Kóser kazetta

Tudnék-e egy olyan kisjelenetet írni, mely aktuális, nem agresszív, mulatságos, azonban nem embereket tesz nevetségessé, csak tulajdonságaikat, és úgy korrekt politikailag, hogy mégsem steril? – kérdezi egy jóakaróm, illetve ő ezt gondolja magáról. – Értsem úgy, hogy egy kabaréjelenet kéne, ami megpendít a levegőben leledző problémákat, de lehetőleg nem támad frontálisan politikust, nem fasisztáz, nem zsidóz, nem cigányoz, nem orbánoz, nem obszcén?  Mégis, ki lenne a közönség… és csak nem valami szilveszteri ökörködésről van szó..? – arra nem vagyok alkalmas. Ja, hogy majd purim környékén…, jó, majd gondolkodom, de nem biztos, hogy én nem vagyok túl vitriolos. Az nem mindenkinek jön be, és többnyire csak napokkal döbbennek rá, hogy örülten vicces vagyok. Aha, hogy lazán, de ne Hofi-san, inkább Salamon Bélásan, ne gúnyosan, kárörvendően vigyorogjanak, vihogjanak az emberek, hanem mosolyogjanak, felszabadultan nevessenek. A hagyományos pesti-zsidó humor nyomdokain, ám csak semmi héber kekeckedés, lenéző kivagyiskodás. Ja, nagyon érdekes feladat…és hogy nagy micve.., hát értem. Na jó, vannak itt persze elődök és minták szépen-rendesen, Karinthy, Nagy Endre, Rejtő, Örkény, Kabos… az egész pesti Broadway végül is erről szól. Majd írok valami kis szinopszist és átmélezem, de arra nem vennék mérget, hogy a saját nevem alatt fel fogom vállalni…
    Zöldházi Lajos állandó MTK-meccsjáró, legalábbis ezt mondja feleségének, aki már rég gyanút fogott, hogy ez a meccs-dolog egy kamu. Ilyenkor ugye.. keresd a nőt! Kis kutakodással, leleményes lekérdezéssel, a fészbuk szakszerű kimazsolázásával és innovatív elemzéssel, aránylag konkrétan körvonalazódik az ügy. A célszemély is formát ölt, mégpedig férje munkahelyének, a Nemzeti Irat Továbbítónak az ügyeletes szépasszonyában, a fiatalon már özvegy Naspolyánéban. Mint perdöntő bizonyíték, azt a magnókazettát is megtalálta Zöldháziné férje zakójában, amit az ura egy MTK-meccsen vett fel, és ami mindig a háttérben hallatszik, ha ő „meccsközben” férjére rátelefonál. Zödházinét nem rázta meg ez a felfedezés, már csak azért sem, mert ő is már vagy három hónapja félrelép a jókiállású Pinizsi Bélával, a Ló utcai hentessel, pont a meccsek adta féktelen délutánokon. Zöldházi egyszer meg is jegyezte némi homlokráncolás közepette, hogy ugrásszerű és örvendetes minőségi javulás figyelhető meg háztartása tréfli-húsneműinek felhozatala területén, főleg ami a füstölt tarját illeti. Zöldházinét, született Veisz Rezsint nem kell félteni, minden hájjal meg van ő kenve, sző is egy agyafúrt tervet. Lemásoltatja a kazettát és visszacsempészi ura zsebébe. Zöldházi, mint mindig, ziláltan érkezik haza. Nejének otthon a munkahelyére panaszkodik, nem hagyják élni, nélküle nem megy semmi, tehetségtelenek a munkatársak, a főnök egy sunyi seggnyaló, bezzeg ha ő kiteszi a lábát a hivatalból, akkor rögtön összeomlik minden, hétvégére is be akarták már megint rendelni, de ő határozottan kijelentette, hogy nem! Mindennek van határa! Neki szent a hétvége! Lehet vitatkozni, kinek a szombat kinek a vasárnap az Úr napja, de legalább vasárnap legyenek meg nélküle. Ő meccsre megy, ha a fene fenét eszik is. Ennyi jár neki az életből! Különben is most játszik a csapat a Balmazújvárosi Törekvéssel, – ez kihagyhatatlan, – átigazoltak egy új jobbszélsőt a Felcsuti Bányászból, a rongylábú Böhöncét! Zöldháziné látható beleéléssel hallgatja férje traktátusát, sőt még adja alá a lovat: – Persze Lajos, még szép hogy a vasárnap a tiéd, mit képzelnek ezek, teli a hivatal naplopó pipere-tyúkokkal és még nekik áll feljebb, nem becsülik meg a cég nélkülözhetetlen igavonóit. Amúgy is nagytakarítok vasárnap, jobb is, ha nem lábatlankodsz itthon. Persze gondoltam rá gyakran, – jegyzi meg naiv érdeklődést színlelve – hogy ki megyek veled én is egy meccsre, van ennek valamilyen fülledt macsó romantikája… – Hogy milye? – horkan fel Zöldházi – Ez ott nem az MTK-fonó vagy teadélután Pilóta-keksszel. Nincs ott romantika, férfitársadalom van! Belterjes, őrjöngő és nőgyűlölő. Természetesen a meccs idejére csak, mert ott minden más másodlagossá válik. Az egy férfiklub és kollektív transz, egy agresszív rituálé, mely nem csak, hogy nem való nőknek, de én ott veled nem is mernék mutatkozni!
    Te, tényleg ne érts félre, és előre helyezem, hogy az alapszituációt kifejezettem jónak tartom, mondhatni tradícionális, és ahogy megbeszéltük, valóban a Salamon Béla bácsi-féle kabaré hagyományain indul. Nem látom viszont azt a világosan zsidó elemet, ami egy, mégiscsak zsidó környezetben zajló rendezvényen alapkövetelmény. Nem erőszakosan, nem sovinisztán, finoman. Tudod, purim. Az embereknek érezni kell, hogy nem csak nekik, elsősorban róluk szól a komédia. Te rögtön azzal a kicsit már lerágott csonttal indítasz, hogy aki MTK-drukker, az csak zsidó lehet, ez azonban ma már egy kicsit karcsú az identitás-meghatározáshoz, ráadásul régóta nem is tükrözi a valóságot. Egy ilyen átlátszó olcsó megoldás nem a te összetett stílusodra utal. Nincs is már celeb MTK-drukker, tényleg a Salamon volt az utolsó, és ő ebből ki is hozta a színpadon a maximumot. Ebben nincs már több. Ami kijön, az rá emlékeztet, akkor is, ha azt hiszed, csak te emlékszel Béla bácsira. Még valami.. Van ebben a kis szinopszisban egy nagy vészteher, ami inkább a tragikomédia felé sodor egy eredetileg könnyű, mókás fél órának ígérkező bohózatot. Már-már egy a viccbe húzott Bergman-persziflázs: Egy házasság jelenetei… Azt már meg sem merem kérdezni, hogy Zöldháziné miért másolta le a magnókazettát… és hogy Zöldházi szokott-e Pinizsinél libatöpörtyűt vásárolni és van-e ilyenkor kés a kezében? Esetleg Fradi-drukker-e? Érted ugye!? Szóval, nem látom azt a katartikus pillanatot, ami felszabadítja a rekeszizmokat, boldogsághormont termel és nevetésre ösztönöz. Nem érzem, hogy mulatságos módon ki fog itt figurázódni egy bosszantó zsidó attitűd, aminek persze be lehet mutatni az értékes oldalait is.  
    Értelek én, már hogyne értenélek.. Igen, a bennünk rejlő hagyományt kell ütköztetni a praktikus élettel és az élniakarással. Átmenteni értékeket, hiszen mi más is lehetne egy purim-ünnepség, mindazonáltal bemutatni a környezettel való teljes azonosulás nehézségeit is, s ennek mulatságos momentumait. Valóban, köszönöm, hogy őszintén rávilágítottál! Le a közhelyekkel, gyerünk ki az élet színpadára!
    Zöldházi Lajos minden hétvégén, „fontos MTK-meccsre” hivatkozva eltűnik otthonról, de még felesége sem tudja, hogy nem MTK, hanem Fradi-drukker. Neje már régóta élt a gyanúperrel, hogy itt valami titok lapul, mert férje MTK-dressze nem mutat vérnyomokat, bár férje gyakran jár monoklival a szeme alatt és ragtapaszokkal haza. Egyenes következtetés: férje nem meccsre jár, hanem a MAZSIHISZ közgyűléseire, vagy még rosszabb…”keresd a nőt”! Zöldmezei és kollégái fészbukoldalának szakszerű elemzésével valóban felsejlik a végzet asszonya, a szép és kacér özvegy Naspolyáné. Mint nyomravezető egy magnókazetta is előkerül Zöldházi zakózsebéből, egy MTK-meccs felvétele, amit Zöldháziné már gyakran hallott a háttérben, ha férjére rátelefonált meccs közben. Lemásolja a kazettát és arra is rájön, hogy amikor az urát hívja akkor – a kazettától eltérően – egy rikácsoló női hangot is hallani szokott, aki a bírót szapulja, sőt zsidózza. Ezt a nőt, mint özvegy Naspolyánét azonosítja. Zöldháziné egyébként már fél éve csalja férjét a szemrevaló Pinizsi Mózessel, a Status quo ante hitközösség kóser sahterjával. Zöldházi egyszer meg is jegyzi, milyen furcsa, hogy a lókolbász az Egység nevezetű lubavicsicsi újságba van csomagolva, de Grünhajzer nagymama kóser libafelvágottjára emlékeztet az íze…
    Ez jó, ezt vidd tovább, csak semmi sablonos motívumok, csak bátran. Egyet áruljál viszont el, mi ennek a kazettának a további sorsa vagy a szerepe, ez nem kristálytiszta számomra, de látom, hogy terved van vele.
    Hogyhogy mi? Metafora az természetesen, álcázott vezérmotívum. Zöldháziné rájön, hogy a kazettán hallható meccs mögött egy másik meccs zajlik, amin Naspolyáné is üvölt, sőt artikulátlanul zsidóz, szóval az egyáltalán nem tűnik MTK meccsnek, illetve a Libás-tábornak. A forgószínpad másik oldalán látjuk, hogy Zöldházi Naspolyánénél öltözik át mindig Fradi-cuccokba, és onnan együtt mennek a Fradi-meccsre. Pinizsi Mózes viszont Újpest rajongó és gyanútlanul kimennek együtt Zöldházinéval a Ferencváros-Újpest rangadóra, ahol szembetalálkoznak az emberi mivoltjából kikelt Naspolyánéval és a randalírizó Zöldházival…

    De, mint első beszélgetésünkkor említettem, az álnevemen menne a dolog.. 

Surányi András írása 

Megjegyzések