A szentély pusztulása.
Jeruzsálem ostromát időszámításunk szerint 70 tavaszán kezdte meg Titus. Rómában Nérót meggyilkolták, majd ebből következve Rómában polgárháború alakult ki. Vespasianus a hadjáratából Rómába visszatérve császárrá kiáltották. Fia Titus Rómából Jeruzsálem ellen indult.
Jeruzsálemben a zsidók megerősítették a város falait, a szentély köré tornyokat, és erős falakat építettek. A zsidó csoportok között sajnos nem volt nagy egyetértés, a zelóták, Giszkalai János , és Simon bar Giora között. Sok volt a testvérháború is, ez nagyon gyengítette őket, a rómaiak elleni felkészülésben.
A rómaiak megjelentek a Scopus hegyen, és támadást indítottak a zsidók ellen. A falak mögül kőzáporral és szurok esővel fogadták a római katonaságot. Hosszú harc árán, két hét után tudták magukat átverekedni a külső falon. Majd belső fallal találták magukat szemben, amelyet kilenc napos háború után tudták csak bevenni, ekkor az ősi jeruzsálemi városfal várta őket. Titus úgy döntött, hogy kiéhezteti a bennlévőket, és töltést emeltetett a belső falak köré, hogy a védők ne tudjanak kijönni élelmiszer beszerzésére. A városban napokon belül nagy éhínség vette kezdetét. A szentélyt védők végső elkeseredésükben megpróbáltak kitörni. A rómaiak emberek százait fogták el, akik a falon kívülre merészkedtek. Ezeket az embereket a rómaiak keresztre feszítették.
Titus látta, hogy ez sem vezet eredményre, hogy a bent lévőket megfélemlítse, Tammuz hó elsején megtámadta, és lerombolta a hadigépeivel a várost körülvevő falakat. Pár nap múlva már ott álltak a szentély előtt. Tamuz hónap 17 – én a szentélyben elmaradt az áldozatok bemutatása.
Áv hónap nyolcadikán felkészültek a rómaiak a szentély lerohanásához. Áv hó kilencedikén este égő fáklyákkal meggyújtották a szentélyt, a zsidók megpróbálták megvédeni a szentélyt, de ez már nem volt lehetséges. A papok, akik látták, hogy ég a szentély lángok közé vetették magukat. A szentély égése pár napig tartott. Áv hó tizedike estéjén semmi nem maradt fenn, csak a nyugati fal, a Kótel.
A Kótel a zsidó nép történelmében a mai napig szent helynek számít. A bölcseink azt tanítják „a Sekhina (Isten szelleme jelenléte) sohasem hagyja el a Szentély nyugati falát.”
Sharon Asher
Jeruzsálemben a zsidók megerősítették a város falait, a szentély köré tornyokat, és erős falakat építettek. A zsidó csoportok között sajnos nem volt nagy egyetértés, a zelóták, Giszkalai János , és Simon bar Giora között. Sok volt a testvérháború is, ez nagyon gyengítette őket, a rómaiak elleni felkészülésben.
A rómaiak megjelentek a Scopus hegyen, és támadást indítottak a zsidók ellen. A falak mögül kőzáporral és szurok esővel fogadták a római katonaságot. Hosszú harc árán, két hét után tudták magukat átverekedni a külső falon. Majd belső fallal találták magukat szemben, amelyet kilenc napos háború után tudták csak bevenni, ekkor az ősi jeruzsálemi városfal várta őket. Titus úgy döntött, hogy kiéhezteti a bennlévőket, és töltést emeltetett a belső falak köré, hogy a védők ne tudjanak kijönni élelmiszer beszerzésére. A városban napokon belül nagy éhínség vette kezdetét. A szentélyt védők végső elkeseredésükben megpróbáltak kitörni. A rómaiak emberek százait fogták el, akik a falon kívülre merészkedtek. Ezeket az embereket a rómaiak keresztre feszítették.
Titus látta, hogy ez sem vezet eredményre, hogy a bent lévőket megfélemlítse, Tammuz hó elsején megtámadta, és lerombolta a hadigépeivel a várost körülvevő falakat. Pár nap múlva már ott álltak a szentély előtt. Tamuz hónap 17 – én a szentélyben elmaradt az áldozatok bemutatása.
Áv hónap nyolcadikán felkészültek a rómaiak a szentély lerohanásához. Áv hó kilencedikén este égő fáklyákkal meggyújtották a szentélyt, a zsidók megpróbálták megvédeni a szentélyt, de ez már nem volt lehetséges. A papok, akik látták, hogy ég a szentély lángok közé vetették magukat. A szentély égése pár napig tartott. Áv hó tizedike estéjén semmi nem maradt fenn, csak a nyugati fal, a Kótel.
A Kótel a zsidó nép történelmében a mai napig szent helynek számít. A bölcseink azt tanítják „a Sekhina (Isten szelleme jelenléte) sohasem hagyja el a Szentély nyugati falát.”
Sharon Asher
Megjegyzések