Jelek és szimbólumok Rajs Hásónó ünnepén
Jelek és szimbólumok Rajs Hásónó ünnepén
A zsidó konyhának különböző főzési hagyományai vannak az egész világon, amelyek évszázadokon keresztül alakultak ki. A zsidó étkezési törvények, a kasrusz befolyásolja a zsidó ünnepek és a Sábesz étkezési szokásait is.
Vallási alapú ünnepi rituálék és szimbólumok is megjelennek minden zsidó család otthonában, amelynek szimbolikus hangszere a sófár, ami a szabadságot jelképezi.? Ez érthetetlen! Mint a legtöbb ünnepen, a családok otthonaiban rokonok és barátok gyűlnek össze az asztalnál. Ilyenkor fehér abroszt használunk, amely a tisztaságot jelképezi, valamint az Újév szerint az újrakezdés lehetőségét mindannyiunk számára. Minden ételnek más és más szimbolikus jelentése van.
Az ünnepi vacsorát a kiddussal kezdjük. Az ünnep alkalmával rendszerint almát mártunk mézbe és így fogyasztjuk, hogy édes új évünk legyen, egyébként ez a gyermekeknek is nagy kedvence.
Miután ezt elfogyasztottuk, kerek Challa (cipó formájú fonott kalács) kerül az asztalunkra, amely Rajs Hásónó egyik legismertebb étele, ami a folyamatosságot is jelképezi. Néha mazsolát, vagy mézet adunk hozzá, de mézbe is mártjuk, hogy édes legyen. Sok zsidó háztartásban mézes süteményt is kínálnak, amely másik módja annak, hogy jelképesen fejezze ki kívánságainkat. Gyakran használjuk azokat a recepteket, amelyeket generációkon keresztül örököltünk nagymamáinktól. A különböző fűszerezésű mézes sütemények (szegfűszeg, fahéj, szegfűbors) igen népszerűek. Bibliai szövegek gyakran említik a „mézet”, mint édesítőszert, ez a jólétet képviselte. A Biblia Izrael földjét gyakran nevezi tejjel-mézzel folyó Kánaánnak.
Amikor új gyümölcsöt fogyasztunk, mindig mondjuk el a sehechejónu áldást.
Az ünnepi vacsoránál az asztalra kerül a gránátalma (rimajn) is, amely vitaminokban gazdag gyümölcs, emellett a „célja”, hogy áldást és sok pénzt hozzon a családnak.
Az ókori sírokat sokszor gránátalma elemekkel díszítették és a Biblia is több helyen említést tesz szépségéről és tápértékéről. Salamon királynak gránátalma ültetvényei voltak, Izrael népe is nagyra tartja ezt a gyümölcsöt. A Salamon királynak tulajdonított Énekek éneke című szerelmes költeménynek a menyasszony jelességeit taglaló részében ez áll: „A te csemetéid gránátalmás kert édes gyümölcsökkel egybe…” A gránátalma magvai a kimeríthetetlen bőséget jelképezik, miként Kánaán is a bőséget és gazdagságot, az Ígéret Földjét jelenti az izraeliták számára. Salamon templomának oszlopait pontosan száz gránátalma díszítette (Jeremiás könyve, 52, 22-23.), és a főpap selyem felöltőjének szélén „kék, bíbor, piros és karmazsin színű” gránátalmák és aranycsengettyűk sorakoztak egymással váltakozva (Mózes II, 28.33.). Akadnak, akik úgy gondolják, hogy 613 mag van a gyümölcsben, a Tóra 613 parancsának megfelelően. A gránátalma termésében rengeteg mag fejlődik, ezért a gyümölcs a szerelem és a termékenység ősi jelképe – Aphrodité „szent” gyümölcse. Spanyolország déli részén található Granada is a gránátalmáról kapta a nevét.
Ősi jelképek közé tartozik a hal is, amely a termékenységet és a bőséget ábrázolja. Néhány szimbolikus étel, mint a fekete szemű bab, póréhagyma, spenót és a sütőtök, mind szerepelnek a Talmudban is.
Lengyelországban régen tyúkhúsleves került az asztalra, valamint halat, halfejet ettek: a hal ugyanis a pénz és a szaporodás szimbóluma. A keleti zsidók erősen fűszerezett főtt, illetve sült hússal töltött zöldségeket kedvelik. A marokkói zsidók a töltelékeket fahéjjal, kurkumával és szerecsendióval fűszerezik. De közkedveltek a saláták is. A Spanyolországból elszármazott zsidóknak is hasonló az ízlésük az ételek elkészítésében, sok egzotikus fűszert használnak. Bárányfejet esznek, fehér szőlővel és fehér fügével. Szokásuk az ünnep alkalmával az asztalnál hogy a Jöhi Rócajn-t éneklik. Sok szójátékot alkalmaznak héber vagy arámi nyelven az ételek elfogyasztása közben.
-Asi-
A zsidó konyhának különböző főzési hagyományai vannak az egész világon, amelyek évszázadokon keresztül alakultak ki. A zsidó étkezési törvények, a kasrusz befolyásolja a zsidó ünnepek és a Sábesz étkezési szokásait is.
Vallási alapú ünnepi rituálék és szimbólumok is megjelennek minden zsidó család otthonában, amelynek szimbolikus hangszere a sófár, ami a szabadságot jelképezi.? Ez érthetetlen! Mint a legtöbb ünnepen, a családok otthonaiban rokonok és barátok gyűlnek össze az asztalnál. Ilyenkor fehér abroszt használunk, amely a tisztaságot jelképezi, valamint az Újév szerint az újrakezdés lehetőségét mindannyiunk számára. Minden ételnek más és más szimbolikus jelentése van.
Az ünnepi vacsorát a kiddussal kezdjük. Az ünnep alkalmával rendszerint almát mártunk mézbe és így fogyasztjuk, hogy édes új évünk legyen, egyébként ez a gyermekeknek is nagy kedvence.
Miután ezt elfogyasztottuk, kerek Challa (cipó formájú fonott kalács) kerül az asztalunkra, amely Rajs Hásónó egyik legismertebb étele, ami a folyamatosságot is jelképezi. Néha mazsolát, vagy mézet adunk hozzá, de mézbe is mártjuk, hogy édes legyen. Sok zsidó háztartásban mézes süteményt is kínálnak, amely másik módja annak, hogy jelképesen fejezze ki kívánságainkat. Gyakran használjuk azokat a recepteket, amelyeket generációkon keresztül örököltünk nagymamáinktól. A különböző fűszerezésű mézes sütemények (szegfűszeg, fahéj, szegfűbors) igen népszerűek. Bibliai szövegek gyakran említik a „mézet”, mint édesítőszert, ez a jólétet képviselte. A Biblia Izrael földjét gyakran nevezi tejjel-mézzel folyó Kánaánnak.
Amikor új gyümölcsöt fogyasztunk, mindig mondjuk el a sehechejónu áldást.
Az ünnepi vacsoránál az asztalra kerül a gránátalma (rimajn) is, amely vitaminokban gazdag gyümölcs, emellett a „célja”, hogy áldást és sok pénzt hozzon a családnak.
Az ókori sírokat sokszor gránátalma elemekkel díszítették és a Biblia is több helyen említést tesz szépségéről és tápértékéről. Salamon királynak gránátalma ültetvényei voltak, Izrael népe is nagyra tartja ezt a gyümölcsöt. A Salamon királynak tulajdonított Énekek éneke című szerelmes költeménynek a menyasszony jelességeit taglaló részében ez áll: „A te csemetéid gránátalmás kert édes gyümölcsökkel egybe…” A gránátalma magvai a kimeríthetetlen bőséget jelképezik, miként Kánaán is a bőséget és gazdagságot, az Ígéret Földjét jelenti az izraeliták számára. Salamon templomának oszlopait pontosan száz gránátalma díszítette (Jeremiás könyve, 52, 22-23.), és a főpap selyem felöltőjének szélén „kék, bíbor, piros és karmazsin színű” gránátalmák és aranycsengettyűk sorakoztak egymással váltakozva (Mózes II, 28.33.). Akadnak, akik úgy gondolják, hogy 613 mag van a gyümölcsben, a Tóra 613 parancsának megfelelően. A gránátalma termésében rengeteg mag fejlődik, ezért a gyümölcs a szerelem és a termékenység ősi jelképe – Aphrodité „szent” gyümölcse. Spanyolország déli részén található Granada is a gránátalmáról kapta a nevét.
Ősi jelképek közé tartozik a hal is, amely a termékenységet és a bőséget ábrázolja. Néhány szimbolikus étel, mint a fekete szemű bab, póréhagyma, spenót és a sütőtök, mind szerepelnek a Talmudban is.
Lengyelországban régen tyúkhúsleves került az asztalra, valamint halat, halfejet ettek: a hal ugyanis a pénz és a szaporodás szimbóluma. A keleti zsidók erősen fűszerezett főtt, illetve sült hússal töltött zöldségeket kedvelik. A marokkói zsidók a töltelékeket fahéjjal, kurkumával és szerecsendióval fűszerezik. De közkedveltek a saláták is. A Spanyolországból elszármazott zsidóknak is hasonló az ízlésük az ételek elkészítésében, sok egzotikus fűszert használnak. Bárányfejet esznek, fehér szőlővel és fehér fügével. Szokásuk az ünnep alkalmával az asztalnál hogy a Jöhi Rócajn-t éneklik. Sok szójátékot alkalmaznak héber vagy arámi nyelven az ételek elfogyasztása közben.
-Asi-
Megjegyzések