Medvére várva


Jó… - magyarázkodom német barátaimnak - most eltekintve teljesen a medvétől, ez a mai február másodika egy egyházi ünnepnap, a Gyertyaszentelő... És már megint az a bizonyos negyvenes szám, a Jesu születése utáni negyvenedik nap. Most mit csináljak, ha a német medvék tehetségtelenek? Igenis, itt Közép-Keleteurópában ismeri a medve a hagyományokat, és Gyertyaszentelő napján kijön a barlangjából, lehetőség szerint meglátja az árnyékát, attól hihetetlenül megijed és mérlegel. Vagy visszabúvik és továbbalszik, hosszú télre számítva, vagy viszont nem ijed meg, mert nincs is árnyéka a borús idő miatt. Ekkor kint marad, minek következtében biztosak lehetünk a közeli tavaszban. Punktum, ez van, ezt kell szeretni. Ha minden kötél szakad, akkor tessék, van borz is bizonyos helyeken a Kárpát-medencében, és ott ő celebrálja le – a medve távollétében – a tavaszjelző feladatokat. Tessék csak – bitte schön –megnézni itt ezt a szobrot a Jókai téren, ő az igen élénk fantáziájú Jókai Mór, nagy regényírónk, neki lehet igény szerint szemrehányást tenni, az ő elméjében született meg az időjós medve máig élő alakja. Más kérdés, hogy valóban titokzatos, honnan vélte Jókai ismerni a honi medvék meteorológiai képességeit, ha egyáltalán. A Volga-menti cseremiszek javallatát viszont aligha ismerhette, pedig az sem túl távoli az ő teóriájától. Ott, a cseremiszek háza tájékán szent Prokop napja a sorsdöntő, no és persze a medve, akkor is, ha Prokop-nap nem éppen február másodikán van. Ha tudni illik a maci a barlangba visszahúzódik – mondják tehát a cseremiszek – akkor hosszú télre számíthatunk. Amennyiben viszont medvetalpnyomokat lelünk a Volgaközép-menti hóban, akkor jogos a reményünk a tavasz térnyerésében, a tél rovására. Ha valaki úgy találná, hogy mégis csak túl hasonlatos a két történet, azt ki kell ábrándítanunk, mert a cseremiszek „Miskája” a következő év telére tesz jós-javaslatokat, nem az idei tavasz eljövetelére. De hát Jókai Móric barátunk 110 éve halott, és mi tűrés tagadás, ezek a mai medvék sem azok régi jó békebeli medvék már. Ezek a pesti, sőt zuglói medvék az Állatkertben, nem túl jó télalvók. Folyvást kijönnek a barlangból, egy napot nem hagynának ki, majd hülyék is lennének lemaradni a kajáról. Ráadásul az árnyékukról nehéz lenne akármit is állítani a barlang tájolása miatt, oda csak délutánra ér be a fény, addigra meg már minden normális medve napirendre tért, szó sincs medve-ijedségről. Probléma van ráadásul a medvék származásával is. Legalábbis Sheriff és Sára, az utolsó általam személyesen ismert medvék még amerikaiak voltak, és mit is várhatunk ezektől az elkényeztetett jenki grizliktől. Bezzeg a kádári hatvanas évek gulyáskommunizmusában… Hát igen, a bátor nyitás a hidegháborús elzártságból a nemzetközi medvekérdést is más fénybe helyezte. Túl a Pavlov-i kutyakísérleteken, ekkor a merész tudósok még azt is elképzelhetőnek vélték, hogy az eddig a kutatásokból kihagyott jegesmedve lényegesen őszintébb, hitelesebb információkkal szolgál, lehetséges azért, mert ő a testvéri szovjet nép elkötelezett medvéje volt. Azt figyelték meg tudni illik a tudósok, hogy ennek a jegesmedvének a fürdési szokása a záloga a pontos tavaszvárás-megközelítéseknek. Bebizonyosodni látszott a hipotézis, hogy ez a jobbfajta rendszerető jegesmedve, az általa észlelt közelgő meleg hatására gyakrabban fürdőzik. Ha nem fürdőzik, az nem jó jel, igaz így is csak pár napra előre lehet pontosabb következtetéseket leszűrni.
Ma, amikor nem tabu már a medvekérdés, nem kényszerítik ránk idegen véleménydiktátor hatalmak, a nálunk népidegen jegesmedvék böszmeségeit, ma szabadon lélegez együtt a szabad magyar nép, a szabad magyar medvével. Nem szőke, nem barna, igaz magyarfajta! És nem is jeges! Világosbarna, egy hangyányi umbrával és egy csipet égetett siennával kevert a nemzeti medve, és kedvesen megnyerő a brummogása. Ezért is vártam izgatottan – az információs dömping és az általános fölmelegedés foglyaként – az idei jósadatokat. Köztünk legyen mondva, én már metélőhagymát, azaz snidlinget szeretnék ültetni, sőt, a kicsíráztatott csicseriborsóimmal, azaz humuszommal is kéne már valamit kezdenem, mielőtt megbüdhödne. Összegezzük tehát az adatokat, a kézzelfoghatókat és a feltételeseket. Kell egy böhöm /behemót../ vadállat, aki egyrészt bekicsinyítve és plüssből legyártva szeretetreméltó, helyes, másrészt rendelkezik annyi atavisztikus természetes ösztönnel, hogy ha úgy érzi, hogy ez a tél még hosszan eltart, akkor összekapja magát és feltápászkodik téli álmából. Ekkor, többnyire február elején, kimegy körbenézni, mit lehetne még megenni, tekintettel az ajánlott medveenergiai tényezőkre és az elkövetkező, legalább még negyven hideg napra. Ha már kint van, akkor persze több más tényezővel és adatszolgáltatóval is találkozik. Itt most nem konkrétan a medvekutatóra gondolok, aki izgatottan várja a barlang szájánál, és esetleges energiapótlékul is szolgálhat a nevezett 40 napra. Vannak mások is, véletlenül arra járó rozsomákok, hófajdok, havasi gyopárok, stb. Amennyiben jegyzett, hivatalos medvéről van szó, akkor persze adatszolgáltatói, de egyben titoktartási kötelezettsége is van, így viszont sajnos minden tőle származó, rá hivatkozó információval kapcsolatosan talán inkább kételkednék. Lássuk, hol vannak még alternatív hírforrások és adatszolgáltatók. És igen! A zuglói medve-mopóliumnak egyszersmind vége! A veszprémi megyeszékhely medvetára Katát és Borit kommendálja nekünk. A lányok barnák és kamcsatkaiak, de csak óvatosan velük is, mert ők mást szoktak meg hidegként, könnyen ráfázhatunk. De itt van a feltörekvő civisváros, a kálvinisták Rómája, Debrecen, és benne Dönci, a minden hájjal megkent örvösmedve. Dönci múlt évben besült, most esélyt kapott a szépítésre, ergo forró drótot létesítettem a debreceni állatkerttel. Nem, sajnos nem. Ez a Dönci telizabálta magát, nem törődve a miatta keletkezett sokadalommal és angolosan távozott aludni, ahogy nap mint nap.
A Veresegyházi Medvepark Facebook oldalát fürkészve próbáltam az igazsághoz közelebb kerülni hasztalan, aztán a medveotthon weboldalán, de mintha hírzárlat lenne… Telefonomra, a kicsit bizalmatlan kolléga felvilágosítást adott három újonc kamaszbocsról, illetve a már meglévő 38 kamcsatkai és erdélyi származású káderükről. Vegyes a medvék véleménye, lehet, hogy ennyi medvét nem is szabad megkérdezni. Ezt hagyjuk is. A szintén ott élő farkasfalka egyhangúlag hosszú télre szavaz. Nagyon leszólták a két jászberényi barnamedvét, a kecskeméti és győri örvösökre csak legyintettek. Pécset már nincs is medve, nem fér bele a büdzsébe. Maradt nekem liberálisnak a Nyíregyházi Állatpark, mint abszolút véleményformáló, mert itt többféle világnézetű medvével találkozhatunk. Van itt barna, jeges, maláj, pápaszemes medve is. Nosza föl is hívtam északkeleti bástyánkat, hogy most már tényleg pontot tehessek ennek az ügynek a végére. Fájdalom, de csak az éjjeli őrrel sikerült beszélnem, aki nem igazán volt képben és közvetíteni sem igen hajlott. A weboldal csak a szegény hópárducról tudósít, aki masszőrhöz kell járjon a reumájával. Hát ez kész csőd.
Na jó, akkor hát mégis csak az amerikai Punxsutawney-i Phil marad, hiszen többmillió amerikai tévénéző és vagy húszezer helyszíni érdeklődő nem tévedhet. Phyl hitvesével, Phyllisszel él az amerikai városkában, és határoz a 127 éves hagyomány szerint, szintén az árnyéka alapján és Gyertyaszentelő napján hosszú vagy rövid télről. Phil, a mormota, előjött odújából, de vagy nem látta az árnyékát, vagy az teljesen hidegen hagyta. Szóval, úgy tűnik, rohamosan közeleg a kikelet.
Nem akartam a pártatlan olvasót eddig befolyásolni, de az ügyeletes pesti medvék, Vali és Defoe meglepetésemre ugyanezen a véleményen voltak. Lehet, hogy ez az egyeztetetett NATO álláspont?
Surányi András

Megjegyzések