Birkat Kohanim
יְבָרֶכְךָ יְהוָה, וְיִשְׁמְרֶךָ
יָאֵר יְהוָה פָּנָיו אֵלֶיךָ, וִיחֻנֶּךָּ
– יִשָּׂא יְהוָה פָּנָיו אֵלֶיךָ,
וְיָשֵׂם לְךָ שָׁלוֹם
Sok ezer zsidó gyűlt össze a Kotelnél 2. napon a Chol HaMoed Pesach 5771 a Birkat Kohanim (a papi áldás) a Tóra parancsolatai szerint. Ez egy különleges lehetőséget biztosít, hogy teljesítsék a bibliai kötelezettségüket, hogy a kohanita áldást elmondják a Siratófalnál.
Az ünnepség már hagyománnyá vált a felszabadulás óta a Har HaBayitnál (a Templom-hegynél) az 1967-es hatnapos háború után. bibliai szerinti kötelezettség, hogy látogassunk el a nyugati falhoz legalább háromszor egy évben, vagyis Shavuotkor Sukkotkor Pesachkor.
A kohaniták törzsének egyik ága, Áronnak, Mózes bátyjának leszármazottjai. A kohaniták nem kaptak saját területet az ország elfoglalása után. Elsősorban vallási és politikai feladataik voltak, a templomi szolgálatokra, és a Második Templomban végzett áldozatokra terjedtek ki. A már meglévő többi törzstől cserébe tizedet kaptak a munkájukért.
A Második Templom pusztulásával a kohaniták szerepe jelentéktelenné vált. Származásukat viszont a judaizmus legtöbb irányzata máig számon tartja. A zsidó istentiszteleteken gyülekezet részére a szerepük nagyon fontos, hiszen a papi vagy ároni kohanita áldást ők mondják el, és egyes rítusok másképp vonatkoznak rájuk.
A temetésen Kohanita nem érinthet halottat, és nem is tartózkodhat velük egy légtérben. A zsidó temetőkben a kohaniták számára külön részleget tartanak fenn. Más törvény vonatkozik rájuk, például tilos betért vagy elvált nőkkel házasodniuk, valamint a Betért nem lehet kohanita, apai ágon öröklődik a kohanita származás.
Zsidó temetőkben gyakori, hogy a kohaniták sírját áldásra emelt kéz is jelzi.
יָאֵר יְהוָה פָּנָיו אֵלֶיךָ, וִיחֻנֶּךָּ
– יִשָּׂא יְהוָה פָּנָיו אֵלֶיךָ,
וְיָשֵׂם לְךָ שָׁלוֹם
Sok ezer zsidó gyűlt össze a Kotelnél 2. napon a Chol HaMoed Pesach 5771 a Birkat Kohanim (a papi áldás) a Tóra parancsolatai szerint. Ez egy különleges lehetőséget biztosít, hogy teljesítsék a bibliai kötelezettségüket, hogy a kohanita áldást elmondják a Siratófalnál.
Az ünnepség már hagyománnyá vált a felszabadulás óta a Har HaBayitnál (a Templom-hegynél) az 1967-es hatnapos háború után. bibliai szerinti kötelezettség, hogy látogassunk el a nyugati falhoz legalább háromszor egy évben, vagyis Shavuotkor Sukkotkor Pesachkor.
A kohaniták törzsének egyik ága, Áronnak, Mózes bátyjának leszármazottjai. A kohaniták nem kaptak saját területet az ország elfoglalása után. Elsősorban vallási és politikai feladataik voltak, a templomi szolgálatokra, és a Második Templomban végzett áldozatokra terjedtek ki. A már meglévő többi törzstől cserébe tizedet kaptak a munkájukért.
A Második Templom pusztulásával a kohaniták szerepe jelentéktelenné vált. Származásukat viszont a judaizmus legtöbb irányzata máig számon tartja. A zsidó istentiszteleteken gyülekezet részére a szerepük nagyon fontos, hiszen a papi vagy ároni kohanita áldást ők mondják el, és egyes rítusok másképp vonatkoznak rájuk.
A temetésen Kohanita nem érinthet halottat, és nem is tartózkodhat velük egy légtérben. A zsidó temetőkben a kohaniták számára külön részleget tartanak fenn. Más törvény vonatkozik rájuk, például tilos betért vagy elvált nőkkel házasodniuk, valamint a Betért nem lehet kohanita, apai ágon öröklődik a kohanita származás.
Zsidó temetőkben gyakori, hogy a kohaniták sírját áldásra emelt kéz is jelzi.
Megjegyzések