Még sokszor el kell mondani
Első alkalommal ült le közös interjúra Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) új elnöke és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) elnöke.
Azt mondják: a hivatalos zsidó közösség az elmúlt húsz évben túl sokszor állt oda olyan ügyek mellé, amelyeknek nem volt valódi súlyuk, így az antiszemitizmus kérdése devalválódott. LAMPÉ ÁGNES interjúja.
Ültek már így együtt közös interjún?
Heisler András: Még nem fordult elő. Tudjuk, újdonság a zsidó közéletben, ha két konkurens pozícióban lévő szervezet megpróbál együttműködni. Tudjuk azt is, hogy nem könnyű, de mindenképp időszerű.
Köves Slomó: Bár ez az első közös interjúnk, azért a sajtótól függetlenül gyakran szoktunk találkozni, beszélgetni. Sok mindenben vannak véleménykülönbségek, de ez természetes is. Ugyanakkor bizonyos ügyekben – például az antiszemitizmus elleni fellépésben – nem lehet kérdés az együttműködés.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a Tom Lantos Intézet konferenciáján azt mondta: a magyar állam is felelős volt a holokausztért. Egy ilyen kijelentés segít összehozni önöket?
Heisler András: Ügyelnünk kell, ne hiszterizáljuk a közéletben az antiszemitizmust, mert azzal megszüntetjük a párbeszéd lehetőségét. Az antiszemitizmus elleni harc legfőbb terepe az oktatás. Erre kell a magyar társadalomnak koncentrálnia.
H. A.: Ott ültem a Parlamentben. Akár történelminek is nevezhetjük ezt a politikai deklarációt, amelyet másnap – nem mellesleg – Martonyi János külügyminiszter is megerősített. Tehát nem magánvélemény hangzott el, hanem a kormány álláspontja, amit értékelni kell. Felszólalásomban erre reagálva elmondtam: ha a politikusok ennek szellemében kezdenek dolgozni, az általuk létrehozott intézmények pedig működni, akkor a magyarországi zsidóságnak kevesebb félnivalója lesz.
A közéletben tapasztalható egyre nagyobb számú szélsőséges megnyilvánulás nem ebbe az irányba mutat.
K. S.: Navracsics Tibor beszéde mindenképp mérföldkövet jelent, és egyben viszonyítási pont lehet. Ez ugyanis egy nagyon lassú, pozitív tanulási folyamat minden résztvevő, az egész nemzet számára. A holokauszt hetvenedik évfordulója arra is jó lehetőség lehetne, hogy ennek a katalizátora legyen azzal: segít a kérdést a politikai kontextustól megtisztítani, egyben a történet személyes oldalát megmutatni és felmutatni. Azt, hogy van alternatívája a „kollektív áldozat-bűnös” narratívának.
Kovács M. Mária történész állítja: a kijelentés nincs összhangban az alaptörvénnyel. A preambulum szerint a kormány 1944 márciusa után semmiért nem felelős – holott a deportálások már 1941-ben elkezdődtek.
H. A.: A magyarországi zsidó közösségnél csak a történészek megosztottabbak. Ne kezdjük el mindenben a rosszat keresni. Egy pozitív nyilatkozatot próbáljunk meg pozitívan kezelni. Persze közösségünk szeretne a politikusoktól tetteket látni. Nemrég L. Simon László keményen kiállt közös társadalmi értékeink mellett. Ez jólesett, jó példa volt.
K. S.: A tisztánlátás nem elsősorban miattunk, hanem a társadalom egésze szempontjából fontos. Egy nemzet akkor tud egészséges identitást építeni, ha képes tanulni a múltból. Nem jó, ha mindig másra kenjük a hibáinkat. A „nem mi voltunk” hozzáállásnak amúgy is nagy hagyománya van Magyarországon. A holokauszttal kapcsolatos felelősséghárítás már a kommunista államhatalom idején elkezdődött.
Heisler András: Még nem fordult elő. Tudjuk, újdonság a zsidó közéletben, ha két konkurens pozícióban lévő szervezet megpróbál együttműködni. Tudjuk azt is, hogy nem könnyű, de mindenképp időszerű.
Köves Slomó: Bár ez az első közös interjúnk, azért a sajtótól függetlenül gyakran szoktunk találkozni, beszélgetni. Sok mindenben vannak véleménykülönbségek, de ez természetes is. Ugyanakkor bizonyos ügyekben – például az antiszemitizmus elleni fellépésben – nem lehet kérdés az együttműködés.
Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a Tom Lantos Intézet konferenciáján azt mondta: a magyar állam is felelős volt a holokausztért. Egy ilyen kijelentés segít összehozni önöket?
Heisler András: Ügyelnünk kell, ne hiszterizáljuk a közéletben az antiszemitizmust, mert azzal megszüntetjük a párbeszéd lehetőségét. Az antiszemitizmus elleni harc legfőbb terepe az oktatás. Erre kell a magyar társadalomnak koncentrálnia.
H. A.: Ott ültem a Parlamentben. Akár történelminek is nevezhetjük ezt a politikai deklarációt, amelyet másnap – nem mellesleg – Martonyi János külügyminiszter is megerősített. Tehát nem magánvélemény hangzott el, hanem a kormány álláspontja, amit értékelni kell. Felszólalásomban erre reagálva elmondtam: ha a politikusok ennek szellemében kezdenek dolgozni, az általuk létrehozott intézmények pedig működni, akkor a magyarországi zsidóságnak kevesebb félnivalója lesz.
A közéletben tapasztalható egyre nagyobb számú szélsőséges megnyilvánulás nem ebbe az irányba mutat.
K. S.: Navracsics Tibor beszéde mindenképp mérföldkövet jelent, és egyben viszonyítási pont lehet. Ez ugyanis egy nagyon lassú, pozitív tanulási folyamat minden résztvevő, az egész nemzet számára. A holokauszt hetvenedik évfordulója arra is jó lehetőség lehetne, hogy ennek a katalizátora legyen azzal: segít a kérdést a politikai kontextustól megtisztítani, egyben a történet személyes oldalát megmutatni és felmutatni. Azt, hogy van alternatívája a „kollektív áldozat-bűnös” narratívának.
Kovács M. Mária történész állítja: a kijelentés nincs összhangban az alaptörvénnyel. A preambulum szerint a kormány 1944 márciusa után semmiért nem felelős – holott a deportálások már 1941-ben elkezdődtek.
H. A.: A magyarországi zsidó közösségnél csak a történészek megosztottabbak. Ne kezdjük el mindenben a rosszat keresni. Egy pozitív nyilatkozatot próbáljunk meg pozitívan kezelni. Persze közösségünk szeretne a politikusoktól tetteket látni. Nemrég L. Simon László keményen kiállt közös társadalmi értékeink mellett. Ez jólesett, jó példa volt.
K. S.: A tisztánlátás nem elsősorban miattunk, hanem a társadalom egésze szempontjából fontos. Egy nemzet akkor tud egészséges identitást építeni, ha képes tanulni a múltból. Nem jó, ha mindig másra kenjük a hibáinkat. A „nem mi voltunk” hozzáállásnak amúgy is nagy hagyománya van Magyarországon. A holokauszttal kapcsolatos felelősséghárítás már a kommunista államhatalom idején elkezdődött.
Forrás: http://www.mazsihisz.hu
Megjegyzések