MIDRÁSON A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa I. évfolyam17/18/19/ 20. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, במדבר (Bámidbor) Mózes IV. könyve 1. fejezetének 1. versétől a 4. fejezet 20. verséig tart. Olvashatunk a népszámlálásról, a törzsek pusztai szentély körüli elhelyezkedéséről valamint a leviták feladatairól. A háftóra pedig –mivel vasárnap újhold- Sámuel I. könyve 20. fejezetének 18-42 verse.
„És szólt az Ö.való Mózeshez Szináj sivatagában… ”. Miért szerepel ilyen részletesen a dátum? Volt egyszer egy király, aki megunva hitvesét, elküldte őt. Nem adott neki válólevelet, egyszerűen csak elkergette az udvartól. Kis idő múlva új feleséget választott magának, de hamarosan azzal is hasonlóképpen bánt el. Egyszer csak meglátott egy árva lányt, aki szép volt, jó család sarja, s szerelemre lobbant iránta. Így szólt a szolgáihoz: Feleségül veszem ezt a lányt. Most azonban mindent úgy akarok véghezvinni, hogy az törvényes és szabályos legyen. Írjatok házasságlevelet, jelöljétek meg a pontos helyet, a korrekt dátumot, mindent, ami csak kell. Készítsétek el úgy, ahogy írva van: „És vitetett Eszter Áchásvéros királyhoz, a tizedik hónapban, ez Tévész hava, királyságának hetedik évében .”
Ugyanígy tett az Ö.való. Megteremtette a vízözön nemzedékét, majd mikor látta gonoszságukat elpusztította őket. Nem tudjuk, mikor teremtett és mikor pusztított. Megteremtette Bábel tornyának építőit, később, mikor építkezni kezdtek, szétszórta őket. Nem tudjuk, mikor teremtett és mikor szórt szét. Ám mikor Izrael megjelent a történelemben, I.ten így szólt Mózeshez: Nem fogok úgy bánni velük, mint az előző generációkkal. Ők nemes ősök: Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai. Menj, és jelöld meg pontosan, mikor szabadítottam meg őket és tettem nagy és örök nemzetté. Ezért sorolja fel a szöveg az apró részleteket. Szináj sivatagában a találkozás sátrában: a helyszín. A második évben, a második hónap első napján: a pontos dátum.
„Atyáik házának jeleivel ”. Minden nemzetségfőnek meg volt a saját zászlaja, azon pedig törzseiknek a tradicionális jele, mely Áron mellvértjének köveivel volt megfeleltethető. Reuvén köve a rubint volt, zászlajának színe vörös, mandragórákkal díszítve (mások szerint sas volt látható rajta). Simeon köve a topáz; zászlaja zöld, és Schem városa volt ráhímezve. Lévi köve a smaragd; zászlója pedig fehér, fekete és vörös, ráhímezve az Urim és a Tummim. Júda köve a gránát; zászlója égszínkék volt, és egy oroszlán díszítette. Isszachár köve a zafír volt; zászlója pedig fekete, rajta a hold és a nap . Zvulun drágaköve szintén smaragdféle volt; a zászlója színe pedig hófehér, s egy hajó volt ráhímezve. Dán ékköve zafírféleség volt; a zászló ennek megfelelően zafírfényben pompázott, s egy kígyó ékesítette. Gád agátkövet birtokolt; zászlója fekete és fehér, melyen egy tábor képe volt látható. Naftáli ékköve az ametiszt; a zászló színe olyan volt, mint a nemes vörösboré, s egy szökkenő szarvas volt látható rajta. Áser köve a berillium; zászlaja színe pedig, mint az ékkő, melyben szívesen gyönyörködnek az asszonyok. A zászlóra pedig olajfát hímeztek. József köve pedig az ónix; a zászló mélyfekete volt, s az ábra rajta Egyiptom két szülöttjére, Efrájimra és Menásséra utalt. Efrájim zászlaján egy bika volt látható, Menásséén pedig egy szarvasmarha . A bika az Efrájim-törzsbeli Józsuára utalt, a szarvasmarha pedig Gideonra, aki menásse törzséből származott. Benjámin drágaköve a jáspis volt; zászlóje pedig mind a tizenkét színben pompázott, reája hímezve egy farkas volt látható.
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
I.sz. 70. május 31-n Jeruzsálem védői feladták a város külső falának védelmét. 1962-ben e napon akasztották fel Adolf Eichmannt. A szicíliai zsidóknak 1393. Ijjár 29-n tiltották meg a különféle gyász-szimbólumok közszemlére tételét. 1967. Ijjár 29-n Izrael, Egyiptom és Szíria elfogadták a Biztonsági tanács tűzszüneti felhívását.
Hetiszakaszunk, בחוקתי (Bechukajszáj) Mózes III. könyve 26. fejezetének 3. versétől a 27. fejezet 34. verséig tart, egyben ez ויקרא (Vájikró) könyvének utolsó hetiszakasza. Olvashatunk benne a törvények megtartásának és meg nem tartásának következményeiről –ezt a feddést hívjuk תוכחה (tajchéchó)-nak-, a fogadalmak és tizedek megváltásáról, az értékek megbecsléséről. Mikor befejezzük szombat reggel a könyv olvasását, a közösség együtt mondja a következő szavakat: ונתחזק חזק חזק, (cházák, cházák, vöniszcházék) , azaz erősödj, erősödj, és erősítsük egymást! E mondattal az éppen befejezett könyvben foglalt törvények megtartására buzdítják egymást a közösség tagjai. Ugyanígy járunk el a Tóra minden könyve utolsó hetiszakaszának olvastakor.
„És megemlékezem a Jákobbal kötött szövetségemről ”. Bész Sámmáj és Bész Hillél, a két nagy bölcs tanháza állandóan vitázott egymással. Nem pusztán a vita kedvéért, hanem elmecsiszolás végett, és természetesen saját meggyőződésük érvényre juttatása miatt is tették ezt. Itt is vita van közöttük a teremtés sorrendiségét illetően. Bész Sámmáj szerint az ég teremtetett először, és csak azután a föld. Bész Hillél szerint fordítva történt. Sámmáj azzal érvel, hogy a Tórában megíratott: „Kezdetben teremtette I.ten az eget és a földet ”. Hasonlatos ez a királyhoz –mondja Sámmáj-, aki készíttet magának egy trónust, majd mikor az már elkészült, és megfelelő, készíttet mellé egy zsámolyt, melyen a lábát nyugtatja. Nemde azt olvassuk: „az ég a trónusom, és a föld lábam zsámolya, mondja I.ten ”. Ezzel Sámmáj bizonyítja igazát.
Hillél másképpen érvel. Olyan ez –mondja Hillél-, mint a király, aki építtet egy palotát magának. Csak akkor kezdenek hozzá az emeletek felépítésének, mikor már készen vannak az alapok. Nemde így szól az írás: „azon a napon, amikor az Ö.való I.ten a földet és az eget alkotta ”.
Rabbi Chanina hozzáteszi a fentiekhez: Hillél szavai nemcsak saját álláspontját bizonyítják, de egyúttal megcáfolják Sámmájt is. Sámmáj véleményét csak az általa idézett mondat bizonyítja. Hillél szavaira van más bizonyíték is. Ezt olvassuk: ”a föld puszta és kietlen volt ”. Ez pedig indirekt módon bizonyítja, hogy már korábban megteremtetett a föld.
„És megemlékezem a Jákobbal kötött szövetségemről ”. Bölcseinket fölöttébb foglalkoztatta, hogy miért Jákobot említi először a szöveg. Rabbi Lévi mondotta rabbi Smuél bár Náchmán nevében: Ábrahám csakis Jákob miatt menekült meg a tüzes kemencéből. Hasonlatos az ő esete egy közönséges bűnözőéhez, akit az uralkodó elé állítottak, és az uralkodó tűzhalálra ítélte. Az ítélet végrehajtása előtt azonban az uralkodó beletekintett az elítélt horoszkópjába, és megdöbbenve fedezte fel a jövendőt. A jövőben ugyanis azt látta, hogy a bűnöző lánya egy hatalmas király felesége lesz. Így szólt az uralkodó: a lánya kedvéért megmenekül most a tűzhaláltól. Így volt ez Ábrahámmal is. Nimród, aki őt tüzes kemencében való halálra ítélte, I.ten akaratából belepillanthatott a jövendőbe. A jövőben pedig az állt, hogy Ábrahám leszármazottja lesz Jákob. Ekkor így szólt Nimród: Jákob érdemei végett Ábrahám megérdemli az életet.
„Mikor valaki személyek becsértékére vonatkozólag fogadalmat tesz ”. Mikor Mózes Egyiptomban volt, „felnőtt, kiment testvéreihez és látta nehéz robotmunkájukat ”. Mit látott? Látta, hogy a férfiak terheit az asszonyok viszik, a felnőttekét gyerekekre bízták és a fiatalok munkáját öregeknek kellett végezniük. Gyorsan átrendezte a munkamenetet, igazságosan elosztva a terheket aggok és fiatalok, férfiak és nők között. Így szólt ekkor az Ö.való: miután láttam, hogy igazságosan osztottad fel a munkát és a terheket asszonyok és férfiak, öregek és fiatalok között, így megérdemled, hogy a jövőben majd te állapítsd meg, hogy kinek mennyi lesz a becsérték, mennyi a fiatal és mennyi az öreg becsértéke, mennyi lesz az asszonyoké és mennyi lesz majd a férfiaké.
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk (Behár) Mózes III. könyve 25. fejezetének 1. versétől a 26. fejezet 2. verséig tart. Olvashatunk a jóbélről és a smitáról, valamint a szegények megsegítésének kötelességéről. A háftóra pedig Jeremiás könyve 32. fejezetének 6-27-verse.
„Ha eladsz valamit a felebarátodnak…, ne szorongassátok egyik a másikat .” Ez a vers párhuzamba állítható a Szentírás következő versével: „halál és élet a nyelv kezében van ”.Ben Szíra azt mondta: mikor valaki előtt fekszik egy darab parázsló szén, ráfújhat egyik oldaláról, és lángra lobban, de ráfújhat erősebben a másik oldalról, és kialszik még az a kis parázs is. Raban Simon ben Gamliel azt mondta egyszer Tóbinak, a szolgájának: eredj ki a piacra, és hozz nekem onnan valami nagyon jót. Tóbi elment, és csak nagy sokára tért vissza. Átnyújtott a mesterének egy nyelvet. Ekkor azt mondta neki Simon ben Gamliel: most menj, és hozz valami nagyon rosszat. Tóbi visszament a piacra, és kisvártatva visszatért egy nyelvvel. Ráförmedt a mester: mikor azt mondtam, jó dolgot hozz, te nyelvet hoztál. Majd, mikor valami rosszat kértem, akkor is nyelvet hoztál. Megmagyaráznád? Tóbi ezt felelte: Mester! Ha a nyelv jó, nincs annál édesebb a világon, de ha rossz, akkor nincs annál gyilkosabb!
Rabbi egyszer nagy lakomát rendezett a tanítványainak. A lakoma gazdagon terített asztalokon volt, de csak kétféle eledel közül lehetett választani: puhára főzött nyelv volt az egyik, és kemény, füstölt nyelv a másik. A tanítványok, mikor végignézték a „választékot”, egyre csak a puhára főzött nyelvet választották, s a keményeket ott hagyták a tálakon. Rabbi ekkor így szólt hozzájuk: Jól jegyezzétek meg, mit is cselekedtetek most! Amiképpen otthagytátok a kemény nyelvet, ugyanúgy hagyjátok el embertársaitok között is!
„Ha eladsz valamit a felebarátodnak…, ne szorongassátok egyik a másikat .” A jaffai Rabbi Chijja Rabbi Ada fia így olvasta e verset: „ha eladatsz a felebarátodnak”. Bármikor -mondta-, eladathatunk, és az lehet a végzetünk, hogy szétszórassunk a népek között, de akkor is teljesítenünk kell Teremtőnk akaratát, amiképpen Chananja, Misáél és Azárja tette, mikor így szóltak Nevuchadnecárhoz: „ Ha I.tenünk, akit mi szolgálunk, képes minket megmenteni az égő tüzes kemencéből s a te kezedtől, akkor meg fog menteni. De ha nem, tudd meg, király, hogy istenedet mi nem szolgáljuk… ”!
„Ha elszegényedik testvéred ”. Párhuzamos e vers a következővel: „Saját lelkével tesz jót a jámbor ember ”. Hillél egyszer előadása végeztével megindult az utcán, és tanítványai követték őt, noha szaporázta lépteit. Megkérdezték: Mesterünk, hova sietsz? Teljesítek egy parancsolatot- felelte. Milyen parancsolatot?- kérdezték. Megyek a fürdőbe. Megrökönyödtek a tanítványok: a fürdés miért vallási parancsolat? Nemde- felelte Hillél- a királyok és császárok szobrait, amelyeket felállítottak a tereken és a cirkuszokban, időről időre lemossák. E szobrok tisztítását emberek rendelték el, mert embereket ábrázolnak. Mennyivel inkább kell akkor tisztán tartani I.ten képmását és hasonlatosságát ?
Rabbi Jochánán és Rés Lákis egyszer elmentek a fürdőbe, Tverján. Nagy beszélgetésbe elegyedtek útközben, és teljesen átadták magukat a vita élvezetének. Mikor odaértek a fürdőhöz, megállította őket egy koldus, és alamizsnáért könyörgött. Majd adunk, mikor kijövünk a fürdőből - mondták a rabbik. Bementek a fürdőbe, és folytatták az élvezetes vitát. Belemerültek újra a témába, és csak hosszú idő múlva végeztek. Mikor kijöttek, a koldust halva találták. Elszégyellték magukat, és azt mondták: Ha már nem tehettünk vele micvét életében, tegyünk vele micvét halálában !
Ezzel megmosdatták, felöltöztették és eltemették.
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
1948. május 17-én a Szovjetunió elismerte Izrael Államot. 1959-ben e napon nyílt meg a Héber Egyetem Hadassza orvostudományi kara. Az Egyiptomot elhagyó zsidóknak Ijjár 15-én fogyott el a maceszkészlete. 1945 Ijjár 15-én olasz partizánok kivégezték Benito Mussolinit
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk אמר (Emajr) Mózes III. könyve 21. fejezetének 1. versétől a 24. fejezet 23. verséig tart. Olvashatunk benne a papi tisztaság, a papi család és a papi feladatokra való alkalmasság törvényeiről, valamint az ünnepekről. A háftóra pedig Ezékiel könyve 44. fejezetének 15-31. verse.
Fröhlich Róbert
Hetiszakaszunk, במדבר (Bámidbor) Mózes IV. könyve 1. fejezetének 1. versétől a 4. fejezet 20. verséig tart. Olvashatunk a népszámlálásról, a törzsek pusztai szentély körüli elhelyezkedéséről valamint a leviták feladatairól. A háftóra pedig –mivel vasárnap újhold- Sámuel I. könyve 20. fejezetének 18-42 verse.
„És szólt az Ö.való Mózeshez Szináj sivatagában… ”. Miért szerepel ilyen részletesen a dátum? Volt egyszer egy király, aki megunva hitvesét, elküldte őt. Nem adott neki válólevelet, egyszerűen csak elkergette az udvartól. Kis idő múlva új feleséget választott magának, de hamarosan azzal is hasonlóképpen bánt el. Egyszer csak meglátott egy árva lányt, aki szép volt, jó család sarja, s szerelemre lobbant iránta. Így szólt a szolgáihoz: Feleségül veszem ezt a lányt. Most azonban mindent úgy akarok véghezvinni, hogy az törvényes és szabályos legyen. Írjatok házasságlevelet, jelöljétek meg a pontos helyet, a korrekt dátumot, mindent, ami csak kell. Készítsétek el úgy, ahogy írva van: „És vitetett Eszter Áchásvéros királyhoz, a tizedik hónapban, ez Tévész hava, királyságának hetedik évében .”
Ugyanígy tett az Ö.való. Megteremtette a vízözön nemzedékét, majd mikor látta gonoszságukat elpusztította őket. Nem tudjuk, mikor teremtett és mikor pusztított. Megteremtette Bábel tornyának építőit, később, mikor építkezni kezdtek, szétszórta őket. Nem tudjuk, mikor teremtett és mikor szórt szét. Ám mikor Izrael megjelent a történelemben, I.ten így szólt Mózeshez: Nem fogok úgy bánni velük, mint az előző generációkkal. Ők nemes ősök: Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottai. Menj, és jelöld meg pontosan, mikor szabadítottam meg őket és tettem nagy és örök nemzetté. Ezért sorolja fel a szöveg az apró részleteket. Szináj sivatagában a találkozás sátrában: a helyszín. A második évben, a második hónap első napján: a pontos dátum.
„Atyáik házának jeleivel ”. Minden nemzetségfőnek meg volt a saját zászlaja, azon pedig törzseiknek a tradicionális jele, mely Áron mellvértjének köveivel volt megfeleltethető. Reuvén köve a rubint volt, zászlajának színe vörös, mandragórákkal díszítve (mások szerint sas volt látható rajta). Simeon köve a topáz; zászlaja zöld, és Schem városa volt ráhímezve. Lévi köve a smaragd; zászlója pedig fehér, fekete és vörös, ráhímezve az Urim és a Tummim. Júda köve a gránát; zászlója égszínkék volt, és egy oroszlán díszítette. Isszachár köve a zafír volt; zászlója pedig fekete, rajta a hold és a nap . Zvulun drágaköve szintén smaragdféle volt; a zászlója színe pedig hófehér, s egy hajó volt ráhímezve. Dán ékköve zafírféleség volt; a zászló ennek megfelelően zafírfényben pompázott, s egy kígyó ékesítette. Gád agátkövet birtokolt; zászlója fekete és fehér, melyen egy tábor képe volt látható. Naftáli ékköve az ametiszt; a zászló színe olyan volt, mint a nemes vörösboré, s egy szökkenő szarvas volt látható rajta. Áser köve a berillium; zászlaja színe pedig, mint az ékkő, melyben szívesen gyönyörködnek az asszonyok. A zászlóra pedig olajfát hímeztek. József köve pedig az ónix; a zászló mélyfekete volt, s az ábra rajta Egyiptom két szülöttjére, Efrájimra és Menásséra utalt. Efrájim zászlaján egy bika volt látható, Menásséén pedig egy szarvasmarha . A bika az Efrájim-törzsbeli Józsuára utalt, a szarvasmarha pedig Gideonra, aki menásse törzséből származott. Benjámin drágaköve a jáspis volt; zászlóje pedig mind a tizenkét színben pompázott, reája hímezve egy farkas volt látható.
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
I.sz. 70. május 31-n Jeruzsálem védői feladták a város külső falának védelmét. 1962-ben e napon akasztották fel Adolf Eichmannt. A szicíliai zsidóknak 1393. Ijjár 29-n tiltották meg a különféle gyász-szimbólumok közszemlére tételét. 1967. Ijjár 29-n Izrael, Egyiptom és Szíria elfogadták a Biztonsági tanács tűzszüneti felhívását.
Hetiszakaszunk, בחוקתי (Bechukajszáj) Mózes III. könyve 26. fejezetének 3. versétől a 27. fejezet 34. verséig tart, egyben ez ויקרא (Vájikró) könyvének utolsó hetiszakasza. Olvashatunk benne a törvények megtartásának és meg nem tartásának következményeiről –ezt a feddést hívjuk תוכחה (tajchéchó)-nak-, a fogadalmak és tizedek megváltásáról, az értékek megbecsléséről. Mikor befejezzük szombat reggel a könyv olvasását, a közösség együtt mondja a következő szavakat: ונתחזק חזק חזק, (cházák, cházák, vöniszcházék) , azaz erősödj, erősödj, és erősítsük egymást! E mondattal az éppen befejezett könyvben foglalt törvények megtartására buzdítják egymást a közösség tagjai. Ugyanígy járunk el a Tóra minden könyve utolsó hetiszakaszának olvastakor.
„És megemlékezem a Jákobbal kötött szövetségemről ”. Bész Sámmáj és Bész Hillél, a két nagy bölcs tanháza állandóan vitázott egymással. Nem pusztán a vita kedvéért, hanem elmecsiszolás végett, és természetesen saját meggyőződésük érvényre juttatása miatt is tették ezt. Itt is vita van közöttük a teremtés sorrendiségét illetően. Bész Sámmáj szerint az ég teremtetett először, és csak azután a föld. Bész Hillél szerint fordítva történt. Sámmáj azzal érvel, hogy a Tórában megíratott: „Kezdetben teremtette I.ten az eget és a földet ”. Hasonlatos ez a királyhoz –mondja Sámmáj-, aki készíttet magának egy trónust, majd mikor az már elkészült, és megfelelő, készíttet mellé egy zsámolyt, melyen a lábát nyugtatja. Nemde azt olvassuk: „az ég a trónusom, és a föld lábam zsámolya, mondja I.ten ”. Ezzel Sámmáj bizonyítja igazát.
Hillél másképpen érvel. Olyan ez –mondja Hillél-, mint a király, aki építtet egy palotát magának. Csak akkor kezdenek hozzá az emeletek felépítésének, mikor már készen vannak az alapok. Nemde így szól az írás: „azon a napon, amikor az Ö.való I.ten a földet és az eget alkotta ”.
Rabbi Chanina hozzáteszi a fentiekhez: Hillél szavai nemcsak saját álláspontját bizonyítják, de egyúttal megcáfolják Sámmájt is. Sámmáj véleményét csak az általa idézett mondat bizonyítja. Hillél szavaira van más bizonyíték is. Ezt olvassuk: ”a föld puszta és kietlen volt ”. Ez pedig indirekt módon bizonyítja, hogy már korábban megteremtetett a föld.
„És megemlékezem a Jákobbal kötött szövetségemről ”. Bölcseinket fölöttébb foglalkoztatta, hogy miért Jákobot említi először a szöveg. Rabbi Lévi mondotta rabbi Smuél bár Náchmán nevében: Ábrahám csakis Jákob miatt menekült meg a tüzes kemencéből. Hasonlatos az ő esete egy közönséges bűnözőéhez, akit az uralkodó elé állítottak, és az uralkodó tűzhalálra ítélte. Az ítélet végrehajtása előtt azonban az uralkodó beletekintett az elítélt horoszkópjába, és megdöbbenve fedezte fel a jövendőt. A jövőben ugyanis azt látta, hogy a bűnöző lánya egy hatalmas király felesége lesz. Így szólt az uralkodó: a lánya kedvéért megmenekül most a tűzhaláltól. Így volt ez Ábrahámmal is. Nimród, aki őt tüzes kemencében való halálra ítélte, I.ten akaratából belepillanthatott a jövendőbe. A jövőben pedig az állt, hogy Ábrahám leszármazottja lesz Jákob. Ekkor így szólt Nimród: Jákob érdemei végett Ábrahám megérdemli az életet.
„Mikor valaki személyek becsértékére vonatkozólag fogadalmat tesz ”. Mikor Mózes Egyiptomban volt, „felnőtt, kiment testvéreihez és látta nehéz robotmunkájukat ”. Mit látott? Látta, hogy a férfiak terheit az asszonyok viszik, a felnőttekét gyerekekre bízták és a fiatalok munkáját öregeknek kellett végezniük. Gyorsan átrendezte a munkamenetet, igazságosan elosztva a terheket aggok és fiatalok, férfiak és nők között. Így szólt ekkor az Ö.való: miután láttam, hogy igazságosan osztottad fel a munkát és a terheket asszonyok és férfiak, öregek és fiatalok között, így megérdemled, hogy a jövőben majd te állapítsd meg, hogy kinek mennyi lesz a becsérték, mennyi a fiatal és mennyi az öreg becsértéke, mennyi lesz az asszonyoké és mennyi lesz majd a férfiaké.
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk (Behár) Mózes III. könyve 25. fejezetének 1. versétől a 26. fejezet 2. verséig tart. Olvashatunk a jóbélről és a smitáról, valamint a szegények megsegítésének kötelességéről. A háftóra pedig Jeremiás könyve 32. fejezetének 6-27-verse.
„Ha eladsz valamit a felebarátodnak…, ne szorongassátok egyik a másikat .” Ez a vers párhuzamba állítható a Szentírás következő versével: „halál és élet a nyelv kezében van ”.Ben Szíra azt mondta: mikor valaki előtt fekszik egy darab parázsló szén, ráfújhat egyik oldaláról, és lángra lobban, de ráfújhat erősebben a másik oldalról, és kialszik még az a kis parázs is. Raban Simon ben Gamliel azt mondta egyszer Tóbinak, a szolgájának: eredj ki a piacra, és hozz nekem onnan valami nagyon jót. Tóbi elment, és csak nagy sokára tért vissza. Átnyújtott a mesterének egy nyelvet. Ekkor azt mondta neki Simon ben Gamliel: most menj, és hozz valami nagyon rosszat. Tóbi visszament a piacra, és kisvártatva visszatért egy nyelvvel. Ráförmedt a mester: mikor azt mondtam, jó dolgot hozz, te nyelvet hoztál. Majd, mikor valami rosszat kértem, akkor is nyelvet hoztál. Megmagyaráznád? Tóbi ezt felelte: Mester! Ha a nyelv jó, nincs annál édesebb a világon, de ha rossz, akkor nincs annál gyilkosabb!
Rabbi egyszer nagy lakomát rendezett a tanítványainak. A lakoma gazdagon terített asztalokon volt, de csak kétféle eledel közül lehetett választani: puhára főzött nyelv volt az egyik, és kemény, füstölt nyelv a másik. A tanítványok, mikor végignézték a „választékot”, egyre csak a puhára főzött nyelvet választották, s a keményeket ott hagyták a tálakon. Rabbi ekkor így szólt hozzájuk: Jól jegyezzétek meg, mit is cselekedtetek most! Amiképpen otthagytátok a kemény nyelvet, ugyanúgy hagyjátok el embertársaitok között is!
„Ha eladsz valamit a felebarátodnak…, ne szorongassátok egyik a másikat .” A jaffai Rabbi Chijja Rabbi Ada fia így olvasta e verset: „ha eladatsz a felebarátodnak”. Bármikor -mondta-, eladathatunk, és az lehet a végzetünk, hogy szétszórassunk a népek között, de akkor is teljesítenünk kell Teremtőnk akaratát, amiképpen Chananja, Misáél és Azárja tette, mikor így szóltak Nevuchadnecárhoz: „ Ha I.tenünk, akit mi szolgálunk, képes minket megmenteni az égő tüzes kemencéből s a te kezedtől, akkor meg fog menteni. De ha nem, tudd meg, király, hogy istenedet mi nem szolgáljuk… ”!
„Ha elszegényedik testvéred ”. Párhuzamos e vers a következővel: „Saját lelkével tesz jót a jámbor ember ”. Hillél egyszer előadása végeztével megindult az utcán, és tanítványai követték őt, noha szaporázta lépteit. Megkérdezték: Mesterünk, hova sietsz? Teljesítek egy parancsolatot- felelte. Milyen parancsolatot?- kérdezték. Megyek a fürdőbe. Megrökönyödtek a tanítványok: a fürdés miért vallási parancsolat? Nemde- felelte Hillél- a királyok és császárok szobrait, amelyeket felállítottak a tereken és a cirkuszokban, időről időre lemossák. E szobrok tisztítását emberek rendelték el, mert embereket ábrázolnak. Mennyivel inkább kell akkor tisztán tartani I.ten képmását és hasonlatosságát ?
Rabbi Jochánán és Rés Lákis egyszer elmentek a fürdőbe, Tverján. Nagy beszélgetésbe elegyedtek útközben, és teljesen átadták magukat a vita élvezetének. Mikor odaértek a fürdőhöz, megállította őket egy koldus, és alamizsnáért könyörgött. Majd adunk, mikor kijövünk a fürdőből - mondták a rabbik. Bementek a fürdőbe, és folytatták az élvezetes vitát. Belemerültek újra a témába, és csak hosszú idő múlva végeztek. Mikor kijöttek, a koldust halva találták. Elszégyellték magukat, és azt mondták: Ha már nem tehettünk vele micvét életében, tegyünk vele micvét halálában !
Ezzel megmosdatták, felöltöztették és eltemették.
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
1948. május 17-én a Szovjetunió elismerte Izrael Államot. 1959-ben e napon nyílt meg a Héber Egyetem Hadassza orvostudományi kara. Az Egyiptomot elhagyó zsidóknak Ijjár 15-én fogyott el a maceszkészlete. 1945 Ijjár 15-én olasz partizánok kivégezték Benito Mussolinit
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk אמר (Emajr) Mózes III. könyve 21. fejezetének 1. versétől a 24. fejezet 23. verséig tart. Olvashatunk benne a papi tisztaság, a papi család és a papi feladatokra való alkalmasság törvényeiről, valamint az ünnepekről. A háftóra pedig Ezékiel könyve 44. fejezetének 15-31. verse.
Fröhlich Róbert
Megjegyzések