Jeruzsálem napja
Mose Dajan izraeli hadügyminiszter
A hatnapos háború
1967 június 5-től június 10-ig zajlott Izrael és négy arab állam között.
Nasszer egyiptomi elnök által összekovácsolt négyes szövetség tagjai (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Irak) elkötelezte magát egy Izrael elleni nagy háborúra. Főként szovjet forrásokból több mint 1800 harckocsit, 660 harci repülőt és egy gigantikus, 364 ezer fős, jól felfegyverzett hadsereget állítottak föl határaikon. Az izraeli haderő ezzel szemben alig 800 harckocsival, 300 harci géppel, valamint 264 000 fős, francia-brit és kis részben amerikai forrásokból felfegyverzett, igen motivált haderővel készült a teljes megsemmisüléssel fenyegető háborúra. Az Akabai-öböl bejáratának (Tiráni-szoros) elzárásakor kirobbant válság lett az elkerülhetetlen konfliktus gyújtószikrája. Nasszer bejelentette, hogy eltökélt szándéka „a palesztin felszabadító háborút” megvívni, és a hogy „az arab népnek eltökélt szándéka eltörölni Izraelt a föld színéről”. 1967. június 5. hajnali 4 óra 30 perckor az izraeli légtérbe berepülő egyiptomi vadászgépek összecsaptak az izraeli gépekkel. A háború elkezdődött.
1967. június 7., szerda
Jeruzsálem két évtizednyi ostrom után felszabadult, Mordecháj Gur („Mota”) ejtőernyős hadosztálya merész támadást intézett a szent várost két napja zárótűz alatt tartó Jordán elit csapatok, az Arab Légió ellen. Az órákig eltartó tűzharc után az izraeli elitalakulatok megrohamozták a Jordán erődítményeket és a nap végére Jeruzsálem óvárosán valamint a Templom-hegyen izraeli lobogó lengett. Jeruzsálemből érkező hírek megnyugtatóan hatottak. Az izraeli csapatok elfoglalták az Olajfák hegyét, és Mottá Gur tábornok kiadta a parancsot az Óváros bevételére. Június 7-én késő délelőtt Gur jelentette, hogy csapatai áthaladtak az Oroszlán-kapun, és a Szikla-mecsethez közelednek. Dajan és Rabin Tel-Avivból Jeruzsálembe repült, és a Siratófalhoz sietett (az izraeliek általában Nyugati falként emlegetik). „Amikor a Nyugati falhoz értünk, elakadt a lélegzetem" - írta Jichák Rabin később „Úgy éreztem, mintha évszázadok felgyülemlett könnyei akarnának előtörni a szűk sikátorban összegyűlt emberek szeméből, miközben sok-sok generáció minden reménye azt kiáltotta: Nem sírni kell most! Ez a megváltás és a remény pillanata!" A megmaradt jordániai csapatok elmenekülnek és Jeruzsálem kétezer év után újra izraeli kézbe került. Eközben Nárkisz tábornok felszámolta a hegyek közt megbúvó teljes védelmi erődítmény rendszert és a Jordánon túlra szorította mind az öt jordániai hadosztályt. Jordánia még aznap kilépett a háborúból, ő volt az első, aki elfogadta az ENSZ tűzszüneti javaslatát. Egyiptom és Szíria folytatta a háborút.
1967. június 10., szombat
Az izraeli győzelem napja, a szíriai csapatok nem bírták tovább és a haderő összeomlott. Az izraeli hadoszlopok győzedelmesen vonultak Damaszkusz felé. Szíria azonban nem várta meg az izraelieket, hanem fegyverszünetet kért. Szombat este 6.30-kor a hatnapos háború véget ért.
-Asi-
A hatnapos háború
1967 június 5-től június 10-ig zajlott Izrael és négy arab állam között.
Nasszer egyiptomi elnök által összekovácsolt négyes szövetség tagjai (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Irak) elkötelezte magát egy Izrael elleni nagy háborúra. Főként szovjet forrásokból több mint 1800 harckocsit, 660 harci repülőt és egy gigantikus, 364 ezer fős, jól felfegyverzett hadsereget állítottak föl határaikon. Az izraeli haderő ezzel szemben alig 800 harckocsival, 300 harci géppel, valamint 264 000 fős, francia-brit és kis részben amerikai forrásokból felfegyverzett, igen motivált haderővel készült a teljes megsemmisüléssel fenyegető háborúra. Az Akabai-öböl bejáratának (Tiráni-szoros) elzárásakor kirobbant válság lett az elkerülhetetlen konfliktus gyújtószikrája. Nasszer bejelentette, hogy eltökélt szándéka „a palesztin felszabadító háborút” megvívni, és a hogy „az arab népnek eltökélt szándéka eltörölni Izraelt a föld színéről”. 1967. június 5. hajnali 4 óra 30 perckor az izraeli légtérbe berepülő egyiptomi vadászgépek összecsaptak az izraeli gépekkel. A háború elkezdődött.
1967. június 7., szerda
Jeruzsálem két évtizednyi ostrom után felszabadult, Mordecháj Gur („Mota”) ejtőernyős hadosztálya merész támadást intézett a szent várost két napja zárótűz alatt tartó Jordán elit csapatok, az Arab Légió ellen. Az órákig eltartó tűzharc után az izraeli elitalakulatok megrohamozták a Jordán erődítményeket és a nap végére Jeruzsálem óvárosán valamint a Templom-hegyen izraeli lobogó lengett. Jeruzsálemből érkező hírek megnyugtatóan hatottak. Az izraeli csapatok elfoglalták az Olajfák hegyét, és Mottá Gur tábornok kiadta a parancsot az Óváros bevételére. Június 7-én késő délelőtt Gur jelentette, hogy csapatai áthaladtak az Oroszlán-kapun, és a Szikla-mecsethez közelednek. Dajan és Rabin Tel-Avivból Jeruzsálembe repült, és a Siratófalhoz sietett (az izraeliek általában Nyugati falként emlegetik). „Amikor a Nyugati falhoz értünk, elakadt a lélegzetem" - írta Jichák Rabin később „Úgy éreztem, mintha évszázadok felgyülemlett könnyei akarnának előtörni a szűk sikátorban összegyűlt emberek szeméből, miközben sok-sok generáció minden reménye azt kiáltotta: Nem sírni kell most! Ez a megváltás és a remény pillanata!" A megmaradt jordániai csapatok elmenekülnek és Jeruzsálem kétezer év után újra izraeli kézbe került. Eközben Nárkisz tábornok felszámolta a hegyek közt megbúvó teljes védelmi erődítmény rendszert és a Jordánon túlra szorította mind az öt jordániai hadosztályt. Jordánia még aznap kilépett a háborúból, ő volt az első, aki elfogadta az ENSZ tűzszüneti javaslatát. Egyiptom és Szíria folytatta a háborút.
1967. június 10., szombat
Az izraeli győzelem napja, a szíriai csapatok nem bírták tovább és a haderő összeomlott. Az izraeli hadoszlopok győzedelmesen vonultak Damaszkusz felé. Szíria azonban nem várta meg az izraelieket, hanem fegyverszünetet kért. Szombat este 6.30-kor a hatnapos háború véget ért.
-Asi-
Megjegyzések