Betűtípusok és formátumok a zsidó nyomtatásban
A könyvnyomtatás lehetővé tette héber szövegek nyomtatását. a szent könyvek lapjain, az egyik oldalon a héber szent írás a másik oldalán pedig a szövegek kommentárjai voltak olvashatóak. Évszázadokon keresztül a zsidók által kommentált szent szövegek és interpretációk játszottak döntő szerepet. A kommentárok soha nem tekinthetők eredeti kanonikus szövegnek.
A nyomtatás megjelenésével egy időben gyakrabban írtak kommentárokat a szent szövegek mellett. Azért hogy különbséget tegyenek a szent szövegek (Biblia, Misna. és Talmud) és a kommentárok között, különböző betűtípusokat kezdtek el használni. A két leggyakrabban használt betűtípus: a tér betűtípus, amely asszír eredetű, ezt alkalmazták a szent szöveg esetében, amely középen helyezkedik el. A másik a lekerekített betűtípus, amely a spanyol kurzív héber írást alkalmazta, ezeket írták a kommentátorok. A betűtípusok alkalmazása nagyon fontos volt, hogy az olvasó meg tudja különböztetni a központi szöveget a magyarázatoktól.
A történelem során nem volt ritka hogy a zsidók két nyelvet használtak a hébert és a jiddist, ez a belső kétnyelvűség tükröződött a nyomtatott szövegekben is. A lekerekített betűtípust használták a héber és a jiddis szövegek esetében, míg a Tóra – tekercset asszír írással különböztették meg.
Seder ha-Mahzor... ke-Minhag Ashkenazim.
[Meshulam Zalman Frankl], 1758.
Mahzor ke-Minhag K[ahal] K[adosh] Ashkenazim...
ve-im ha-Perush bi-Leshon Ashkenaz.
Meshulam Zalman Frankl, 1735.
Sharon Asher
A nyomtatás megjelenésével egy időben gyakrabban írtak kommentárokat a szent szövegek mellett. Azért hogy különbséget tegyenek a szent szövegek (Biblia, Misna. és Talmud) és a kommentárok között, különböző betűtípusokat kezdtek el használni. A két leggyakrabban használt betűtípus: a tér betűtípus, amely asszír eredetű, ezt alkalmazták a szent szöveg esetében, amely középen helyezkedik el. A másik a lekerekített betűtípus, amely a spanyol kurzív héber írást alkalmazta, ezeket írták a kommentátorok. A betűtípusok alkalmazása nagyon fontos volt, hogy az olvasó meg tudja különböztetni a központi szöveget a magyarázatoktól.
A történelem során nem volt ritka hogy a zsidók két nyelvet használtak a hébert és a jiddist, ez a belső kétnyelvűség tükröződött a nyomtatott szövegekben is. A lekerekített betűtípust használták a héber és a jiddis szövegek esetében, míg a Tóra – tekercset asszír írással különböztették meg.
Seder ha-Mahzor... ke-Minhag Ashkenazim.
[Meshulam Zalman Frankl], 1758.
Mahzor ke-Minhag K[ahal] K[adosh] Ashkenazim...
ve-im ha-Perush bi-Leshon Ashkenaz.
Meshulam Zalman Frankl, 1735.
Sharon Asher
Megjegyzések