Midráson
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 1. szám
Meglepetést kívánunk szerezni minden kedves templomlátogatónknak. Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
A hetiszakaszok mindig az első vagy ritkább esetben a második vers első jellegzetes szaváról kapták nevüket. Hetiszakaszunk, melyet 2003. január 11-én olvasunk, Mózes II. Könyve 10. fejezetének első versétől a 13. fejezet 16. verséig tart, és a בא (Baj) nevet viseli, hiszen így áll a 10. fejezet 1. versében: פרעה אל בא, (baj el Páraj), menj el a Fáraóhoz, mondja I.ten Mózesnek. E részben olvassuk az utolsó három csapást: a sáskákat, a sötétséget és az elsőszülöttek halálát. Itt adja I.ten parancsba, hogy a kivonulás hava legyen az első hónap, valamint itt található a pészachi bárány és a kovásztalan kenyér, macesz törvénye is. E hetiszakaszban olvasható a zsidó nép történetének legnagyobb pillanata, az Exodus, azaz a kivonulás.A háftóra pedig Jeremiás könyve 46. fejezetének 13-28 versei.
Most pedig következzenek a legendák:
Rabbi Berechja magyarázta: Mikor az egyiptomiak meglátták a közeledő sáskahadat, örömujjongásban törtek ki, mondván: már minden élelmünk elpusztult a csapásokban. Most végre összegyűjtjük a sok sáskát, és lesz mivel táplálkoznunk. Mikor a M.ható meghallotta az egyiptomiak ujjongását, „igen erős nyugati szelet fordított, amely elvitte a sáskákat ”. S mit jelent, hogy „nem maradt egy sem ”? A korábban nagy keservesen összegyűjtött rovarok is kiszabadultak, és elvitte őket a szél a többivel együtt.
A sötétség három napon át tartott. Egyiptom egész földjét sötétség borította, de „Izrael minden gyermekének világosság volt az otthonában ”. Nem Gósen földjét említi a Tóra, hanem az otthon szót használja. Miért? Mert akárhova belépett ezen időszak alatt egy zsidó, ott világosság ragyogott, s még a hordók alján lévő víz csillogását is lehetett látni, ám mihelyt eltávozott, újra besötétedett.
Mikor József halálos ágyán feküdt, megeskette testvéreit, hogy mikor majd elhagyják Egyiptomot, magukkal viszik az ő csontjait is . A kivonulás előestéjén Mózes elment Szerách-hoz, Áser lányához, aki akkor még életben volt, s tőle tudakolta meg József koporsójának helyét. Szerách azt mondta: József érckoporsóját Fáraó varázslói a Nílusba süllyesztették két okból. Egyrészt, hogy csontjai áldást hozzanak az életet adó folyóra. Másrészt pedig hallották, mit kért József, s így akarták biztosítani, hogy a zsidók ne hagyhassák el Egyiptomot. Mózes ekkor kiment a folyópartra, s elkiáltotta magát: József, József! Izrael fiai elhagyják a rabszolgaság házát. Ha megmutatod magad, úgy beteljesítjük eskünket, és magunkkal viszünk, ha nem, úgy mentesek vagyunk az eskü alól.
József koporsója ekkor felemelkedett a habokból, s így tudták Izrael fiai megtartani a neki tett esküt.
A héber ארון (órajn) szó jelenti a frigyládát, de jelent koporsót is. A pusztai vándorlás során két ארון vonult Izraellel. Az egyikben a két kőtábla nyugodott, a másikban József. S mikor valaki megkérdezte: miért e két ארון ? A válasz így hangzott: aki az egyikben van, megtartotta mindazt, ami a másikban található .
Négy dolog miatt váltak érdemessé Izrael fiai a kivonulásra.
1., Nem változtatták meg a nevüket.
2., Nem felejtették el a nyelvüket.
3., Nem fedték fel hitük titkait az egyiptomiaknak.
4., Nem felejtették el a ברית-t ( a körülmetélést).
Dr Frölich Robert
I. évfolyam 1. szám
Meglepetést kívánunk szerezni minden kedves templomlátogatónknak. Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
A hetiszakaszok mindig az első vagy ritkább esetben a második vers első jellegzetes szaváról kapták nevüket. Hetiszakaszunk, melyet 2003. január 11-én olvasunk, Mózes II. Könyve 10. fejezetének első versétől a 13. fejezet 16. verséig tart, és a בא (Baj) nevet viseli, hiszen így áll a 10. fejezet 1. versében: פרעה אל בא, (baj el Páraj), menj el a Fáraóhoz, mondja I.ten Mózesnek. E részben olvassuk az utolsó három csapást: a sáskákat, a sötétséget és az elsőszülöttek halálát. Itt adja I.ten parancsba, hogy a kivonulás hava legyen az első hónap, valamint itt található a pészachi bárány és a kovásztalan kenyér, macesz törvénye is. E hetiszakaszban olvasható a zsidó nép történetének legnagyobb pillanata, az Exodus, azaz a kivonulás.A háftóra pedig Jeremiás könyve 46. fejezetének 13-28 versei.
Most pedig következzenek a legendák:
Rabbi Berechja magyarázta: Mikor az egyiptomiak meglátták a közeledő sáskahadat, örömujjongásban törtek ki, mondván: már minden élelmünk elpusztult a csapásokban. Most végre összegyűjtjük a sok sáskát, és lesz mivel táplálkoznunk. Mikor a M.ható meghallotta az egyiptomiak ujjongását, „igen erős nyugati szelet fordított, amely elvitte a sáskákat ”. S mit jelent, hogy „nem maradt egy sem ”? A korábban nagy keservesen összegyűjtött rovarok is kiszabadultak, és elvitte őket a szél a többivel együtt.
A sötétség három napon át tartott. Egyiptom egész földjét sötétség borította, de „Izrael minden gyermekének világosság volt az otthonában ”. Nem Gósen földjét említi a Tóra, hanem az otthon szót használja. Miért? Mert akárhova belépett ezen időszak alatt egy zsidó, ott világosság ragyogott, s még a hordók alján lévő víz csillogását is lehetett látni, ám mihelyt eltávozott, újra besötétedett.
Mikor József halálos ágyán feküdt, megeskette testvéreit, hogy mikor majd elhagyják Egyiptomot, magukkal viszik az ő csontjait is . A kivonulás előestéjén Mózes elment Szerách-hoz, Áser lányához, aki akkor még életben volt, s tőle tudakolta meg József koporsójának helyét. Szerách azt mondta: József érckoporsóját Fáraó varázslói a Nílusba süllyesztették két okból. Egyrészt, hogy csontjai áldást hozzanak az életet adó folyóra. Másrészt pedig hallották, mit kért József, s így akarták biztosítani, hogy a zsidók ne hagyhassák el Egyiptomot. Mózes ekkor kiment a folyópartra, s elkiáltotta magát: József, József! Izrael fiai elhagyják a rabszolgaság házát. Ha megmutatod magad, úgy beteljesítjük eskünket, és magunkkal viszünk, ha nem, úgy mentesek vagyunk az eskü alól.
József koporsója ekkor felemelkedett a habokból, s így tudták Izrael fiai megtartani a neki tett esküt.
A héber ארון (órajn) szó jelenti a frigyládát, de jelent koporsót is. A pusztai vándorlás során két ארון vonult Izraellel. Az egyikben a két kőtábla nyugodott, a másikban József. S mikor valaki megkérdezte: miért e két ארון ? A válasz így hangzott: aki az egyikben van, megtartotta mindazt, ami a másikban található .
Négy dolog miatt váltak érdemessé Izrael fiai a kivonulásra.
1., Nem változtatták meg a nevüket.
2., Nem felejtették el a nyelvüket.
3., Nem fedték fel hitük titkait az egyiptomiaknak.
4., Nem felejtették el a ברית-t ( a körülmetélést).
Dr Frölich Robert
Megjegyzések