MIDRÁSON
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 21. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, נשא (Nószaj) Mózes IV. könyve 4. fejezetének 21. versétől a 7. fejezet 89. verséig tart. Olvashatunk a féltékenységi szertartásról, a názirról, a papi áldásról, valamint a fejedelmek szentélyavató ajándékairól. A háftóra pedig a Bírák Könyve 13. fejezet 2-25 verse.
„...küldjenek ki a táborból minden poklost …”. Amikor Izrael elhagyta Egyiptomot, igen sok olyan ember volt közöttük, aki nyomorék vagy korlátozott képességű volt. Miért? Izrael fiai építkezésen dolgoztak. Volt, aki felmászott a létrán, hogy megigazítson valamit, egy éles kő lezuhant és levágta az ujját vagy a kezét. Mások, akik faragák a köveket, megvakultak egy szemükbe pattanó szilánktól. Igen sokféle baleset történt még, amely mind valamiféle maradandó sérüléssel járt. Mikor odaértek Szináj hegyéhez, I.ten így szólt: E népből kerülnek majd ki a kohaniták, akiknek testileg és szellemileg egyaránt épnek kell lenniük. Mikor elfogadják a törvényeket, a sérültek mellőzve fogják érezni magukat, és megbántottak lesznek. Mit tett hát a M.ható? Elküldte angyalait, és meggyógyította őket. Honnan tudjuk, hogy nem voltak többé sánták? „megálltak a hegy tövében ”, állni pedig csak ép lábon lehet. S hogy nem voltak sérült karúak? „ amit I.ten mondott, meg fogjuk cselekedni ”. Honnan tudható, hogy nem voltak közöttük vakok? „az egész nép látta a mennydörgést ”. Mi a bizonyíték, hogy nem voltak süketek? „mindazt, amit az Ö.való kijelentett, megtesszük és híven meghallgatjuk! ” Honnan tudjuk, hogy némák sem voltak? „és felelt az egész nép együttesen ”. E versek együttesen bizonyítják, hogy az egész nép valóban meggyógyult.
„…borotva ne kerüljön a fejére… ”. Miért nem volt szabad a názirnak levágnia a haját? A levágott hajtól lesz rendezett a fej, s a rendezett fej teszi az embert tetszővé más emberek számára. Egy szép frizura mindig vonzó. Jó példa erre József esete , akit –miután kijött a börtönből, hogy Fáraó elé járuljon- megnyírtak és új ruhába öltöztettek. A haj megnövesztése ezzel szemben fájdalmat és keserűséget fejez ki. I.ten így szólt, mikor megalkotta a názir törvényeit: a názir megtartóztatja magát a bortól. Ha az embereknek tetszik, el fogják hívni magukhoz, és addig fogják kínálni, míg csak meg nem szegi a fogadalmát. Ha azonban megnöveszti a haját, rendezetlen lesz, és nem fog tetszeni az embereknek. Így megmenekül a kísértésektől is.
„Így áldjátok meg Izrael fiait ”. Mikor Izrael meghallotta, hogy Mózes Áront és fiait bízza meg az áldás jogával, felkiáltottak a M.hatóhoz: Világ Ura! Miért bízod meg a papokat, hogy áldjanak meg bennünket? Ők lehet, hogy szentek, lehet, hogy a Te szolgálatoddal telik az egész életük, de mégis csupán emberek. Mi nem akarunk ember által megáldottak lenni, mi a Te áldásodat akarjuk, a Te kezed és szád által! Ekkor I.ten elmosolyodott, és így szólt: a papok szájából hangzik fel az áldás szövege, de én ott állok mellettük és megáldalak majd Benneteket. Ezért terjesztik ki a papok kezüket, pálmaágat formázva, mikor áldanak, mert ezzel szimbolizálják, hogy I.ten ott áll a hátuk mögött. Mintha ablakon tekintene ki: a papok válla között. Mintha rácson át pillantaná meg a népet: a papok ujjai között.
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
1241 Sziván 14-n először rombolták le Frankfurt zsidó közösségét. 1588-ban e napon autodafé áldozata lett 24 barcelonai zsidó. 1940. június 14-n megkezdte tragikus működését az auschwitzi tábor.
Fröhlich Róbert
I. évfolyam 21. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, נשא (Nószaj) Mózes IV. könyve 4. fejezetének 21. versétől a 7. fejezet 89. verséig tart. Olvashatunk a féltékenységi szertartásról, a názirról, a papi áldásról, valamint a fejedelmek szentélyavató ajándékairól. A háftóra pedig a Bírák Könyve 13. fejezet 2-25 verse.
„...küldjenek ki a táborból minden poklost …”. Amikor Izrael elhagyta Egyiptomot, igen sok olyan ember volt közöttük, aki nyomorék vagy korlátozott képességű volt. Miért? Izrael fiai építkezésen dolgoztak. Volt, aki felmászott a létrán, hogy megigazítson valamit, egy éles kő lezuhant és levágta az ujját vagy a kezét. Mások, akik faragák a köveket, megvakultak egy szemükbe pattanó szilánktól. Igen sokféle baleset történt még, amely mind valamiféle maradandó sérüléssel járt. Mikor odaértek Szináj hegyéhez, I.ten így szólt: E népből kerülnek majd ki a kohaniták, akiknek testileg és szellemileg egyaránt épnek kell lenniük. Mikor elfogadják a törvényeket, a sérültek mellőzve fogják érezni magukat, és megbántottak lesznek. Mit tett hát a M.ható? Elküldte angyalait, és meggyógyította őket. Honnan tudjuk, hogy nem voltak többé sánták? „megálltak a hegy tövében ”, állni pedig csak ép lábon lehet. S hogy nem voltak sérült karúak? „ amit I.ten mondott, meg fogjuk cselekedni ”. Honnan tudható, hogy nem voltak közöttük vakok? „az egész nép látta a mennydörgést ”. Mi a bizonyíték, hogy nem voltak süketek? „mindazt, amit az Ö.való kijelentett, megtesszük és híven meghallgatjuk! ” Honnan tudjuk, hogy némák sem voltak? „és felelt az egész nép együttesen ”. E versek együttesen bizonyítják, hogy az egész nép valóban meggyógyult.
„…borotva ne kerüljön a fejére… ”. Miért nem volt szabad a názirnak levágnia a haját? A levágott hajtól lesz rendezett a fej, s a rendezett fej teszi az embert tetszővé más emberek számára. Egy szép frizura mindig vonzó. Jó példa erre József esete , akit –miután kijött a börtönből, hogy Fáraó elé járuljon- megnyírtak és új ruhába öltöztettek. A haj megnövesztése ezzel szemben fájdalmat és keserűséget fejez ki. I.ten így szólt, mikor megalkotta a názir törvényeit: a názir megtartóztatja magát a bortól. Ha az embereknek tetszik, el fogják hívni magukhoz, és addig fogják kínálni, míg csak meg nem szegi a fogadalmát. Ha azonban megnöveszti a haját, rendezetlen lesz, és nem fog tetszeni az embereknek. Így megmenekül a kísértésektől is.
„Így áldjátok meg Izrael fiait ”. Mikor Izrael meghallotta, hogy Mózes Áront és fiait bízza meg az áldás jogával, felkiáltottak a M.hatóhoz: Világ Ura! Miért bízod meg a papokat, hogy áldjanak meg bennünket? Ők lehet, hogy szentek, lehet, hogy a Te szolgálatoddal telik az egész életük, de mégis csupán emberek. Mi nem akarunk ember által megáldottak lenni, mi a Te áldásodat akarjuk, a Te kezed és szád által! Ekkor I.ten elmosolyodott, és így szólt: a papok szájából hangzik fel az áldás szövege, de én ott állok mellettük és megáldalak majd Benneteket. Ezért terjesztik ki a papok kezüket, pálmaágat formázva, mikor áldanak, mert ezzel szimbolizálják, hogy I.ten ott áll a hátuk mögött. Mintha ablakon tekintene ki: a papok válla között. Mintha rácson át pillantaná meg a népet: a papok ujjai között.
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
1241 Sziván 14-n először rombolták le Frankfurt zsidó közösségét. 1588-ban e napon autodafé áldozata lett 24 barcelonai zsidó. 1940. június 14-n megkezdte tragikus működését az auschwitzi tábor.
Fröhlich Róbert
Megjegyzések