Makkabeusok. (Hasmoneusok)
Időszámítás előtt 167 – ben a zsidóságra még jobban rákényszerítette a saját törvényeit, IV. Antikhosz Epiphanész. A zsidóságot erőszakkal el akarta téríteni a hitétől. Megtiltotta nekik, hogy a Tora parancsolatait kövessék, a szombatot nem tarthatták, a körülmetélést teljesen betiltották. A görögök a szentélyben égő áldozati oltárra görög Báal istenszobrot állítottak, ezt a szobrot olümposzi Zeusszal azonosították. Továbbiakban a szentély Főpapi teendőit Menelaosz látta el.
A vallásos zsidók nagyon megrendültek a megszentségtelenített szentély láttán:
Aszáf zsoltára: "Oh, Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. Ontották vérüket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körülöttünk lakóknak.
Meddig haragszol Uram, szüntelen? Meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Mert megemésztették Jákobot, és hajlékát elpusztították”
IV. Antikhosz Epiphanész csak fegyveresen tudott érvényt szerezni a törvényeinek, ez a zsidó népben és a hászidok körében ellenálláshoz vezetett, inkább vállalták a mártírhalált, mint engedjenek a görög elnyomásnak.
A hászidok egy csoportja egy szombati napon hagyta magát lemészároltatni a görögök által, mert úgy gondolták hogy szombaton nem szabad harcolni sem, ezért Matitjáhu papi nemzetségből való férfi a következő határozatot hozta: Ha valaki bennünket szombat napján megtámad, harcolni fogunk ellene, nehogy valamennyien elpusztuljunk, mint ahogy testvéreink elpusztultak a barlangokban”
A vallási üldözések nem törték meg a zsidó népvédekező erejét. Hasmoneusok mozgalmat indítottak judában és Szamariában. A hasmoneusok származását illetően a következőket tudjuk: papi család tagjai voltak, származási helyük Modiin, város Jeruzsálemtől nyugatra fekszik.
Egy napon Matitjáhut felszólították a görög hellenisták, hogy áldozzon Zeusznak a saját népe előtt, de ő ezt elutasította mondván: „Még ha a király birodalmának valamennyi népe engedelmeskedik is neki és mindenki elfordul ősi vallásától, és az ő parancsai utasításai szerint cselekszik – én magam, az én fiaim és az én rokonságom akkor is hűek maradunk atyáink szövetségéhez. Az ég óvjon bennünket attól, hogy a törvényt és előírásait elhagyjuk” (Makkabeusok I. könyve 2,19 21)
Matitjáhu megadta a jelet a felkelésre, azzal hogy szétrombolta a bálványoltárt, sőt megölt egy szíriai tisztviselőt.
Matitjáhunak öt fia volt: Júda, Jonatán, Simon, Johanán, és Eleazár. Fiainak és az ott tartózkodó tömegnek a következőket mondta: „Aki Istenért harcol, az jöjjön velem”. A fiatalokat kioktatták a fegyver forgatás fortélyaira. Matitjáhu mivel hogy már idős volt, úgy gondolta át adja Júdának a közelgő nagy harcok vezetését. Júda a Makkábi melléknevet kapta.
A fiatal harcos gerillaháborút indított a kis létszámú seregével a megszálló katonák ellen. Nem kímélte azokat a zsidókat, sem aki a hellenizmusnak hódoltak. Izrael egész területén végig vonult, és szétrombolta a pogány oltárokat, és továbbra is betartotta a Tora parancsolatait, köztük a körülmetélés törvényét is. A nép Makkabiban a nemzet megmentőjét látta.
A vallásos zsidók nagyon megrendültek a megszentségtelenített szentély láttán:
Aszáf zsoltára: "Oh, Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. Ontották vérüket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körülöttünk lakóknak.
Meddig haragszol Uram, szüntelen? Meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
Mert megemésztették Jákobot, és hajlékát elpusztították”
IV. Antikhosz Epiphanész csak fegyveresen tudott érvényt szerezni a törvényeinek, ez a zsidó népben és a hászidok körében ellenálláshoz vezetett, inkább vállalták a mártírhalált, mint engedjenek a görög elnyomásnak.
A hászidok egy csoportja egy szombati napon hagyta magát lemészároltatni a görögök által, mert úgy gondolták hogy szombaton nem szabad harcolni sem, ezért Matitjáhu papi nemzetségből való férfi a következő határozatot hozta: Ha valaki bennünket szombat napján megtámad, harcolni fogunk ellene, nehogy valamennyien elpusztuljunk, mint ahogy testvéreink elpusztultak a barlangokban”
A vallási üldözések nem törték meg a zsidó népvédekező erejét. Hasmoneusok mozgalmat indítottak judában és Szamariában. A hasmoneusok származását illetően a következőket tudjuk: papi család tagjai voltak, származási helyük Modiin, város Jeruzsálemtől nyugatra fekszik.
Egy napon Matitjáhut felszólították a görög hellenisták, hogy áldozzon Zeusznak a saját népe előtt, de ő ezt elutasította mondván: „Még ha a király birodalmának valamennyi népe engedelmeskedik is neki és mindenki elfordul ősi vallásától, és az ő parancsai utasításai szerint cselekszik – én magam, az én fiaim és az én rokonságom akkor is hűek maradunk atyáink szövetségéhez. Az ég óvjon bennünket attól, hogy a törvényt és előírásait elhagyjuk” (Makkabeusok I. könyve 2,19 21)
Matitjáhu megadta a jelet a felkelésre, azzal hogy szétrombolta a bálványoltárt, sőt megölt egy szíriai tisztviselőt.
Matitjáhunak öt fia volt: Júda, Jonatán, Simon, Johanán, és Eleazár. Fiainak és az ott tartózkodó tömegnek a következőket mondta: „Aki Istenért harcol, az jöjjön velem”. A fiatalokat kioktatták a fegyver forgatás fortélyaira. Matitjáhu mivel hogy már idős volt, úgy gondolta át adja Júdának a közelgő nagy harcok vezetését. Júda a Makkábi melléknevet kapta.
A fiatal harcos gerillaháborút indított a kis létszámú seregével a megszálló katonák ellen. Nem kímélte azokat a zsidókat, sem aki a hellenizmusnak hódoltak. Izrael egész területén végig vonult, és szétrombolta a pogány oltárokat, és továbbra is betartotta a Tora parancsolatait, köztük a körülmetélés törvényét is. A nép Makkabiban a nemzet megmentőjét látta.
Megjegyzések