A sukorói zsidó esete a tűzoltókkal / Terézvárosi életkép tanulságokkal
Fullasztó, rohadt meleg volt ma, és amúgy is már rég voltam a „Bakegér”-ben. „Ez az utolsó fülledt nyári nap, a vénasszonyokét meg már kibekkeljük valahogy” – jópofásodik kényszeredetten a „magyar királyi TV” meteorológusa éppen – amikor lefele ereszkedtem a savanyú- füstszagú pincekocsma lépcsőin. Jótányit sem változott az ivó közönsége, amióta ide költözött a szembeni – volt szakszervezeti palotába – az MSZP országos pártháza. Azt gondoltam pedig, hogy neszelve az új célközönséget ez valamennyire átformálja a Bakegér arculatát, és persze egyidejűleg a publikum is változik. A párterőd előtt parkoló füstüveges, fekete járgányok és sötétöltönyös sofőrjeik tekintetében előbbi feltételezésem talán inkább romantikus-naivnak tűnik. Maradtak tehát a hajléktalanok a Jókai térről, néhány Ó utcai nyugdíjas és pár vékonypénzű fiatal, akiknek túl ezotérikus vagy drága a teaház ferdén-szemben.
– Ez nem igaz, ezek a mocskok, há mosmegmá mi nem kéne még…persze…Sukoró?
Én vagyok hozzá a legközelebb; nyilvánvalóan nekem beszél, a TV-híradót interpretálva és sörmentes jobbjának öklét rázva. Lehet vagy hatvan a kopott tréning-felső viselője, régi babérok emlékeztetőjeként egy rojtosodó szélű Újpesti-Dózsa embléma lilállik mellén.
„A volt miniszterelnök … Ronald Lauder amerikai zsidó üzletember…korrupció.. a sukorói kaszinó…a mentelmi bizottság…kihallgatás...”- olvassa egyhangúan a TV-bemondó.
– Legalább rendbe hozták volna azt a sztyeppi tócsát, most majd tovább mocsarasodik és járhatnak Székesfehérvárra dolgozni a környékbeliek vagy maradnak munkanélküliek.. – replikázok kelletlenül.
– De ezek nem rendbehozni akarnak, meg munkát, hanem még több zsidót idehozni és minket kiszipolyozni! Kaszinózannak Tel Avivban! – és majd rám löttyenti a sörét felindultában
– Csendesebben Horváth úr, nem otthon van! – szól be a kocsmáros rutinosan, minden indulattól mentesen.
– … Horváth úr, tudta azt – mutatok mellén az Újpest emblémára – hogy kétszáz éve még nem is létezett Újpest. Ugyanolyan ingoványos Duna-ártér és mocsaras Rákosmező volt arrafelé, mint az agárdi tó környéke. Aztán egy Lőwy Izsák nevű zsidó megvette maguktól, pontosabban a Károlyi grófoktól irreálisan magas áron az egész maláriatelepet és épített 4-5 év alatt egy teljesen új, modern várost újszerű önkormányzattal, egy világszínvonalú bőrgyárral, ahol vallási egyenlőség, a maradi céhektől független iparszabadság és a magyarországi szipolyozástól merőben eltérő szociális intézményrendszer volt? Csak ennyit a „sukorói Lauderekről”..
– Ez nem lehet igaz, maga hittérítő? Meg áll az ész, egy sört nem lehet már nyugodtan meginni….
– Ja, és Horváth úr, az Újpest Megyeri utcai stadionját tudja-e, ki építtette?
– Hát ha maga kérdezi, biztos egy izraelita vállalkozó…
– Úgy van, Aschner Lipót, az Egyesült Izzó vezérigazgatója… És az építész ki volt..?
– Nyílván egy izraelita, ki más is lehetett…?
– Eltalálta, Hajós Alfréd, aki Guttmann Arnoldként látta meg a pesti napvilágot és aki egyebek iránt szeretett Magyarországának megszerezte első aranyérmet az első újkori olimpián . A magyar delfin, ahogy a görög király nevezte őt az athéni olimpián.
"… több mint ötven szakszervezet és társadalmi szervezet csatlakozott az akció-egységünkhöz, elég nagy tömeget meg tudunk mozgatni, hogy jobb belátásra bírjuk a kormányt.. A sukorói csata emléknapján… szeptember 29-én fognak újra tüntetni a rendvédelmisek..."
– Az eszem megáll, mi van itt Sukorón? Az izraelita kufárok fesztiváloznak vagy mi.. ki tüntet, mit tüntet?
– Nem Sukorón, hanem a fegyveres erők napján tüntetnek a rendvédelmi szakszervezetek, katonák, rendőrök, tűzoltók. Ha nem tudta volna Horváth úr, a horvátok elleni sukorói csatában aratott győzelem emlékére lett ez a nap a magyar hadsereg vagy ahogy mostanában mondani illik, a Fegyveres Erők Napja.
– De hogy jön össze az izraelita kufárok korrupt strómanjainak kiadatása a derék magyar tűzoltókkal…
– Alapjáraton sehogy, csak maga Horváth úr, elég sokat ivott és elvesztette a fonalat. Egyébként meg volt ám rendesen köze a magyar zsidóságnak a 48-as Szabadságharchoz és így Sukoróhoz is. Tudni illik messze számarányát meghaladó módon vett részt a magyar zsidóság, zsidó nemzetőrök és honvédek a forradalomban megvédésében és a szabadságharcban, és hoztak aránytalanul nagy anyagi és véráldozatot, többek között a Sukoró-i csatában is.
– Most viccel? És még én ittam sokat? Maguk szerint biztos Kossuth is izraelita volt… És mi olyan vicces ezen?
– Ne haragudjon, de mulatságos, ahogy maga folyton ezt az „izraelitát” mondja. Fél feltárni féktelen és nehezen indokolható gyűlöletét a zsidók irányában. Azt hiszi, hogy kevésbé lepleződik le a, ma már elavult és indokolatlan „izraelitával”, mintha csak egyszerűen „zsidót” mondana, mint ahogy tette is ezt, amikor jöttem. Itt a Bakegérben nem kell megjátszania magát és szalonképeskednie. Én nem vagyok sértődékeny és szívesen segítek feltárni a maga sötét oldalát.
– Míí, mit akarnak maguk tőlem, tőlem már nincs mit ellopni…
– Ha magától akárki is ellopott valamit, akkor jelentse fel, ne itt a 240 forintos söre mögül rágalmazzon. Ha nem jelenti fel, akkor meg vagy bűnpártoló vagy nyilvánvalóan nem igaz, amit állít és nekem kéne tulajdonképpen magát feljelentem, o.k? Ami pedig a kérdését illeti Kossuth apánkkal kapcsolatosan, természetesen Kossuth Lajos nem volt zsidó, de ő és párttársai folyamatosan támogatták a zsidó emancipációt és 1840-ben kimondták, hogy a zsidók szabadon, - a bányavárosokat leszámítva - az ország egész területén bárhol letelepedhetnek, vállalkozhatnak, gyárakat alapíthatnak, kereskedhetnek, ugyan úgy, mint a magyarok, szlovákok, németek vagy éppenséggel a horvátok… csak a példa kedvéért.
– Én magyar vagyok, mit jön a horvátokkal ilyen gúnyosan… És mi van a zsidó Haynau-val, a „bresciai hiénával” és a Szabadságharc megtorlójával.
– Horváth úr, higgye el, maga szerintem is magyar, mint ahogy el szeretném magával hitetni, hogy én is magyar vagyok. Maga egy horvát származású én meg egy zsidó származású magyar vagyok és hasonló magyar német és magyar román is akad itt lent a kocsmában pár, fogadjunk. És nézze, Horváth úr, ez a városi legenda, hogy Haynau ki fia-borja meg, meg hogy zsidó-e...? És ha véletlenül akár zsidó is lett volna valakije, egy biztos, azt jegyezte le, hogy "..a zsidók, érzelmeik és gonosz cselekvésük által olyannyira előmozdították a magyar forradalmat, hogy az az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna ilyen jelentőséget." Éppen ezért a magyar zsidóságot a fegyverletétel után egy iszonyú hadisarc megfizetésére kötelezték.
Horváth úr rezignáltan legyintett és a pult felé hátrált üres korsójával, majd valami nehezen érthető méltatlankodás kíséretében távozott. A nyerőgép felől üdvrivalgás és aprópénz csörgése hallatszott, a wurlitzer túlharsogta a TV-t, a csocsó körül is lassan benépesedett a talpalattnyi hely.
Beidult a Bakegér esti üzeme. Ideje, hogy a terézvárosi magyar zsidó tűzoltó is hazatérjen.
Surányi András
– Ez nem igaz, ezek a mocskok, há mosmegmá mi nem kéne még…persze…Sukoró?
Én vagyok hozzá a legközelebb; nyilvánvalóan nekem beszél, a TV-híradót interpretálva és sörmentes jobbjának öklét rázva. Lehet vagy hatvan a kopott tréning-felső viselője, régi babérok emlékeztetőjeként egy rojtosodó szélű Újpesti-Dózsa embléma lilállik mellén.
„A volt miniszterelnök … Ronald Lauder amerikai zsidó üzletember…korrupció.. a sukorói kaszinó…a mentelmi bizottság…kihallgatás...”- olvassa egyhangúan a TV-bemondó.
– Legalább rendbe hozták volna azt a sztyeppi tócsát, most majd tovább mocsarasodik és járhatnak Székesfehérvárra dolgozni a környékbeliek vagy maradnak munkanélküliek.. – replikázok kelletlenül.
– De ezek nem rendbehozni akarnak, meg munkát, hanem még több zsidót idehozni és minket kiszipolyozni! Kaszinózannak Tel Avivban! – és majd rám löttyenti a sörét felindultában
– Csendesebben Horváth úr, nem otthon van! – szól be a kocsmáros rutinosan, minden indulattól mentesen.
– … Horváth úr, tudta azt – mutatok mellén az Újpest emblémára – hogy kétszáz éve még nem is létezett Újpest. Ugyanolyan ingoványos Duna-ártér és mocsaras Rákosmező volt arrafelé, mint az agárdi tó környéke. Aztán egy Lőwy Izsák nevű zsidó megvette maguktól, pontosabban a Károlyi grófoktól irreálisan magas áron az egész maláriatelepet és épített 4-5 év alatt egy teljesen új, modern várost újszerű önkormányzattal, egy világszínvonalú bőrgyárral, ahol vallási egyenlőség, a maradi céhektől független iparszabadság és a magyarországi szipolyozástól merőben eltérő szociális intézményrendszer volt? Csak ennyit a „sukorói Lauderekről”..
– Ez nem lehet igaz, maga hittérítő? Meg áll az ész, egy sört nem lehet már nyugodtan meginni….
– Ja, és Horváth úr, az Újpest Megyeri utcai stadionját tudja-e, ki építtette?
– Hát ha maga kérdezi, biztos egy izraelita vállalkozó…
– Úgy van, Aschner Lipót, az Egyesült Izzó vezérigazgatója… És az építész ki volt..?
– Nyílván egy izraelita, ki más is lehetett…?
– Eltalálta, Hajós Alfréd, aki Guttmann Arnoldként látta meg a pesti napvilágot és aki egyebek iránt szeretett Magyarországának megszerezte első aranyérmet az első újkori olimpián . A magyar delfin, ahogy a görög király nevezte őt az athéni olimpián.
"… több mint ötven szakszervezet és társadalmi szervezet csatlakozott az akció-egységünkhöz, elég nagy tömeget meg tudunk mozgatni, hogy jobb belátásra bírjuk a kormányt.. A sukorói csata emléknapján… szeptember 29-én fognak újra tüntetni a rendvédelmisek..."
– Az eszem megáll, mi van itt Sukorón? Az izraelita kufárok fesztiváloznak vagy mi.. ki tüntet, mit tüntet?
– Nem Sukorón, hanem a fegyveres erők napján tüntetnek a rendvédelmi szakszervezetek, katonák, rendőrök, tűzoltók. Ha nem tudta volna Horváth úr, a horvátok elleni sukorói csatában aratott győzelem emlékére lett ez a nap a magyar hadsereg vagy ahogy mostanában mondani illik, a Fegyveres Erők Napja.
– De hogy jön össze az izraelita kufárok korrupt strómanjainak kiadatása a derék magyar tűzoltókkal…
– Alapjáraton sehogy, csak maga Horváth úr, elég sokat ivott és elvesztette a fonalat. Egyébként meg volt ám rendesen köze a magyar zsidóságnak a 48-as Szabadságharchoz és így Sukoróhoz is. Tudni illik messze számarányát meghaladó módon vett részt a magyar zsidóság, zsidó nemzetőrök és honvédek a forradalomban megvédésében és a szabadságharcban, és hoztak aránytalanul nagy anyagi és véráldozatot, többek között a Sukoró-i csatában is.
– Most viccel? És még én ittam sokat? Maguk szerint biztos Kossuth is izraelita volt… És mi olyan vicces ezen?
– Ne haragudjon, de mulatságos, ahogy maga folyton ezt az „izraelitát” mondja. Fél feltárni féktelen és nehezen indokolható gyűlöletét a zsidók irányában. Azt hiszi, hogy kevésbé lepleződik le a, ma már elavult és indokolatlan „izraelitával”, mintha csak egyszerűen „zsidót” mondana, mint ahogy tette is ezt, amikor jöttem. Itt a Bakegérben nem kell megjátszania magát és szalonképeskednie. Én nem vagyok sértődékeny és szívesen segítek feltárni a maga sötét oldalát.
– Míí, mit akarnak maguk tőlem, tőlem már nincs mit ellopni…
– Ha magától akárki is ellopott valamit, akkor jelentse fel, ne itt a 240 forintos söre mögül rágalmazzon. Ha nem jelenti fel, akkor meg vagy bűnpártoló vagy nyilvánvalóan nem igaz, amit állít és nekem kéne tulajdonképpen magát feljelentem, o.k? Ami pedig a kérdését illeti Kossuth apánkkal kapcsolatosan, természetesen Kossuth Lajos nem volt zsidó, de ő és párttársai folyamatosan támogatták a zsidó emancipációt és 1840-ben kimondták, hogy a zsidók szabadon, - a bányavárosokat leszámítva - az ország egész területén bárhol letelepedhetnek, vállalkozhatnak, gyárakat alapíthatnak, kereskedhetnek, ugyan úgy, mint a magyarok, szlovákok, németek vagy éppenséggel a horvátok… csak a példa kedvéért.
– Én magyar vagyok, mit jön a horvátokkal ilyen gúnyosan… És mi van a zsidó Haynau-val, a „bresciai hiénával” és a Szabadságharc megtorlójával.
– Horváth úr, higgye el, maga szerintem is magyar, mint ahogy el szeretném magával hitetni, hogy én is magyar vagyok. Maga egy horvát származású én meg egy zsidó származású magyar vagyok és hasonló magyar német és magyar román is akad itt lent a kocsmában pár, fogadjunk. És nézze, Horváth úr, ez a városi legenda, hogy Haynau ki fia-borja meg, meg hogy zsidó-e...? És ha véletlenül akár zsidó is lett volna valakije, egy biztos, azt jegyezte le, hogy "..a zsidók, érzelmeik és gonosz cselekvésük által olyannyira előmozdították a magyar forradalmat, hogy az az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna ilyen jelentőséget." Éppen ezért a magyar zsidóságot a fegyverletétel után egy iszonyú hadisarc megfizetésére kötelezték.
Horváth úr rezignáltan legyintett és a pult felé hátrált üres korsójával, majd valami nehezen érthető méltatlankodás kíséretében távozott. A nyerőgép felől üdvrivalgás és aprópénz csörgése hallatszott, a wurlitzer túlharsogta a TV-t, a csocsó körül is lassan benépesedett a talpalattnyi hely.
Beidult a Bakegér esti üzeme. Ideje, hogy a terézvárosi magyar zsidó tűzoltó is hazatérjen.
Surányi András
Megjegyzések