Tel - Aviv 100 éves
A földközi - tenger partján elterülő kettős város Tel- Aviv – Jaffa. Jeruzsálemtől 65 km – re fekszik.
1909 – ben alapították a jaffai zsidó negyedben élő zsidó telepesek.
1948 május 14- én ez lett a főváros, 1950- ben egyesítették a két városrészt.
Az elképzelés az volt hogy üdülő kertváros lesz, de évtizedek alatt világvárossá nőtte ki magát melynek teljes lakossága Gush – dan a külső városnegyedekkel együtt :3 040 400 fő. Belső Tel -Aviv lakossága: 382 500 fő, területe 50,6 km².
UNESCO a Világörökség részének nyilvánította Bauhaus építészete miatt.
A város nevének szép jelentése van: „tavaszi domb”
Izrael legnagyobb városa, az ország gazdasági központja. Itt működik a legtöbb ország diplomáciai képviselete, mert Jeruzsálemet nem ismerik el Izrael fővárosának.
A város tengerparti részén építették a legtöbb szállodát, valamennyi luxuskategóriájú.
A szállodasor a tengerparttal párhuzamosan Ha – Yarqon út és annak déli folytatása a Herbert Samuelen halad végig. A Herbert Samuel sétányt pálmafák szegélyezik. A tengerparton számos fürdőzésre alkalmas helyet találunk, a partja finom homokos. Ilyenek például: Járkon kikötő, Sheraton part, Gordon part,Jerusáláim part, Jaffa kikötő. Mindenhol éttermek és kávézók vannak a parton.
A partról befelé haladva eljuthatunk a az Allenby utcába ahol kis üzleteket, kávéházakat, szórakozóhelyeket, diszkókat találunk. A fiatalság kedvenc helyei közé tartozik.
Az Allenby utcától délnyugatra található a "Neve Tzedek" negyed, ez a legrégebbi városrész, kicsi szűk utcákkal és alacsony házakkal.
שמה בא מדברי ירמיהו הנביא:"כֹּה-אָמַר ה' צְבָאוֹת, אֱלֹהֵי יִשְׂרָאֵל, עוֹד יֹאמְרוּ אֶת-הַדָּבָר הַזֶּה בְּאֶרֶץ יְהוּדָה וּבְעָרָיו, בְּשׁוּבִי אֶת-שְׁבוּתָם: יְבָרֶכְךָ ה' נְוֵה-צֶדֶק, הַר הַקֹּדֶשׁ", (ירמיהו ל"א, כ"ב).
A "neve cedek” felépítésében nagy szerepe volt Eliezer Rokáhnak és testvérének Simon Rokáhnak, akik 1887- ben kezdték el felépíttetni a városnegyedet.
Ebben a negyedben található ma az írók háza Nahum Gutman Múzeum, a Simon Rokáh 21 számú házban, amelyben ( יוסף חיים ברנר) Joszef Hájim Berner, (יוסף אהרונוביץ) Joszef Áhronovics laktak hosszú éveken keresztül.
Itt található az első mozi amit Izraelben építettek a ( קולנוע עדן) „Áden mozi” 1913 – 1975 – ig működött, az első polgármester Meir Dizengof idejében.
Kicsit odébb található a (מרכז סוזן דלל) Suzan Dalel központ. Régen iskolaként működöt, ma kultúrház.
Tel – Aviv belvárosában sétálva eljuthatunk a Dizengof Centerhez, nevét a Meir Dizengof polgármestertől kapta.
A tér kétszintes, a gyalogosak számára felüljárót építettek az úttest fölött. Yaacon Agam izraeli művész kutat épített a térre. Tűz, és víz kútja. A kút belülről van megvilágítva, sok tarka alumínium részecske forog, mely számítógépes vezérlésű, a vízsugarak a zene ritmusára váltakoznak.
A Dizengof tér után található egy modern bevásárlóközpont is.
Innen tovább haladva találhatjuk, meg a Habima teret itt van a város kulturális központja.
Itt áll az 1935 – ben épített Habima színház. A színházat 1917 – ben Moszkvában Nachum Cemach, a" héber nyelv és a színház fanatikus szerelmese" indította útjára, amely 1928 – ban költözött Tel – Aviv - ba.
Belvárosában sok múzeumot találhatunk, köztük a legérdekesebbek például a Helena Rubinstein pavilon, bel- és külföldi művészek időszakos kiállításait mutatják be.
A központban van, a Tel – Aviv - i Művészeti múzeum, amely úgyszintén híres művészek alkotásait mutatja be.
A Bialik utcában a régi városházát találjuk, most Történelmi Múzeum.
Az utcát Chaim Nahman Bialik költőről nevezték el, aki a Bialik 22. számú házban lakott.
A Bialik utcát elhagyva az Alenby utcához érünk, innen már láthatjuk a Karmel piacot, amely sok vásárlót, és nézelődöt vonz.
Carmel piac.
1913 – ban a cionista mozgalom vezetője (המשרד הארצישראלי) Artur Rupin ( 1876 – 1943) úgy gondolta, hogy földet kell vásárolni és az ottani gazdag orosz zsidók segítségével 1000 rubelért felvásárolták a Kármel utcát és környékét.
1917 – ben orosz menekültek érkeztek Tel – Avivba. Szegények és nincstelenek voltak. A Kármel utca és környékére költöztek, de nem volt munkájuk.
1920 – ban úgy gondolták, hogy piacot alakítanak ki a Kármel utcában, így munkához juthatnak, engedélyt kértek az építkezéshez, és felépítették a Kármel piacot, ami a mai napig is üzemel.
2004 október elsején öngyilkos merénylők robbantották fel magukat a zsúfolt piacon, 3 ember azonnal meghalt, 6-an súlyosan megsérültek.
Yafo
Az idők kezdete óta a mai napig mindig laktak emberek Jaffó városában. A város 37 méteres dombon fekszik. A mostani időkben ásatásokat folytatnak Jaffón. Az i.e. 18 -16 századból való Hükszoszok korabeli falakat, valamint előkerült egy kőajtó amelyen II. Ramszesz fáraó neve olvasható. Az i.e. 1200 táján filiszteusok éltek itt. Az i.e. 1000-ben Dávid király foglalta el a várost. Salamon király cédrusfát hozatott Libanonból, és Jaffa kikötőjében rakták át szállították Jeruzsálembe és a templom építéséhez használták fel. Ebben az időben föníciai, görög, és hellén népek is éltek itt, i.e. 2. sz-ban összetűzésbe kerültek a makkabeusokkal akik felgyújtották Jaffót, ezután fokozatosan zsidókkal telepítették be a várost.
Jaffó Péter apóstól idejében keresztény püspöki székhely volt.
Virágkorát a 7.-8. században Omajjád – és Abbaszída kalifák idejében élte.
1099 –ben a keresztesek feldúlták a települést, ezután új városfalakat építettek, Jaffó a jeruzsálemi zarándokok kikötője lett.
1251-ben megerősítették a városfalakat, a mamelukok Bajbarsz szultán vezetésével elfoglalták várost.
Ezután a város évszázadokig néptelenné vált.
Majd később a ferencesek 1650 templomot és zarándokszállást építettek.
Napóleon Egyiptomból Akkóba menet Jaffóban megszállt 1799-ben.
A török megszállás alatt a franciák korházakat, templomokat építettek, 1892- ben megépítették a Jeruzsálembe vezető vasútvonalat.
1890 – ben zsidó települések jöttek létre, mint: Neve Tzedek és Neve Shalom.
Orosz bevándorlók 1909 – ben megalapították a zsidók által lakott külvárost Ahusat Bayitot, és a Herzl gimnáziumot. A gimnázium helyén áll ma „Migdál Há Shálom” Shalom – torony, a Hertzel utcában.
A török uralom és a brit megszállás ( 1920 – 1948 ) után 1948 május 14. –én Dávid Ben Gurion, Tel – Aviv első polgármestere Meir Dizengof egykori házában kikiáltotta Izrael államot.
Tel – Avivot, és Jaffót 1950 – ben egyesítették, és megkezdődtek a nagy építkezések és a két város korszerűsítése, amelynek a mai napig szemtanúi lehetünk.
Androméda - Yafo
A zsidó hagyomány szerint az özönvíz után Noé fia, Jáfet, alapította meg Jaffót.
A görög mitológia Joppára, Aiolosz szélisten egyik lányára vezeti vissza.
A kikötő előtt a tengerben fekvő egyik sziklát "Andromédáról" nevezték el, ő Joppe lánya volt, akit a sziklához láncoltak amíg a hős Perszeusz, Zeusz fia ki nem szabadította.
Az i.e. 8. századra teszik Jónás próféta történetét, aki ki akarta vonni magát az isteni feladat alól hogy Ninévében prédikáljon. Itt szállt hajóra, majd egy nagy viharban a matrózok a tengerbe dobták. Egy nagy cet pedig lenyelte, majd a Ninivei tengerparton kivetette
Sharon Asher
1909 – ben alapították a jaffai zsidó negyedben élő zsidó telepesek.
1948 május 14- én ez lett a főváros, 1950- ben egyesítették a két városrészt.
Az elképzelés az volt hogy üdülő kertváros lesz, de évtizedek alatt világvárossá nőtte ki magát melynek teljes lakossága Gush – dan a külső városnegyedekkel együtt :3 040 400 fő. Belső Tel -Aviv lakossága: 382 500 fő, területe 50,6 km².
UNESCO a Világörökség részének nyilvánította Bauhaus építészete miatt.
A város nevének szép jelentése van: „tavaszi domb”
Izrael legnagyobb városa, az ország gazdasági központja. Itt működik a legtöbb ország diplomáciai képviselete, mert Jeruzsálemet nem ismerik el Izrael fővárosának.
A város tengerparti részén építették a legtöbb szállodát, valamennyi luxuskategóriájú.
A szállodasor a tengerparttal párhuzamosan Ha – Yarqon út és annak déli folytatása a Herbert Samuelen halad végig. A Herbert Samuel sétányt pálmafák szegélyezik. A tengerparton számos fürdőzésre alkalmas helyet találunk, a partja finom homokos. Ilyenek például: Járkon kikötő, Sheraton part, Gordon part,Jerusáláim part, Jaffa kikötő. Mindenhol éttermek és kávézók vannak a parton.
A partról befelé haladva eljuthatunk a az Allenby utcába ahol kis üzleteket, kávéházakat, szórakozóhelyeket, diszkókat találunk. A fiatalság kedvenc helyei közé tartozik.
Az Allenby utcától délnyugatra található a "Neve Tzedek" negyed, ez a legrégebbi városrész, kicsi szűk utcákkal és alacsony házakkal.
שמה בא מדברי ירמיהו הנביא:"כֹּה-אָמַר ה' צְבָאוֹת, אֱלֹהֵי יִשְׂרָאֵל, עוֹד יֹאמְרוּ אֶת-הַדָּבָר הַזֶּה בְּאֶרֶץ יְהוּדָה וּבְעָרָיו, בְּשׁוּבִי אֶת-שְׁבוּתָם: יְבָרֶכְךָ ה' נְוֵה-צֶדֶק, הַר הַקֹּדֶשׁ", (ירמיהו ל"א, כ"ב).
A "neve cedek” felépítésében nagy szerepe volt Eliezer Rokáhnak és testvérének Simon Rokáhnak, akik 1887- ben kezdték el felépíttetni a városnegyedet.
Ebben a negyedben található ma az írók háza Nahum Gutman Múzeum, a Simon Rokáh 21 számú házban, amelyben ( יוסף חיים ברנר) Joszef Hájim Berner, (יוסף אהרונוביץ) Joszef Áhronovics laktak hosszú éveken keresztül.
Itt található az első mozi amit Izraelben építettek a ( קולנוע עדן) „Áden mozi” 1913 – 1975 – ig működött, az első polgármester Meir Dizengof idejében.
Kicsit odébb található a (מרכז סוזן דלל) Suzan Dalel központ. Régen iskolaként működöt, ma kultúrház.
Tel – Aviv belvárosában sétálva eljuthatunk a Dizengof Centerhez, nevét a Meir Dizengof polgármestertől kapta.
A tér kétszintes, a gyalogosak számára felüljárót építettek az úttest fölött. Yaacon Agam izraeli művész kutat épített a térre. Tűz, és víz kútja. A kút belülről van megvilágítva, sok tarka alumínium részecske forog, mely számítógépes vezérlésű, a vízsugarak a zene ritmusára váltakoznak.
A Dizengof tér után található egy modern bevásárlóközpont is.
Innen tovább haladva találhatjuk, meg a Habima teret itt van a város kulturális központja.
Itt áll az 1935 – ben épített Habima színház. A színházat 1917 – ben Moszkvában Nachum Cemach, a" héber nyelv és a színház fanatikus szerelmese" indította útjára, amely 1928 – ban költözött Tel – Aviv - ba.
Belvárosában sok múzeumot találhatunk, köztük a legérdekesebbek például a Helena Rubinstein pavilon, bel- és külföldi művészek időszakos kiállításait mutatják be.
A központban van, a Tel – Aviv - i Művészeti múzeum, amely úgyszintén híres művészek alkotásait mutatja be.
A Bialik utcában a régi városházát találjuk, most Történelmi Múzeum.
Az utcát Chaim Nahman Bialik költőről nevezték el, aki a Bialik 22. számú házban lakott.
A Bialik utcát elhagyva az Alenby utcához érünk, innen már láthatjuk a Karmel piacot, amely sok vásárlót, és nézelődöt vonz.
Carmel piac.
1913 – ban a cionista mozgalom vezetője (המשרד הארצישראלי) Artur Rupin ( 1876 – 1943) úgy gondolta, hogy földet kell vásárolni és az ottani gazdag orosz zsidók segítségével 1000 rubelért felvásárolták a Kármel utcát és környékét.
1917 – ben orosz menekültek érkeztek Tel – Avivba. Szegények és nincstelenek voltak. A Kármel utca és környékére költöztek, de nem volt munkájuk.
1920 – ban úgy gondolták, hogy piacot alakítanak ki a Kármel utcában, így munkához juthatnak, engedélyt kértek az építkezéshez, és felépítették a Kármel piacot, ami a mai napig is üzemel.
2004 október elsején öngyilkos merénylők robbantották fel magukat a zsúfolt piacon, 3 ember azonnal meghalt, 6-an súlyosan megsérültek.
Yafo
Az idők kezdete óta a mai napig mindig laktak emberek Jaffó városában. A város 37 méteres dombon fekszik. A mostani időkben ásatásokat folytatnak Jaffón. Az i.e. 18 -16 századból való Hükszoszok korabeli falakat, valamint előkerült egy kőajtó amelyen II. Ramszesz fáraó neve olvasható. Az i.e. 1200 táján filiszteusok éltek itt. Az i.e. 1000-ben Dávid király foglalta el a várost. Salamon király cédrusfát hozatott Libanonból, és Jaffa kikötőjében rakták át szállították Jeruzsálembe és a templom építéséhez használták fel. Ebben az időben föníciai, görög, és hellén népek is éltek itt, i.e. 2. sz-ban összetűzésbe kerültek a makkabeusokkal akik felgyújtották Jaffót, ezután fokozatosan zsidókkal telepítették be a várost.
Jaffó Péter apóstól idejében keresztény püspöki székhely volt.
Virágkorát a 7.-8. században Omajjád – és Abbaszída kalifák idejében élte.
1099 –ben a keresztesek feldúlták a települést, ezután új városfalakat építettek, Jaffó a jeruzsálemi zarándokok kikötője lett.
1251-ben megerősítették a városfalakat, a mamelukok Bajbarsz szultán vezetésével elfoglalták várost.
Ezután a város évszázadokig néptelenné vált.
Majd később a ferencesek 1650 templomot és zarándokszállást építettek.
Napóleon Egyiptomból Akkóba menet Jaffóban megszállt 1799-ben.
A török megszállás alatt a franciák korházakat, templomokat építettek, 1892- ben megépítették a Jeruzsálembe vezető vasútvonalat.
1890 – ben zsidó települések jöttek létre, mint: Neve Tzedek és Neve Shalom.
Orosz bevándorlók 1909 – ben megalapították a zsidók által lakott külvárost Ahusat Bayitot, és a Herzl gimnáziumot. A gimnázium helyén áll ma „Migdál Há Shálom” Shalom – torony, a Hertzel utcában.
A török uralom és a brit megszállás ( 1920 – 1948 ) után 1948 május 14. –én Dávid Ben Gurion, Tel – Aviv első polgármestere Meir Dizengof egykori házában kikiáltotta Izrael államot.
Tel – Avivot, és Jaffót 1950 – ben egyesítették, és megkezdődtek a nagy építkezések és a két város korszerűsítése, amelynek a mai napig szemtanúi lehetünk.
Androméda - Yafo
A zsidó hagyomány szerint az özönvíz után Noé fia, Jáfet, alapította meg Jaffót.
A görög mitológia Joppára, Aiolosz szélisten egyik lányára vezeti vissza.
A kikötő előtt a tengerben fekvő egyik sziklát "Andromédáról" nevezték el, ő Joppe lánya volt, akit a sziklához láncoltak amíg a hős Perszeusz, Zeusz fia ki nem szabadította.
Az i.e. 8. századra teszik Jónás próféta történetét, aki ki akarta vonni magát az isteni feladat alól hogy Ninévében prédikáljon. Itt szállt hajóra, majd egy nagy viharban a matrózok a tengerbe dobták. Egy nagy cet pedig lenyelte, majd a Ninivei tengerparton kivetette
Sharon Asher
Megjegyzések