A R A D
Arad Izrael déli kerületében, a Holt-tengertől néhány kilométerre fekvő modern és fejlődő város. A csupán 1961-ben alapított település ennek megfelelően lakónegyedekből áll. Viszonylag sok zöldterülettel rendelkezik, kopár környezetéhez képest. Klímája sivatagi, és mivel magasan fekvő település, Arad ideális az asztmás betegek számára, száraz és virágpormentes a levegője.
Aradtól 10 km-re, nyugatra, a Beershebába vezető útról ágazik ki egy bekötőút Tell Aradhoz. Az 1962 és 1984 között végzett ásatások során két nagy komplexumot tártak fel a régészek: a kánaániták városát és az akropoliszt, melyek két egymást követő korból származnak, a preizraelita-kánaánita és az izraelita korból.
A rézkor óta lakott területen a 2. évezredben egy nagy kiterjedésű kánaánita város jött létre. Királyuk visszaverte az izraelitákat mikor azok délről be akartak hatolni az „ígéret földjére”. Miután Józsué elfoglalta a várost, Júda törzsének kezére került és Mózes rokonai, a keniták telepedtek itt le. A város további kiépítése Salamon király nevéhez fűződik, aki új templomot építtetett Jahvénak, a keniták egyik magaslati szentélyének a helyén. Arad a római korig megőrizte jelentőségét, amit annak köszönhetett, hogy fontos kereskedelmi utak mentén helyezkedett el. Csupán az iszlám 7. századi hódító hadjárata után néptelenedett el.
A feltárt város az i.e. 2. évezredből származik. Északnyugaton a királyi palotát és a templomot, délnyugaton a lakónegyedeket találjuk. Hosszú szakaszon felismerhető még a kerek tornyokkal megerősített kazamatafal, amely egészen az akropoliszon lévő citadelláig vezet.
Az akropoliszon álló épületek a kánaániták utáni korszakból származnak, keletkezésük a korai izraelita kortól a római korig terjed, tehát mintegy ezer évet ölel fel.
A legfontosabb épület azonban a zsidó templom, a citadella északnyugati részében. Kisebb helyiségek veszik körül az udvart, melyben jobb oldalon emelkedik a terméskőből és agyagtéglából épített égő áldozati oltár. A szentély vonalában két kultikus oszlop alapjait fedezték fel, amelyek nevükkel -Jákin és Boáz – a Jeruzsálemben emelt salamoni Templomra is utalnak. A templom területén ma is láthatók a sziklákba vésett vízvezető árkok és a víztároló, többek között egy embermagasságú csatorna, amely a szentélytől balra töri át a városfalat.
A templom az egyetlen ilyen jellegű zsidó szakrális építmény, amit az ásatások során eddig feltártak. Mivel a Templom téren nem lehet ásatásokat folytatni, a jeruzsálemi Templomból csupán írásos forrásokból tájékozódhatunk. Éppen ezért különleges jelentőségű a régészet és a vallástörténet számára a többszörösen feldúlt és újra meg újra helyreállított aradi templom.
A létesítmény a valláskultusz megosztottságáról nyújt bizonyítékot az azt követő első századokból, hogy az izraeliták megtelepedtek Kánaánban, minthogy a silói szentélyen kívül voltak más kultikus helyek is: pl.Bételben , Danban és Aradban. Júda királya ugyanis a 7. században, a vallási élet átfogó reformja keretében a templomi kultuszt Jeruzsálemben központosította.
Sharon Asher
Aradtól 10 km-re, nyugatra, a Beershebába vezető útról ágazik ki egy bekötőút Tell Aradhoz. Az 1962 és 1984 között végzett ásatások során két nagy komplexumot tártak fel a régészek: a kánaániták városát és az akropoliszt, melyek két egymást követő korból származnak, a preizraelita-kánaánita és az izraelita korból.
A rézkor óta lakott területen a 2. évezredben egy nagy kiterjedésű kánaánita város jött létre. Királyuk visszaverte az izraelitákat mikor azok délről be akartak hatolni az „ígéret földjére”. Miután Józsué elfoglalta a várost, Júda törzsének kezére került és Mózes rokonai, a keniták telepedtek itt le. A város további kiépítése Salamon király nevéhez fűződik, aki új templomot építtetett Jahvénak, a keniták egyik magaslati szentélyének a helyén. Arad a római korig megőrizte jelentőségét, amit annak köszönhetett, hogy fontos kereskedelmi utak mentén helyezkedett el. Csupán az iszlám 7. századi hódító hadjárata után néptelenedett el.
A feltárt város az i.e. 2. évezredből származik. Északnyugaton a királyi palotát és a templomot, délnyugaton a lakónegyedeket találjuk. Hosszú szakaszon felismerhető még a kerek tornyokkal megerősített kazamatafal, amely egészen az akropoliszon lévő citadelláig vezet.
Az akropoliszon álló épületek a kánaániták utáni korszakból származnak, keletkezésük a korai izraelita kortól a római korig terjed, tehát mintegy ezer évet ölel fel.
A legfontosabb épület azonban a zsidó templom, a citadella északnyugati részében. Kisebb helyiségek veszik körül az udvart, melyben jobb oldalon emelkedik a terméskőből és agyagtéglából épített égő áldozati oltár. A szentély vonalában két kultikus oszlop alapjait fedezték fel, amelyek nevükkel -Jákin és Boáz – a Jeruzsálemben emelt salamoni Templomra is utalnak. A templom területén ma is láthatók a sziklákba vésett vízvezető árkok és a víztároló, többek között egy embermagasságú csatorna, amely a szentélytől balra töri át a városfalat.
A templom az egyetlen ilyen jellegű zsidó szakrális építmény, amit az ásatások során eddig feltártak. Mivel a Templom téren nem lehet ásatásokat folytatni, a jeruzsálemi Templomból csupán írásos forrásokból tájékozódhatunk. Éppen ezért különleges jelentőségű a régészet és a vallástörténet számára a többszörösen feldúlt és újra meg újra helyreállított aradi templom.
A létesítmény a valláskultusz megosztottságáról nyújt bizonyítékot az azt követő első századokból, hogy az izraeliták megtelepedtek Kánaánban, minthogy a silói szentélyen kívül voltak más kultikus helyek is: pl.Bételben , Danban és Aradban. Júda királya ugyanis a 7. században, a vallási élet átfogó reformja keretében a templomi kultuszt Jeruzsálemben központosította.
Sharon Asher
Megjegyzések