Bécsi anzix

Egynapos bécsi utam hozadékai számosak, de elsősorban azt említeném, hogy néha, – ha csak egy fél napra is – kiruccani idegenbe, más eget látni, más hangokat hallani, más szagokat szippantani igen élvezetes és inspiráló dolog, tiszta lelkiismerettel ajánlom mindenkinek. Itt egyébként nem turistának érzem magamat. Egyéni kapcsolatomat az osztrák fővároshoz gyermekkorom, – a hatvanas évek – határozta meg, amikor is a család háromhatoda, apám, anyám és én majd hat évre ide költöztünk át. Három, nálamnál idősebb testvérem, a kor belső rendjének megfelelően „úgyszólván túszként” Budapesten kellett maradjanak. Más iskolarendszer lévén tízévesen gimnáziumba kerültem, talán egy fertályóra járóútra a magyar nagykövetségtől. Az iskola, a volt lebontott városfal szakaszán, a délkeleti bástya és kapu helyén épült. Nem volt véletlen hát a gimnázium neve sem: Realgymnasium Stubenbastei 1., azaz a Stuben-bástya. A mellettünk nyíló tér és a mai metró-állomás általános, közszájon forgó elnevezése szintén a történelemre, a városkapura utalt: Stubentor. A metró-építés folyamán szépen helyreállították a volt erődítményrészt és városkapu-maradványt, ez ma szabadon megtekinthető. A régészeti ásatáson túli, másik nevezetessége a helynek, a tér hivatalos nevét is adó Dr.Karl Lueger, volt a legendás bécsi polgármester és az ő szobra. Hasonlóan Pesthez Bécsben is egy körút, a Ring foglalta el a lebontott városfal vonalát, mi sem természetesebb, hogy a Ring eme szakasza is Lueger doktor úr nevét viselte.

    Lueger, mint a Bécsi Politechnikum pedellusának fia szimatolt bele az értelmiségi világba, melyben élete végéig maradt is. Jogi doktori címet szerzett, 1874-ben ügyvédi irodát nyitott. Példaképe a magyar származású Ignaz Mandl ügyvéd „a szegények orvosa és az igazság harcosa”, hatékony pártolása mellett a fiatal ügyvédet a községi, majd röviddel rá a városi tanácsba választották. 1878-ban már, mint az Egyesült Baloldal liberális programjának szószólója választották újra a községtanácsba, itt aztán már rövid időn belül az élre tört.  A közigazgatásban dúló korrupció elleni harcot eleinte oly komolyan vette, hogy több vezető poszt leomlása után maga az Egyesült Baloldal is feloszlott. Lueger új pártot keresett magának, és mint egyre népszerűbb demagóg joggal pályázott az alpolgármesteri posztra. Ez elsőre nem sikerült bár, de 1890-ben már a birodalmi tanácsban találkozunk vele. Rég tovaröppent már a barátság kezdeti mentorával, a zsidó Mandlval. Sőt! Az Egyesült Keresztények nevesített antiszemita munkatervének élére állt. Utólagos „megmondóként” mondhatnám, mily gyakorta ismétli önmagát a történelem, és főleg itt, a mi környékünkön. A lózungok hasonlóak voltak, az elégedetlen középosztály felelőskereséséről, az adókról, a túlélésért küszködő vállalkozók és kisiparosok dühéről szóltak… és persze, mi sem természetesebb, a zsidókról. A városi tanácson keresztül már, mint kés a vajba haladt Lueger karrrierje. 1895-ben végre már Bécs első alpolgármestereként apríthatta a baloldalt, a szabadelvűeket, és vezethette a községi választásokon győzelemre a „tudományos antiszemitákat”. Ugyanezen év októberében abszolút többséggel választották meg Karl Luegert a császárváros polgármesterévé. Ami utána jött, az remélhetőleg nem leselkedik ránk itt Magyarországon, bár hogy saját vészmadár-közhelyemet hajtogassam: „Gyakran ismétlődik errefelé a történelem..”. A kormány nem javasolta Luegert fő-városatyának, és a császár sem szentesítette kinevezését. Az antiszemitáknak sem kellett több, nekimentek kormánynak, császárnak, a Német Szabadelvűeknek, a zsidóknak, még a magyar kormánynak is. Lueger a zsidó uralom alá kerül Magyarországról szónokolt, a „Judapest” fogalom is innen datálódik. A sorsdöntő szavazáson mégis elvetették egyelőre az antiszemiták indítványát. Az éppen most zajló, igencsak langyos osztrák választási kampánnyal szöges ellentétben, akkor módfelett agresszív választási mozgalom kerekedett, melynek eredményeként a községtanács új polgármester-választásra ült össze, s ez újfent Luegert választotta kétharmados többséggel. Ezt a főpolgármesteri széket Lueger 14 évig, 1910-ben bekövetkezett haláláig foglalta el. 1881-től egyebek iránt már a császár is „rezignált”, és Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta a – Bécs modernizálása tekintetében egyébként valóban sokat elért – doktor úrnak.

    Mikor Lueger sikereinek zenitjén állt, egy beesettarcú, munkanélküli fiatalember botorkált tétován a később Luegerről elnevezett a Ringen, hóna alatt egy rajzmappával. A szembeni művészeti akadémiáról éppen pár perce tanácsolták el. „A zsidó professzorok… természetesen… Igaza van Luegernek!”. Kubizek, az önjelölt művész szobatársa és egyetlen barátja hiába nyugtatgatta:„..inkább az építészethez van tehetséged, azt mondták”.  A menhelyen híg volt a leves, sok képeslapot kellett így is festeni, hogy az ember a felszínen maradjon. „Te Hanisch, te engem átversz – mondta a Hitler nevezetű fiatalember összeszorított fogakkal – legalább tíz képeslapomat adtad el, de csak héttel számoltál el… mostantól a Grünnek és a Löfflernek adom át az üzletet!” A zsidó Löffler szolidáris volt, feljelentette Hanischt, hogy szegény Hitlert kisemmizte és visszaélt a nevével. Az meg persze feljelentette Adolfot, hogy jogtalanul nevezi magát akadémiai festőnek, és zsidókkal mutyizik… Ugyanekkor a képviselőházban éppen Lueger szónokolt: "Popper képviselő azt állította az imént, hogy az antiszemitizmus pusztulásra van ítélve. Igen, valóban uraim, de elébb az utolsó zsidónak is el kell pusztulnia! De nem igaz, hogy mondtam volna, nekem mindegy, agyonlövik-e vagy fölakasztják-e a zsidókat. Ez hazugság kérem, én lefejezést mondtam!”

    Bécs rengeteget változott azóta, és minden tekintetben a javára. Tudott nyugati nagyvárossá, – New York és Genf mellett – az ENSZ harmadik székhelyévé fejlődni, hogy bár megőrizze „konzervatív császár- és kávéházváros” jellegét, azonban a konzervatív kormányok ellenére is megmaradjon a szociáldemokraták bástyájának. Bécs 1,7 millió lakosának majd harmada külföldi, de legalábbis nem Ausztriában született. A zsidó közösség is jelen van, természetesen nem összehasonlítható arányban a vészkorszak előtti időkkel.  „Wer ein Jud' ist, bestimme ich" – „hogy ki zsidó, azt én határozom meg”, hangzik Dr. Lueger talán leginkább ismert kijelentése. Hogy ki Lueger? – ezt a kérdést is sokan feltették maguknak az utóbbi idők Bécsében. Tiltakozások már évek óta fel-fellángoltak Ring-szakasz elnevezése miatt, utoljára 2002-ben volt komolyabb tüntetés az átnevezés érdekében.

    Az évek óta, váltakozó hevességgel zajló viták eredménye immáron végleges. Míg a Lueger által elzsidósodottnak titulált Magyarországon ma napi gyakorlat utcák átnevezése, közismert antiszemitákra, kiknek bizonyítható a részük a vészkorszak szomorú történéseiben, addig Bécsben megszűnik a Dr.-Karl-Lueger-Ring. A ring persze helyén marad, de a neve mostantól Universitätsring lesz.

    Andreas Mailath-Pokorny, Bécs kulturális főtitkára ünnepélyesen kijelentette: „Nem szándékunk több átnevezés, de a város ezzel jelezni is szerette volna egy differenciáltabb Lueger-kép kialakításának szükségét. Az utcanevek mindig tanúskodnak a város történetéről, és ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy e történelemnek bizony vannak sötét oldalai is.”

Surányi András