A SZ'LICHOT IMÁK SZELLEME ÉS ZENÉJE
|
Különleges
és fontos szakasza az évnek a Sz'lichot (bocsánatkérés) ideje, a Nagy Ünnepek
közeledte, amikor az ünnepre való előkészületek jellegzetes hangulata érinti
meg a vallásos érzésű zsidó embert. A bűnbánat napjaira való felkészülés
lépésről-lépésre történik. Ahogy az atléta edz, erősíti önmagát a mérkőzés
előtt, ugyanúgy mi is felkészülünk, megfelelővé tesszük magunkat a
bűnbánatra, a fogadalmak megtételére.
A zsidó hagyomány azt tartja, hogy a Sz'lichot idején nyílnak meg az Ég kapui az imádságaink előtt. Magától értetődik tehát, hogy a Sz'lichot istentiszteletek fontosságukban és jellegükben a nagyünnepi imák jelentőségéhez és szelleméhez közelítenek. Fokozott mértékű felkészülést kíván ez az időszak az előimádkozótól, kántortól, aki az elkövetkezendő szent napokon az Örökkévaló elé áll és a közösséget képviseli. Imádságával, annak tónusával, érzelmi fűtöttségével és a szöveg helyes interpretálásával segítenie kell a megtérőket. Ebből adódik, hogy a Sz'lichot imák zenei világa nem hasonlítható semmi máshoz. Nem lehet hétköznapi, de nem is teljesen "nagyünnepi". Valahol a kettő között, nagyon egyéni helyet foglal ez a szertartás. Elul hónapja az újévre, a lelki számadásra szólít fel. Templomainkban megszólal a sófár figyelmeztető hangja. Egyes források szerint az ELUL szót az Énekek éneke (Sir hasirim) egyik verse rövidítésének tekintik: „ani ledodi, vedodi li - azé vagyok, aki szeret és Ő az enyém. Akit szeretek, és aki engem szeret, elfogad, ebben az esetben az Örökkévaló. Nagyjaink tanítása szerint az elul hónapot töltötte Mózes a Szináj hegyén, amikor a második kőtáblát készítette. Elul újholdján ment fel és negyven nappal később, vagyis tisri 10-én tért vissza, tehát Jom Kipur napján, amikor a nép a bűnbánó időszak végére ért, így megtisztulva állhatott Isten elé. A Nagyünnepeket gyűjtőnevén jamim noraim-nak, azaz félelmetes napoknak nevezzük. Az első Sz'lichot istentisztelettől fogva már ennek az érzésnek kell átjárnia bennünket, ezt kell kifejeznünk szóval, zenével és szellemmel. Az év szinte minden napján mondunk bocsánatkérő imákat (tachnun), böjtnapokon és más alkalmakkor különös figyelem fordul az ilyen könyörgések felé. A Nagyünnepeket megelőző Sz'lichot imák azonban jelentőségükben felülmúlják az év más időszakában elmondottakat. Sz'lichot első napjának istentisztelete ünnepélyesebb a többinél. A nagyünnepi melódiák némelyike már megszólal, mellettük olyan zenei formákkal találkozunk, melyek idézik az ünnepek dallamvilágát. A szertartást a késő esti, vagy kora hajnali órákban tartjuk. Érdekes és egymástól eltérő magyarázatok léteznek ezzel a jelenséggel kapcsolatosan. Az egyik a G'mara-ból vett legendára építi feltevését. Dávid király ágya fölött függött egy hárfa. Az éjszaka csendjében, éjfélkor az ablakon befúvó szellő megszólaltatta a húrokat, ez felébresztette Dávidot, tudatva vele, hogy eljött az ima és a tanulás ideje. Tanítóink ezt az időt vélték a legmegfelelőbbnek a bocsánatkérő imák elmondására. Az istentisztelet az „ásré” imával veszi kezdetét. Különleges melódiával szólal meg a kántor ajkán a máskor csak simán recitált zsoltár. Egy kissé a sófár hangját imitálja, felébreszt és figyelmeztet. A folyatatásban a kántor megkapó, alázatos melódiával, kérő, könyörgő hangvétellel fordul a Teremtőhöz. Ezt a fél Kadis követi, melyet az első Sz'lichot istentiszteleten az újévi főimádságnál alkalmazott melódiával énekli a kántor. A további napokon egyes előimádkozók a Jom Kipur Minchából, mások a nagyünnepi Sach'risz imából vett melódiával recitálják a Kadist. Érdekes fordulat következik. A csendes ima és egy rövid recitativo után a 95. zsoltár kezdőmondata hangzik el, azok a szavak, melyekkel a Sabat érkezését köszöntjük. „Lechu neraneno la-adoshem” Jöjjetek, zengjünk dalt az Örökkévalónak, magasztaljuk megváltásunk sziklaszirtjet...ezek után a kezdő mondatok után a szöveg eltér, ismét a megkövetés felé veszi útját és a „han'somo loch” drámai kitörésébe torkollik: „Tied a lélek, és a test a Te műved... Irgalmat gyakorolj teremtményeiden! Az éjszakai, vagy hajnali órák jelentőségéhez kapcsolódik a „b'majcoe menucho”kezdetű ima. "Amikor véget ér a pihenés napja, dicsérő himnusszal járulunk színed elé... hallja meg füled (imáinkat) a magasságokban! Ezt követően szinte refrén gyanánt, reményt keltő zenei hangulatot teremtve tér vissza a mondat: „Lismoa el harina v'el hat'fila....halld meg az éneket és az imádságot!” Egy másik visszatérő imaszöveg a „kel melech josev - aki a könyörület trónján ül...”.Több fejezet után ismétlődnek vissza ezek a szavak, valamint az „Adosem, Adosem,” Isten tizenhárom dicső tulajdonságának a felsorolása. Kiemelt jelentőséggel bír mind kántori - előimádkozói, mind érzelmi - szellemi szempontból a „s'ma kolenu” ima. Itt a könyörgés meghallgatása mellett már "gyakorlatibb" kéréssel is fordulunk az Örökkévalóhoz, amikor az első mondatok után azt kérjük: „al taslichenu l'et zikno.... Ne taszíts el magadtól, ha megöregszünk, s midőn erőnk fogytán, ne hagyj el minket!” A megindító módon, szinte zokogva feltörő könyörgés hangjaival az egyik legdrámaibb kántori pillanatot vagyunk hivatva megteremteni. A Sz'lichot istentisztelet végéhez közeledve néhány arameus nyelvű imát találunk a liturgiában. Feltehető, hogy egy részük a babilóniai száműzetés idején került az imarendbe. „Rachamana deani leanije anena… könyörülettel nézd az elesettek elesettjeit és felelj nekik!” Ezen ima mondatai után a „moron di vis'majo” kezdetű recitativóban a kántor így könyörög: „Mennyeknek Ura, hozzád könyörgünk, mint foglyok a szabadulásért..”. Nem vitás, hogy itt a bűnöktől való szabadulásért, a vétkek súlya alól való feloldozásért imádkozom. A záró ima, mely a mindennapi Tachnun része fontos helyet foglal el a Sz'lichot szertartásban. „Somer jiszroel - Izrael őrzője, óvd meg Izraelt, ne hagyd elveszni azokat, kik hirdetik: „s'ma Jiszroel.... halljad Izrael. A Sz'lichot imákat a zsidó Újév előtti héttől egészen Jom Kipurig mondjuk, sőt közülük néhány, ha nem is szó szerint, de érzésében, szellemi megfogalmazásában meg „hosana rabba”-kor is megjelenik a liturgiában. Az első Sz'lichot napon és az Engesztelő napi imarendben előoforduló bocsánatkérő imák a legjelentősebbek. Esetükben elengedhetetlen az igényes és minden szempontból pontos kantori interpretálás, ezért a házán a nagyünnepi funkciókra való felkészülésével egyenlő odaadással köteles a Sz'lichot istentisztelet felé fordulni. A bocsánatkérő imák üzenete jusson kifejezésre a zenében, énekben, amikor a kántor ajkán felcsendül a mondat: „lismoa el harina v'el hat'fila..., halld meg az éneket és az imádságot!” |
Megjegyzések