Itamár Jáoz-Keszt és a csodaszarvas


Itamár Jáoz-Keszt magyar származású költő és műfordító, neki is köszönhető, hogy az Izraelben élő magyar és izraeli nagyközönség megismerhette a magyar költészetet és irodalmat. Kilenc verseskötetet publikált, egy prózatrilógiát, s több válogatáskötetet jelentetett meg magyar költők héberre átültetett verseivel. Az izraeli Talpir, Kugel és Leah Goldberg irodalmi díjak birtokosa. Megkapta az irodalmi Állami elnöki díjat, míg 2001-ben Pro Cultura Hungarica díjat.

– Mikor és miért vándoroltál ki Izraelbe?
– Tízévesen, 1944-ben deportáltak Bergen-Belsenbe, majd 1951-ben vándoroltam ki Izraelbe. A zsidó kultúrát szerettem volna magamévá tenni és Izraelben akartam élni. Az álmom az volt, hogy héber költő legyek. Cionista nem voltam, bár 10 évesen elkezdtem héberül tanulni. Vonzott Izraelhez a tudat, hogy zsidó vagyok és az is akartam maradni. Úgy éreztem, Izrael a zsidóság központja, és nekem is ide kell tartoznom.
– Hogy jutottál ki és hova kerültél?
– A Galila nevű hajóval érkeztem és egy kibucban helyeztek el. Azután gimnáziumba jártam Netanyán, majd katona voltam, végül az egyetemet is elvégeztem. Később egy középiskolában tanítottam héber irodalmat és bibliát. Megalakítottam az ÉKED könyvkiadót, amely főként versek kiadásával foglalkozik, kiadtunk vagy kétezer könyvet. Ezek közül legalább negyvenet magam írtam.
– Izraelben sokan képviselik a magyar irodalmat?
– A héber irodalomban nagyon kevés magyar származású író vagy költő van. Fontos azonban megemlíteni és kiemelni Avigdor HaMeiri nevét, aki nagy költőnek számított.
– Szerinted Izraelben mennyien ismerik a magyar irodalmat és költészetet?
– A magyar irodalom bizonyos fokig nagyhatalomnak számít. Hogy miért? Izraelben, volt negyedmillió magyar bevándorló, most öt millióan élnek Izraelben, így az arány elég magas. Ezek az emberek az igazi érdeklődők, rájuk lehetett számítani. Fontos számukra, hogy megismerjék a magyar irodalmat, hogy a gyermekeik, leszármazottaik is megismerjék mindezt. Sokan Izraelben születtek, de a szüleik még Magyarországon,így ők is kíváncsiak. Megnyíltak a határok, sokan utaznak Magyarországra, nagy az érdeklődés a magyar kultúra iránt. Lefordítottam három kötetben a magyar költészetet, megjelent a Csodaszarvas, az első kötet három kiadásban, ez engem is megdöbbentett, nem számítottam ekkora sikerre. Tény,hogy ezek kétnyelvű kiadások, az emberek megvették a magyar szöveg miatt is, összehasonlították, hogy jönnek ki a rímek héberül, s esetleg hogy engem megfogjanak. Megjelent Petőfi Sándor válogatott versei, saját fordításomban sajnos ennek nem volt olyan sikere, mint az előzőeknek.
– Az izraeli héber írószövetségnek voltál elnöke, mint magyar származású zsidó író, beszélnél a tapasztalataidról?
– Három évig voltam elnök. Belejátszott, hogy kapcsolatban állok a héber írók többségével, ezen kívül sok éve szerkesztek, aktívan dolgozom, sok művem jelent meg, és mint említettem sok könyvet és verset fordítottam magyarról héberre. Érdekes sokrétű munka volt, dolgozott mellettem egy főtitkár, aki sok feladatot levett a vállamról, de három év hosszú idő. Fontos volt egy akcióm, melynek keretén belül az iskolák és könyvtárak őrizték az elhunyt írók emlékét, műveiket összegyűjtötték, kiállításokat, műsorokat rendeztek. Számomra azért is volt ez fontos, mert úgy vettem észre, Izraelben az emberek hamar elfelejtik az írókat.
– Beszélnél a zsidó identitásodról, hitedről?
– Amikor először láttam a héber szövegüket, majdnem elsírtam magam, úgy meghatódtam. Talán ez a magyarázata, miért vonzódtam a héber nyelvhez és kultúrához. Neológ családba születtem, miközben az ortodox váci csodarabbi dinasztiának vagyok a leszármazottja. Ők 1856-ban kijöttek Izraelbe, de tíz év után visszamentek, majd megalakították Vácott a híressé vált Jesivát. Apám és nagyapám neológok voltak. Húsz éve lettem vallásos, bár a feleségem vallásos volt és kóser háztartást vezettünk. Elindult bennem egy folyamat, megkezdődött a visszakapcsolódás az ősapáimhoz, ez lehet az egyetlen magyarázata annak, ami velem történt. Ezen kívül megvolt bennem mindig a vallásos hajlam, de nem érdekelnek a vallásos pártok a teológiával és a filozófiával. Én az emocionális részével szeretek foglalkozni, ez érdekel.

További sok sikert, és jó egészséget kívánunk.



Sharon Asher

Megjegyzések