Jeruzsálem
Jeruzsálem héberül Yerusáláyim a béke városa, régen a zsidó birodalom székhelye, ma Izrael Állam Fővárosa.
Dávid, Salamon templomának, Krisztus szenvedésének, és Mohamed mennybemenetelének a színhelyei. A várost mind a három felekezet egyaránt tiszteli. Évente növekszik a turisták és a zarándokok száma, nem csoda, hisz itt valóban sok a látnivaló.
Jeruzsálem 750 méter magasan a júdeai- hegyvidék keleti lejtőjén fekszik. Keleten a Kidron völgy, délen pedig Hinnon völgy található.
Ősidőktől éltek itt emberek, a település központja az i.e.3. évezredtől kezdve templomhegytől délre fekvő Ophel hegy volt. Itt Ábrahám idejében i.e. 18. században egy korai kánaánita város húzódott meg. A várost Salemnek hívták a király Melkizedek barátság jeleként kenyérrel, és borral fogadta a vándorló Ábrahámot.
A honfoglaló Izraeli törzsek nem tudták a kanaánita jebuzeusok erődjét bevenni, amely Júda és Benjamin törzsi területének határára esett.
Dávid király a tizenkét törzs által elismert király volt, amikor elfoglalta az Ofelen álló addig bevehetetlen kanaánita erődöt, i.e. 1000 körül. „ Dávid városa” Jeruzsálem az izraeli birodalom politikai és vallási központja lett.
Dávid miután a belső rendet helyreállította figyelme a filiszteus veszély felé fordult. A háborúk után az öt filiszteus fejedelem kénytelen volt békét kötni a királlyal.
Dávid király nagy és jóságos uralkodóként vonult be Izrael történetébe.
Dávid király fia Salamon palotát építettet és egy templomot Jahvének. A városfalakat tovább fejlesztette és vízvezetékeket is létesített.
Uralma alatt békés időszak következett az országban.
Salamon király kereskedelmi kapcsolatot folytatott a szomszédos népekkel, elsősorban Hírámmal, Föniciai királlyal. Salamon híres volt bölcsességéről, és műveltségéről. A Sába királynő is meglátogatta, hogy tanuljon a bölcsességéből. A legjelentősebb műve a jeruzsálemi szentély felépítése volt. Salamon király által Jahvenak építtetett templom 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas volt (29 m hosszú, 9,5 m széles, 14,5 m) magas. Egyszerű formákból alkotott terekből állt, falai vastagok, cédrusfából készült falazat két részre osztotta, a szent helyre és a szentek szentjére. A templomhoz udvar, csarnok és számos melléképítmény is kapcsolódott. Közelében épültek Salamon palotái is.
A templombelsőt teljes egészében fából készült burkolat fedte, hogy a falat alkotó köveket nem is lehetett látni. A padlózat ciprusból készült, a mennyezetet cédrusgerendák és deszkák alkották. A födém- és padlódeszkákat is kerubokkal, palmettákkal, virágfüzérekkel díszítették. Cédrusfából készült közfal osztotta két részre, a szent helyre és a szentek szentjére.
A szent hely volt a naponkénti bűnelrendezés helye. A bejárattól balra menóra állt, jobbra a kenyerek asztala. A szentek szentjétől kárpit is elválasztotta, ez előtt állt az illatáldozati oltár.
Salamon halála után az ország két részre szakadt, i.e. 922 – ben, Juda és Izrael országra. Jeruzsálem Juda fővárosa lett. Athalja királynő vezette be a templomba a Baál kultuszt Ahas király uralkodása alatt asszír istenségeket imádtak.
Juda királyai közül kiemelkedik Ezékiás személye, aki megtisztította a templomot, és a Gihon forrás vizét egy rejtett alagúton át a városfalakon belülre vezette így a háborús időkre, biztosította a vízszükségletet.
Nabukodonozor i.e. 587- ben az új babiloni uralkodó foglalta el a várost, és a lakosság nagy részét áttelepítette babiloniéba, és kifosztotta a templomot. Szentek szentjéből a szövetség két kőtáblája mindörökre eltűnik.
A fogság után i.e. 520- ban épült fel a második templom, Nehemiás és Ezsdrás pap segítségével felépítik a városfalakat.
Nagy Sándorral i.e. 333-ban elkezdődik a hellenizmus, a görög szellemi térhódítás.
A zsidóságra rákényszerítik a többistenség imádását. A templomokba bálványok kerültek.
A templomokat kifosztották, szent könyveket égettek
Ezt követik a zsidó ellenállások, amelyeket véres megtorlások követtek.
Az i.e. 167- ben kirobbant a makkabeus felkelés és kiűzték a görögöket a városból.
Jeruzsálemet i.e.63 – ban római birodalom alá került.
Jeruzsálemet háromévi véres ostrom után tudja bevenni Heródes, jellemét a féktelen dicsőség jellemezte.
Nagy építő volt ő, és bosszúálló gyilkos.
Ragyogóan kiépítette a templomteret, hellenisztikus, valamint római minta alapján palotákat, citadellát, színházat, hippodromot, agorát építettet a városban. Kétségtelen hogy Jeruzsálem az ő közel negyvenévi uralkodása alatt érte el fejlődésének csúcspontját.
A nagy Heródes halála után három fia veszi át a hatalmat, majd Augustus császár a zsidó királyságot meg is szünteti.
A római politikai hatalom elnyomása, magas adói és a császárkultusz erőszakolása miatt a kr. utáni évtizedekben az elnyomók és a zsidók között többszöri összeütközésre került sor.
Jeruzsálem a végsőkig ellenállt, a hat hónapig tartó ostromnak.
A szörnyű megpróbáltatást a csodálatos templom felgyújtása tetőzte be.
Innen számíthatjuk a zsidóságnak mint egységes nemzetnek a megszűnését és a világba szétszóródását.
Több mint hatvan éven át romokban hevert a város, mikor Hadrianus kr.u. 132 – ben elhatározta, hogy római mintára újból felépítteti Jeruzsálemet.
A második és a harmadik évszázadban Jeruzsálem már püspöki székhely volt.
Jeruzsálem 326 –tol kezdve fejlődött keresztény várossá, amikor Konstantin császár és anyja, Szent Ilona templomokat építettet.
Eudoxia császárné, II. Theodosius felesége, aki ( 444 és 460) között Jeruzsálemben élt, valamint Justinianus császár( 527 – 565) is támogatta a keresztény templomok építését.
Ez a korszak 614- ben, a perzsa hódítással ért véget.
Az iszlám seregek 638 – ban foglalták el Jeruzsálemet, ahol az Omajjád – kalifák felépíttették a Sziklamecsetet és az El- Aksza – mecsetet.
1099. július 15 – én újra keresztény uralom vette kezdetét, amikor keresztes lovagok foglalták el a várost, a városképet számos épülettel gazdagították. ( templomok, paloták, zarándokházak)
1187- ben Szaladin szultán bevette a várost, újra az iszlám vált meghatározóvá, ekkor keletkezett a mostani városfal.
A pápa felújította az 1099 – ben alapított 1291 – ben feloszlatott latin patriarkátust.
1845 – ben angol – porosz püspökség jött létre.
1881 – ben pedig egy amerikai – svéd vallási közösség tagjai létrehozták az American Colonyt.
A 13. században újra megkezdődött a zsidók letelepedése. 1267 – ben Ramban (Nachmanides rabbi) zsinagógát alapított.
1492 –ben szefárd zsidók érkeztek, Spanyolországból, askenázi zsidók Lengyelországból, 1868 –ban Észak – Afrikából.
A britek 1917 – be vonultak be Jeruzsálembe Allenby tábornok vezetésével.
1925 – ben megnyílt a Héber Egyetem.
1947 – ben az ENSZ elhatározta , hogy az országot felosztja az arabok és a zsidók között, Jeruzsálemet pedig nemzetközi területté nyilvánítja, amely ellen mind az arabok, mind a zsidók tiltakoztak
Dávid Ben Gurion ( 1886 – 1973) Lengyelországban született jogi tanulmányait Konstantinápolyban végezte. 1906 óta élt Palesztinában. Az első világháború után vezető szerepet játszott a palesztinai zsidó munkásmozgalom megszervezésében. Egyik alapítója volt Hisztadrutnak, melynek 1921 – 1935 ig főtitkára is volt, támogatta az ország zsidó bevándorlókkal való benépesítését.
Az ideiglenes kormány miniszterelnökeként kiáltotta ki 1948 május 14 – én a független Izrael Államot Tel – Avivban.
Naplójában nem nagy lelkesedéssel kommentálta az eseményt: „Négy órakor volt a Függetlenségi nyilatkozat. Az egész országban mérhetetlen öröm és ujjongás, de megint egyszer úgy érzem magam……, mint aki csupa boldog ember között a fájdalmat hordozza.”
1953 - ban lemondott miniszterelnöki hivataláról majd újra visszatér, 1963 - ig vezette a kormány ügyeit. Kneszetben a mandátumát 1970 - ben adta fel.
Az államférfi életének utolsó éveit túlnyomó részben Sde Bokerben töltötte – ott választotta ki magának sírhelyét is: egy szikla legmagasabb pontján, Zin – sivataggal szemben.
-Asi-
Dávid, Salamon templomának, Krisztus szenvedésének, és Mohamed mennybemenetelének a színhelyei. A várost mind a három felekezet egyaránt tiszteli. Évente növekszik a turisták és a zarándokok száma, nem csoda, hisz itt valóban sok a látnivaló.
Jeruzsálem 750 méter magasan a júdeai- hegyvidék keleti lejtőjén fekszik. Keleten a Kidron völgy, délen pedig Hinnon völgy található.
Ősidőktől éltek itt emberek, a település központja az i.e.3. évezredtől kezdve templomhegytől délre fekvő Ophel hegy volt. Itt Ábrahám idejében i.e. 18. században egy korai kánaánita város húzódott meg. A várost Salemnek hívták a király Melkizedek barátság jeleként kenyérrel, és borral fogadta a vándorló Ábrahámot.
A honfoglaló Izraeli törzsek nem tudták a kanaánita jebuzeusok erődjét bevenni, amely Júda és Benjamin törzsi területének határára esett.
Dávid király a tizenkét törzs által elismert király volt, amikor elfoglalta az Ofelen álló addig bevehetetlen kanaánita erődöt, i.e. 1000 körül. „ Dávid városa” Jeruzsálem az izraeli birodalom politikai és vallási központja lett.
Dávid miután a belső rendet helyreállította figyelme a filiszteus veszély felé fordult. A háborúk után az öt filiszteus fejedelem kénytelen volt békét kötni a királlyal.
Dávid király nagy és jóságos uralkodóként vonult be Izrael történetébe.
Dávid király fia Salamon palotát építettet és egy templomot Jahvének. A városfalakat tovább fejlesztette és vízvezetékeket is létesített.
Uralma alatt békés időszak következett az országban.
Salamon király kereskedelmi kapcsolatot folytatott a szomszédos népekkel, elsősorban Hírámmal, Föniciai királlyal. Salamon híres volt bölcsességéről, és műveltségéről. A Sába királynő is meglátogatta, hogy tanuljon a bölcsességéből. A legjelentősebb műve a jeruzsálemi szentély felépítése volt. Salamon király által Jahvenak építtetett templom 60 könyök hosszú, 20 könyök széles és 30 könyök magas volt (29 m hosszú, 9,5 m széles, 14,5 m) magas. Egyszerű formákból alkotott terekből állt, falai vastagok, cédrusfából készült falazat két részre osztotta, a szent helyre és a szentek szentjére. A templomhoz udvar, csarnok és számos melléképítmény is kapcsolódott. Közelében épültek Salamon palotái is.
A templombelsőt teljes egészében fából készült burkolat fedte, hogy a falat alkotó köveket nem is lehetett látni. A padlózat ciprusból készült, a mennyezetet cédrusgerendák és deszkák alkották. A födém- és padlódeszkákat is kerubokkal, palmettákkal, virágfüzérekkel díszítették. Cédrusfából készült közfal osztotta két részre, a szent helyre és a szentek szentjére.
A szent hely volt a naponkénti bűnelrendezés helye. A bejárattól balra menóra állt, jobbra a kenyerek asztala. A szentek szentjétől kárpit is elválasztotta, ez előtt állt az illatáldozati oltár.
Salamon halála után az ország két részre szakadt, i.e. 922 – ben, Juda és Izrael országra. Jeruzsálem Juda fővárosa lett. Athalja királynő vezette be a templomba a Baál kultuszt Ahas király uralkodása alatt asszír istenségeket imádtak.
Juda királyai közül kiemelkedik Ezékiás személye, aki megtisztította a templomot, és a Gihon forrás vizét egy rejtett alagúton át a városfalakon belülre vezette így a háborús időkre, biztosította a vízszükségletet.
Nabukodonozor i.e. 587- ben az új babiloni uralkodó foglalta el a várost, és a lakosság nagy részét áttelepítette babiloniéba, és kifosztotta a templomot. Szentek szentjéből a szövetség két kőtáblája mindörökre eltűnik.
A fogság után i.e. 520- ban épült fel a második templom, Nehemiás és Ezsdrás pap segítségével felépítik a városfalakat.
Nagy Sándorral i.e. 333-ban elkezdődik a hellenizmus, a görög szellemi térhódítás.
A zsidóságra rákényszerítik a többistenség imádását. A templomokba bálványok kerültek.
A templomokat kifosztották, szent könyveket égettek
Ezt követik a zsidó ellenállások, amelyeket véres megtorlások követtek.
Az i.e. 167- ben kirobbant a makkabeus felkelés és kiűzték a görögöket a városból.
Jeruzsálemet i.e.63 – ban római birodalom alá került.
Jeruzsálemet háromévi véres ostrom után tudja bevenni Heródes, jellemét a féktelen dicsőség jellemezte.
Nagy építő volt ő, és bosszúálló gyilkos.
Ragyogóan kiépítette a templomteret, hellenisztikus, valamint római minta alapján palotákat, citadellát, színházat, hippodromot, agorát építettet a városban. Kétségtelen hogy Jeruzsálem az ő közel negyvenévi uralkodása alatt érte el fejlődésének csúcspontját.
A nagy Heródes halála után három fia veszi át a hatalmat, majd Augustus császár a zsidó királyságot meg is szünteti.
A római politikai hatalom elnyomása, magas adói és a császárkultusz erőszakolása miatt a kr. utáni évtizedekben az elnyomók és a zsidók között többszöri összeütközésre került sor.
Jeruzsálem a végsőkig ellenállt, a hat hónapig tartó ostromnak.
A szörnyű megpróbáltatást a csodálatos templom felgyújtása tetőzte be.
Innen számíthatjuk a zsidóságnak mint egységes nemzetnek a megszűnését és a világba szétszóródását.
Több mint hatvan éven át romokban hevert a város, mikor Hadrianus kr.u. 132 – ben elhatározta, hogy római mintára újból felépítteti Jeruzsálemet.
A második és a harmadik évszázadban Jeruzsálem már püspöki székhely volt.
Jeruzsálem 326 –tol kezdve fejlődött keresztény várossá, amikor Konstantin császár és anyja, Szent Ilona templomokat építettet.
Eudoxia császárné, II. Theodosius felesége, aki ( 444 és 460) között Jeruzsálemben élt, valamint Justinianus császár( 527 – 565) is támogatta a keresztény templomok építését.
Ez a korszak 614- ben, a perzsa hódítással ért véget.
Az iszlám seregek 638 – ban foglalták el Jeruzsálemet, ahol az Omajjád – kalifák felépíttették a Sziklamecsetet és az El- Aksza – mecsetet.
1099. július 15 – én újra keresztény uralom vette kezdetét, amikor keresztes lovagok foglalták el a várost, a városképet számos épülettel gazdagították. ( templomok, paloták, zarándokházak)
1187- ben Szaladin szultán bevette a várost, újra az iszlám vált meghatározóvá, ekkor keletkezett a mostani városfal.
A pápa felújította az 1099 – ben alapított 1291 – ben feloszlatott latin patriarkátust.
1845 – ben angol – porosz püspökség jött létre.
1881 – ben pedig egy amerikai – svéd vallási közösség tagjai létrehozták az American Colonyt.
A 13. században újra megkezdődött a zsidók letelepedése. 1267 – ben Ramban (Nachmanides rabbi) zsinagógát alapított.
1492 –ben szefárd zsidók érkeztek, Spanyolországból, askenázi zsidók Lengyelországból, 1868 –ban Észak – Afrikából.
A britek 1917 – be vonultak be Jeruzsálembe Allenby tábornok vezetésével.
1925 – ben megnyílt a Héber Egyetem.
1947 – ben az ENSZ elhatározta , hogy az országot felosztja az arabok és a zsidók között, Jeruzsálemet pedig nemzetközi területté nyilvánítja, amely ellen mind az arabok, mind a zsidók tiltakoztak
Dávid Ben Gurion ( 1886 – 1973) Lengyelországban született jogi tanulmányait Konstantinápolyban végezte. 1906 óta élt Palesztinában. Az első világháború után vezető szerepet játszott a palesztinai zsidó munkásmozgalom megszervezésében. Egyik alapítója volt Hisztadrutnak, melynek 1921 – 1935 ig főtitkára is volt, támogatta az ország zsidó bevándorlókkal való benépesítését.
Az ideiglenes kormány miniszterelnökeként kiáltotta ki 1948 május 14 – én a független Izrael Államot Tel – Avivban.
Naplójában nem nagy lelkesedéssel kommentálta az eseményt: „Négy órakor volt a Függetlenségi nyilatkozat. Az egész országban mérhetetlen öröm és ujjongás, de megint egyszer úgy érzem magam……, mint aki csupa boldog ember között a fájdalmat hordozza.”
1953 - ban lemondott miniszterelnöki hivataláról majd újra visszatér, 1963 - ig vezette a kormány ügyeit. Kneszetben a mandátumát 1970 - ben adta fel.
Az államférfi életének utolsó éveit túlnyomó részben Sde Bokerben töltötte – ott választotta ki magának sírhelyét is: egy szikla legmagasabb pontján, Zin – sivataggal szemben.
-Asi-
Megjegyzések