Politikailag korrekten

Hiába utálja az ember, lépten-nyomon, akarva akaratlanul bele olvas a legbugyutább bulvárba. Ha sorban áll a Közétben, ha sorbanül az orvosnál, ha telipakolják a postaládáját vele naponta. Nagy általánosságban az Interneten is ez hömpölyög, egyre nehezebb hitelérdemlő, komoly információhoz jutni, ahhoz is egy hírszemét-rengetegen kell előbb áthatolni. Egy-egy kis sajtó-kacsa, vagy csak egyszerűen rosszul, felületesen megírt cikk, mint egy vírus terjed, meg tudja pillanatok alatt fertőzni az egész médiát. Alig olvastam a rikító címet a bolt kasszájánál kifüggesztett revolverlap első oldalán, már egy SMS-t is kaptam ugyan ebben a tárgykörben, tíz perccel később az „Arckönyvön”- is ezzel a hírrel próbálkoztak önjelölt tréfamesterek poénkodni. A hír maga egy féligazság, mint általában ezek a könnyen fogyasztható vízimadarak, ám ezek a sajtókacsák többnyire megfekszik a fogyasztó gyomrát, vagy sokkal inkább szellemét. Hogy Hannoverben átnevezték a cigánypecsenyét, mert rasszistának találták a kifejezést – ez volt az a bombasztikus hír. A Németországból hányavetin átjött cikk lényege természetesen nem a „paranojás hülyeségnek” tűnő átnevezés, hanem egy évtizedeken át folyó, – időnként heves – vita egyik konzekvenciája. Mit is mondhatna a gyorstalpalt zsurnaliszta kérdésére Magyarország hangadó cigány éttermese: „Ez egy baromság”, a francia krémes is marad nála francia, a ponty is marad szerb, a tocsni meg szlovák. Nem fogjuk a cigánypecsenyét, roma- vagy etnikumpecsenyének átkeresztelni. A megkérdezett magyar roma-celebeknek nem tűnt fel, hogy nem a hannoveri önkormányzat, hanem az egyik német roma érdekvédőszervezet indítványozta, az élelmiszer-ipari szereplők megregulázását, és követelte a Zigeuner /cigány/ elnevezés visszavonását készítményeikről. Ilyenek példának okán a Németországban méltán népszerű Zigeunersauce /cigányszósz/, vagy a már említett Zigeunerbraten/cigánypecsenye kifejezések is, melyek ennek megfelelően szerepeltek a város közfenntartású menzáinak étlapjain. A helyi gasztronómia nincs elragadtatva, – ez nem csoda, – az élelmiszergyártók sem rajonganak az elgondolásért. Állítják, hogy 100 éves hagyományról van szó, az elnevezés már egy szakmai terminus technikus, a szakszótárban is megtalálható, és nem helyettesíthető. Mint érv hozták fel azt is, hogy a vásárlók nem fogják új nevek alatt megtalálni a megszeretett termékeket, sőt, lehet, éppen maguk a cigányok fognak a leghevesebben tiltakozni a változás ellen. Ez persze nem így történt. A hannoveri „Roma és Szintók Fóruma” szerint a „Zigeuner” kifejezés rájuk nézve rossz hangzású, határozottan diszkriminatív és rasszista. A fogalom kötődése a romák üldöztetéséhez és a porrajmosz-hoz /a cigány holokauszthoz/ is egyértelmű. A kötődés lényege a következő, és ennek ismeretében teljesen más fényben tűnik fel a hannoveri eset: A németben a Zigeuner szót, – elsősorban a náci időkben – a „Zieh Gauner” vagy „ziehender Gauner” kifejezéssel hozták összefüggésbe. Ennek a fordítása kétféle lehet. Az első: „vonuló, költözködő, nomadizáló bűnöző, rabló”. A másik felszólítómódban: Zieh Gauner! – tehát „takarodj csirkefogó!”. A zsidókról is terjesztett különböző életveszélyes „tudományos” hazugságok ismeretében nyílván nem kell bővebben kifejtenem, milyen veszélyeket rejt a fent ecsetelt etimológia. A nyelvészek ma már aránylag biztosak benne, hogy a „cigány” szót tévedés az „ófelnémetből” vagy akár a jidisből levezetni. A népnév hitelt érdemlően indiai vagy perzsa gyökerekkel rendelkezik. Az észak-nyugatindiai törzsnév "csangar" jön szóba. De ki tudja, Bizáncban nyilván eretnekeknek, pogányoknak minősítették őket hindu istenek miatt. Ez az ’Érinthetetlenek’ szektája, görögül Atsiganosz. Ők az Ókorban várdoroltak Indiából Kis-Ázsiába. Mint lehetséges forrás tekinthetünk a perzsa " cigáneh" szóra, melynek jelentése zenész és táncos. Az európai nyelveken sok kifejezés létezik a cigányokra, de ezeket mind a cigáneh-ből vezették le: a franciában „tzigane”, a németben tehát „Zigeuner”, „cigány” magyarul. Az angolok „gipsy”-je, a spanyolok „ginato”-ja, stb. a latin aegyptanus-ból („egyiptomi”) származtatható, mint ahogy a hiedelem is, hogy a cigányok Egyiptomiak lennének. A „nomád útonálló” tehát nem állja meg a lingvisztikai vizsgálat próbáját, csupán egy ártalmatlan név rosszindulatú és következményeiben rasszista deformálása. Ez, a cigányokra nézve hátrányos és fenyegető átértelmezés viszont olyan mértékben elterjedt Németországban, hogy a legtöbb közösség ma ragaszkodik a „cigány” mellőzéséhez és a saját törzsnév, azaz a roma és a szintó elnevezés használatához. Jogosan ajánlják így a „Paprika szósz magyar módra” nevet, egyébként is egy úgynevezett „magyarosch” kajáról van szó. A „Puszta szelet” is elviselhető alternatíva a cigánypecsenyére.
A magyar vendéglős persze nem tudja, a sajtó meg nem tudatja vele ezeket a nem elhanyagolható tényeket, nem csoda hát, hogy szent meggyőződése, egy étel nevét nem lehet azonosítani egy népcsoport ügyes-bajos dolgaival. Ultimatív érvként azt hozza fel, az adott cigánypecsenye egyáltalán nem rossz cégér a romáknak, hiszen a szaftos, szalonnás, fokhagymás húsétel a cigány ízlésvilágot tükrözi. A felkapott magyar-cigány divattervező hölgy sem érti a félinformáció által közvetített problémát. Ő még nem találkozott olyan romával, akit zavart volna akár a cigány elnevezés. Magyarul persze a név maga nem is jelent semmit, a román és szintón kívül.
Én – szemben a, magát a problémát nem ismerő roma interjúalanyokkal és kérdést feltárni nem képes bulvárfirkászokkal – megérteni vélem a hannoveri romák kellemetlen érzéseit, még ha a hazai problémafelvetés hamis fényben is tünteti fel akciójukat. Európában ma körülbelül 8 millió roma él. A volt szocialista országokban legalább 6 millió. Belépésünk az Európai Unióba sem változtatott a kirekesztettségen és a nyomorúságon. Nyolc közép-európai és balkáni ország kormányfői a Roma Integráció Évtizedévé nyilvánították a 2005-2015 közötti ciklust. Sok idő nem maradt már, de a helyzet kifejezetten romlott, mint ahogy egyébként az antiszemitizmus is nőtt. A sokat hangoztatott „zsi-ci üldözési mánia” nem puszta modern divatbetegség, de egy „természetes állapot”.
Az Internetten alakult vidám kis zsidó csoport, mely maró öniróniával próbálja a „hétköznapi fasizmus” melankóliáját oldani, rögtön reagált a sajtó bombasztikus „cigánypecsenye”-sztorijára. A zsidótojás új, politikailag korrekt elnevezésére tettek javaslatokat, úgy mint mózestojás, izraelitatojás, status quo ante tojás mit cvíbel, etcetera.
Szerénységem javaslata a „máskéntgondolkodótojás” volt.

 Surányi András 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések