Hanuka Jeruzsálemben

 A nálam csak valamivel magasabb, fiatal pékfiú fémből készült tésztaszűrővel próbálta kiemelni a műanyag dobozból a porcukrot, azért, hogy megszórja a tálcákon sorakozó fánkokat. A pékségben megszólt az óránkénti csengő, és mint varázsütésre, betódult a környékről mindenki, aki friss árura vágyott. Tolakodva törtek a fánkok felé – azok pedig hagyták, hogy a sorsuk felé vigyék őket az ilyen-olyan kezek, és bekerüljenek a kartondobozokba. A geulai Sovea Szimchot,azaz a Jóllakottság öröme pékség cikkeire Jeruzsálemben mindig nagy a kereslet. Nemcsak azért, mert minden órában készül valamilyen finomság, ami alig tartalmaz adalékanyagokat – de még a termékek árai is jóval az átlag alatt vannak. A belváros sétálóutcája, a Jaffó és a másik nagy út, a King George kereszteződésében, a város szívében lévő Café Neuman pékség nyolc sékelért (480 forint) vesztegette szinte ugyanazt a fánkot, a különbség csupán annyiban állt, hogy a drágább tetejére raktak egy kis tejszínhabot, amibe különböző gyümölcsdarabkákat szórtak. A geulai pékség remekei pőrén várták a sorsukat, hiszen két sékeles (160 forint) áruk miatt valószínűleg nagy családosok vadásztak rájuk.
Jeruzsálem vallásos családjaiban ugyanis általában sok a gyerek. Náluk a nők akkor szülnek, amikor van áldás. Úgy gondolják, hogy a gyermek fogantatása ist-ni akarat jele, emiatt pedig azt nekünk embereknek nem áll módunkban mesterségesen befolyásolni. Ha bele gondolunk abba, hogyan fejlődik ki egy új élet az anyja hasában – mindez igaznak is tűnhet. Csodával határos módon megy végbe ugyanis az átalakulás, ahogy az ebihalszerű embrióból először egy mini, alig pár centis apró hasonmás alakul ki, majd ez a parányi teremtés a terhesség hónapjai alatt megsokszorozza a méretét, kifinomítja a szerveit és válik azzá, amik mi is vagyunk.
A fánkünnepet, a zsidó Hanukát a csodák ünnepének tartják. A legendák szerint, amikor a görög elnyomókat az i.e. 2. században a zsidó makabeusoknak sikerült kiűzniük, a vallásgyakorlat fő helyszínének számító zsidó Templom katasztrofális állapotokban volt: nemcsak a bálványoktól kellett megtisztítani, de a szertartásokhoz szükséges olajból is csak egy napra való volt. Az új olaj előállításához azonban több időre volt szükség. Meggyújtották azonban hosszú idő elteltével a Templom óriás gyertyatartóját, a Menórát, azonban annak lángjai csodával határos módon nem egy, hanem nyolc napig égtek – pontosan addig, ameddig az új olaj elkészült. Ennek emlékére pedig a zsidók hanuka ünnepén mindennap meggyújtják a gyertyákat nyolc napon keresztül. A nyolcasnak, mint számnak a zsidó misztikában, a kabbalában különleges értelme van: a csodát szimbolizálja. Ha belegondolunk, hogy a teremtésnek hét napja volt – akkor láthatjuk a hét a fizikai világhoz kötődik, míg a következő szám, a nyolcas már meghaladja azt. A zsidók a nyolcadik napon metélik körül a gyerekeket, hiszen ez utal arra a különleges csodára, amivel a Szövetség részesei lehetnek.
Hanukakor, naplementekor a gyertyatartókat az ablak elé szokás helyezni, aminek az a lényege, hogy a csodát mások számára is kihirdessék. Azt szeretnék, hogy mindenki, az egész világ lássa azt, hogy ebben a világban az történik, amit a Jó Teremtő szeretne, még akkor is, hogyha a fizikai világ keretei azt nem engedik meg. Még ha a rendelkezésre álló lehetőségek látszólag elenyészőnek tűnnek, még akkor is kell, hogy legyen helye a reményeinknek.
Sokszor érezhetjük azt, hogy elveszett minden esélyünk arra, hogy jobbra forduljanak a dolgok – ilyenkor is azonban érdemes megtennünk a saját részünket, megtenni azt amit lehet a makabeusok is megtettek. Azaz meg kell, hogy gyújtsuk azt az egy rekesznyi olajat, hiszen ha ezt megtesszük, akkor van reményünk arra, hogy valami jó is kisül a helyzetből – és az olaj tovább ég.
Izraelben a nemvallásos emberek, az ún. hiloniak meggondolatlannak tartják a vallásosokat, amiért azok csekélyke jövedelmük ellenére is vállalnak gyerekeket. Nem értik, hogy miből szándékoznak még több porontyot fölnevelni, miközben ünnepek előtt már a meglévő szájak megetetése is csak fejtörést okoz. A vallásosak azonban a hiloniakon csodálkoznak el, hiszen nem értik, miért nem bíznak a Jó Teremtőben, aki bármikor képes egy kicsivel többet juttatni. Meg vannak győződve arról, hogy a gyerekek is áldást hozhatnak, és emiatt nem kell félni a jövőtől.
A Hanuka gyertyák a reményt juttatják tehát az eszükbe, hiszen ahogy az egy napra való olaj is tovább égett, úgy a csodák is elérhetőekké válnak, ha a Jó Teremtő is úgy akarja. Mindeközben pedig az is lényegtelenné válik, hogy pénztárcánk a tejszínhabos fánkot, vagy a kétsékeles porcukrosat engedi meg jelenleg számunkra.
Sarah, Jeruzsálem, 2014 – Kiszlev 25








Megjegyzések