I.Ferenc József Jeruzsálemben 1869 - ben
I.Ferenc József Ausztria császára, Magyarország királya amikor ellátogatott a szentföldre, Harminckilenc éves volt, a Szuezi – csatorna megnyitásának ünnepségére indult, de útközben érintette a Szentföldet Jeruzsálemet is. Hajója 1869 november 8 – án kötött ki Jaffán és lóháton zarándokolt különböző katonai kísérettel török, drúz, beduin csapatokkal Jeruzsálembe. Az út egy napos volt, november 9 – én kedden délelőtt érkeztek meg Jeruzsálembe. Három napot töltött ebben a városban.
Hazánk s külföld című szépirodalmi és népszerűsítő képes hetilapban 1869. október 28 – án így ír az eseményről:
„Mennek fejedelmek, nagyurak, tudósok, kereskedők és írók. S megy a magyar király is, hogy II. Endre után az első legyen, ki látta Konstantinápolyi és Jeruzsálemet. Ha csak kéjút volna ez, akkor egyet sóhajtanánk a százezrek fölött, amelybe kerülni fog, de ez érdekűt is egyszersmind, mert a Szuezi-csatorna nem azért esik a mi Adriánkhoz oly közel, hogy ne vonhatnánk belőle sok hasznot, ha e jó alkalmat nem nézzük közönyösen. Az volt eddig is a baj, hogy a Bécsben lakó magyar királyok nem kelet felé tekintgettek, hanem Frankfurtba jártak."
A hivatalos napló így rögzítette az eseményeket:
„Jeruzsálemhez közel egy völgymélyedésben megállapodtunk, hogy a szent városba leendő bevonulásra méltólag elkészüljünk. A király tábornagyi ruháját ölté fel, a Szent István¬rendjét tévé mellére, míg a kíséret szintén díszruhában jelentkezett. Most már csak egy keskeny hegyhát választott el a lovaglásunk céljától. E hegy magaslatain jött elénk a város első küldöttsége: Jeruzsálem magyar zsidói, kiknek háromszínű lobogója e felírást mutatá:
»Éljen a császár és magyar apostoli király, Ferenc József! Éljen a nemzet! A magyar, morva és cseh izraelita község!«
Most természetesen egyik küldöttség a másikat követé, míg az utakat ezernyi néptömeg környezé, kiáltásokkal üdvözölve bennünket.
Az első diadalívnél a katolikus papság várakozott Őfelségére. Itt már tündöklött Zion hegye, vagy helyesebben, túl rajta ama fehér épület, mely az oroszok konventjét képezi. Király Őfelsége leszállott lováról és megcsókolta ájtatosan a földet, mint hajdan Bouillon Gottfried is, földre borult, hogy szolgálja az Urat.
Egy másik diadalíven át a Jaffa-kapuhoz közeledtünk, hol mindenki leszállt lováról, hogy gyalog vonulhassunk be a városba. A kapunál erős őrség állott, hogy a betolakodó nagy tömeget feltartóztassa. Itt fogadá a királyt a katolikus papság. Egy pap most hosszú olasz beszéddel üdvözlé a felséget, ki egy tekintélyes menet élén a Szentsír templomába vezettetett, mi¬után az Olajfák hegyére sétalovaglást tőn.
November 10-ikének reggelén, a fáradalmak kipihenése után következett a Szentsír, a franciskánusok, az arab iskola, az örmény konvent, az angol és Rothschild-kórház, és a Frankéi által berendezett Hey—Lamel-alapítvány meglátogatása.
A délután a betlehemi kirándulásnak volt szentelve. Miután Jeruzsálembe visszatértünk, a város falait körüllovagoltuk és a Zion-kapun tartottuk bevonulásunkat."
Hazánk s külföld című szépirodalmi és népszerűsítő képes hetilapban 1869. október 28 – án így ír az eseményről:
„Mennek fejedelmek, nagyurak, tudósok, kereskedők és írók. S megy a magyar király is, hogy II. Endre után az első legyen, ki látta Konstantinápolyi és Jeruzsálemet. Ha csak kéjút volna ez, akkor egyet sóhajtanánk a százezrek fölött, amelybe kerülni fog, de ez érdekűt is egyszersmind, mert a Szuezi-csatorna nem azért esik a mi Adriánkhoz oly közel, hogy ne vonhatnánk belőle sok hasznot, ha e jó alkalmat nem nézzük közönyösen. Az volt eddig is a baj, hogy a Bécsben lakó magyar királyok nem kelet felé tekintgettek, hanem Frankfurtba jártak."
A hivatalos napló így rögzítette az eseményeket:
„Jeruzsálemhez közel egy völgymélyedésben megállapodtunk, hogy a szent városba leendő bevonulásra méltólag elkészüljünk. A király tábornagyi ruháját ölté fel, a Szent István¬rendjét tévé mellére, míg a kíséret szintén díszruhában jelentkezett. Most már csak egy keskeny hegyhát választott el a lovaglásunk céljától. E hegy magaslatain jött elénk a város első küldöttsége: Jeruzsálem magyar zsidói, kiknek háromszínű lobogója e felírást mutatá:
»Éljen a császár és magyar apostoli király, Ferenc József! Éljen a nemzet! A magyar, morva és cseh izraelita község!«
Most természetesen egyik küldöttség a másikat követé, míg az utakat ezernyi néptömeg környezé, kiáltásokkal üdvözölve bennünket.
Az első diadalívnél a katolikus papság várakozott Őfelségére. Itt már tündöklött Zion hegye, vagy helyesebben, túl rajta ama fehér épület, mely az oroszok konventjét képezi. Király Őfelsége leszállott lováról és megcsókolta ájtatosan a földet, mint hajdan Bouillon Gottfried is, földre borult, hogy szolgálja az Urat.
Egy másik diadalíven át a Jaffa-kapuhoz közeledtünk, hol mindenki leszállt lováról, hogy gyalog vonulhassunk be a városba. A kapunál erős őrség állott, hogy a betolakodó nagy tömeget feltartóztassa. Itt fogadá a királyt a katolikus papság. Egy pap most hosszú olasz beszéddel üdvözlé a felséget, ki egy tekintélyes menet élén a Szentsír templomába vezettetett, mi¬után az Olajfák hegyére sétalovaglást tőn.
November 10-ikének reggelén, a fáradalmak kipihenése után következett a Szentsír, a franciskánusok, az arab iskola, az örmény konvent, az angol és Rothschild-kórház, és a Frankéi által berendezett Hey—Lamel-alapítvány meglátogatása.
A délután a betlehemi kirándulásnak volt szentelve. Miután Jeruzsálembe visszatértünk, a város falait körüllovagoltuk és a Zion-kapun tartottuk bevonulásunkat."
Megjegyzések