Hiányzó láncszemek
Az egyik legígéretesebb és legsokoldalúbb hangszeres művésznek ismerték el Korcsolán Orsolya játékát a Time magazinban nagy lelkesedéssel méltatták. A hegedű művésznő nemrég kötött exkluzív szerződést következő lemezére. Többek közt ez alkalomból beszélgettem a művésznővel és férjével Sugár Gergely kürt művésszel.
– Milyen volt a Zeneakadémia elvégzése után a világ legrangosabb zenei intézményében, a New York-i Julliárd Scool-ban tanulni és ott megszerezni a mesterdiplomáját?
– Ez az iskola a világ egyik legrangosabb zenei intézménye – kezdte Orsolya. – Tizenkét évesen kerültem be a Budapesti Zeneakadémiára, mint a Különleges Tehetségek Osztályának fiatal növendéke, olyan művészek egyengették pályámat, mint Kovács Dénes, Rados Ferenc, illetve Kapás Géza. Gyerekkori álmom teljesült, amikor megkaptam a diplomámat a Zeneakadémián. Ezt követően a New york-i Julliárd School-ban folytattam tanulmányaimat a mesterképzőn. A zeneirodalom legnagyobb darabjait tanulhattam Doroty DeLay-től és Itzhak Perlman-tól, fantasztikus hegedűórákat kaptam tőlük. Továbbá Sándor György, Bartók egykori növendéke, a világ talán egyik legnagyobb zongoristája oktatta a kamarazenét. Azt gondolom, ezen élmény nélkül nem lehetnék az, aki ma vagyok. S nem csak az iskola miliője, hanem az egész város lüktetése megérinti az embert, a kulturális események, azok a diákok, akikkel együtt tanulhattam. Közülük többen már világsztárok, mesterdiplomámat Morgan Freeman-től, a Juilliard díszdoktorától vehettem át.
– Hogyan kerültetek kapcsolatba a zsidó zenével, népzenével, valamint beszélnétek az exkluzív szerződésről?
– A Mosaic című lemez, amely először 2009-ben jelent meg, egészen különleges repertoárt mutat be, a klasszikus hegedű irodalom olyan gyöngyszemeit, amelyekben zsidó zenei témák jelennek meg, melyeket átszőnek a jiddish, a liturgikus, sőt néha a klezmer zene motívumai. Ez a repertoár kevésbé ismert, holott szép meglepetéseket tartogat a hallgató számára. Ennek a lemeznek az anyagára figyelt fel a müncheni Solo Musica kiadó, és kötött szerződést a CD kiadására, melyet több lemez, egy egész sorozat követ majd. Több évtizedes kutatás eredménye a koncepció. Előfordul, hogy hallok egy darabról és sokáig keresem a kottáját. Említhetném Joel Engel: Freilach című kompozícióját, melyet tíz évig kerestem és egy izraeli úr, Yoel Epstein segített hozzá a rég kutatott darabhoz, melyet a Zsidó Nyári Fesztiválon mutattam be. E darabokat többnyire a múlt század fordulóján adták ki, de van köztük olyan is, amely a közelmúltig egy poros padláson hevert kéziratban. Kifejezetten ezekre a művekre specializálódok, olyan klasszikus zenei művekre, amelyek zsidó témákat dolgoznak fel. A kutatást küldetésnek tekintem, hogy ezt a kultúrát minél szélesebb körben megismertessem. Ezen kívül dolgozom a következő szóló lemezemen is. Meg kell említenem a Shir Ami Ensemble-t, melyet Jason Calloway amerikai cselló művész alapított. New Yorkban van a székhelyünk, kamarazenei repertoárt rögzítünk lemezre és adunk elő, melyek zsidó témájúak, vagy a Holokausztban elhunyt zeneszerzők kompozícióit mutatják be. Egy koncert erejéig, november 28-án az itthoni közönség is bepillanthatott ebbe a hihetetlenül izgalmas és sokszor megrázó témakörbe, hiszen a Holokauszt Emlékközpontban Jason Calloway csellista és Shoshana Telner kanadai zongoraművésznő közreműködésével, a Bársony Péterrel közösen szerkesztett Hiányzó Láncszemek sorozatunk keretében a Terezin-Auschwitz koncerten elhangozhatott néhány csodás kompozíció.
– Gergely a Kaddist adtad elő kürtön a Terezin-Auschwitz koncerten, miért ezt választottad?
– A budapesti Holokauszt Emlékközpontban nem véletlenül ezt a művet adtam elő – vette át a szót a férj. – A kürt áll talán legközelebb a sófárhoz, vagy mondhatnánk, hogy kései utódja ennek a misztikus hangzású csonthangszernek. És valóban, ez az effektus jól jött ki a terem sajátos akusztikájában.
– Tartod a kapcsolatot volt osztálytársaiddal a Juilliardról?
– Természetesen, Shoshana Telner zongoraművésznő osztálytársam, és szobatársam is volt a kollégiumban, a Lincoln Center Plaza-ban. Jason Calloway-el szintén jó barátok vagyunk és egyre több koncertet adunk közösen a világ különböző pontján. Tavaly mutattam be a Zsidó Nyári Fesztiválon Jonathan Keren izraeli zeneszerző kompozícióját, akivel egymás mellett ültünk a szolfézs órákon. Ezekkel a művészekkel a mai napig nagyon jóban vagyunk és együtt dolgozunk. Spiderman-el, azaz Toby Magure-el is együtt ettünk az iskola menzáján, vele sajnos megszakadt a kapcsolatom… Bársony Péterrel gyermekkorunk óta ismerjük egymást, jó barátságban voltunk a zeneakadémiai évek alatt, de azután messze vetett minket az élet egymástól. Két éve visszaköltöztünk Malájziából Európába, Bécsbe, így újra kapcsolatba kerültünk. Kiderült, Péter a holokausztban elhunyt magyar zeneszerzők után kutat. Ekkor úgy döntöttünk, hogy össze kellene fognunk, az ő ötlete, hogy fantasztikus hely lenne a budapesti Holokauszt Emlékközpont a különleges koncertsorozatra. Harsányi László igazgató úr rögtön felkarolta a világon egyedülálló projektet, amelyet az NKA is támogatott.
– Hogyan kezdtél el zenélni és miért pont a hegedűt választottad?
– Családunkban hagyománya volt a házi muzsikának. Édesanyám zongorázott, nagypapám csellózott és a két világháború között klezmert is játszott nagybőgősként. Én az óvodában találkoztam először a hegedűvel, amely rögtön elvarázsolt. A televízióban láttam, az Állami Hangversenyzenekart, Ferencsik János vezényletével. Fogtam a párnámat és egy hurkapálcát majd próbáltam utánozni a hegedűsöket, elkezdtem zeneiskolába járni, ahol megkaptam első hegedűmet. A szüleim látva a szorgalmamat, később megajándékoztak egy igazi mesterhegedűvel és attól kezdve soha nem akartam letenni a hangszert.
– Gergely te hogy kezdted a zenélést és mikor?
– Anyukám észrevette, hogy vonzódom a fúvós hangszerek iránt, különösen a tuba keltette fel az érdeklődésemet. Úgy gondolta, hogy mint egy rendes gyereknek zeneiskolába kell járni, de nem mert elvinni, ugyanis félt attól, hogy kiválasztok valami nagy fúvós hangszert, és abból óriási botrány lenne otthon. Amikor végre elvitt a felvételire már 10 éves voltam, Édesanyám titkon remélte, hogy zongorázni fogok. A felvételin megkérdezték tőlem, milyen hangszeren szeretnék játszani, és én rávágtam, hogy trombitán. Ekkor anyukám arcáról lefagyott a mosoly. Szerencsére a zongora és a trombita osztály tele volt, felajánlották hát a kürtöt, és én sűrűn bólogattam. Megkaptam a kürtöt, és ezt már nem lehetett visszacsinálni.
– Hogyan alakult a pályád?
– Párhuzamosan jártam a budapesti és a bécsi Zeneakadémiára, de Budapesten fejeztem be a tanulmányaimat. Ezután mentem Grazba posztgraduális képzésre. Fiatalon, 23 évesen bekerültem a Bécsi Szimfonikus Zenekarba, mellette folytattam a tanulást, mert érdekelt a historikus előadásmód. Zenekarba úgy kerül az ember, hogy kiírnak egy nemzetközi próbajátékot, arra jelentkeznek kétszázan, ebből behívnak százat, nyolcvanan el is jönnek és a nap végére sok-sok forduló után kiválasztanak egyet. Jelenleg is tagja vagyok a Bécsi Szimfonikus Zenekarnak. Megpályáztam egy állást a bécsi Konzervatóriumban és ott egy hasonló meghallgatás volt, valamint tanítási módszertan, hogy milyen koncepció alapján képzelem a kürt osztály jövőjét. Boldog voltam, amikor megkaptam az állást, tehetséges kürtosztályt mondhatok magaménak.
– Mennyi időtök marad a sok munka mellett a kisfiatokra, Nátánra?
– A szülői feladat nagy szervezést igényel, de igyekszünk sok időt tölteni Nátánnal, aki már óvodás – mondta Orsolya. – Próbáljuk összeegyeztetni a szabadidőnket, de nem mindig egyszerű a sok koncert és turné mellett.
– Mikor láthatunk titeket legközelebb?
– Következő koncertünk március 13-án lesz a Holokauszt Emlékközpontban, s minden zenekedvelőt szeretettel várunk.
Sharon Asher
– Milyen volt a Zeneakadémia elvégzése után a világ legrangosabb zenei intézményében, a New York-i Julliárd Scool-ban tanulni és ott megszerezni a mesterdiplomáját?
– Ez az iskola a világ egyik legrangosabb zenei intézménye – kezdte Orsolya. – Tizenkét évesen kerültem be a Budapesti Zeneakadémiára, mint a Különleges Tehetségek Osztályának fiatal növendéke, olyan művészek egyengették pályámat, mint Kovács Dénes, Rados Ferenc, illetve Kapás Géza. Gyerekkori álmom teljesült, amikor megkaptam a diplomámat a Zeneakadémián. Ezt követően a New york-i Julliárd School-ban folytattam tanulmányaimat a mesterképzőn. A zeneirodalom legnagyobb darabjait tanulhattam Doroty DeLay-től és Itzhak Perlman-tól, fantasztikus hegedűórákat kaptam tőlük. Továbbá Sándor György, Bartók egykori növendéke, a világ talán egyik legnagyobb zongoristája oktatta a kamarazenét. Azt gondolom, ezen élmény nélkül nem lehetnék az, aki ma vagyok. S nem csak az iskola miliője, hanem az egész város lüktetése megérinti az embert, a kulturális események, azok a diákok, akikkel együtt tanulhattam. Közülük többen már világsztárok, mesterdiplomámat Morgan Freeman-től, a Juilliard díszdoktorától vehettem át.
– Hogyan kerültetek kapcsolatba a zsidó zenével, népzenével, valamint beszélnétek az exkluzív szerződésről?
– A Mosaic című lemez, amely először 2009-ben jelent meg, egészen különleges repertoárt mutat be, a klasszikus hegedű irodalom olyan gyöngyszemeit, amelyekben zsidó zenei témák jelennek meg, melyeket átszőnek a jiddish, a liturgikus, sőt néha a klezmer zene motívumai. Ez a repertoár kevésbé ismert, holott szép meglepetéseket tartogat a hallgató számára. Ennek a lemeznek az anyagára figyelt fel a müncheni Solo Musica kiadó, és kötött szerződést a CD kiadására, melyet több lemez, egy egész sorozat követ majd. Több évtizedes kutatás eredménye a koncepció. Előfordul, hogy hallok egy darabról és sokáig keresem a kottáját. Említhetném Joel Engel: Freilach című kompozícióját, melyet tíz évig kerestem és egy izraeli úr, Yoel Epstein segített hozzá a rég kutatott darabhoz, melyet a Zsidó Nyári Fesztiválon mutattam be. E darabokat többnyire a múlt század fordulóján adták ki, de van köztük olyan is, amely a közelmúltig egy poros padláson hevert kéziratban. Kifejezetten ezekre a művekre specializálódok, olyan klasszikus zenei művekre, amelyek zsidó témákat dolgoznak fel. A kutatást küldetésnek tekintem, hogy ezt a kultúrát minél szélesebb körben megismertessem. Ezen kívül dolgozom a következő szóló lemezemen is. Meg kell említenem a Shir Ami Ensemble-t, melyet Jason Calloway amerikai cselló művész alapított. New Yorkban van a székhelyünk, kamarazenei repertoárt rögzítünk lemezre és adunk elő, melyek zsidó témájúak, vagy a Holokausztban elhunyt zeneszerzők kompozícióit mutatják be. Egy koncert erejéig, november 28-án az itthoni közönség is bepillanthatott ebbe a hihetetlenül izgalmas és sokszor megrázó témakörbe, hiszen a Holokauszt Emlékközpontban Jason Calloway csellista és Shoshana Telner kanadai zongoraművésznő közreműködésével, a Bársony Péterrel közösen szerkesztett Hiányzó Láncszemek sorozatunk keretében a Terezin-Auschwitz koncerten elhangozhatott néhány csodás kompozíció.
– Gergely a Kaddist adtad elő kürtön a Terezin-Auschwitz koncerten, miért ezt választottad?
– A budapesti Holokauszt Emlékközpontban nem véletlenül ezt a művet adtam elő – vette át a szót a férj. – A kürt áll talán legközelebb a sófárhoz, vagy mondhatnánk, hogy kései utódja ennek a misztikus hangzású csonthangszernek. És valóban, ez az effektus jól jött ki a terem sajátos akusztikájában.
– Tartod a kapcsolatot volt osztálytársaiddal a Juilliardról?
– Természetesen, Shoshana Telner zongoraművésznő osztálytársam, és szobatársam is volt a kollégiumban, a Lincoln Center Plaza-ban. Jason Calloway-el szintén jó barátok vagyunk és egyre több koncertet adunk közösen a világ különböző pontján. Tavaly mutattam be a Zsidó Nyári Fesztiválon Jonathan Keren izraeli zeneszerző kompozícióját, akivel egymás mellett ültünk a szolfézs órákon. Ezekkel a művészekkel a mai napig nagyon jóban vagyunk és együtt dolgozunk. Spiderman-el, azaz Toby Magure-el is együtt ettünk az iskola menzáján, vele sajnos megszakadt a kapcsolatom… Bársony Péterrel gyermekkorunk óta ismerjük egymást, jó barátságban voltunk a zeneakadémiai évek alatt, de azután messze vetett minket az élet egymástól. Két éve visszaköltöztünk Malájziából Európába, Bécsbe, így újra kapcsolatba kerültünk. Kiderült, Péter a holokausztban elhunyt magyar zeneszerzők után kutat. Ekkor úgy döntöttünk, hogy össze kellene fognunk, az ő ötlete, hogy fantasztikus hely lenne a budapesti Holokauszt Emlékközpont a különleges koncertsorozatra. Harsányi László igazgató úr rögtön felkarolta a világon egyedülálló projektet, amelyet az NKA is támogatott.
– Hogyan kezdtél el zenélni és miért pont a hegedűt választottad?
– Családunkban hagyománya volt a házi muzsikának. Édesanyám zongorázott, nagypapám csellózott és a két világháború között klezmert is játszott nagybőgősként. Én az óvodában találkoztam először a hegedűvel, amely rögtön elvarázsolt. A televízióban láttam, az Állami Hangversenyzenekart, Ferencsik János vezényletével. Fogtam a párnámat és egy hurkapálcát majd próbáltam utánozni a hegedűsöket, elkezdtem zeneiskolába járni, ahol megkaptam első hegedűmet. A szüleim látva a szorgalmamat, később megajándékoztak egy igazi mesterhegedűvel és attól kezdve soha nem akartam letenni a hangszert.
– Gergely te hogy kezdted a zenélést és mikor?
– Anyukám észrevette, hogy vonzódom a fúvós hangszerek iránt, különösen a tuba keltette fel az érdeklődésemet. Úgy gondolta, hogy mint egy rendes gyereknek zeneiskolába kell járni, de nem mert elvinni, ugyanis félt attól, hogy kiválasztok valami nagy fúvós hangszert, és abból óriási botrány lenne otthon. Amikor végre elvitt a felvételire már 10 éves voltam, Édesanyám titkon remélte, hogy zongorázni fogok. A felvételin megkérdezték tőlem, milyen hangszeren szeretnék játszani, és én rávágtam, hogy trombitán. Ekkor anyukám arcáról lefagyott a mosoly. Szerencsére a zongora és a trombita osztály tele volt, felajánlották hát a kürtöt, és én sűrűn bólogattam. Megkaptam a kürtöt, és ezt már nem lehetett visszacsinálni.
– Hogyan alakult a pályád?
– Párhuzamosan jártam a budapesti és a bécsi Zeneakadémiára, de Budapesten fejeztem be a tanulmányaimat. Ezután mentem Grazba posztgraduális képzésre. Fiatalon, 23 évesen bekerültem a Bécsi Szimfonikus Zenekarba, mellette folytattam a tanulást, mert érdekelt a historikus előadásmód. Zenekarba úgy kerül az ember, hogy kiírnak egy nemzetközi próbajátékot, arra jelentkeznek kétszázan, ebből behívnak százat, nyolcvanan el is jönnek és a nap végére sok-sok forduló után kiválasztanak egyet. Jelenleg is tagja vagyok a Bécsi Szimfonikus Zenekarnak. Megpályáztam egy állást a bécsi Konzervatóriumban és ott egy hasonló meghallgatás volt, valamint tanítási módszertan, hogy milyen koncepció alapján képzelem a kürt osztály jövőjét. Boldog voltam, amikor megkaptam az állást, tehetséges kürtosztályt mondhatok magaménak.
– Mennyi időtök marad a sok munka mellett a kisfiatokra, Nátánra?
– A szülői feladat nagy szervezést igényel, de igyekszünk sok időt tölteni Nátánnal, aki már óvodás – mondta Orsolya. – Próbáljuk összeegyeztetni a szabadidőnket, de nem mindig egyszerű a sok koncert és turné mellett.
– Mikor láthatunk titeket legközelebb?
– Következő koncertünk március 13-án lesz a Holokauszt Emlékközpontban, s minden zenekedvelőt szeretettel várunk.
Sharon Asher
Megjegyzések