Heisler András ÉRDEKVÉDELEM, ÉRDEKKÉPVISELET

ÉRDEKVÉDELEM, ÉRDEKKÉPVISELET  

Heisler András

ÉRDEKVÉDELEM, ÉRDEKKÉPVISELET                                                  Tom Lantos Konf. 2013.10.01 

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Megjelentek!

Négyezer évvel ezelőtt Ábrahám ősapánk elindult Úr-Kaszidimból.  Családjával elhagyta akkori népét, mert bálványaikat imádták az egyetlen, láthatatlan Isten helyett.  Nem kellett nekik Ábrahám Isteni eredetű érdekvédelme, s Ősapánknak mennie kellett új hazát keresni, új közösséget alapítani.

Később Mózes, miután kivezette a zsidó népet Micrájimból, azaz Egyiptom földjéről, lázadásokkal küzdött a vándorlás során – gondoljunk a Biblia „aranyborjús” történetre. Lázadásokkal annak ellenére, hogy a Tíz csapás során Mózes bizonyította páratlan érdekképviseleti képességét a zsidó nép felé.

Sok évezreddel később, a II. Világháború alatt az európai Zsidó Tanácsok próbálták az üldözötteket védeni. De a Zsidó Tanácsok tevékenysége mellett egyéni kezdeményezések is voltak a zsidók tömeges mentésére – a Kasztner vonat pont erre volt példa. Az érdekvédelem megítélésének vagy éppen értelmezésének nehézségét jól jelzi, hogy az utókor később negatívan értékelte a Zsidó Tanácsok kényszer szülte erőfeszítéseit, Kasztner Rezsőt pedig egy hitsorsosa egyszerűen lelőtte Tel Avivban.

A háborút követő negyven év vallásellenes diktatúrája alatt a Mazsihisz jogelődje volt az egyetlen megtűrt zsidó szervezet Magyarországon. Érdekképviseletet csak ez a szervezet tudott ellátni. Tevékenységét a hatalom ugyanúgy beszorította a zsinagógák falai közé, mint a keresztény egyházakét templomaikba. Elsorvasztották a felekezeti oktatást, az egészségügyet, megszűntek a tudós központok, bezárták a jesívákat. Egyetlen kivételként megengedték a zsidó felekezetnek a Holokausztról történő megemlékezés, illetve az antiszemitizmus elleni küzdelem civil aktivitását. A szervezet érdekvédelmi ereje iszonytató hiátusokkal küzdött. Eredményeképpen – vallásunkkal ellentétesen – zsidó temetők kerültek felszámolásra, zsinagógák bezárásra, vagy lerombolásra. S nehogy azt higgyék, hogy ez a történelem régmúltjának gyászos emléke: az 1970-es években Magyarországon még romboltak le zsinagógát, de ennél elrettentőbb a Rimaszombati példa, ahol 3 évvel a rendszerváltás előtt tették a földdel egyenlővé a helyi közösség patinás épületét.

Ábrahám, Mózes, Zsidó Tanácsok, a MIOK és jogutódja a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Mazsihisz.  Érdekvédelmet, érdekképviseletet ellátó intézmények, s egy dolog bizonyosan közös bennük: tevékenységükkel az érdekvédettek soha nem voltak maradéktalanul elégedettek. Mindig volt egy kisebbség, vagy többség, mely fellázadt, ellenzékbe vonult, vagy egyszerűen csak kíméletlen kritikát gyakorolt irányukba. Aki érdeket véd, az hagyjon fel minden reménnyel – mondhatnánk, vagy komolyra fordítva a szót, az érdekvédelem gyakorlása, függetlenül annak eredményességétől, soha nem vált ki maradéktalan lelkesedést, vagy hálát.

A Mazsihisz a rendszerváltáskor jött létre. Megörökölt monopolhelyzetét hosszú ideig megőrizte, s ebből adódóan érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenységét a korábban megszokott gyakorlat szerint folytatta. Tevékenységét a rejtett, problémamegoldó érdekvédelem jellemezte. Ez egy korporatívnak mondott modell, mely alapján igyekezett a magyarországi zsidó közösség érdekeit képviselni. Az érdekvédelem ilyetén gyakorlata hosszú évekig hatékonyan működött, egyetlen problémaként a szervezet képviseleti legitimitásának kérdése jelentkezett, amitől a Mazsihisz sok esetben nagyvonalú semmit-mondással szabadult. Volt persze kivétel is. Talán ide sorolható a Zsidó Közösségi Fórum, 2005-ből. A Mazsihisz két tucat zsidó szervezettel kezdeményezett szorosabb együttműködést. Aztán kiderült ez sem annyira a szervezet belső működési logikájából adódó változás, sokkalta inkább egyéni kezdeményezés által vezérelt innováció volt – aminek ezért később törvényszerűen el kellett buknia. Tény, hogy a monopolhelyzetben a rejtett, reaktív érdekképviseleti modell komoly prosperitást tudott biztosítani: a Mazsihisz forrásai tizenöt év alatt megnegyvenszereződtek, új intézmények jöttek létre, s a régiek egy részének állagmegóvását is meg lehetett oldani.  

Az időközben megalakult számtalan, tagságának méretét tekintve  kicsi zsidó szervezet nem tudott érdemben beleszólni az érdekképviseleti munkába. Tevékenységüket a megalakulást követő gyors fejlődés utáni hirtelen elakadás jellemezte, ami segítette a Mazsihiszt monopóliumának megtartásában. Lényegi változást a mintegy húsz éve Magyarországra települt Lubavicsi mozgalom, majd a szintén chabad alapokon szerveződött Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) megjelenése hozott.  Kimunkált közösség fejlesztési technikáikkal, korszerű érdekvédelmi módszereikkel tényleges méretüknél nagyobb közéleti elismertséget szereztek, miközben – el kell ismerni – sok területen az egész közösség számára hasznos munkát végeztek. Munkájukért, még ha sok téren konkurenciát is jelentenek a Mazsihisznek, köszönet jár. A verseny ugyanis, amibe belekényszerítenek bennünket jó mindenkinek. A Mazsihisz attitűdjének korszerűtlensége viszont hatalmas térvesztést jelentett: megszűnt érdekképviseleti tevékenységének egyedisége, tudomásul kellett vennie, hogy a közpolitika területén már nem az egyetlen zsidó szervezeti partner, komoly pénzügyi forrásokat veszített, és e folyamatokkal párhuzamosan felhalmozódó belső feszültségek miatt komoly morális károkat szenvedett és szenved a mai napig.

Új környezet, új kihívások, új módszerek, új típusú érdekvédelem. Ez a jövő útja. A Mazsihisz vezetésében történő katartikus változások lehetővé fogják tenni a szervezet presztízsének helyreállítását, érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenységében pedig a minőségi változást. A rejtett, korporatív érdekvédelmet a jövőben fel kell váltani a nyílt, proaktív érdekvédelem ars poeticájával.

A nyílt érdekvédelem során a fontos ügyek mögé társadalmi támogatottságot kell szerezni, hogy az érdekérvényesítő stratégia részeként a szervezet képes legyen pozitív változásokat elérni.  Társadalmi támogatottság nélkül ugyanis a befogadó közeget csak korrupcióval, szívességgel, vagy hasonló nem demokratikus eszközökkel lehet befolyásolni.  A nyílt, proaktív érdekérvényesítés sikerességének záloga a tudatosan megtervezett folyamat, célokkal,  stratégiákkal. Része az információk megszerzése és elemzése, valamint a professzionálisan megszervezett kommunikáció. A Mazsihisz érdekvédelmi tevékenységének jövőbeni feladatai ezeken a területeken koncentrálódnak. Van mit tenni!

Léteznek persze az érdekvédelemben sajátságos szervezeti érdekek, esetenként más és más lehet a Mazsihisz, az EMIH, a reform közösségek vagy akár az Orthodoxia belső motivációja. De látni kell: amennyiben a magyarországi zsidóság érdekképviseletére és érdekvédelmére fókuszálunk, úgy a kulcsszó a párbeszéd, az együttműködés, s ahol lehet, az egységes érdekképviselet. Példa lehet ez utóbbira a közoktatás. Az antiszemitizmussal szembeni fellépés keretében a zsidó szervezetek igyekeztek kihasználni a bekövetkezett tantervi centralizációt. Tizenöt jelentős zsidó szervezet összefogott, hogy a készülő új tantervek és tankönyvek minél több hiteles ismeretet adjanak a zsidóságról, az egyetemes és a magyar kultúrához való hozzájárulásáról, valamint Izraelről, a közel-kelet egyetlen demokratikus államáról. Ezzel tulajdonképpen egy célzott érdekvédelmi szervezet jött létre, mely a történelem, az irodalom és az etika tantárgyak tervezett programjaihoz zsidó szempontú javaslatokat tett. A lassan két éves munka során kormányzati nyilatkozat került kiadásra, mely a zsidó szempontoknak a tantervekbe történő beillesztését összegezte. Aztán kiderült, a megállapodások egyáltalán nem jelentek meg a 2012. decemberi miniszteri rendeletben. De egységes fellépésünk eredményeképpen az egyeztetések miniszteri szinten újrakezdődtek és a Kormány írásos emlékeztetőben vállalta a zsidó szempontokat is tartalmazó kerettantervek új verziójának rendeletben történő módosítását. Érdeklődéssel és nem kevés aggodalommal várjuk a fejleményeket. S hogy miért pont ezt a példát ragadtam ki az érdekképviselet konkrét esetei közül? Mert néhány hete egy nagy vidéki egyetem dékánjával beszéltem, aki arról tájékoztatott, hogy egyetemükön a szélsőjobboldali Jobbik támogatottsága a fiatalok körében 30 % feletti. Azaz a közös munkát az oktatásnál, az oktatási intézményeknél kell kezdeni. Az antiszemitizmus elleni harc legfőbb terepe maga az iskola.

Apai nagyapám, 1886-ban született Cegléden. Termény nagykereskedő volt. Egyszerű, alacsony, hirtelen haragú, rendkívül erős ember. Szeretett kártyázni. A családi legendárium szerint ő volt az egyetlen, aki rossz lapjárás esetén mérgében képes volt egy mozdulattal kettétépni a 32 lapos magyar kártya pakliját. Mert laponként bárki meg tudja tenni, összefogva viszont irtózatos erőképes csak eltépni azt. Meggyőződésem, ma Magyarországon a közéletben nincs ilyen erő. Nincs olyan erő, mely képes lenne a nemzetközi támogatást élvező, Izrael barátságát bíró, egymással szorosan kooperáló, egységes érdekvédelmet gyakorló zsidó szervezetek elleni hatékony fellépésre. S ezt akkor is állítom, ha tudjuk és érezzük, hogy az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, a rasszizmus jelen van hazánkban.  Akkor is állítom, ha sokunkat zavar a Horthy korszak újjáélesztése.  Akkor is, ha létezik a Holokausztnak hiteltelen, történelmietlen tárgyalása és akkor is, ha Wass Albertet, Nyírő Józsefet vagy Tormay Cecilt javasolják a fiataloknak olvasásra. Amennyiben a magyarországi zsidó szervezetek képesek lesznek parciális érdekeik helyett egységes érdekképviseletet megteremteni, akkor nincs olyan erő, mely ezt a képzeletbeli kártyapaklit képes lenne szétszakítani. 

BreuerPress