MIDRÁSON
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 13. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, תזריע (Százriá), Mózes III. könyve 12. fejezetének első versétől a 13.fejezet 59. verséig tart. Leírja az anya szülés utáni megtisztulásának feltételeit, valamint az egyes betegségekből való tisztulás körülményeit és feltételeit. A háftóra pedig a Királyok II. könyve 4. fejezetének 42. versétől az 5. fejezet 19. verséig tart.
(A következő leírás több ezer éves. A Talmud mestereinek idejében a mai értelemben vett orvostudomány nem létezett. A halott testének felnyitását már akkor is tiltották a vallási előírások. Ezek tükrében csodálattal olvashatjuk a következő eszmefuttatást.) Rabbi Szimláj tanította : A magzat kezdetben olyan formájú, mint a sáska. A szeme emlékeztet a fejlődésben lévő légyére, akárcsak az orrlyukai és a fülei. A két karja, akárcsak a karmazsinszínű fonál, a szája pedig árpaszemre emlékeztet. A gerincét mintha lencseszemekből fűzték volna egybe, a végtagjai pedig úgy préselődnek egymáshoz, hogy semmilyen általunk ismert formát nem adnak ki. Erről írja a zsoltárköltő: „Idomtalan testemet látták szemeid ”. Hogyan helyezkedik el az anyaméhben? Összegörbed, és olyan alakot vesz fel, mint egy írótábla. A fejét lehajtja a térdei közé, s a kezeit a halántékához szorítja. Sarkait teljesen maga alá húzza, szemei zárva vannak, de nyitott a köldöke. Az élelme, amit az édesanyja eszik, s ugyanazt issza, mint az anyja. Ugyanakkor nincs anyagcseréje, nehogy megölje az anyját. Amikor megszületik, minden szerve, ami eddig be volt zárva kinyílik, s ami nyitott volt, az bezárul.
Hillél és Sámmáj a Talmud két nagy bölcse volt. Hillél a megengedő és türelmes mester példaképe, Sámmáj pedig szigorító és hirtelenharagú iskolavezető. Kettejük vitájából általában Hillél nézetei kerültek ki győztesen. Sámmáj a következőket fűzte a szülésről szóló vershez: az Eljövendő Világban a magzat formája eltérő lesz a mai magzatokétól. A mai világban az élet a hús és bőr növekedésével kezdődik, míg az Eljövendő Világban az élet kezdete csontokkal és inak kialakulásával veszi kezdetét. Bizonyítékul Ezékiel könyvének híres csontlátomása szolgál: „És voltak rajtuk inak, és hús növekedett és bőr vonult rájuk felül… ”. Rabbi Chijja Bár Abba azt mondta Sámmájnak: Ezékiel látomása nem bizonyíték. Miért? Mert a halottak feltámadása menetének ezékieli víziója nem más, mint amikor egy ember elmegy a fürdőbe. Ott milyen sorrendben öltözik fel? Amit utoljára vetett le, azt a ruhadarabot veszi fel elsőnek.
Hillél ezzel szemben azt mondja: amiképpen az ember fejlődik a mai életben, úgy fog kifejlődni az Eljövendő Világban is. Először a bőr és a hús fejlődik ki, s majd csak azután nőnek az inak és a csontok. Ezt támasztja alá Jób: „…mint a tejet, kiöntöttél engem, s mint a sajtot összefolyattál, bőrbe és húsba öltöztettél, és csontokkal meg inakkal átszőttél… ”.
A fenti párbeszédhez kapcsolódik Rabbi Abáhu mondása. Így szólt: I.ten nagy kegyet gyakorolt az asszonyokkal. Mi ez a kegy? Nem az inakkal és a csontokkal kezdődik a magzat fejlődése, mert ha azok lennének az elsők, átszúrnák az aszonyok hasfalát.
„Ha egy nő magzatot hoz a világra, és fiúgyermeket szül ”. Rabbi Jochánán és Rés Lákis a következő zsoltárverset fűzi hozzá: „jártamat és fektemet megválogattad, s mind az útjaimat kitapasztaltad ”. Rabbi Jochánán azt mondta: I.ten egy cseppnyi hófehér anyagból formálja meg a férfit. Rés Lákis így szólt: a megválogattad szó olyan értelemben áll itt, amiképp azt az aratás után, a cséplésnél használják. Az ember kiválogaja gondosan az ocsút, addig, míg nem marad előtte más, mint a tiszta gabona. Sőt mi több, I.ten gondosabb, mint a cséplést végző ember, mert Nála semmi sem vész kárba. A feleslegesnek ítélt anyagból formálja az agyat, az inakat és a csontokat.
I. évfolyam 13. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, תזריע (Százriá), Mózes III. könyve 12. fejezetének első versétől a 13.fejezet 59. verséig tart. Leírja az anya szülés utáni megtisztulásának feltételeit, valamint az egyes betegségekből való tisztulás körülményeit és feltételeit. A háftóra pedig a Királyok II. könyve 4. fejezetének 42. versétől az 5. fejezet 19. verséig tart.
(A következő leírás több ezer éves. A Talmud mestereinek idejében a mai értelemben vett orvostudomány nem létezett. A halott testének felnyitását már akkor is tiltották a vallási előírások. Ezek tükrében csodálattal olvashatjuk a következő eszmefuttatást.) Rabbi Szimláj tanította : A magzat kezdetben olyan formájú, mint a sáska. A szeme emlékeztet a fejlődésben lévő légyére, akárcsak az orrlyukai és a fülei. A két karja, akárcsak a karmazsinszínű fonál, a szája pedig árpaszemre emlékeztet. A gerincét mintha lencseszemekből fűzték volna egybe, a végtagjai pedig úgy préselődnek egymáshoz, hogy semmilyen általunk ismert formát nem adnak ki. Erről írja a zsoltárköltő: „Idomtalan testemet látták szemeid ”. Hogyan helyezkedik el az anyaméhben? Összegörbed, és olyan alakot vesz fel, mint egy írótábla. A fejét lehajtja a térdei közé, s a kezeit a halántékához szorítja. Sarkait teljesen maga alá húzza, szemei zárva vannak, de nyitott a köldöke. Az élelme, amit az édesanyja eszik, s ugyanazt issza, mint az anyja. Ugyanakkor nincs anyagcseréje, nehogy megölje az anyját. Amikor megszületik, minden szerve, ami eddig be volt zárva kinyílik, s ami nyitott volt, az bezárul.
Hillél és Sámmáj a Talmud két nagy bölcse volt. Hillél a megengedő és türelmes mester példaképe, Sámmáj pedig szigorító és hirtelenharagú iskolavezető. Kettejük vitájából általában Hillél nézetei kerültek ki győztesen. Sámmáj a következőket fűzte a szülésről szóló vershez: az Eljövendő Világban a magzat formája eltérő lesz a mai magzatokétól. A mai világban az élet a hús és bőr növekedésével kezdődik, míg az Eljövendő Világban az élet kezdete csontokkal és inak kialakulásával veszi kezdetét. Bizonyítékul Ezékiel könyvének híres csontlátomása szolgál: „És voltak rajtuk inak, és hús növekedett és bőr vonult rájuk felül… ”. Rabbi Chijja Bár Abba azt mondta Sámmájnak: Ezékiel látomása nem bizonyíték. Miért? Mert a halottak feltámadása menetének ezékieli víziója nem más, mint amikor egy ember elmegy a fürdőbe. Ott milyen sorrendben öltözik fel? Amit utoljára vetett le, azt a ruhadarabot veszi fel elsőnek.
Hillél ezzel szemben azt mondja: amiképpen az ember fejlődik a mai életben, úgy fog kifejlődni az Eljövendő Világban is. Először a bőr és a hús fejlődik ki, s majd csak azután nőnek az inak és a csontok. Ezt támasztja alá Jób: „…mint a tejet, kiöntöttél engem, s mint a sajtot összefolyattál, bőrbe és húsba öltöztettél, és csontokkal meg inakkal átszőttél… ”.
A fenti párbeszédhez kapcsolódik Rabbi Abáhu mondása. Így szólt: I.ten nagy kegyet gyakorolt az asszonyokkal. Mi ez a kegy? Nem az inakkal és a csontokkal kezdődik a magzat fejlődése, mert ha azok lennének az elsők, átszúrnák az aszonyok hasfalát.
„Ha egy nő magzatot hoz a világra, és fiúgyermeket szül ”. Rabbi Jochánán és Rés Lákis a következő zsoltárverset fűzi hozzá: „jártamat és fektemet megválogattad, s mind az útjaimat kitapasztaltad ”. Rabbi Jochánán azt mondta: I.ten egy cseppnyi hófehér anyagból formálja meg a férfit. Rés Lákis így szólt: a megválogattad szó olyan értelemben áll itt, amiképp azt az aratás után, a cséplésnél használják. Az ember kiválogaja gondosan az ocsút, addig, míg nem marad előtte más, mint a tiszta gabona. Sőt mi több, I.ten gondosabb, mint a cséplést végző ember, mert Nála semmi sem vész kárba. A feleslegesnek ítélt anyagból formálja az agyat, az inakat és a csontokat.
Megjegyzések