Zsidókat védenek-e a muszlimok?
Zsidókat védenek-e a muszlimok?
Oslo-muszlimok
Érdekes kezdeményezés indult muszlim fiatalok körében: meg akarják védeni a zsidókat. Egyelőre nem követik őket sokan.
Oslo-muszlimok
Érdekes kezdeményezés indult muszlim fiatalok körében: meg akarják védeni a zsidókat. Egyelőre nem követik őket sokan.
Az Iszlám Állam, a Boko Haram terrorista tömeggyilkosságai,
valamint az újra fellángolt európai antiszemitizmus elleni tiltakozásul
szolidaritási mozgalmakat alapítottak a közösségi médián szerveződő muszlim
fiatalok (leginkább az #IgoToSynagogue és #WeMustStickTogether hashtagek alatt találhatók meg). A PeaceNotHate csoporthoz eddig 45 ezren adták támogatásukat.
„Ha a dzsihádisták erőszakot akarnak alkalmazni az iszlám
nevében, először rajtunk, muszlimokon kell keresztülmenniük” – jelentette ki
például az egyik csoport. „Ne érjetek a hívőkhöz és házaikhoz” – hirdetik
mások. A szolidaritás része, hogy zsinagógák vagy más zsidó létesítmények előtt
készítenek selfieket magukról, így demonstrálva a zsidóság, sőt Izrael melletti
kiállásukat.
A szolidaritási akció értékét növeli a résztvevők
kockázatvállalása, hiszen ma bátorság kell arccal és névvel vállalni a
fenyegetett zsidó közösségek melletti kiállást, hiszen a radikális iszlamisták
szerint ez már hitehagyásnak minősül, ami a legsúlyosabb bűn.
A jó szándékot és a résztvevők személyes bátorságát nem
kérdőjelezi meg, ugyanakkor tény, hogy sokan a szolidaritási oldalakat
használják fel arra, hogy az európai kultúrára hárítsák a felelősséget az
antiszemitizmusért, holott egyértelmű: az elmúlt évek incidenseiért (zsidók megtámadása,
zsidó temetők meggyalázása, pogromhangulat keltése zsidó negyedekben stb.) a
szélsőséges imámok felelnek.
A szolidaritási kezdeményezés az európai muszlimok elenyésző
kisebbségét érinti. A Coexist Pilgrimage londoni felvonulásán például csak kétszázan
vettek részt, miközben Koppenhágában félezer muszlim látogatott el a
dzsihádista merénylő, Omar El-Hussein temetésére. A legnagyobb probléma, hogy
néhány kevés kivételtől eltekintve (ilyen volt az egyik radikális koppenhágai
mecset elhatárolódása a legutóbbi antiszemita merénylettől) az iszlám gyökerű
vallási és politikai vezetők nem utasítják vissza kellő számban és eréllyel a
drámaian elszaporodó antiszemita akciókat, a zsidókkal szembeni vallási és
politikai gyűlöletkeltést, a fiatalok radikalizálódását.
Bár érthető, hogy a média fontosnak tartja a jó példa
bemutatását, a jelentőségénél lényegesen nagyobbnak láttatja a szolidaritási
akciókat. Példa erre az a „békegyűrű”, amivel az egyik oslói zsinagógát vették
körül muszlim és más fiatalok múlt vasárnap. Azaz vették volna körbe, ha elegen
lettek volna hozzá. Azóta kiderült, hogy a kezdeti, ezer tüntetőről szóló
hírekkel szemben a muszlimok közül valójában húszan jöttek el a demonstrációra,
a többiek nem muszlim norvégok voltak.
Az oslói tüntetők egyébként egyszerre mondtak nemet az
antiszemitizmusra és az iszlamofóbiára, ami a jelen helyzetben teljes
aránytévesztés, hiszen a kétféle fenyegetettségnek nem egyforma a súlya. Ezzel
együtt, örömteli lenne, ha minél többen követnék őket.
Megjegyzések