Ch. N. Bialik. A nép áldása

Ch. N. Bialik

A nép áldása

Adjon az Úr erőt szerte a nagyvilágban
annak, kiben e föld poráért ver a szív!
Testvér, ne csüggedezz,- ujjongva és vidáman
siess segíteni, - a nép munkára hív!

Ládd, számon tartjuk ám bús utatok s szeretjük
a verítékes arc vizét s a könnyeket,
harmatként hull alá s üdíti drága cseppjük
lelkünket, mely halál és élet közt lebeg.

Szent minden könyv, amely - népünknek
Dús ajándék -
könnyeink tengerébe csendülve belehull,
és verejtéketek - áldozni tiszta szándék -
az utat építi, amerre jön az Úr!

Alapot raktatok. S ha nem is értek ormot,
munkátok,véreim, már nem hiába volt!
De jő még nap, mikor meszeltek és vakoltok,
elég lesz mára csak meghúzni a zsinórt.

Apránként építünk! Apránként fog felállni
örök és nagy egésszé a vén romok raja!
És tódul a világ, tódul majd megcsodálni,
mit tett e kósza nép, e népek - apraja!

S ti lomhák, hol marad bokátok fürge kedve?
Izrael szolga - é, s Méroz fia vajon?
Jaj, széthullott erők,mikor tapadtok egybe?
Vállvetve a sereg: erős a hatalom.

Ne mond: "kicsik vagyunk".
Nem látod é be, hogy ma
Népünk Hatalmasa együtt csatáz velünk?
Nem alkotott ilyet, tán Zerubábel óta
nem alkotott ilyet munkáló két kezünk!

Csufság reá, aki csúfolja terveinket!
Segíts a népeden a rög ekéivel!
A hegyek csúcsain az Úr parancsa minket
dörögve szólogat: Előre! Erre fel!