MIDRÁSON

A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa

I. évfolyam 26. szám







Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.

Első hetiszakaszunk ismét két hetiszakasz együtt, מטות és מסעי (Mátajsz és Mász’é), Mózes IV. könyve 30. fejezetének 2. versétől a 36. fejezet 13. verséig tart. Olvastunk a a fogadalmakról és azok érvénytelenítéséről, a Midján elleni háborúról, valamint Reuvén és Gád törzsének kéréséről. Mász’é hetiszakaszában olvashatóak a vándorlás állomásai, a levita- és menedékvárosok, és a női örökösödés. A háftóra Jeremiás 2. fejezete 4. versétől a 28., valamint a 3. fejezet 4. verse és a 4. fejezet 1-2. verse.
Második hetiszakaszunk, דברים (Dvórim), Mózes V. könyve 1. fejezetének 1. versétől a 3. fejezet 22. verséig tart. Mózes V. könyve Mózes utolsó beszédeit tartalmazza. E hetiszakaszban az első beszéd kezdődik, felemlegetve többek között a kémek történetét, s az egész vándorlást Szinájtól Széirig. A háftóra, tekintve hogy Dvórim hetiszakasza mindig a Tisó BöÁvot , azaz mindkét jeruzsálemi Szentély pusztulásának gyásznapját megelőző szombatra esik, Jesája 1. fejezete 1. versétől a 27. versig tart.


„Sok jószága volt Reuvén fiainak és Gád fiainak igen sok ”. Bölcseink tanították: három ajándékot kaphat I.tentől az ember: bölcsességet, erőt és jólétet. Egy bölcs ember volt Izraelben, és egy a népek között: Áhitófel és Bileám. Mindketten kitöröltettek e világból. Két erős ember is született, egy Izrael fiai közül, és egy a bálványimádók között: Sámson és Góliát. Mindkettejük azonos sorsra jutott: kitöröltettek e világból. S volt két igen gazdag ember is, egyikőjük a kiválasztott nép gyermeke, másikuk bálványimádó: Korách és Hámán. Mindketten jelentős vagyonra tettek szert, és végül mindketten csúfosan elbuktak. Miért történt így ezekkel az emberekkel? Mert az ajándékot nem I.tentől kapták, hanem maguk szerezték meg. Ugyanerre a sorsra jutott Reuvén és Gád törzse is. Gazdagok voltak, de annyira szerették a jólétet és a vagyont, hogy elszakították magukat testvéreiktől, és a Jordánon innen telepedtek le. Ezért ők voltak az elsők, akik eltöröltettek a törzsek közül, amiképpen írva van: „ és fogságba vitte őket, a Reuvénitákat, a Gádbélieket és Menásse féltörzsét is ”.

„Ezek Izrael fiainak vándorlásai ”. Miért említi meg a Tóra név szerint azokat a helyeket, ahol megfordultak Izrael fiai vándorlásuk során? Hasonlatos ez egy király és fia esetéhez.
Volt egyszer egy király, akinek egyetlen fia volt. A király nagyon szerette a fiát, és mikor megbetegedett, mindent megtett, hogy meggyógyíttassa. Egyszer jött egy orvos, aki azt mondta, hogy egy távoli országban meg tudják gyógyítani a fiút. A király felkerekedett, és elvitte a fiát messzi földre. Ott hosszadalmas kezelés után meggyógyult a fiú. Visszafelé már boldogan járták végig mindazokat a helyeket, ahol megfordultak, s a király mindenhol tett egy-egy megjegyzést: itt fájt a fejed, emlékszel? Itt hirtelen elájultál, és én a vállamon vittelek!
Így tett a M.ható is. Megparancsolta Mózesnek: sorold fel a vándorlás állomásait Izrael fiainak! De vigyázz, minden helyen említsd meg, hogy mi volt az, amivel engedetlenkedtek, és ellenem szegültek!

„Ezek azok a szavak ”. Vajon szabad egy zsidónak idegen nyelven leírnia a Tórát? (Ma ez különösen fontos kérdés, hiszen igen kevesen értik a bibliai hébert, s így nem tudják eredetiben olvasni, s fordítások igénybevételére szorulnak.) Bölcsink így tanították : a különbség a szent könyvek, a tfillin és a mezuza között az, hogy a könyveket más nyelven is le szabad írni. Rábán Gámliél szerint a könyveket sem szabad a héberen kívül egyéb nyelveken, csak görögül leírni. Mi lehet az indok, amiért Rábán Gámliél eképpen nyilatkozott? Bár Kápára szerint a tórai vers az alap: „terjessze ki I.ten Jefetet, és lakozzon Sém sátraiban .” Ez azt jelenti –legalábbis a bölcsk így értelmezik-, hogy Sém szavai szabad Jefet nyelvén leírni. (Jefet neve tradicionálisan a „görög” szó szinonimája.)

„Ezek azok a szavak ”. Rabbi Acha ben Rabbi Chanina mondta: Sokkal inkább illett volna, ha Bileám, a gonosz dorgálja meg Izraelt, és Mózes mond reájuk áldást. Ám az i.teni bölcsesség mindenre kiterjedt, hiszen ha Bileám az, aki megátkozza a népet, a zsidók azt mondták volna: hiszen ez az ember az ellenségünk, az ő átkát úgyis elhárítja a fejünk felől a bennünket védelmező I.ten. ha pedig Mózes áldotta volna meg az általa vezetetteket, akkor a világ népei mondták volna: De hiszen ő a vezérük, szereti őket, a barátjuk, természetes, hogy áldást mond reájuk, de nem biztos, hogy I.ten meghallgatja az áldást. I.ten tehát így szólt: Hadd mondjon áldást Bileám és dorgálja meg a népet Mózes. Így senkiben nem merülhet fel kétely az áldás és a feddés autentikus voltát illetőleg.

Fröhlich Róbert

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések