Szimchat Tórá



A Szimchat Tórá (héberül שִׂמְחַת תּוֹרָה śimḥăt tôrâ) a Tóra örömünnepe.
Ezt a napot a zsidó bölcsek azért nyilvánították a Tóra örömünnepének, mivel a Tóra zsinagógai felolvasása (melyet ötvennégy hetiszakaszra bontottak) ezen a napon kezdődik és ezen a napon is fejeződik be. A Tóraolvasás folytonosságát, soha meg nem szűnését is jelképezi az ünnep.
A Tóra örömünnepe 
A nap leglátványosabb szokása a frigyszekrényből kivett Tóra-tekercsekkel kapcsolatos. Ilyenkor ugyanis énekelve és táncolva járják körbe hétszer a zsinagógát a tekercsekkel, igyekeznek mindenkit megtisztelni azzal, hogy viheti a Tórát. Ezt követően mindenkit egyenként felhívnak a Tórához, hogy áldást mondhasson rá. Ebben a szertartásban a bár micvá előtti gyermekek is részt vehetnek, akik kifeszített imaleplek (tálit) alatt egyszerre járulnak a Tóra elé, majd a felolvasás után Jákob ősi áldásában részesülnek. A Szimchat Tórá, talán a fentiek miatt is, az év egyik legvidámabb ünnepe. Aki látott már Szimchat Tórá-ünnepet Jeruzsálemban, az tudja, hogy milyen magasságokba képes csapni a vallási lelkesedés.
A Talmud említést tesz arról, hogy a babiloni fogságot követően általánosan elfogadott hétfői, csütörtöki és szombati Tóra-olvasás mennyisége különbözött Izraelben és a diaszpórában. Míg a diaszpórában a mai napig is követett ötvennégy részre osztották a Tórát és így egy év alatt olvasták végig, Izraelben három év alatt fejezték be a Tóra olvasását.
Szokás, hogy a gyerekek kis zászlókat lobogtatva, néha miniatûr tekercseket hordozva részt vesznek a felvonulásban. Vallásos és liturgiai dalokat énekelve, táncolva járják körül a zsinagógát. Az ünnepi istentisztelet áhítata és a vele járó méltóságteljesség erre a szertartásra egyáltalán nem jellemzõ.
A kölcsönös öröm 
A Tóra felolvasóit ezen a napon különleges nevekkel ruházzák fel:
§  Chátán Tórá – a Tóra vőlegénye – ő olvassa fel a Tóra befejező verseit
§  Chátán Berésit – a Berésit vőlegénye – ő a legelső szakaszt olvassa fel Mózes első könyvéből
A hagyomány szerint a Tóra a menyasszony és a zsidó nép a vőlegény. Így a szimchat Tórá egy jegyespár táncává válik. Néhol szokás a körmenetek (hákáfót) alatt egy világító gyertyát helyezni a frigyszekrénybe, Salamon példabeszédét (6:23) idézve:
„Fény a Tóra és mécses a parancs...”[1]
Az ünnep neve a Tóra feletti örömöt fejezi ki, vagyis azt, hogy az ember szíve örvendez, mert Isten egy ilyen csodálatos ajándékot adott neki. Ha szó szerint fordítjuk, akkor magának a Tórának az öröme, mert a zsidók olvassák és megtartják törvényeit.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések