Szépségfolt

Furcsa pötty, lilás folt jelent meg rajta? Viszket, repedezett, virít? Gyulladás, a bőrszerkezet, vagy a pötty színváltozása? Jelezhet ez ott többek között fertőzést, krónikus bőrbetegséget, allergiát vagy világfájdalmat is. Érdemes ám odafigyelnünk a bőr jelzéseire, mert az apróbb elváltozások mögött komoly betegségek üzenete állhat. Ottan! Már elnézést, de a fenekén... jó, akkor a sejhaján vagy az ülepén. Ott lenne tudni illik ez a pötty, vagy folt. Ki hogy akarja. Mindenképpen forduljunk bőrgyógyászhoz, ha változást észlelünk. A folt csökönyös maradása esetében, vagy ha hirtelen, meglepetésszerűen arrébb ugrana, pszichológushoz menjünk íziben. Szélsőséges esetekben viszont, ha a folt kezdene rajtunk eluralkodni, vagy úgy érezzük, a tudatunkat kezdi módosítani, okvetlenül keressük fel a legközelebbi foltmanót vagy egy erős idegzetű, doktorált etimológust. Igaz, a felnőttkorban ez a jelenség ritkább, utalt rá a legközelebbi múltban egyik klasszikusunk.

"Mi büszkék vagyunk, hogy Ázsiából jöttünk. Kisgyermekeink fenekén 100-ból 30 esetben hat hétig kis, piros pont van, mint a japán kisgyermekek fenekén." Ez tegnap hangzott el dr. Matolcsy György, nemzetgazdálkozási miniszterünk szájából, igaz nem a Parlamentben, csak Hódmezővásárhelyen, a volt polgármester, a jelenlegi Miniszterelnökséget vezető államtitkár tündöklő jelenlétében tartott lakossági fórumon. Én valahol a mélyeimben biztos tekintélyelvű vagyok, nagyon is felfigyelek vezetőink bölcseleteire. Utána is néztem, és valóban, kisvártatva rengeteg információra bukkantam. Az Európában többé-kevésbé nevesincs „mongolfolt”, a magyaroknál 22,6 %-os gyakoriságú. Én most bizonyos tekintetben megnyugodtam, mert eddig azt hittem, éppen ázsiai származásom sokak megütközésének oka. Ők, a sokak is persze mind valahonnan Ázsiából kell, hogy származzanak, mert a germánoktól kezdve a keltákig és a szlávokig mindenki azirányból jött. Ez a bizonyos pötty viszont, csak bizonyos népek fenekét ékesíti zsenge korban és csak rövid ideig, ha jól értem, illetve hát szigorúan százalékosan. Namármost az összes indián is Ázsiából jött, még hozzá sokkal közelebb a japánokhoz mentek át Bering-szoroson. Bár tudnám, pöttyös-e egy mohikán csecsemő feneke, százalékosan persze. Egy biztos, ők nem büszkék arra, hogy Ázsiából származnak, nemzeti büszkeségüknek ezt a vetületét nem ismerem, pedig átrágtam magam Winneou, Vadölő, Börharisnya és Keoma összes csínytevésén. Az indiaiak is, azt hiszem még ázsiaiaknak számítanak, de ők nem lehetnek rokonok, hiszen tüntetőleg a homlokukon viselik a piros pöttyöt, s nem máshol. Előlem meg eltitkolták a szüleim. Mármint, hogy volt pöttyöm, mert kellett hogy legyen. Lehetetlen épp tőlem Ázsiát elvitatni, Izraelben őshonos kohén és levita őseimmel. Mindemellett én sajnos aránylag kevés levitahátsót láthattam, tehát pontos adataim nincsenek, azonban elképzelhetetlennek tartom, hogy mi, a példamutatásra kötelezett nép, ne tudjuk a magyar fenékfolt-átlagot felülmúlni. Abszolút biztos vagyok benne, hogy a Magyarországon született zsidószármazású gyerekek feneke túlreprezentáltan piros- azaz mongolpöttyös. De hát miért is nem rögtön kazár- vagy kabarpöttyös? Lehet, hogy éppen mi javítjuk fel az összmagyar átlagot, amire a Matolcsi doktor úr olyan büszke. De jajj! Ahogy én most lelkiismeretesen pontos tudományos forrásokban utánanéztem, ott már csak 22,6%-ról beszéltek. Ezek a nemzetgazdászok merő jóindulatból mindig hozzácsalnak egy kicsit. Hiába no, szeretik a népet! A doktor úr ugye azt mondta, hogy száz kisdedből harminc a pettyes, akkor abból mondjuk kettő lenne kabarjapán-zsidó, mert mi pettyesebbek vagyunk, marad igazi 28 japánrokon. Ha a tudományosan pontos adatot felkerekítjük, akkor 23 foltos kisdedről beszélünk, és ha abból csak egy gyerek kabarkazármongol-japánzsidó, akkor már csak 22 pöttyös ded marad… és atyavilág! – akkor viszont a magyarok 78%-a garantáltan nem japán. Ez akkor egy nagyon szomorú dolog lenne ám, mi legyen a százból hetvenyolc mongolfolttalan, de később mégis csak felcseperedő választópolgárral. Ezek bő kétharmados többségben lesznek, a foltos-sejhajú japánmagyarokkal és az őket támogató kabarmongoljapán-magyarzsidókkal szemben. Mi lesz itt a kétharmados törvényekkel, az új Alaptörvénnyel és az általános „turk-hun-sztyeppei” tudattal. Ez szerintem már egy komoly nemzetstratégiai kérdés. Ebben a tekintetben talán szükséges lenne párhuzamos magyar-japán kutatásokat folytatni, egyrészt, hogy a japánok büszkék-e arra, hogy ők Ázsiából jöttek, sőt, hogy el sem mentek, illetve, hogy büszkék-e a magyar-japán pöttyrokonságra, egyúttal, hogy a magyarok elmentek Európába és ott szédületes karriert és tündérkertet csináltak. Tanulmányozni kell, hogy birkóznak meg távoli rokonaink ezekkel a dolgokkal, melyeket rájuk hagytak a századok.

Jól elszórakozom ezzel a pötty-hülyeséggel, pedig ma éppen a piros pöttyökkel gyűlt meg a bajom. Hétvégeken segítek bevásárolni egy mozgáskorlátozott hitsorsosnak, de talán inkább egyszerűen rokkant polgártársamnak, és történetesen volt a bevárlólistán túró-rudi is. Ha az áreci magyarság éltesebb része nem tudná, ez a magyar túróipar fényessége, egy kb. 8cm hosszú és talán 2cm átmérőjű túrókrém-rúd, csokival bevonva. Sok más hasonló termék van, de azok csomagolása nem a „piros pöttyös”. Én richtig bedöltem egy „óriási-akciónak”, öt pöttyösrudi-másolat került három eredeti pirospöttyös árába. Naná, hogy szemrehányásokat kaptam, hogy nem a pirospöttyöset vettem, hanem a gonosz multik kékpöttyös és silány túrórúd-plágiumát. Morogva tértem haza a félresikeredett micvából, és az Aradi utca-Teréz körút sarkán belefutottam egy régi ismerősömbe, aki véletlenül pont „japánológus”. Saját viccemen jól elszórakozva meséltem neki, mi folt esett eddig szeplőtelennek hitt bevásárlási hitelességemen, és hogy ez vagy a heves napfolttevékenységnek vagy a japán rokonságnak köszönhető. Kiderült erre, hogy tőlem száz méterre, itt az Aradi utcában van a magyar-japán baráti társaság, éppen onnan jön, és már hallani nem bírja ezt a baromságot, mindenki ezen röhög. Egyelőre még csak tizenöt éve él Japánban, és ha nem közvetlenül magyarvonatkozású bennszülöttekkel van dolga, az a tapasztalta, hogy az emberek 90%-nak elképzelése sincs Magyarországról vagy a magyar nyelv létéről. Ő szokta lelkesen magyarázni, merre vagyunk is mi, és hogy bizony nem oroszul vagy angolul beszélünk. Az, a hozzávetőlegesen 10%, aki már járt Európában, nálunk vagy a környéken, annak sem jut a rokonság az eszébe. Városi, sőt országos legendának tekinti, hogy a japán tankönyvek hosszasan taglalják a magyar-japán rokonságot. Ennek talán az a forrása, hogy volt pár kutató, aki a japán nyelvet uráli eredetűnek gondolta.

Nahát akkor így állunk? Hálátlanok ezek a japánok, pedig teli vannak pénzzel. De jó is lenne valami családi kölcsön, nulla kamattal… duzzoghatna az a kapzsi IMF. Nem is érdemlik meg ezek a mongolfoltot. Az azeriak sem, azok sem vettek állampapírt, pedig milyen szépen átadtuk a hülye baltást. A kínaiaknak is elmondtuk ezt a foltos sztorit, de ezek is csak magukkal foglakoznak meg a szocializmus építésével.

De, és végre: "Magyarországon a kapu szélesre van tárva", végre meg van az ázsiai szál. Orbán Viktor tegnapelőtti nyilatkozata szerint „az arab-magyar üzleti kapcsolatok előtt semmilyen politikai, jogi vagy gazdasági akadály nincs”– hangzott el 16 arab ország 200 üzletembere előtt. Miért is lenne, hiszen a magyakabar-zsidókon keresztül az egész sémi világgal rokonok vagyunk, s mint olyan, az egész iszlám világgal. Ezek meg úgy teli vannak pénzzel, hogy szinte képtelenek a hamasznyikok, heszbollák, talibánok, fatahisták eldurrogtatni a rengeteg ajándék hadianyagot.

Csak remélni merem, hogy csurran-cseppen végre a „tündérkertbe” is valami csekélység, tőke, kölcsön, miegymás…hogy vakuljon meg az a IMF! Reményeimet erősíti, hogy a 16. a konferenciára meghívott arab országok között, a Palesztin Hatóság, legközelebbi rokonunk és jóakarónk.

Surányi András