Névmisztika
A zsidók tudják a legjobban, milyen fontos a név az ember számára. Név nélkül nincs is brit, a nevet I”n adja, de legalábbis Ő hagyja jóvá. Az óhéber még legalább hetedíziglen föl tudta sorolni őseit, még ha nem is volt ez egy egetverő feladat, hiszen végül is csak hét férfinevet kellett megjegyezni. A bajok valamikor a diaszpórában kezdődtek, amikor is a mindenkori hazának megfelelő neveket kényszerült a zsidóság felvenni és a mindenkori hazák is sűrű egymásutánban váltották egymást. A bizalmatlan környezet nehezményezte a helyi szokások hanyagolását, a hatalom adópolitikájának is csak gátja volt a zsidó aki csak az ősei nevét sorolgatja, de a hivatal számára kézzelfogható és a helyi nyelvi kultúrának megfelelő családi névvel nem bírt.
Az üldöztetés és a pogromok a spanyol nevűeket Angliába, Németalföldre vagy Törökországba, a német nyelvű askenáziakat meg keletre a balti és szláv területekre sodorta. Az országokat viszont a háborúk sodorták el és a lakosság egy tollvonással egy másik ország lakója lett, költözés nélkül is. Lengyelország XVIII. századbeli felosztásakor elégelte meg II. József is a zsidók rendetlenségét, és a „Zur Vermeidung aller Unordnungen”/ Mindenfajta rendetlenség elkerülésének érdekében/kezdetű rendeletében súlyos pénzbírság terhe mellett kötelezte, az addig héber-jidis-orosz-lengyel névvel bírókat egy „rendes” német név felvételére. … mindenki, nemre való tekintet nélkül, aki nem a véglegesen fölvett német személy- és családnevét használja, hanem valamely mást, ha vagyonos, ugyancsak 50 frt bírsággal büntettetik, ha pedig nem bír vagyonnal, összes államainkból egész családjával együtt eltávolítandó... aki a bizonyítvány-jegyét 1787 november végéig a fent előírt módon nem adja be, vagy 10 frt pénzbüntetésre, az esetben pedig, ha nem bír vagyonnal, kímélet nélkül 8 napi közmunkára ítéltetik; /Részlet II.József rendeletéből/. Nem babra ment hát a játék a Habsburg birodalomban, mindamellett meg nem volt mindegy, hogy a következő világtörténelmi szakaszba milyen névvel lép be a család. Természetesen a pénz döntötte el ezt is. Slómó, az arany és ezüstműves egy apró kis ajándékkal kedveskedett az osztrák bürokratának és megkapta az áhított „ezüstcsillogás” nevet. Üzlete fölé büszkén írhatta ki: Salamon Silberschein udvari szállító, aranyműves. Slómó, a snorrer, azaz a sóher, tehát a feketébe /sáhor/ öltözött kéregető koldus viszont aligha tudott értékelhető ajándékokkal előállni. Az osztrák irodakukacok elég érzékenyek voltak az ilyen méltatlan helyzetekre és ennek megfelelő neveket osztottak ki. A sóher automatikusan Schwarz lett, kétséget sem hagyva afelől, hogy a koldus fekete öltözetéről van családnevében szó. Hasonlóan jártak mind, akik nem tudták a császári adminisztrációt megvesztegetni, vagy nem voltak elég tisztelettudóak és alázatosak. Ők a leghülyébb neveket kapták, csak úgy brahiból, akárhogy is kapálództak ellene: Blau, Rot, Weiss, Braun, Gelb, Schwarz, Grün, Klein, Gross, Breit, Lang, tehát amilyen szín, vagy méret éppen az eszükbe jutott. A név sok mindent fejez ki, rengeteg információval bír úgy birtoklójáról, mint a társadalomról és a történelemről. A névben kódolva van minden, ideológia, sors, világnézet és korszellem és az a hosszú út is, amit mondjuk egy Schwarz névvel bíró multimilliomos és elődei a családtörténelem során megtettek a felemelkedésig. A zsidó emancipáció korában, a XIX. században olyan nemzeti hév kapta el a magyar zsidóságot, hogy egész névmagyarító mozgalom keletkezett. Ekkor válthatott Schwarz Feketére és a Schullerek Surányira, Grün meg Zöldi-re. Ez is a korszellem lenyomata volt, mint ahogy az a hazafiúi önzetlen lelkesedés is, mellyel a zsidó nemzetőr és honvéd a 48-as Szabadságharcban a független Magyarországért harcba szállt, vagy ahogy az első világháborúban a zsidó katona vonult hadba a K.u.K. Monarhiáért „kutya Szerbia” felkiáltással. Az is érdekes korjelenség, hogy ma sokan zsidó öntudatra ébredve a spanyolosítottból németesített, majd magyarosított nevüket héberesítik vissza az „eredetire”, ha sikerül hetedíziglen a geneológiai kutatás. Tudják? - az íz az egy rokoni fokozat visszafele a családfán.
De mit akarok mind ezzel mondani – kérdezi jogosan a kedves olvasó? Nos, csupán zavarodottságomnak szeretnék hangot adni, mely az utóbbi időben gyakran megszáll, az is lehet, hogy csak öregszem, mint 54-es kiadású ősbudapesti. Szóval keverem a neveket. Főleg az utcaneveket. Vagy nem keverem, hanem azok változnak fergeteges sebességgel. Nekem sokat jelentenek ezek a nevek, mindig érdekelt, ki vagy mi áll mögötte, miért pont ő lett a névadó. Bécs belvárosában több száz éve ugyanazon néven nevezik a tereket, utcákat, részben az épületeket is. Ad ez egy történelmi hangulatot sőt hitelességet, és a nevek egyben idegenvezetők is. Ha Maria-Theresienplatz, akkor a szobor rajta holt biztos Maria-Theresia. A csínos sétálóutca a Graben neve árkot jelent és könnyű is a történelmét kibogozni mert a közepén található egy Szentháromság-szobor, amit a pestisjárvány kicsengésével állítottak általában a hálás keresztény hívők. És ebben az árokban alattunk van a temérdek bécsi pestisáldozat. De mondhatnám a Judengasset is, tiszta sor, itt volt a zsidónegyed. Nevek, szobrok, épületek mind a helyükön, mint egy történelmi filmben. Korombeli barátommal beszélgetve Pesten viszont azon veszem észre magam, hogy eltévedek. Hogy is hívják most a Rajk László utcát, – kérdezem. Az a Tátra vagy a Pannonia most. Nem, a Tátra az a Fürst Sándor utca volt. Na és a Május 1. utca most mi? – tromfolok. Hát Hermina.. A Népstadion út is végigkísérte a történelmet. A háborúig Stefánia, aztán mi sem természetesebb Vorosilov marsal út, ’56 után Népstadion. Ma nem cseng „jól” a nép, a nemzet a „komilfó”, a stadiont is átnevezték Puskás Ferencre, az utat meg vissza Stefániára. Apropó, ma éppen november 7. van, illetve bocsánat November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Máig Novhét tér korosztályom száján az Oktogon. De volt ez a tér a magyar alkalmazkodóképesség netovábbjaként Achteckplatz később Nyolcszögtér is, de az nem vált be, viszont hálából a „világbéke megmentőinek” 1938-ban átkeresztelték Mussolinire, mint ahogy egy megállóval arrébb a Köröndöt Hitlerre. Aztán persze megint körönd lett, de 61-től már Kodály körönd. Az Andrássy út sokáig nem állt a nyelvemre mert én a Népköztársaság útjába születtem bele, de volt előttem ez a szép 3 km Sztálin út, Ifjúság útja és Sugárút is. A Habsburg familiáriusok Erzsébet és Teréz is visszakapták körút-cikkejüket Vlagyimir Iljics Lenintől. Tényleg, és a Felszab téri volt lakásodnak most mi a címe? – kérdi barátom hamiskásan. Ja, a Felszabadulás tér? Atyavilág, már a puszta fogalmon is vita keletkezett a rendszerváltás környékén, hogy felszabadítás vagy felszabadulás… Nos, a postás nem volt irígylésreméltó helyzetben. Volt Károlyi utca egy rövid ideig, de Károlyi Mihállyal, a vörös gróffal komoly bajai vannak a ma uralkodó osztályoknak, a parlament mellől is el akarják az első magyar köztársasági elnököt távolítani. Szóval lőn Ferenciek tere, de addigra én már Izraelben voltam és én utoljára a Kossuth Lajos utcát adtam meg, mert Kossuthban valahogy bíztam, elvégre legalább háromezer utca, út, tér, lépcső és sétány van róla elnevezve és személye nem lehet kérdéses. A Thälmann utcát viszont legalább egy órát kerestem az esőben Angyalföldön és nem akartam elhinni hogy nem találom meg a térképem alapján. Ja, az német kommunista volt – magyarázta a bennszülött bácsika. Ez itt most a Fiastyúk utca! Folytathatnám a minap Széll Kálmán térré avanzsált Moszkva térrel vagy a Tisza Kálmán térrel, ami 46-tól Köztársaság tér volt és két hónapja II. János Pál pápa tér. Gőzerővel folyik Horthy Miklós lovas admirális-kormányzó úr rehabilitálása, nem lenne túl meglepő a Bartók Béla út visszakeresztelése Horthyra. lehetett volna persze Bartókot Elvis Presley-re is változtatni, hisz szintén zenész, de Presley már megkapta a parkot a Margit híd budai hídfejénél
Tehát értek én a szép szóból. A név reprezentálja a jelent, illetve a jelen éppen aktuálisan uralkodó értékeit. És mi magyarok nem vagyunk földhözragadtak, röghözkötöttek, merünk változtatni és nevén merjük nevezni a változást! Vagy talán csupán változtatást…
Surányi András
Az üldöztetés és a pogromok a spanyol nevűeket Angliába, Németalföldre vagy Törökországba, a német nyelvű askenáziakat meg keletre a balti és szláv területekre sodorta. Az országokat viszont a háborúk sodorták el és a lakosság egy tollvonással egy másik ország lakója lett, költözés nélkül is. Lengyelország XVIII. századbeli felosztásakor elégelte meg II. József is a zsidók rendetlenségét, és a „Zur Vermeidung aller Unordnungen”/ Mindenfajta rendetlenség elkerülésének érdekében/kezdetű rendeletében súlyos pénzbírság terhe mellett kötelezte, az addig héber-jidis-orosz-lengyel névvel bírókat egy „rendes” német név felvételére. … mindenki, nemre való tekintet nélkül, aki nem a véglegesen fölvett német személy- és családnevét használja, hanem valamely mást, ha vagyonos, ugyancsak 50 frt bírsággal büntettetik, ha pedig nem bír vagyonnal, összes államainkból egész családjával együtt eltávolítandó... aki a bizonyítvány-jegyét 1787 november végéig a fent előírt módon nem adja be, vagy 10 frt pénzbüntetésre, az esetben pedig, ha nem bír vagyonnal, kímélet nélkül 8 napi közmunkára ítéltetik; /Részlet II.József rendeletéből/. Nem babra ment hát a játék a Habsburg birodalomban, mindamellett meg nem volt mindegy, hogy a következő világtörténelmi szakaszba milyen névvel lép be a család. Természetesen a pénz döntötte el ezt is. Slómó, az arany és ezüstműves egy apró kis ajándékkal kedveskedett az osztrák bürokratának és megkapta az áhított „ezüstcsillogás” nevet. Üzlete fölé büszkén írhatta ki: Salamon Silberschein udvari szállító, aranyműves. Slómó, a snorrer, azaz a sóher, tehát a feketébe /sáhor/ öltözött kéregető koldus viszont aligha tudott értékelhető ajándékokkal előállni. Az osztrák irodakukacok elég érzékenyek voltak az ilyen méltatlan helyzetekre és ennek megfelelő neveket osztottak ki. A sóher automatikusan Schwarz lett, kétséget sem hagyva afelől, hogy a koldus fekete öltözetéről van családnevében szó. Hasonlóan jártak mind, akik nem tudták a császári adminisztrációt megvesztegetni, vagy nem voltak elég tisztelettudóak és alázatosak. Ők a leghülyébb neveket kapták, csak úgy brahiból, akárhogy is kapálództak ellene: Blau, Rot, Weiss, Braun, Gelb, Schwarz, Grün, Klein, Gross, Breit, Lang, tehát amilyen szín, vagy méret éppen az eszükbe jutott. A név sok mindent fejez ki, rengeteg információval bír úgy birtoklójáról, mint a társadalomról és a történelemről. A névben kódolva van minden, ideológia, sors, világnézet és korszellem és az a hosszú út is, amit mondjuk egy Schwarz névvel bíró multimilliomos és elődei a családtörténelem során megtettek a felemelkedésig. A zsidó emancipáció korában, a XIX. században olyan nemzeti hév kapta el a magyar zsidóságot, hogy egész névmagyarító mozgalom keletkezett. Ekkor válthatott Schwarz Feketére és a Schullerek Surányira, Grün meg Zöldi-re. Ez is a korszellem lenyomata volt, mint ahogy az a hazafiúi önzetlen lelkesedés is, mellyel a zsidó nemzetőr és honvéd a 48-as Szabadságharcban a független Magyarországért harcba szállt, vagy ahogy az első világháborúban a zsidó katona vonult hadba a K.u.K. Monarhiáért „kutya Szerbia” felkiáltással. Az is érdekes korjelenség, hogy ma sokan zsidó öntudatra ébredve a spanyolosítottból németesített, majd magyarosított nevüket héberesítik vissza az „eredetire”, ha sikerül hetedíziglen a geneológiai kutatás. Tudják? - az íz az egy rokoni fokozat visszafele a családfán.
De mit akarok mind ezzel mondani – kérdezi jogosan a kedves olvasó? Nos, csupán zavarodottságomnak szeretnék hangot adni, mely az utóbbi időben gyakran megszáll, az is lehet, hogy csak öregszem, mint 54-es kiadású ősbudapesti. Szóval keverem a neveket. Főleg az utcaneveket. Vagy nem keverem, hanem azok változnak fergeteges sebességgel. Nekem sokat jelentenek ezek a nevek, mindig érdekelt, ki vagy mi áll mögötte, miért pont ő lett a névadó. Bécs belvárosában több száz éve ugyanazon néven nevezik a tereket, utcákat, részben az épületeket is. Ad ez egy történelmi hangulatot sőt hitelességet, és a nevek egyben idegenvezetők is. Ha Maria-Theresienplatz, akkor a szobor rajta holt biztos Maria-Theresia. A csínos sétálóutca a Graben neve árkot jelent és könnyű is a történelmét kibogozni mert a közepén található egy Szentháromság-szobor, amit a pestisjárvány kicsengésével állítottak általában a hálás keresztény hívők. És ebben az árokban alattunk van a temérdek bécsi pestisáldozat. De mondhatnám a Judengasset is, tiszta sor, itt volt a zsidónegyed. Nevek, szobrok, épületek mind a helyükön, mint egy történelmi filmben. Korombeli barátommal beszélgetve Pesten viszont azon veszem észre magam, hogy eltévedek. Hogy is hívják most a Rajk László utcát, – kérdezem. Az a Tátra vagy a Pannonia most. Nem, a Tátra az a Fürst Sándor utca volt. Na és a Május 1. utca most mi? – tromfolok. Hát Hermina.. A Népstadion út is végigkísérte a történelmet. A háborúig Stefánia, aztán mi sem természetesebb Vorosilov marsal út, ’56 után Népstadion. Ma nem cseng „jól” a nép, a nemzet a „komilfó”, a stadiont is átnevezték Puskás Ferencre, az utat meg vissza Stefániára. Apropó, ma éppen november 7. van, illetve bocsánat November 7., a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Máig Novhét tér korosztályom száján az Oktogon. De volt ez a tér a magyar alkalmazkodóképesség netovábbjaként Achteckplatz később Nyolcszögtér is, de az nem vált be, viszont hálából a „világbéke megmentőinek” 1938-ban átkeresztelték Mussolinire, mint ahogy egy megállóval arrébb a Köröndöt Hitlerre. Aztán persze megint körönd lett, de 61-től már Kodály körönd. Az Andrássy út sokáig nem állt a nyelvemre mert én a Népköztársaság útjába születtem bele, de volt előttem ez a szép 3 km Sztálin út, Ifjúság útja és Sugárút is. A Habsburg familiáriusok Erzsébet és Teréz is visszakapták körút-cikkejüket Vlagyimir Iljics Lenintől. Tényleg, és a Felszab téri volt lakásodnak most mi a címe? – kérdi barátom hamiskásan. Ja, a Felszabadulás tér? Atyavilág, már a puszta fogalmon is vita keletkezett a rendszerváltás környékén, hogy felszabadítás vagy felszabadulás… Nos, a postás nem volt irígylésreméltó helyzetben. Volt Károlyi utca egy rövid ideig, de Károlyi Mihállyal, a vörös gróffal komoly bajai vannak a ma uralkodó osztályoknak, a parlament mellől is el akarják az első magyar köztársasági elnököt távolítani. Szóval lőn Ferenciek tere, de addigra én már Izraelben voltam és én utoljára a Kossuth Lajos utcát adtam meg, mert Kossuthban valahogy bíztam, elvégre legalább háromezer utca, út, tér, lépcső és sétány van róla elnevezve és személye nem lehet kérdéses. A Thälmann utcát viszont legalább egy órát kerestem az esőben Angyalföldön és nem akartam elhinni hogy nem találom meg a térképem alapján. Ja, az német kommunista volt – magyarázta a bennszülött bácsika. Ez itt most a Fiastyúk utca! Folytathatnám a minap Széll Kálmán térré avanzsált Moszkva térrel vagy a Tisza Kálmán térrel, ami 46-tól Köztársaság tér volt és két hónapja II. János Pál pápa tér. Gőzerővel folyik Horthy Miklós lovas admirális-kormányzó úr rehabilitálása, nem lenne túl meglepő a Bartók Béla út visszakeresztelése Horthyra. lehetett volna persze Bartókot Elvis Presley-re is változtatni, hisz szintén zenész, de Presley már megkapta a parkot a Margit híd budai hídfejénél
Tehát értek én a szép szóból. A név reprezentálja a jelent, illetve a jelen éppen aktuálisan uralkodó értékeit. És mi magyarok nem vagyunk földhözragadtak, röghözkötöttek, merünk változtatni és nevén merjük nevezni a változást! Vagy talán csupán változtatást…
Surányi András
Megjegyzések