A bibliai iratok eredeti nyelve


Az ószövetségi iratok héber nyelven íródtak. Néhány kisebb arám nyelvű szakasz is található az egyes iratokban: Ezsdrás 4:6-8, 18; 7:12-26 és Dn. 2:4-7:28 a leghosszabb, legfontosabb ilyen szakasz. Mindegyik helyen értelemszerű az arám nyelvre való átváltás: arám nyelvű levelet, rendeletet vagy beszédet idéz. 

A héber nyelv a sémi nyelvcsaládba tartozik, amelynek ágazatai: 
- kelet-sémi nyelv: akkád (az asszír és a babiloni birodalom nyelve, az amarnai levelek nyelve)
- dél-sémi nyelvek: arab és etióp
- észak-sémi nyelvek: amorita (= emoreus) és arám (= szíriai; az elifantinei kéziratok nyelve)
- északnyugat-sémi nyelvek: ugariti (a Ras-Samra-i kéziratok nyelve), föníciai, moábita (a Mésa-k- nyelve) és héber.

A héber nyelv fejlődési szakaszai: bibliai; misnai; rabbinikus; középkori; modern. Az ószövetségi kéziratok nyelve a bibliai héber.

A héber írás úgynevezett quadrát írás, azaz négyzetes írás, ami azt jelenti, hogy a legtöbb betű egy négyzetbe írható, illetve egy négyzetet tölt ki. Továbbá a héber írás jobbról balra írás: a héber Bibliát is visszafelé kell lapozni. A héber írásban nincs külön nagy- és kisbetű. Nincs magánhangzó sem, a csak mássalhangzóból álló szógyökök jelölnek egy-egy fogalomkört. A magánhangzók jelölésére csak az i. sz. VI. századtól alakult ki az ún. punktációs (pont-) rendszer, amely pontokat és vonalkákat alkalmaz a betűk alatt, felett és közepében. Az ún. tiberiási punktációs rendszer lett a legelterjedtebb. Ezt követik a héber bibliák és az újhéber nyelv is. A magánhangzók kiejtésére nézve 9 féle hagyomány létezik: a jemeni, a perzsa, a dagesztáni, az askenázi (délnémet, lengyel és litván), a babilóniai, a samaritánus, a szefárd (a spanyol zsidóké), a marokkói és a portugál. Az askenázi és a szefárd a legelterjedtebb ezek közül. Az élő héber nyelvben és a bibliai szöveg olvasásánál, valamint a tudományos nyelvtanoknál az utóbbit követik.
Forrás: http://www.biblia.hu/bevez/nyelv.htm

Megjegyzések