Sommer Kati a nagy sminkmester
Sommer Katiról tudni kell, hogy sok embert ismer, sok mindenre emlékszik. Rengeteg sztori, jó történet került szóba a beszélgetésünk során.
A Nagymező utcában csillagos házban születtem és ott is laktunk a háború alatt egy ideig, azután átkerültünk a nemzetközi gettóba. Ott éltünk pár hónapig, egy napon levitték a lakókat a Duna partra, szortíroztak minket, és a csoport felét belelőtték a Dunába. Nekünk szerencsénk volt, mert hátrább álltunk a sorban Eközben valaki értesítette Wallenberget, aki megmentett minket, ekkor öt éves voltam. Átvittek minket a Klauzál térre, és ott szállásoltak el, majd később a Nagydiófa, valamint a Holló utcai házba. Pár hónap múlva a Svéd kórházba kerültünk. Ott vészeltük át a háború végét. A felszabadulás után visszakerültem a szülőházamba, a Nagymező utcába.
Az általános iskolai tanulmányok után hol helyezkedtél el?
Amikor el akartam helyezkedni nem vettek fel sehová, mert nagyon rossz káder voltam. A zsidótörvény idején apám textil technikus volt, és nem dolgozhatott tovább a magyar pamutiparnál, de ez a cég csinált neki egy lerakatot, a cég neve Farkas és Társa, apukám volt a társa… abban az időben így ment. A felszabadulás után a engem nem vettek fel gimnáziumba, így elmentem vasesztergályos tanulónak, de ez nem igazán vált be nekem.
A csalódások után mit csináltál?
Az ifjúsági színházban voltam gyerek statiszta a Légy jó mindhalálig című darabban, azután vettek fel gyakorlatra. Szerencsém volt, részt vettem az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai című darabokban dolgozhattam. Közben átéltem 1956 ot, nagyon sok ember elment az országból, így a forradalom után rengeteg munkahely megüresedett. A faluszínháznál felajánlottak egy munkalehetőséget, amit elfogadtam, hét hónapot töltöttem ott.
Hol folytattad a karrieredet?
Az Operett színházba 1958 – ba kerültem. Már akkor gyakorlott fodrász voltam, közben elindult a televízió és oda kerestek színházi gyakorlattal rendelkező fodrászt, sminkest. Jelentkeztem, behívtak beszélgetésre, kérdezték, hogy mit tudok, én meg azt mondtam, hogy mindent. Így lettem az első státuszos sminkes. Általában élőben ment a közvetítés a Tévénél. Be volt építve egy stúdió, és nagyon meleg volt, megizzadtak a színészek, egy bajusz elvált az arctól, rögtön ott igazítani kellett. Később önállóan kezdtem el dolgozni. Először a filmgyárban, aztán kaptam egy megbízatást, egy tévés csoportot kellett összeállítanom, a színházaktól hívtam embereket. Ebben az időben kezdődtek a rögzítéses műsorok, először fekete fehér filmeket csináltak. Filmre vettük a Bánk Bánt (Latinovits Zoltán, Ronyecz Mária, Mensáros László), Szinetár Miklós rendezte a darabot. Mensáros László játszotta a Biberachot kopasz parókát kellett készítenem neki, mindig szarvas bőrből készítettünk a parókát. Úgy gondoltam kísérletezni fogok, egy új gumiból készítettem. Elkészült a paróka, felraktam a művész úrra, mire a Mensáros felért a stúdióba a festéket beitta a gumi, csak a púder maradt rajta, úgy nézett ki a feje, mint a szikes föld. A Szinetár üvöltött, hogy ezeket az amatőr tempókat tessék befejezni. Az első színes filmben Szinetár Miklós rendezésében Iphigénia Auliszban a maszkot én csináltam, elkészült a művem. A felvétel után felhívtak a vetítőbe, hogy nézzem meg mit műveltem. Mindenkinek olyan volt az arca mintha gutaütést kaptak volna. Zsír festékkel dogoztunk abban az időben, volt egy zöld szem festékem ezt belekevertem az alapozóba, ezek után gyönyörűek lettek az arcszínek. A Tenkes kapitányt Siklóson 1963 ban forgattuk. Zenthe Ferenc játszotta a főszerepet, rokokó stílusú parókát kellett készíteni minden színésznek. Sok baj volt a bajuszokkal. Masztixszal erősítettem fel, a nagy melegben kiverte a só, ettől hófehér lett szegény Zenthe Ferenc bajusza. Rájöttem, hogy spiritusszal ezt el lehet tüntetni, Zenthe már menekült előlem mikor meglátta a spirituszos üveget.
Melyik maszkodra vagy a legbüszkébb?
Simándi Józsefnek a Bánk bánban készítettem a legjobb maszkot. Szőnyi G Sándor rendezésében Dosztojevszkijtől a Játékos című darabban Sulyok Mária játszotta az öreg hölgyet. Kitaláltam, hogy van egy seb paszta, ezt felmelegítettem, ecsettel felkentem és belekarcoltam a művésznő ráncaiba, sziszegett szegény, de nem szólt semmit. Amikor ez kihűlt, megmerevedett a maszk, a száját alig tudta kinyitni, akkor azt mondta, hogy szedjem le róla, én meg közöltem vele hogy művésznő kedves az a helyzet hogy ez egy kísérlet, és csak az van kikísérletezve, hogyan kell feltenni, azt még nem tudom, hogyan kell leszedni, mire végeztem kiabált, hogy kikéri, magának vele ne kísérletezzenek. És ebből jutottunk el odáig hogy Sulyok azt monda egy ismerősének, hogy Sommer Kati az ország legnagyobb maszk mestere, szóval ez egy csodálatos íve az én pályámnak. Sulyok Máriával jól ismertük egymást. Úgy döntöttem 1982 – ben hogy kiváltom a másodállási engedélyemet. A Dob utca 29 ben volt egy fodrász bácsi, aki meghirdette a fele üzletét, én bérbe vettem. Dolgoztam a Madách színháznak, a Macskák című darabhoz készítettem fejdíszeket, parókákat, más színházaknak is dolgoztam.
Hofi Gézával mikor találkoztál?
Komlós Jánosnak volt egy műsora Az érem harmadik oldala, a Mikroszkóp színházban. Idekerültem, másodállásban, mint alapító tagja a színháznak. Hofi Gézát oda hívta Komlós játszani. A büfében minden nap előadást tartott a készülő darabjából, és mindenki fetrengett a röhögéstől. Tesztelt minket, ami nekünk tetszett az benne maradt a műsorban. A következő szilveszteri előadáson már fel is lépett a maga sajátos humorával én sminkeltem. A Rátkai klubban is sokszor találkoztam vele.
Szerinted miért engedték meg neki az akkori vezetők, hogy ilyen politikai műsorokat adjon le a szocializmusban?
Abban az időben a politikai hatások elég szépen fellazultak, ő egy politikai szelep volt, amivel szépen el is játszott, "behívtak elbeszélgetésre, még egyszer behívtak, de harmadszorra már nem megyek" mondta. Aztán egyre élesebb politikai szövegeket adott elő. Most már 10 éve halott, de a viccei most is ugyanúgy ülnek. Innen látszik, hogy nem változott semmi, minden mondata a mai napig aktuális.
Mivel foglalkozol mostanában?
Egy Gyógyászati segédeszközöket forgalmazó szövetségnek van egy iskolája és ott tartok oktatást a parókakészítésről. Részt veszek egy társadalmi munkában a Dohány utcai zsinagógában a koncerteken, rendezvényeken sminkelek, valamint viszem, az üzletemet ameddig bírom.
Beszéltél arról, hogy mindig fontos volt számodra a zsidóságod. Mikor, s miként kerültél kapcsolatba a Dohány utcai zsinagógával?
1982-ben kibéreltem a Dob utcában egy üzletrészt és már akkor itt volt a Fröhlich cukrászda. Összebarátkoztam Fröhlich Róbert szüleivel, s kiderült, Gyuri bácsi anyukám kollégája volt mielőtt cukrász lett. Robit pedig gyerekkora óta ismerem. 1995-ban Robi temette el a férjemet, aki a Filmgyárban dolgozott, s az összes Fábry filmnek ő volt a gyártásvezetője. Idővel többször utaztam Izraelbe a BZSH szervezésében, és az első úton megismertem szinte mindenkit a közösségből. Ezután kezdtem el járni a Dohány utcai zsinagógába, először csak a nagy ünnepekre, aztán sűrűbben. Úgy éreztem, valahová tartoznom kell, s hová tartozzon az ember, ha nem a hittestvérei közé. A férjem ugye elhunyt, a testvérem Amerikában él, most ez a közösség a kis családom, s szeretek a Dohány utcai zsinagógába járni. Amúgy Zoltai Gusztávval még a Játékszínben dolgoztam együtt. Maszkmesterként Robi esküvőjére az egész családot én sminkeltem, igaz Katit nem nagyon kellett, mert szép hölgy. Fiuk, Dünyő születése után, amikor sétáltak mindig bejöttek az üzletembe, s még közelebb kerültünk egymáshoz.
Vallásos családban nőttél fel?
Miután végig csináltuk a háborút apám nem jött vissza, énbennem úgy volt ez az egész, hogy ezt az Isten, hogy engedhette meg. Iskolába ahová jártam vallásos oktatás nem volt. Én a Mágen Dávidot a Televízióban is hordtam. Soha nem fogom elfelejteni Kádár Jánost sminkeltem a TV –ben és munka közben előre hajoltam az arca előtt libegett a Mágen Dávidom. Azonnal rám szóltak, hogy rakjam a blúzom mögé, én meg mondtam, hogy mindig a háború alatt is, rajta volt a ruhámon, és most sem fogom eltenni. Nem voltam vallásos, de rettentően büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok.
-Asi-
A Nagymező utcában csillagos házban születtem és ott is laktunk a háború alatt egy ideig, azután átkerültünk a nemzetközi gettóba. Ott éltünk pár hónapig, egy napon levitték a lakókat a Duna partra, szortíroztak minket, és a csoport felét belelőtték a Dunába. Nekünk szerencsénk volt, mert hátrább álltunk a sorban Eközben valaki értesítette Wallenberget, aki megmentett minket, ekkor öt éves voltam. Átvittek minket a Klauzál térre, és ott szállásoltak el, majd később a Nagydiófa, valamint a Holló utcai házba. Pár hónap múlva a Svéd kórházba kerültünk. Ott vészeltük át a háború végét. A felszabadulás után visszakerültem a szülőházamba, a Nagymező utcába.
Az általános iskolai tanulmányok után hol helyezkedtél el?
Amikor el akartam helyezkedni nem vettek fel sehová, mert nagyon rossz káder voltam. A zsidótörvény idején apám textil technikus volt, és nem dolgozhatott tovább a magyar pamutiparnál, de ez a cég csinált neki egy lerakatot, a cég neve Farkas és Társa, apukám volt a társa… abban az időben így ment. A felszabadulás után a engem nem vettek fel gimnáziumba, így elmentem vasesztergályos tanulónak, de ez nem igazán vált be nekem.
A csalódások után mit csináltál?
Az ifjúsági színházban voltam gyerek statiszta a Légy jó mindhalálig című darabban, azután vettek fel gyakorlatra. Szerencsém volt, részt vettem az Egri csillagok, A kőszívű ember fiai című darabokban dolgozhattam. Közben átéltem 1956 ot, nagyon sok ember elment az országból, így a forradalom után rengeteg munkahely megüresedett. A faluszínháznál felajánlottak egy munkalehetőséget, amit elfogadtam, hét hónapot töltöttem ott.
Hol folytattad a karrieredet?
Az Operett színházba 1958 – ba kerültem. Már akkor gyakorlott fodrász voltam, közben elindult a televízió és oda kerestek színházi gyakorlattal rendelkező fodrászt, sminkest. Jelentkeztem, behívtak beszélgetésre, kérdezték, hogy mit tudok, én meg azt mondtam, hogy mindent. Így lettem az első státuszos sminkes. Általában élőben ment a közvetítés a Tévénél. Be volt építve egy stúdió, és nagyon meleg volt, megizzadtak a színészek, egy bajusz elvált az arctól, rögtön ott igazítani kellett. Később önállóan kezdtem el dolgozni. Először a filmgyárban, aztán kaptam egy megbízatást, egy tévés csoportot kellett összeállítanom, a színházaktól hívtam embereket. Ebben az időben kezdődtek a rögzítéses műsorok, először fekete fehér filmeket csináltak. Filmre vettük a Bánk Bánt (Latinovits Zoltán, Ronyecz Mária, Mensáros László), Szinetár Miklós rendezte a darabot. Mensáros László játszotta a Biberachot kopasz parókát kellett készítenem neki, mindig szarvas bőrből készítettünk a parókát. Úgy gondoltam kísérletezni fogok, egy új gumiból készítettem. Elkészült a paróka, felraktam a művész úrra, mire a Mensáros felért a stúdióba a festéket beitta a gumi, csak a púder maradt rajta, úgy nézett ki a feje, mint a szikes föld. A Szinetár üvöltött, hogy ezeket az amatőr tempókat tessék befejezni. Az első színes filmben Szinetár Miklós rendezésében Iphigénia Auliszban a maszkot én csináltam, elkészült a művem. A felvétel után felhívtak a vetítőbe, hogy nézzem meg mit műveltem. Mindenkinek olyan volt az arca mintha gutaütést kaptak volna. Zsír festékkel dogoztunk abban az időben, volt egy zöld szem festékem ezt belekevertem az alapozóba, ezek után gyönyörűek lettek az arcszínek. A Tenkes kapitányt Siklóson 1963 ban forgattuk. Zenthe Ferenc játszotta a főszerepet, rokokó stílusú parókát kellett készíteni minden színésznek. Sok baj volt a bajuszokkal. Masztixszal erősítettem fel, a nagy melegben kiverte a só, ettől hófehér lett szegény Zenthe Ferenc bajusza. Rájöttem, hogy spiritusszal ezt el lehet tüntetni, Zenthe már menekült előlem mikor meglátta a spirituszos üveget.
Melyik maszkodra vagy a legbüszkébb?
Simándi Józsefnek a Bánk bánban készítettem a legjobb maszkot. Szőnyi G Sándor rendezésében Dosztojevszkijtől a Játékos című darabban Sulyok Mária játszotta az öreg hölgyet. Kitaláltam, hogy van egy seb paszta, ezt felmelegítettem, ecsettel felkentem és belekarcoltam a művésznő ráncaiba, sziszegett szegény, de nem szólt semmit. Amikor ez kihűlt, megmerevedett a maszk, a száját alig tudta kinyitni, akkor azt mondta, hogy szedjem le róla, én meg közöltem vele hogy művésznő kedves az a helyzet hogy ez egy kísérlet, és csak az van kikísérletezve, hogyan kell feltenni, azt még nem tudom, hogyan kell leszedni, mire végeztem kiabált, hogy kikéri, magának vele ne kísérletezzenek. És ebből jutottunk el odáig hogy Sulyok azt monda egy ismerősének, hogy Sommer Kati az ország legnagyobb maszk mestere, szóval ez egy csodálatos íve az én pályámnak. Sulyok Máriával jól ismertük egymást. Úgy döntöttem 1982 – ben hogy kiváltom a másodállási engedélyemet. A Dob utca 29 ben volt egy fodrász bácsi, aki meghirdette a fele üzletét, én bérbe vettem. Dolgoztam a Madách színháznak, a Macskák című darabhoz készítettem fejdíszeket, parókákat, más színházaknak is dolgoztam.
Hofi Gézával mikor találkoztál?
Komlós Jánosnak volt egy műsora Az érem harmadik oldala, a Mikroszkóp színházban. Idekerültem, másodállásban, mint alapító tagja a színháznak. Hofi Gézát oda hívta Komlós játszani. A büfében minden nap előadást tartott a készülő darabjából, és mindenki fetrengett a röhögéstől. Tesztelt minket, ami nekünk tetszett az benne maradt a műsorban. A következő szilveszteri előadáson már fel is lépett a maga sajátos humorával én sminkeltem. A Rátkai klubban is sokszor találkoztam vele.
Szerinted miért engedték meg neki az akkori vezetők, hogy ilyen politikai műsorokat adjon le a szocializmusban?
Abban az időben a politikai hatások elég szépen fellazultak, ő egy politikai szelep volt, amivel szépen el is játszott, "behívtak elbeszélgetésre, még egyszer behívtak, de harmadszorra már nem megyek" mondta. Aztán egyre élesebb politikai szövegeket adott elő. Most már 10 éve halott, de a viccei most is ugyanúgy ülnek. Innen látszik, hogy nem változott semmi, minden mondata a mai napig aktuális.
Mivel foglalkozol mostanában?
Egy Gyógyászati segédeszközöket forgalmazó szövetségnek van egy iskolája és ott tartok oktatást a parókakészítésről. Részt veszek egy társadalmi munkában a Dohány utcai zsinagógában a koncerteken, rendezvényeken sminkelek, valamint viszem, az üzletemet ameddig bírom.
Beszéltél arról, hogy mindig fontos volt számodra a zsidóságod. Mikor, s miként kerültél kapcsolatba a Dohány utcai zsinagógával?
1982-ben kibéreltem a Dob utcában egy üzletrészt és már akkor itt volt a Fröhlich cukrászda. Összebarátkoztam Fröhlich Róbert szüleivel, s kiderült, Gyuri bácsi anyukám kollégája volt mielőtt cukrász lett. Robit pedig gyerekkora óta ismerem. 1995-ban Robi temette el a férjemet, aki a Filmgyárban dolgozott, s az összes Fábry filmnek ő volt a gyártásvezetője. Idővel többször utaztam Izraelbe a BZSH szervezésében, és az első úton megismertem szinte mindenkit a közösségből. Ezután kezdtem el járni a Dohány utcai zsinagógába, először csak a nagy ünnepekre, aztán sűrűbben. Úgy éreztem, valahová tartoznom kell, s hová tartozzon az ember, ha nem a hittestvérei közé. A férjem ugye elhunyt, a testvérem Amerikában él, most ez a közösség a kis családom, s szeretek a Dohány utcai zsinagógába járni. Amúgy Zoltai Gusztávval még a Játékszínben dolgoztam együtt. Maszkmesterként Robi esküvőjére az egész családot én sminkeltem, igaz Katit nem nagyon kellett, mert szép hölgy. Fiuk, Dünyő születése után, amikor sétáltak mindig bejöttek az üzletembe, s még közelebb kerültünk egymáshoz.
Vallásos családban nőttél fel?
Miután végig csináltuk a háborút apám nem jött vissza, énbennem úgy volt ez az egész, hogy ezt az Isten, hogy engedhette meg. Iskolába ahová jártam vallásos oktatás nem volt. Én a Mágen Dávidot a Televízióban is hordtam. Soha nem fogom elfelejteni Kádár Jánost sminkeltem a TV –ben és munka közben előre hajoltam az arca előtt libegett a Mágen Dávidom. Azonnal rám szóltak, hogy rakjam a blúzom mögé, én meg mondtam, hogy mindig a háború alatt is, rajta volt a ruhámon, és most sem fogom eltenni. Nem voltam vallásos, de rettentően büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok.
-Asi-
Megjegyzések