Mispótim - Mózes II. könyve 21. fejezetének 1. versétől a 24. fejezet 15. verséig tart.
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk משפטים (Mispótim) Mózes II. könyve 21. fejezetének 1. versétől a 24. fejezet 15. verséig tart. A Tízparancsolat után adatott törvények első nagy gyűjteménye, melyben polgár- és büntetőjogi, valamint erkölcsi és vallási, rituális törvények egyaránt megtalálhatóak. Mózes, Áron, és Áron fiai, Nádáv és Ávihu először kap közös rituális szerepet, majd Mózes felmegy a hegyre, ott tölt negyven napot és éjszakát. A háftóra Jeremiás könyve 34. fejezetének 8-22 verse és a 33. fejezet 25-26. verse.
Miután a hetiszakasz túlnyomórészt parancsolatokat tartalmaz, melyekhez a Midrás nem fűzött legendákat, így e heti számunkban a fellelhető csekély számú Midrás mellett a törvények kommentárjaiból is szemezgetünk.
Nádáv és Ávihu később egy helytelenül végzett szertartást követően meghal. Halálukra így ad mély értelmű magyarázatot a Midrás: Mikor Mózes, Áron, Nádáv és Ávihu elindultak, Mózes és Áron, a vezér és a főpap mentek elöl. Mögöttük mentek áron gyermekei, Nádáv és Ávihu, majd őket követte a nép. Vonulás közben egyszer csak így szólt Nádáv öccséhez, Ávihuhoz:
-Tudod-e, hogy amikor meghal ez a két öreg, akkor te és én fogunk a helyükbe lépni? Mikor eltávoznak majd, mi leszünk a nép vezérei, minket öveznek majd olyan tisztelettel, mint most őket. Vajon mikor jön el ez az idő?
I.ten meghallotta ezeket a szavakat, s eképpen szólt: „Ne dicsekedj a holnappal ”, majd meglátjuk, ki kinek áll majd a sírja mellett.
Hetiszakaszunk egyik sokat vitatott mondata: „szemet szemért, fogat fogért ”. A régiek sokféle kommentárt fűztek hozzá. Obadja Szfornó kimondja az alapelvet: „Minden büntetésnek az elkövetett bűnnel azonos súlyúnak kell lennie. A hagyomány azonban úgy szól, hogy pénzzel váltsa meg a büntetést.” Ibn Ezra Száádja Gáonra hivatkozva bővebben kifejti azt, amire Szfornó csak utal: „ Nem lehet megnyugtató módon végrehajtani a szó szerint értelmezett parancsot. Például: ha valaki kiüti felebarátjának szemét, és mellette még a bőrt is felsérti, lehetetlen ugyanolyan sérülést okozni neki, márpedig ha a felsértett bőr területe kisebb vagy nagyobb mint az okozott se, akkor nem ugyanolyan mértékű a büntetés. Ezért a legmegfelelőbb értelmezése e parancsnak a pénzbeli kártérítés.” Rásbám mindezekhez még hozzáteszi: „Nem elegendő, ha csak az okozott kárt téríti meg a károkozó, de fizessen fájdalomdíjat, fizesse meg a megszégyenülés által okozott kárt és a gyógykezelés költségeit is.”
Szól a törvény a gyilkosokról is. Két fajtáját különbözteti meg: a gondatlanságból elkövetett emberölést, és az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságot. A véletlen folytán gyilkossá vált ember számára asylumot, menedékvárosokat létesítettek, a gyilkost azonban ”még az oltáromtól is vidd el, hogy meghaljon ”. A Talmud szerint , ha éppen szolgálatát végző kohanita is az illető, nem várják meg, hogy befejezze a rituálét, azonnal bíróság elé állítják. Ibn Ezra hozzáteszi: „A vers értelmezhető úgy is, hogy a szentélyben kér menedéket, annak szentségében reménykedve. A hely szentségét azonban éppen az őrzi meg, ha elviszik onnan a gyilkost. Miért nem esik szó a Szentek Szentjéről? Mert oda még a papok sem léphetnek be, nemhogy valaki, aki nem Áron leszármazottja.”
Fröhlich Róbert
Hetiszakaszunk משפטים (Mispótim) Mózes II. könyve 21. fejezetének 1. versétől a 24. fejezet 15. verséig tart. A Tízparancsolat után adatott törvények első nagy gyűjteménye, melyben polgár- és büntetőjogi, valamint erkölcsi és vallási, rituális törvények egyaránt megtalálhatóak. Mózes, Áron, és Áron fiai, Nádáv és Ávihu először kap közös rituális szerepet, majd Mózes felmegy a hegyre, ott tölt negyven napot és éjszakát. A háftóra Jeremiás könyve 34. fejezetének 8-22 verse és a 33. fejezet 25-26. verse.
Miután a hetiszakasz túlnyomórészt parancsolatokat tartalmaz, melyekhez a Midrás nem fűzött legendákat, így e heti számunkban a fellelhető csekély számú Midrás mellett a törvények kommentárjaiból is szemezgetünk.
Nádáv és Ávihu később egy helytelenül végzett szertartást követően meghal. Halálukra így ad mély értelmű magyarázatot a Midrás: Mikor Mózes, Áron, Nádáv és Ávihu elindultak, Mózes és Áron, a vezér és a főpap mentek elöl. Mögöttük mentek áron gyermekei, Nádáv és Ávihu, majd őket követte a nép. Vonulás közben egyszer csak így szólt Nádáv öccséhez, Ávihuhoz:
-Tudod-e, hogy amikor meghal ez a két öreg, akkor te és én fogunk a helyükbe lépni? Mikor eltávoznak majd, mi leszünk a nép vezérei, minket öveznek majd olyan tisztelettel, mint most őket. Vajon mikor jön el ez az idő?
I.ten meghallotta ezeket a szavakat, s eképpen szólt: „Ne dicsekedj a holnappal ”, majd meglátjuk, ki kinek áll majd a sírja mellett.
Hetiszakaszunk egyik sokat vitatott mondata: „szemet szemért, fogat fogért ”. A régiek sokféle kommentárt fűztek hozzá. Obadja Szfornó kimondja az alapelvet: „Minden büntetésnek az elkövetett bűnnel azonos súlyúnak kell lennie. A hagyomány azonban úgy szól, hogy pénzzel váltsa meg a büntetést.” Ibn Ezra Száádja Gáonra hivatkozva bővebben kifejti azt, amire Szfornó csak utal: „ Nem lehet megnyugtató módon végrehajtani a szó szerint értelmezett parancsot. Például: ha valaki kiüti felebarátjának szemét, és mellette még a bőrt is felsérti, lehetetlen ugyanolyan sérülést okozni neki, márpedig ha a felsértett bőr területe kisebb vagy nagyobb mint az okozott se, akkor nem ugyanolyan mértékű a büntetés. Ezért a legmegfelelőbb értelmezése e parancsnak a pénzbeli kártérítés.” Rásbám mindezekhez még hozzáteszi: „Nem elegendő, ha csak az okozott kárt téríti meg a károkozó, de fizessen fájdalomdíjat, fizesse meg a megszégyenülés által okozott kárt és a gyógykezelés költségeit is.”
Szól a törvény a gyilkosokról is. Két fajtáját különbözteti meg: a gondatlanságból elkövetett emberölést, és az előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkosságot. A véletlen folytán gyilkossá vált ember számára asylumot, menedékvárosokat létesítettek, a gyilkost azonban ”még az oltáromtól is vidd el, hogy meghaljon ”. A Talmud szerint , ha éppen szolgálatát végző kohanita is az illető, nem várják meg, hogy befejezze a rituálét, azonnal bíróság elé állítják. Ibn Ezra hozzáteszi: „A vers értelmezhető úgy is, hogy a szentélyben kér menedéket, annak szentségében reménykedve. A hely szentségét azonban éppen az őrzi meg, ha elviszik onnan a gyilkost. Miért nem esik szó a Szentek Szentjéről? Mert oda még a papok sem léphetnek be, nemhogy valaki, aki nem Áron leszármazottja.”
Fröhlich Róbert
Megjegyzések