Balfour Deklaráció

BALFOUR, Arthur James (1848-1930)
Brit politikus, 1902 és 1905 között miniszterelnök, 1874-től képviselő, 1892 és 1894 között az ellenzék vezetője. A harmadik Salisbury-kabinetben egyre nagyobb befolyásra tett szert, 1902-ben ő lett a miniszterelnök. 1904-ben szerződést köt Franciaországgal. 1905-ben lemond, de 1911-ig a konzervatívok pártvezére marad. 1915-ben kerül újra posztra: Asquith kormányában az admiralitás első lordja lesz. Az 1916 végén kibontakozó politikai krízis idején Lloyd George táborához csatlakozik, külügyminiszter lesz. 1917-ben közreadja az ún. Balfour-nyilatkozatot, melyben a angolok kinyilvánítják egy zsidó állam létrehozását.


Balfour Deklaráció

„Lord Balfour angol külügyminiszter Lord Rothschildhoz:

Külügyminisztérium, 1917 november 2.

Kedves Lord Rothschild!
Nagy örömömre szolgál, hogy Önnel Őfelsége kormánya nevében a zsidó cionista törekvésekkel való rokonszenvet kifejező következő nyilatkozatot közölhetem, amelyet az egész kabinet tudomásul vett és jóváhagyta.
Őfelsége kormánya jóakarattal tekinti a nemzeti otthon teremtését a zsidó nép számára Palesztinában és a legnagyobb erőfeszítéssel fog odahatni, hogy a cél elérését megkönnyítse, aminél azonban tisztában kell lenni azzal, hogy semmi sem történhetik, ami Palesztinában a nem zsidó közösségek polgári vallási jogait, vagy ami a zsidóknak bárhol más országokban fennálló jogait és politikai helyzetét befolyásolhatná.
Kérem hogy ezt a nyilatkozatot a cionista szervezet tudomására hozni szíveskedjék.

Arthur James Balfour.

A San – Remoi békekonferencia határozata:

A legfőbb tanács 1920 április 4 – i San - Remoi ülésén elhatározta, hogy a Balfour – deklarációt felveszi a Törökországgal kötendő békeszerződésbe.


Az Angol kormány 1922 június 3- i fehér könyvéből:

Ha azt kérdezik, mit jelent a zsidó nemzeti otthon fejlődése Palesztinában, a felelet:
Hogy nem arról van szó, hogy zsidó nemzetiséget kényszerítsenek reá a Palesztinai lakosságra általában, hanem arról, hogy az ott fennálló zsidó közösség az egész világ zsidóságának segítségével tovább fejlődjön, hogy centrummá váljék, amelyben a zsidó nép a maga egészében vallási és közös származási okból érdeklődéssel és büszkeséggel részt vehet. De hogy ennek a közösségnek a legjobb kilátásai legyenek a szabad fejlődésre és a zsidó népnek a teljes lehetőséget nyújtsa tehetségeinek kibontakozására, fontos hogy tudja hogy nem megtűrtség hanem a jog erejénél fogva él Palesztinában.
Ezért szükséges, hogy a zsidó nemzeti otthon fennállása nemzetközileg garantáltassék és hogy elismerjék, hogy történeti kapcsolaton alapul.


Az Amerikai Egyesült Államok képviselőházának határozata 1922. évi június 30 – án:

Minthogy a zsidó nép annyi évszázadon át hitt ősi otthonának újjáépülésében és ennek előremozdítására törekedett, minthogy továbbá a zsidó nép, tekintettel a világháború eredményeire és ebben játszott szerepére, abba a helyzetbe kell hogy jusson, hogy ősi országában ismét nemzeti otthont alkosson és építsen, ami Izrael népének azt a rég nélkülözött alkalmat fogja nyújtani, hogy az ősi zsidó országban termékeny életet és kultúrát teremthessen. Amerikai egyesült Államok Szenátusa és képviselőháza határozatilag kimondja, hogy nemzeti otthon teremtését a zsidó nép számára Palesztinában elősegíti.


A zsidó nemzeti otthon tervét és Anglia mandátumát Palesztinára jóváhagyja a Népszövetség 1922 – i ülése:

4§. Megfelelő zsidó képviselet ( Jewish Agency ) ismerendő el, mint nyilvános testület a célból, hogy Palesztina kormányzatának tanácsul szolgáljon és együttműködjék vele azokban a gazdasági, szociális és egyéb ügyekben, amelyek a zsidó nemzeti otthon ( Jewish national home) felépítését és a palesztinai zsidó lakosság érdekeit érintik.
A Cionista Szervezet, amíg szervezete és alkotmánya a mandatárius véleménye szerint megfelelő ilyen képviseletül ismertetik el. Őfelsége kormányával egyetértve lépéseket tesz, hogy az összes zsidók közreműködését biztosítsa, akik a zsidók nemzeti otthon felépítését elősegíteni hajlandók."

Életbe lépett 1923 szeptember 29 – én.
Sharon Asher