Izraeli néptánc és népzene
Purim igen fontos örömünnep számunkra. Ilyenkor sokan szerveznek álarcosbált, boldogan mulatozunk, mókázunk. De a jókedv a megfelelő zenével és tánccal az igazi. Éppen ezért most a tradicionális zsidó/izraeli zene, tánc egy részét mutatjuk be Önöknek.
Több mint 100 éve arra törekedtek a zenészek, hogy eredeti stilisztikai elemeket hozzanak létre, amelyek meghatározzák a kialakulóban lévő nemzeti szellemet és a muzsikát.
A néptáncot a korai telepesek hozták magukkal Izraelbe. Majd később a zsidó bevándorlók Európából, Ázsiából, a Közel-Keletről is így tettek a saját zenei hagyományaikkal, így alakult ki az új izraeli népzene.
Kezdetben, az 1920-as években, a zenei úttörők arra törekedtek, hogy létrehozzanak egy új zenei stílust, amely szorosabbra fűzze őket a héber gyökerekkel. Megjelent kisebb mértékben az arab zenei stílus is, és a hagyományos jemeni és keleti zsidó zene is. Míg a táncban mindig jelen volt a földdel való kapcsolat. Az izraeli néptáncot általában mezítláb, laza ruhákban járták. A néptánc hatással volt a különböző etnikai népcsoportokra is.
Jemeni zsidó stílus különös hatással volt izraeli zenére. Ez a zsidó zene a biblia gyökereiből eredt. Az 1900-as évek előtt volt egy jemeni zsidó közösség, amely előszeretettel énekelt jemeni népdalokat, és játszott jemeni nép zenét. Az 1920-as években az európai telepeseknek is megtetszett a jemeni népzene, és átvették ezt a stílust. Sok korai cionista dal hasonlított a jemeni zsidó dalokhoz.
Az 1930-as és 1940-es években Braha Zefira kutatni kezdet és rögzítette a jemeni zenéket, dalokat. Később énekelte is eredeti kompozíciókban, természetesem jemeni stílusban. A zene a világsikerét Izraelben Ofra Haza énekesnőnek köszönheti, aki csodásan adta elő ezeket a dalokat. Ofra Haza hagyományos jemeni családban nőtt fel, Tel-Aviv külvárosában. A jemeni népzenét és a popzenét ötvözte sikerrel. A karrierje egyfajta zenei kulturális nagykövetté emelte, mind Izraelben, mind nemzetközi szinten. Híres dalai közé tartozott a hagyományos jemeni dal a „Im Nin Alu”.
A középkori misztikus jemeni költő Salom Shabazi költészete foglalkozik a vallási, és világi témákkal is, amelyeket a jemeni zenékben és szövegekben előszeretettel fel is használtak.
A Hava nagila közismert héber dal. A dalt Abraham Zevi Idelsohn folklórista, gyűjtő írta 1918-ban egy régi haszid dallamra. Az eredeti dallam szerzője ismeretlen. Azt valószínűsítik, hogy egy XIX. századi kelet-európai klezmerből származik. Feltételezik azt is, hogy a dal az angol csapatok 1917-es jeruzsálemi bevonulásának örömére született. A dalból 1918-ban három ismert kántor előadásában gramofonfelvétel született. A hava nagila nagyon népszerű és különösen ünnepeken játsszák, a dal címének jelentése: Örvendezzünk.
A könnyűzene számtalan ismert előadója dolgozta fel, s ez továbbnövelte ismertségét és népszerűségét - örökzölddé vált. Harry Belafonte 1959-ben a Carnegie Hallban mutatta be. Míg Allan Sherman, ismert előadó Harvey and Sheila címmel paródiát írt belőle.
S végül a szinte mindenki által ismert: hóra (horah). A bibliai időkben a zsidó nép tánccal fejezte ki örömét. Az évszázadok folyamán a vallási, közösségi, családi ünnepek részévé vált a tánc és a zene. A néptáncot a korai telepesek hozták magukkal Izraelbe.
Ma az izraeli néptáncot világszerte sok helyen adják elő. Pl: Európában, Dél-Amerikában, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, sőt Japánban is.
Ezen túlmenően Izraelben minden évben néptánc fesztiválokat rendeznek az ország egész területén. A nagyvárásokban egész nyáron szombat esténként parkokban, a városok nagyobb terein rögtönzött csoportok alakulnak és kicsik, illetve nagyok, izraeli népzenére táncolnak. Az itteni horah, kicsit eltér néhány kelet-európai hórától. Nagy szerepet játszott az izraeli néptánc kialakulásában ez a táncfajta. Szimbólummá vált a XIX. században Izraelben. A mezőgazdasági cionista mozgalom idejében a népdaloknak és a táncnak az is volt a feladata, hogy hitet adjon a népnek. A horah főként a kibucokban, és kis közösségekben volt népszerű.
Mai napig szokás Izraelben, hogy rendezvényeken, bár mitzvah és esküvő alkalmával, az ünnepelteket székkel együtt felemelve a kör közepén Horát táncolnak. A táncnál mindig kört alkotunk és kézen fogva, az előremutató lépésekkel mozgunk jobbra gyorsan és vidáman. Nagy csoportokban lehetővé válik több koncentrikus kör kialakítása.
Népdalokat és a néptáncot elsősorban, a nyilvánosság előtt vagy társadalmi események mutatják be. Bár létrejött egy izraeli stílus és hangzás, az izraeli zenészek hozzájárultak a klasszikus, jazz, pop / rock és egyéb zenei műfajok kialakulásához is. Mivel az 1970-es évek óta virágzik a zenei sokszínűség, az izraeli rock, folk és jazz zenészek széles körben népszerűek lettek.
-Asi-
Több mint 100 éve arra törekedtek a zenészek, hogy eredeti stilisztikai elemeket hozzanak létre, amelyek meghatározzák a kialakulóban lévő nemzeti szellemet és a muzsikát.
A néptáncot a korai telepesek hozták magukkal Izraelbe. Majd később a zsidó bevándorlók Európából, Ázsiából, a Közel-Keletről is így tettek a saját zenei hagyományaikkal, így alakult ki az új izraeli népzene.
Kezdetben, az 1920-as években, a zenei úttörők arra törekedtek, hogy létrehozzanak egy új zenei stílust, amely szorosabbra fűzze őket a héber gyökerekkel. Megjelent kisebb mértékben az arab zenei stílus is, és a hagyományos jemeni és keleti zsidó zene is. Míg a táncban mindig jelen volt a földdel való kapcsolat. Az izraeli néptáncot általában mezítláb, laza ruhákban járták. A néptánc hatással volt a különböző etnikai népcsoportokra is.
Jemeni zsidó stílus különös hatással volt izraeli zenére. Ez a zsidó zene a biblia gyökereiből eredt. Az 1900-as évek előtt volt egy jemeni zsidó közösség, amely előszeretettel énekelt jemeni népdalokat, és játszott jemeni nép zenét. Az 1920-as években az európai telepeseknek is megtetszett a jemeni népzene, és átvették ezt a stílust. Sok korai cionista dal hasonlított a jemeni zsidó dalokhoz.
Az 1930-as és 1940-es években Braha Zefira kutatni kezdet és rögzítette a jemeni zenéket, dalokat. Később énekelte is eredeti kompozíciókban, természetesem jemeni stílusban. A zene a világsikerét Izraelben Ofra Haza énekesnőnek köszönheti, aki csodásan adta elő ezeket a dalokat. Ofra Haza hagyományos jemeni családban nőtt fel, Tel-Aviv külvárosában. A jemeni népzenét és a popzenét ötvözte sikerrel. A karrierje egyfajta zenei kulturális nagykövetté emelte, mind Izraelben, mind nemzetközi szinten. Híres dalai közé tartozott a hagyományos jemeni dal a „Im Nin Alu”.
A középkori misztikus jemeni költő Salom Shabazi költészete foglalkozik a vallási, és világi témákkal is, amelyeket a jemeni zenékben és szövegekben előszeretettel fel is használtak.
A Hava nagila közismert héber dal. A dalt Abraham Zevi Idelsohn folklórista, gyűjtő írta 1918-ban egy régi haszid dallamra. Az eredeti dallam szerzője ismeretlen. Azt valószínűsítik, hogy egy XIX. századi kelet-európai klezmerből származik. Feltételezik azt is, hogy a dal az angol csapatok 1917-es jeruzsálemi bevonulásának örömére született. A dalból 1918-ban három ismert kántor előadásában gramofonfelvétel született. A hava nagila nagyon népszerű és különösen ünnepeken játsszák, a dal címének jelentése: Örvendezzünk.
A könnyűzene számtalan ismert előadója dolgozta fel, s ez továbbnövelte ismertségét és népszerűségét - örökzölddé vált. Harry Belafonte 1959-ben a Carnegie Hallban mutatta be. Míg Allan Sherman, ismert előadó Harvey and Sheila címmel paródiát írt belőle.
S végül a szinte mindenki által ismert: hóra (horah). A bibliai időkben a zsidó nép tánccal fejezte ki örömét. Az évszázadok folyamán a vallási, közösségi, családi ünnepek részévé vált a tánc és a zene. A néptáncot a korai telepesek hozták magukkal Izraelbe.
Ma az izraeli néptáncot világszerte sok helyen adják elő. Pl: Európában, Dél-Amerikában, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, sőt Japánban is.
Ezen túlmenően Izraelben minden évben néptánc fesztiválokat rendeznek az ország egész területén. A nagyvárásokban egész nyáron szombat esténként parkokban, a városok nagyobb terein rögtönzött csoportok alakulnak és kicsik, illetve nagyok, izraeli népzenére táncolnak. Az itteni horah, kicsit eltér néhány kelet-európai hórától. Nagy szerepet játszott az izraeli néptánc kialakulásában ez a táncfajta. Szimbólummá vált a XIX. században Izraelben. A mezőgazdasági cionista mozgalom idejében a népdaloknak és a táncnak az is volt a feladata, hogy hitet adjon a népnek. A horah főként a kibucokban, és kis közösségekben volt népszerű.
Mai napig szokás Izraelben, hogy rendezvényeken, bár mitzvah és esküvő alkalmával, az ünnepelteket székkel együtt felemelve a kör közepén Horát táncolnak. A táncnál mindig kört alkotunk és kézen fogva, az előremutató lépésekkel mozgunk jobbra gyorsan és vidáman. Nagy csoportokban lehetővé válik több koncentrikus kör kialakítása.
Népdalokat és a néptáncot elsősorban, a nyilvánosság előtt vagy társadalmi események mutatják be. Bár létrejött egy izraeli stílus és hangzás, az izraeli zenészek hozzájárultak a klasszikus, jazz, pop / rock és egyéb zenei műfajok kialakulásához is. Mivel az 1970-es évek óta virágzik a zenei sokszínűség, az izraeli rock, folk és jazz zenészek széles körben népszerűek lettek.
-Asi-
Megjegyzések