A Dohány utca egyik krónikása, Bobella Tamás
A templomba járók közül sokan ismerik és kedvelik Bobella Tamást. Szerénységével, kedves humorával, kivívta az emberek jóindulatát. Mindenkihez van néhány kedves szava, mindig segítőkész és udvarias. Ő az, aki mindig megtalálható a zsinagógában.
Bobella Tamás ősei valószínűleg, a spanyol kiűzetés után kerültek Magyarországra, ő maga 1938 május 16 – án született Budapesten, hatesztendős volt, amikor bevonultak a németek. Tamás és édesanyja, nagyanyja alig tudta megúszni a deportálást. Egy nem zsidó ember bujtatta őket egy szenes pincében. Édesapját a németek elvitték. Hetekkel később Tamás a budapesti gettóba került, és ott szabadultak fel 1945 január 18 –án. Nagyon rossz állapotban élték túl a megpróbáltatásokat. A felszabadulás után Tamás bekerült egy gyerekgyűjtő helyre ahol szintén nagyon sokat éheztek, majd sokáig vérhasban szenvedett. A háború után év vesztesként kezdte a tanulmányait, a fiú árvaházba került a Vilma királyné úti iskolába, itt végezte az első három osztályt, aztán a Weselényi, majd a Dob utcában tanult tovább. Itt találkozott többek között Korda Györggyel, Spánn Gáborral. Ezután a Rottenbiller utcában folytatta a tanulmányait, itt hozta össze a sors, a legendás pedagógus és sportvezető Dr. Lakat Károllyal.
Tíz éves volt mikor meghalt az édesapja 1948 – ban, édesanyja egyedül nevelte a zárkózott gyermeket. Az általános iskola befejezése után úgy döntött az édesanyjával, hogy valami szakmát kellene tanulnia. Zenei pálya vonzotta , de sajnos nem volt pénzük a beiskolázásra, végül is a nagyanyja támogatásával kitanulta a rádióműszerész szakmát. Ez idő tájt 1956 - ban döntött úgy, hogy elmegy Izraelbe szerencsét próbálni. Először Ausztriába ment, majd Genovába, onnan Izraelbe hajózott az Arcza nevű hajóval. Haifán, a Sár Aliján kötöttek ki. Az évek folyamán sikerült beilleszkednie, és a héber nyelvet is megtanulta. Sok érdekes emberrel találkozott.
A mindig kedves fiatalember már itt is igyekezett alaposan megismerni a környezetét, az embereket, elsősorban a nőket. Ahogy azt említette, nagyon sok szép nővel is találkozott: „Már akkor kezdett érdekelni a női nem, de a női nemet, azt nem szerettem soha, csak az igent, és ez végigkísérte az életemet”
Izraelben volt kibucnyik, dolgozott nyomdában. Három évvel a megérkezése után úgy döntött, hogy mégis hiányzik neki a hazája, a családja, ezért visszajött Magyarországra.
Nagy nehézségek árán sikerült újrakezdenie a pályáját, rádióműszerészként dolgozott először az Egyesült Izzónál, mint műszerész, majd 20 évig a Bizományi Áruház a műszaki osztályán. Mint bizományis szakember rengeteg érdekes emberrel hozta össze a sors, művészekkel, mint Kabos László, Kazal László, Kibédi Ervin, ezek az emberek állandó vevők voltak a bizományiban. Húszévi munkaviszony után került át a Hitközséghez, Bakos Úr fogadta, és Dr. Schöner Alfrédnál kezdett el dolgozni sameszként. Dolgozott Landesmann, Lőwy, Deutsch , és végül Fröhlich főrabbinál. A húsz év alatt sok fényképet készített a zsinagógáról, valamint az itt megfordult híres emberekről, mint például: Simon Peresz , Jichak Shamir, Tony Curtis, velük egy kézfogás erejéig jó barátságba került. Bobella Tamás volt az, aki folyamatosan igyekezett megörökíteni a zsinagóga életét, így akár ő lehetne a Dohány utca krónikása is.
-Asi-
Megjegyzések