigányok, magyar zsidók nagyon nagyra vitték, sőt mondhatom, hogy a világ legjobb zenészei közé tartoznak. Egyébként semmi gond nincs azzal, hogy szám szerint tudja ki milyen származású, miért is lenne baj? Szerintem Kocsis Zoltán erre büszke, soha nem nézte a faji megkülönböztetést, zenészei csakis a zenei tudás miatt játszhatnak a világ egyik legjobb zenekarában, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarban.
Tervei a jövőre nézve?
Szerencsére rengeteg felkérésem van külföldről és itthonról egyaránt. Nemrég érkeztem haza Párizsból, a Nemzetközi Agrár világkiállításról, amelyet a CBA elnöke, Baldauf László álmodott meg. A kiállításon találkoztam Nicolas Sárközy köztársasági elnök úr édesapjával, Sárközy Pállal, aki meghívott a családjához, hogy játsszam nekik. A brit nagykövetségről is megkerestek, Károly herceg kérésére, ők is szeretnének meghívni Angliába, a királyi palotába.
A legjobban mégis itthon érzem magam, Magyarországon, szeretett hazámban. Ez évben tovább folytatódik a 100 templomi koncert missziója, s a jótékonysági sorozat 100. koncertjét a Szent István Bazilika előtti téren szeretném megtartani több ezer ember előtt, idén augusztusban. Terveim között szerepel továbbá egy nemzetközi integrációs kulturális központot létrehozása gyermekek részére. Szeretnénk felhívni az ország, sőt, Európa figyelmét arra, hogy nagyon sok hátrányos helyzetű tehetséges gyermek él szerte a világban, akiknek a továbbtanulási lehetősége nem függhet származásuktól, sem családjuk anyagi helyzetétől. Egy nagyobb létszámú iskolát szeretnénk alapítani, ahogy több hangszer csoportot akarunk majd oktatni, és kiváló művészeket meggyőzni, hogy tanítsanak majd nálunk. Lesz majd természetesen zongora, ütős, vonós hangszer, énekes tagozat, táncművészet, színi tanoda, kis színpad, színház és konferencia terem. Az oktatást már kisgyermekkorban szeretnénk elkezdeni, és úgy nevelni őket, hogy már a színpadon is gyakorlatuk legyen. És végül, de nem utolsó sorban, folytatjuk az immáron hagyománnyá vált Budapesti Újévi Koncert megrendezését, mely időközben Európa legnagyobb újévi eseményévé nőtte ki magát. Bízom benne, hogy ígéretemhez híven, 70 éven át létrejöhet a nagyszabású esemény. Várok újra mindenkit sok szeretettel 2012 első napján a Papp László Budapest Sportarénában!
-Asi-
Megjegyzések