A holokauszt nem ismétlődhet meg - Az élet nem állhat meg
Gordon Gábor 1994 óta dolgozik a Budapesti Zsidó Hitközségen. Munkája többek között a mártír megemlékezések szervezése az ország egész területén, 2004 - ben harmadmagával létrehozta Magyarországon az Élet Menete Alapítványt, amely a világ 53 országában működik. A magyarországi Élet Menete Alapítvány minden évben szervez zarándoklatot az egykori Auschwitzba is, ugyanúgy, mint Budapesten a Holokauszt magyarországi emléknapján.
Az idei zarándoklaton Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő a résztvevőkhöz intézett üzenetében így szólt : Izrael él. Emlékeznünk kell a holokauszt tanulságára, az áldozatokra, hogy létezhet egy erős Izrael, amelyet a világon mindenütt támogatnak barátok, azzal a tanulsággal, hogy a holokauszt nem ismétlődhet meg" hangzottak Netanjahu szavai.
- Hogyan jött létre itthon az Élet Menete mozgalom?
Egészen pontosan tíz évvel ezelőtt valahol olvastam az Élet Menetéről, hogy több helyen működik a világban.Az interneten lettem figyelmes erre a mozgalomra, megkértem Verő Tamást és Meir Zohár barátomat, hogy fogjunk össze, írjunk levelet a nemzetközi igazgatónak, hogy mi Magyarországon nagyon szívesen csinálnánk ugyanezt.
- Volt rá válasz?
Igen, néhány hét múlva megjelent itthon a nemzetközi ügyvezető igazgató, és az elnök, majd egy vacsora keretein belül leültünk és elmondták, hogy mi ez az egész. Látták, hogy nagyon lelkes fiatalok vagyunk és tulajdonképpen onnantól kezdve nem volt megállás. Az első két évben még teljesen amatőr módon szerveztük, elkezdtük hirdetni a zsidóság berkein belül, hogy van egy ilyen lehetőség. Nagyon sok érdeklődő volt, ezután kitaláltuk, hogy alapítványként kell működtetni a mozgalmat, az első kuratórium tagja Verő Tamás, Meir Zohár, és én lettem.
- A kuratórium tagjai nem változtak az idő folyamán?
Az idő folyamán cserélődtek a kuratórium tagjai, Zohár visszaköltözött Izraelbe Tominak is gyermekei születtek, a rabbi tevékenysége nagyon lefoglalták, de Tomi bármiben segít, ha van egy kis ideje. Közismert személyiségeket is igyekeztünk bevonni a munkánkba. Sikerült beszerveznünk, Kézdi Györgyöt, és Székhelyi József művész urakat, így sikerült több köztiszteletnek örvendő személyiséget bevonni a kuratórium munkájába. Megkerestük Balázsovits Lajost, Hegedűs D. Gézát, valamint Gerendás Pétert, akik nagyon szívesen vesznek részt a munkánkban. A feladatok fizikai kivitelezésében a mostani kuratóriumi társaim, Bandi László és Répás Péter barátaim segítenek, mindezt természetesen ingyen. Az 53 országban senki nem kap pénzt ezért a feladatért. A nemzetközi vezetőink: Aharon Tamir, Yossi Kedem és Smuel Rosemann urak.
- Kik azok a támogatók, akiket érdemes megemlíteni?
Ahogy az másutt is lenni szokott, nálunk is az a helyzet, hogy az egyéni és céges támogatók, üzletemberek nagyon kevesen vannak, akik ilyen módon adakoznak. Vannak holokauszt túlélők, akik megkapják a nyugdíjat, kárpótlási pénzüket és küldenek pár ezer forintot, aminek mi természetesen nagyon őrülünk és hálásak vagyunk nekik, hogy gondolnak ránk. Hozzá kell tenni,a mindenkori kormány mindig teljesen pozitívan áll a dologhoz. Kapunk támogatást a fővárostól minden évben, ezen kívül a Mazsihisztől, ez a három nagyobb szervezet, akikre tudunk támaszkodni. Minden pályázaton, ahol lehet, elindulunk, szerencsére a pályázatok megírásában is nagy segítséget kapunk Fekete Orsolyától.
- Sok önkéntes jelentkezik az alapítványnál, hogy segítse a munkátokat?
Igen és erre nagyon büszkék vagyunk, ez nyitott szervezet, bárki jelentkezhet önkéntes munkára. Több száz önkéntessel vagyunk napi szinten kapcsolatban, fogalmam sincs, hogy ki zsidó, és ki keresztény, segédmunkástól az orvosig mindenki jelen van, nem is ez a fontos, hanem az hogy segíteni akarják a munkánkat. Egy neves politikus mondta az egyik rendezvényünkön, hogy ez már egy mozgalom lett, hihetetlenül kinőtte magát, ez valóban így is van. Bátran állíthatom, hogy politikán, és valláson is felüláll ez a mozgalom. Az idei budapesti életmenete rendezvény is mutatja, hogy mennyien jöttek el, jobboldali és baloldali politikusok egyaránt.
- Hogyan jutottatok arra az elhatározásra, hogy a Dohány utcai zsinagógában jótékonysági koncerteket rendezzetek?
Öt évvel ezelőtt nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk, nem sikerült pályázatokat nyernünk nem tudtuk kifizetni a számláinkat, megkerestük jól ismert művész barátainkat, hogy segítsék egy jótékonysági koncert sorozattal az Élet Menete alapítványt. Zoltai úrral megállapodtunk, hogy minden évben egy alkalommal teljesen díjmentesen megkapjuk a zsinagógát. Az első évben sikerült megnyernünk Dés Lászlót, Gerendás Pétert, Varnus Xavért. A zsinagógában a csilláron is lógtak az emberek, óriási siker volt az első ilyen koncertünk. A művészek ezt azóta is minden évben tiszteletdíj nélkül vállalják.
- kik szerepeltek ezeken a koncerteken?
A teljesség igénye nélkül megpróbálok felsorolni neveket: Haumann Péter, Szulák Andrea, Illényi Katica, Demjén, Zorán, Hernádi Judit, Kern András, Presser Gábor, Hegedűs D Géza,Falusi Mariann., Somló Tamás, Heilig Gábor, és a drága emlékű Polgár László világhírű operaénekes és barátai. Nagyon megtisztelő hogy ezek a művészek személyiségüket adták a koncertekhez.
- Kik szerepelnek a következő jótékonysági koncerten?
Előre láthatólag Koncz Zsuzsa, Érdi Tamás zongoraművész, Tolcsvai László, és Kulka János fog fellépni a 2011 november 13 –án a Dohány utcai Zsinagóga jótékonysági koncertjén. Nagyon nagy segítség nekünk az őszi koncert, mert megalapozza a következő évi lehetőségeinket az Élet Menetéhez.
- Minden évben Yom Hashoah napján a nemzetközi Élet Menetét is meg szoktátok szervezni Auschwitzba, ez hogy kezdődött?
A nemzetközi Élet Menetét Yom Hashoah napján szoktuk megrendezni, ez a zsidó naptár szerinti holokauszt emléknap, ami a Gergely naptár szerint mindig máskor van. Az Auschwitzi Élet Menete fő programja hogy átsétálunk Auschwitzból - Birkenauba az 53 ország odaérkező résztvevőivel. Annak idején ez az út a halál menete volt, és ez most az élet menete lett. Sok fiatal érkezik a világ minden részéből, Panamából, Mexikóból, Ausztráliából, Dél Afrikából. Nagyon szeretném, hogy mimnél több ember eljöjjön, mert ez egy nagyon szomorú esemény, de mégsem az. Valahogy egyszerűen jó érzés ekkor, ezen a napon ott lenni Auschwitzban. ez egy megmagyarázhatatlan érzés, ezt át kell élni.
- Minden évben megrendezik az ENSZ Holokausztnapot, ez hogyan alakult ki?
2005- ben hozott az ENSZ egy határozatot, hogy minden év január 27 – én, ez a auschwitzi, és birkenaui táborok felszabadulásának napja, legyen az ENSZ holokauszt emléknapja is. Azóta erről a napról is megemlékezünk, ezt jeleztük a kormány felé, és ők támogatták az elképzelésünket.
- Aki ennyi munkát végzett azt elismerik időnként.
Három díjat kaptam. Köztársasági Arany Érdemkeresztet, Radnóti Miklós díjat, valamint Shimon Wisenthal díjat. Az alapítvány Budapest díjat is kapott, amire nagyon büszke vagyok. Jómagam valóban rengeteget foglalkozom az alapítvánnyal szinte a nap huszonnégy órájában. Éjszakákat gondolkodom azon, hogy mi hogy legyen, milyen programokat szervezzünk, és kiket hívjunk meg oda, de természetesen ezt az önkéntesekkel együtt valósítom meg. Ha nem lenne ez a sok lelkes önkéntesünk, vallási hovatartozás nélkül, akkor ezt nem tudnám csinálni és nagyon köszönöm nekik. A kitüntetések ezeknek az embereknek és nem utolsó sorban a családomnak is szólnak.
- Rengeteg munkád mellett mennyi időd marad a családra?
Sajnos nagyon kevés időm marad rájuk, amire nem vagyok büszke, de a feleségem nagyon kemény nő, olyan igazi yiddishe mame, aki nagyon jól állja a sarat. Öt gyermekünk van. Minden reggel elviszem a nagyokat az iskolába, azután megyek a munkahelyemre. Az ikreket a feleségem viszi az óvodába, Hannával meg még otthon van szeptemberig. Otthon nem tudok sokat segíteni ő ezt el is fogadta, de azért természetesen igyekszem otthon is helyt állni! Ezt a munkát nem hagyhatom abba, még vissza sem vehetek a tempóból. A nagyszüleink holokauszt túlélők, ezért is tudjuk, hogy ezt a munkát folytatni kell.
- A vagonkiállítást minden alkalommal máshol rendezitek meg az országban?
Novák Ilona, aki egyébként nem zsidó származású, ennek a vándorkiállításnak a megálmodója, Ő egy nagyon lelkes önkéntesünk, aki pár évvel ezelőtt már működtette ezt a kiállítást, de aztán nem talált segítőket. 4 évvel ezelőtt megkeresett, hogy szeretne marhavagonba egy eredeti kiállítást szervezni, és ezt mutassuk be több városban, mert sok vidéki fiatalnak nincs fogalma a holokausztról. Évek óta járjuk az országot ezzel a vagonnal. Négy év alatt 45 városban jártunk, 85 ezer nem zsidó fiatal látta a kiállításunkat, mivel kevés zsidó él vidéken. Minden polgármester segítőkész, a MÁV-tól nagy segítség, hogy térítés nélkül szállítják a vagont, menetrend szerinti járatokhoz kapcsolva. A nagy sikerre való tekintettel már az Osztrákok, Szlovákok, Csehek, és a Románok is meghívnának minket, hogy vigyük el oda is a kiállítást.
- Mit szeretnétek elérni a mozgalommal?
Szeretnénk minden évben eljutni Izraelbe. Ami nagyon fájdalmas számomra, hogy az elmúlt kilenc évben csak kétszer sikerült izraeli programot is beszervezni az Élet Menetébe. Az Élet Menete igazság szerint két hetes program, a résztvevők egy hétig Lengyelországban vannak, aztán a második héten Izraelbe utaznak. Ez a komplett nemzetközi Élet Menete. Képzeljék el, hogy egyik nap Auschwitzban vannak másnap Jeruzsálemben siratófalnál, ez szerintem fantasztikus dolog, ezt nem lehet az asztalnál elmesélni, ezt át kell élni!
-Asi-
Az idei zarándoklaton Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő a résztvevőkhöz intézett üzenetében így szólt : Izrael él. Emlékeznünk kell a holokauszt tanulságára, az áldozatokra, hogy létezhet egy erős Izrael, amelyet a világon mindenütt támogatnak barátok, azzal a tanulsággal, hogy a holokauszt nem ismétlődhet meg" hangzottak Netanjahu szavai.
- Hogyan jött létre itthon az Élet Menete mozgalom?
Egészen pontosan tíz évvel ezelőtt valahol olvastam az Élet Menetéről, hogy több helyen működik a világban.Az interneten lettem figyelmes erre a mozgalomra, megkértem Verő Tamást és Meir Zohár barátomat, hogy fogjunk össze, írjunk levelet a nemzetközi igazgatónak, hogy mi Magyarországon nagyon szívesen csinálnánk ugyanezt.
- Volt rá válasz?
Igen, néhány hét múlva megjelent itthon a nemzetközi ügyvezető igazgató, és az elnök, majd egy vacsora keretein belül leültünk és elmondták, hogy mi ez az egész. Látták, hogy nagyon lelkes fiatalok vagyunk és tulajdonképpen onnantól kezdve nem volt megállás. Az első két évben még teljesen amatőr módon szerveztük, elkezdtük hirdetni a zsidóság berkein belül, hogy van egy ilyen lehetőség. Nagyon sok érdeklődő volt, ezután kitaláltuk, hogy alapítványként kell működtetni a mozgalmat, az első kuratórium tagja Verő Tamás, Meir Zohár, és én lettem.
- A kuratórium tagjai nem változtak az idő folyamán?
Az idő folyamán cserélődtek a kuratórium tagjai, Zohár visszaköltözött Izraelbe Tominak is gyermekei születtek, a rabbi tevékenysége nagyon lefoglalták, de Tomi bármiben segít, ha van egy kis ideje. Közismert személyiségeket is igyekeztünk bevonni a munkánkba. Sikerült beszerveznünk, Kézdi Györgyöt, és Székhelyi József művész urakat, így sikerült több köztiszteletnek örvendő személyiséget bevonni a kuratórium munkájába. Megkerestük Balázsovits Lajost, Hegedűs D. Gézát, valamint Gerendás Pétert, akik nagyon szívesen vesznek részt a munkánkban. A feladatok fizikai kivitelezésében a mostani kuratóriumi társaim, Bandi László és Répás Péter barátaim segítenek, mindezt természetesen ingyen. Az 53 országban senki nem kap pénzt ezért a feladatért. A nemzetközi vezetőink: Aharon Tamir, Yossi Kedem és Smuel Rosemann urak.
- Kik azok a támogatók, akiket érdemes megemlíteni?
Ahogy az másutt is lenni szokott, nálunk is az a helyzet, hogy az egyéni és céges támogatók, üzletemberek nagyon kevesen vannak, akik ilyen módon adakoznak. Vannak holokauszt túlélők, akik megkapják a nyugdíjat, kárpótlási pénzüket és küldenek pár ezer forintot, aminek mi természetesen nagyon őrülünk és hálásak vagyunk nekik, hogy gondolnak ránk. Hozzá kell tenni,a mindenkori kormány mindig teljesen pozitívan áll a dologhoz. Kapunk támogatást a fővárostól minden évben, ezen kívül a Mazsihisztől, ez a három nagyobb szervezet, akikre tudunk támaszkodni. Minden pályázaton, ahol lehet, elindulunk, szerencsére a pályázatok megírásában is nagy segítséget kapunk Fekete Orsolyától.
- Sok önkéntes jelentkezik az alapítványnál, hogy segítse a munkátokat?
Igen és erre nagyon büszkék vagyunk, ez nyitott szervezet, bárki jelentkezhet önkéntes munkára. Több száz önkéntessel vagyunk napi szinten kapcsolatban, fogalmam sincs, hogy ki zsidó, és ki keresztény, segédmunkástól az orvosig mindenki jelen van, nem is ez a fontos, hanem az hogy segíteni akarják a munkánkat. Egy neves politikus mondta az egyik rendezvényünkön, hogy ez már egy mozgalom lett, hihetetlenül kinőtte magát, ez valóban így is van. Bátran állíthatom, hogy politikán, és valláson is felüláll ez a mozgalom. Az idei budapesti életmenete rendezvény is mutatja, hogy mennyien jöttek el, jobboldali és baloldali politikusok egyaránt.
- Hogyan jutottatok arra az elhatározásra, hogy a Dohány utcai zsinagógában jótékonysági koncerteket rendezzetek?
Öt évvel ezelőtt nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk, nem sikerült pályázatokat nyernünk nem tudtuk kifizetni a számláinkat, megkerestük jól ismert művész barátainkat, hogy segítsék egy jótékonysági koncert sorozattal az Élet Menete alapítványt. Zoltai úrral megállapodtunk, hogy minden évben egy alkalommal teljesen díjmentesen megkapjuk a zsinagógát. Az első évben sikerült megnyernünk Dés Lászlót, Gerendás Pétert, Varnus Xavért. A zsinagógában a csilláron is lógtak az emberek, óriási siker volt az első ilyen koncertünk. A művészek ezt azóta is minden évben tiszteletdíj nélkül vállalják.
- kik szerepeltek ezeken a koncerteken?
A teljesség igénye nélkül megpróbálok felsorolni neveket: Haumann Péter, Szulák Andrea, Illényi Katica, Demjén, Zorán, Hernádi Judit, Kern András, Presser Gábor, Hegedűs D Géza,Falusi Mariann., Somló Tamás, Heilig Gábor, és a drága emlékű Polgár László világhírű operaénekes és barátai. Nagyon megtisztelő hogy ezek a művészek személyiségüket adták a koncertekhez.
- Kik szerepelnek a következő jótékonysági koncerten?
Előre láthatólag Koncz Zsuzsa, Érdi Tamás zongoraművész, Tolcsvai László, és Kulka János fog fellépni a 2011 november 13 –án a Dohány utcai Zsinagóga jótékonysági koncertjén. Nagyon nagy segítség nekünk az őszi koncert, mert megalapozza a következő évi lehetőségeinket az Élet Menetéhez.
- Minden évben Yom Hashoah napján a nemzetközi Élet Menetét is meg szoktátok szervezni Auschwitzba, ez hogy kezdődött?
A nemzetközi Élet Menetét Yom Hashoah napján szoktuk megrendezni, ez a zsidó naptár szerinti holokauszt emléknap, ami a Gergely naptár szerint mindig máskor van. Az Auschwitzi Élet Menete fő programja hogy átsétálunk Auschwitzból - Birkenauba az 53 ország odaérkező résztvevőivel. Annak idején ez az út a halál menete volt, és ez most az élet menete lett. Sok fiatal érkezik a világ minden részéből, Panamából, Mexikóból, Ausztráliából, Dél Afrikából. Nagyon szeretném, hogy mimnél több ember eljöjjön, mert ez egy nagyon szomorú esemény, de mégsem az. Valahogy egyszerűen jó érzés ekkor, ezen a napon ott lenni Auschwitzban. ez egy megmagyarázhatatlan érzés, ezt át kell élni.
- Minden évben megrendezik az ENSZ Holokausztnapot, ez hogyan alakult ki?
2005- ben hozott az ENSZ egy határozatot, hogy minden év január 27 – én, ez a auschwitzi, és birkenaui táborok felszabadulásának napja, legyen az ENSZ holokauszt emléknapja is. Azóta erről a napról is megemlékezünk, ezt jeleztük a kormány felé, és ők támogatták az elképzelésünket.
- Aki ennyi munkát végzett azt elismerik időnként.
Három díjat kaptam. Köztársasági Arany Érdemkeresztet, Radnóti Miklós díjat, valamint Shimon Wisenthal díjat. Az alapítvány Budapest díjat is kapott, amire nagyon büszke vagyok. Jómagam valóban rengeteget foglalkozom az alapítvánnyal szinte a nap huszonnégy órájában. Éjszakákat gondolkodom azon, hogy mi hogy legyen, milyen programokat szervezzünk, és kiket hívjunk meg oda, de természetesen ezt az önkéntesekkel együtt valósítom meg. Ha nem lenne ez a sok lelkes önkéntesünk, vallási hovatartozás nélkül, akkor ezt nem tudnám csinálni és nagyon köszönöm nekik. A kitüntetések ezeknek az embereknek és nem utolsó sorban a családomnak is szólnak.
- Rengeteg munkád mellett mennyi időd marad a családra?
Sajnos nagyon kevés időm marad rájuk, amire nem vagyok büszke, de a feleségem nagyon kemény nő, olyan igazi yiddishe mame, aki nagyon jól állja a sarat. Öt gyermekünk van. Minden reggel elviszem a nagyokat az iskolába, azután megyek a munkahelyemre. Az ikreket a feleségem viszi az óvodába, Hannával meg még otthon van szeptemberig. Otthon nem tudok sokat segíteni ő ezt el is fogadta, de azért természetesen igyekszem otthon is helyt állni! Ezt a munkát nem hagyhatom abba, még vissza sem vehetek a tempóból. A nagyszüleink holokauszt túlélők, ezért is tudjuk, hogy ezt a munkát folytatni kell.
- A vagonkiállítást minden alkalommal máshol rendezitek meg az országban?
Novák Ilona, aki egyébként nem zsidó származású, ennek a vándorkiállításnak a megálmodója, Ő egy nagyon lelkes önkéntesünk, aki pár évvel ezelőtt már működtette ezt a kiállítást, de aztán nem talált segítőket. 4 évvel ezelőtt megkeresett, hogy szeretne marhavagonba egy eredeti kiállítást szervezni, és ezt mutassuk be több városban, mert sok vidéki fiatalnak nincs fogalma a holokausztról. Évek óta járjuk az országot ezzel a vagonnal. Négy év alatt 45 városban jártunk, 85 ezer nem zsidó fiatal látta a kiállításunkat, mivel kevés zsidó él vidéken. Minden polgármester segítőkész, a MÁV-tól nagy segítség, hogy térítés nélkül szállítják a vagont, menetrend szerinti járatokhoz kapcsolva. A nagy sikerre való tekintettel már az Osztrákok, Szlovákok, Csehek, és a Románok is meghívnának minket, hogy vigyük el oda is a kiállítást.
- Mit szeretnétek elérni a mozgalommal?
Szeretnénk minden évben eljutni Izraelbe. Ami nagyon fájdalmas számomra, hogy az elmúlt kilenc évben csak kétszer sikerült izraeli programot is beszervezni az Élet Menetébe. Az Élet Menete igazság szerint két hetes program, a résztvevők egy hétig Lengyelországban vannak, aztán a második héten Izraelbe utaznak. Ez a komplett nemzetközi Élet Menete. Képzeljék el, hogy egyik nap Auschwitzban vannak másnap Jeruzsálemben siratófalnál, ez szerintem fantasztikus dolog, ezt nem lehet az asztalnál elmesélni, ezt át kell élni!
-Asi-
Megjegyzések