MIDRÁSON
MIDRÁSON
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 24. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, קרח (Korách) Mózes IV. könyve 16. fejezetének 1. versétől a 18. fejezet 32. verséig tart. Olvashatunk benne a nagy felkelésről Mózes és Áron ellen I.ten ítéletéről és a leviták újabb feladatairól. A háftóra pedig Sámuel I. könyve 11. fejezetének 14. versétől a 12. fejezet 22. verséig tart.
„…kétszázötvenen, a közösség fejedelmei, a gyülekezetbe hívottak, jónevű férfiak ”. A Szentírás nem említi meg, kik voltak a lázadók. Mégis ad utalásokat, amellyel az adott kor olvasói beazonosíthatták ezeket az embereket. Olyan ez, mint amikor a fürdőházban elfogtak egy tolvajt, aki nemesi családból származott. A lopott holmik gazdája nem adta ki az elkövető nevét, de kihirdette a személyleírását: „a tettes nemesi család sarja, fiatal férfi, fekete hajú, egyenes orrú, stb.” Mire végzett mindenki ráismert a tettesre, annak dacára, hogy a neve kimondásával nem szégyenítette meg, de mégis megbüntette a tettéért.
„Reggel majd megismerteti az Ö.való ”. Miért reggel? Miért nem követelt Mózes azonnali ítéletet a M.hatótól? Mózes így gondolkodott: „talán azért beszélnek így, mert sokat ettek és ittak. Lehet, hogy mire eljő a reggel, kijózanodnak, megbánják, amit tettek.”
„Ezt tegyétek: vegyetek magatokhoz serpenyőket, Korách és egész csapata, tegyetek beléjük tüzet és tegyetek rájuk füstölőszert az Ö.való előtt holnap, és lesz., hogy az a férfiú, akit kiválaszt az Ö.való, az lesz szent! ” Miért mondta ezt Mózes? Így szólt a lázadókhoz: ”más népeknek nagyon sokféle vallási szertartásuk van, igen soka papjuk, és mégis képtelenek egyetlen épületben, mint egységben összegyűlni. Nekünk, noha csak egyetlen I.tenünk, egy Tóránk, egy oltárunk és egy főpapunk van, ti mégis különálltok kétszázötvenen, és a főpapság felé áhítoztok! Rendben, vegyetek magatokhoz serpenyőket! Én most olyan szolgálatot ajánlok fel nektek, ami minden mást felülmúló a szentségben! Ez nem más, mint a tömjén füstölögtetése, mely az egyik legszentebb aktus, de vigyázzatok! Méreg van benne, és ezáltal Nádáb és Ábihu már elégtek! Figyelmeztetlek hát benneteket: akit kiválaszt az Ö.való, az lesz szent!”
„És mondták ”. Így fohászkodtak: „Világ Ura! Ha egy húsból és vérből való király ellen fellázad egy tartománya, és átkozzák a királyt, vagy csak a megbízottját, s a vesztére törnek, a király légiókat küld ellenük. A légiók tömegeket pusztítanak el, nem vizsgálják, ki volt jó és ki vett részt a lázadásban, ki tisztelte a királyt s ki nem, elpusztítanak mindenkit, válogatás nélkül, aki csak eléjük kerül. Te azonban ismered minden teremtményedet. Tudod, mit gondol a szívük, mik az ösztöneik és az indulataik. Veséjükbe látsz, nem titkolhatnak el Előtted semmit sem! Tudod, ki a gonosz és ki a nemes, tudod, ki a lázadó és ki nem az. Vajon, ha egy férfiú vétkezik, az egész közösségre haragszol? ”
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
1950. július 5.-n a Knesszet, az izraeli parlament elfogadta a törvényt, mely minden zsidó számára biztosítja az Izraelben való letelepedést. 1247-ben a pápa megtiltotta a vérvádat (szomorú, hogy e tilalmat nem tartották be). 1345-ben a pápa megtiltotta a kényszerkeresztelést. I.e. 502. Támmuz 5.-n kezdett prófétálni Ezékiel.
MIDRÁSON
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 25. szám
Első hetiszakaszunk két hetiszakasz együtt, חקת és בלק (Chukász és Bólok), Mózes IV. könyve 19. fejezetének 1. versétől a 25. fejezet 9. verséig tart. Olvastunk a vörös tehénről, Mózes vétkéről és Áron haláláról, valamint a rézkígyóról. Bálák hetiszakaszában olvasható Bileám három áldása, a beszélő szamár, és Báál-Peor vétke. A háftóra Micha 5. fejezete 6. versétől a 6. fejezet 8. verséig tart.
Második hetiszakaszunk, פינחס (Pinchász), Mózes IV. könyve 25. fejezetének 10. versétől a 30. fejezet 1. verséig tart. Olvashatunk a népszámlálásról, Clofchod leányairól, Józsua kiválasztatásáról és az ünnepekre való áldozati rendről. A háftóra pedig Jeremiás könyve 1. fejezetének 1. versétől a 2. fejezet 3. verséig tart.
„Ez a Tóra törvénye ”. Erre utal a következő bibliai vers: ”ki adhat tisztát a tisztátalanból? Egy sem! ”. Ábrahám Teráchtól fogant, Chizkija Ácháztól, Mordecháj Simitől, Izrael a bálványimádók közül emelkedett ki, az eljövendő világ ezen a világon alapszik. Ki rendelte így? Ki alakította így? Nemde az Egyetlenegy volt! Tanultuk egy helyen : ha a tiszta folt az ember bőrén babszem nagyságú, az ember tisztátalan, de ha egész teste negyedrészén látható, tiszta. Tanultuk : ha egy asszony gyermeke még az anyaméhben meghal, és a bába megérinti őt, a bába tisztátalan lesz hét teljes napig, de maga az anya tiszta marad, míg a halott magzat el nem távozik. Ha meghal valaki, és a holttest a házban van, a ház maga tiszta, de mikor kiviszik a halottat , tisztátalanná válik. Azok ruhája, akik elkészítik a vörös tehén hamvából a tisztító vizet, tisztátalanná válik, de maga a vörös tehén megtisztítja azokat. Így szólt az Ö.való: „Rendeletet alkottam, törvényt hoztam! Nektek nincs jogotok sem kutatni, sem áthágni azt!”
A vörös tehén az egyetlen a közösségi áldozatok között, amely nőstény állat. Az összes többi, akármely állatfajtáról is legyen szó, minden esetben az állat hímje. Miért van ez így? Rabbi Ájvu így magyarázta: a vörös tehén esetét legjobban egy parabola világíthatja meg. Volt egyszer egy király. A városban volt egy fiú, akinek híre eljutott a királyhoz, aki igencsak kíváncsi lett a fiúra. Magához rendelte hát, hogy lássa, igazak-e a fiúról szóló híradások. Megjött a fiú, és a király meggyőződött róla, hogy a fiú tényleg bölcs és szellemes. Ámde volt egy nagy hibája a fiúnak: nem volt tiszta, és a király igencsak kényes volt a tisztaságra. Nem akarta elveszíteni a fiút, de a piszkot sem tudta elviselni. Így rendelkezett hát. „Jöjjön ide a fiú anyja, és mindig takarítson össze a fia után!”
A Világ Alkotója is ezért rendelkezett vörös tehén felől! Így szólt: „Jöjjön most az anya, és tegye tisztává azt, amit a borja megszentségtelenített!”
„Mivel nem hittetek Bennem ”. Mintha Mózes mondott volna valamit, még a sziklából történt vízfakasztás előtt, ami nem volt kevésbé méltánytalan, mint a sziklára való csapás! Ezt mondta Mózes : „Vajon juhot és marhát vágjanak-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger halait mind gyűjtsék össze számukra, hogy elég legyen nekik?” A hit itt sem volt erős, sőt, Mózes még talán jobban kétségbe vonta I.ten szavát, mint a sziklánál. Miért nem kapott már akkor büntetést? Miért csak most rendelte el I.ten, hogy nem mehet be az Ígéret Földjére? Válaszoljunk e kérdésre szintén egy parabolával.
Volt egy király, nagy és hatalmas, akinek az udvarában élt a legjobb barátja. A király nagyon szerette a barátját, bizalmas viszonyban voltak. A barát nagyon sokszor hangot adott a királyétól eltérő véleményének, s négyszemközt bizony sokszor meg is feddte a királyt, amiért olyan rendeletet hozott, ami szerinte nem volt megfelelő. A király, noha rosszul estek neki barátja szavai, mindig meghallgatta, és soha nem bántotta azért, mert nem úgy gondolkodott, mint ő. A barát egy napon a szokottnál is jobban megfeledkezett magáról, és a királyt mások jelenlétében vonta valamiért kérdőre. A király, vérző szívvel bár, de felségsértésért halálra ítélte és kivégeztette.
Ugyanez történt I.ten és Mózes között. Így szólt a M.ható Mózeshez: „az első alkalommal csak én és te hallottuk mindazt, amit mondtál. A dolog kettőnk között zajlott le. Most azonban az egész gyülekezett látta és hallotta a történteket, én pedig azt parancsoltam: „szenteljetek engem Izrael fiainak szeme előtt ”.
„És Bálák levágott marhát és juhot ”. Az igaz emberek keveset ígérnek, de sokat tesznek, s amit csinálnak, azt sem hozzák a széles nyilvánosság elé. Így tett például Ábrahám is. Azt mondta: ”hozok egy kis kenyeret ”. És mit tett? Sárával süteményt süttetett, állatokat vágott le, és lakomát készített. A gonoszok ezzel szemben mindent megígérnek, de nagyon keveset cselekszenek meg abból, amit mondtak. Bálák például azt mondta: „nagyon nagy jutalmat adok neked ”. És mennyit valósított meg az ígéretéből? Hozott egy ökröt és egy juhot, de azokat is feláldozta!
„És Bileám szólt Bálákhoz: építs nekem e helyen hét oltárt! ”. Miért építtetett Bileám hét oltárt? A hét oltár megfeleltethető a hét igaz embernek, akik Ádámtól Mózesig világra jöttek. Ez a hét igaz ember a következő: Ádám, Ábel, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob és maga Mózes. Azt kérdezte Bileám a Teremtőtől: „ miért fogadtad kedvesebben az ő szolgálatukat, mint bárki másét? Mielőtt elrendelted a ritust, az ő szolgálatuk semmiben sem különbözött más népek szolgálatától. Most megkövetelsz egy különleges ritust egyetlen néptől. Nem lenne jobb Neked, ha hetven nemzet szolgálna Neked?” I.ten így válaszolt. „Jobb egy száraz morzsa és a nyugalom ”.
„Huszonnégyezren haltak meg a csapásban ”. Egyszer volt egy király, aki kisszámú kíséretével sétát tett birodalma egyik városában. Séta közben elérkeztek egy rossz külsejű emberekből álló csoportosuláshoz. Az egyik rosszarcú ember szemtelen megjegyzést tett a királyra, s ezen valamennyien hangosan kacagni kezdtek. A király haragra gerjedt, s mielőtt teljes mértékben utat engedhetett volna a dühének, a kísérete egyik tagja odaugrott a nevetőkhöz, és a leghangosabbat teljes erejéből pofon ütötte. A pofon csattanása elhallgattatta a nevető csőcseléket, és a király haragja is elpárolgott egy szempillantás alatt. Ugyanez történt Izraellel is.
„Mózes I.ten elé vitte az ügyüket ”. Rés Lákis tanította: Vajon Mózes nem ismerte a törvényt? Dehogynem ismerte. A következő történt: Celofchod lányai először a tizedesekhez mentek. Azok, mivel az örökléssel kapcsolatos ítélkezés nem tartozott az illetékességi körükbe, a feletteseikhez irányították őket. Az ötvenek fejei, mivel látták, hogy a tizedesek megtisztelték őket, szintén a feletteseikhez irányították őket, mondván: nekünk is vannak feletteseink. Ugyanígy tettek a századosok, az ezredesek és a fejedelmek is. A lányok, mikor látták az ítélkezés lassúságát és irányultságát, Eleázárhoz, Áron fiához és utódjához, a főpaphoz fordultak. Ő így szólt: az én illetékességem nem ér el az öröklésig, menjetek Mózeshez! Mózes elé járult az összes résztvevő és elmesélték a történteket. Mózes látta, hogy ha ő most elmondja a törvényt, mindenki őt fogja dicsőíteni bölcsességéért. Így szólt tehát: nekem is meg kell kérdeznem, mert ez már nem tartozik az én hatáskörömbe. Így tehát „I.ten elé vitte az ügyüket”.
Fröhlich Róbert
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 24. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, קרח (Korách) Mózes IV. könyve 16. fejezetének 1. versétől a 18. fejezet 32. verséig tart. Olvashatunk benne a nagy felkelésről Mózes és Áron ellen I.ten ítéletéről és a leviták újabb feladatairól. A háftóra pedig Sámuel I. könyve 11. fejezetének 14. versétől a 12. fejezet 22. verséig tart.
„…kétszázötvenen, a közösség fejedelmei, a gyülekezetbe hívottak, jónevű férfiak ”. A Szentírás nem említi meg, kik voltak a lázadók. Mégis ad utalásokat, amellyel az adott kor olvasói beazonosíthatták ezeket az embereket. Olyan ez, mint amikor a fürdőházban elfogtak egy tolvajt, aki nemesi családból származott. A lopott holmik gazdája nem adta ki az elkövető nevét, de kihirdette a személyleírását: „a tettes nemesi család sarja, fiatal férfi, fekete hajú, egyenes orrú, stb.” Mire végzett mindenki ráismert a tettesre, annak dacára, hogy a neve kimondásával nem szégyenítette meg, de mégis megbüntette a tettéért.
„Reggel majd megismerteti az Ö.való ”. Miért reggel? Miért nem követelt Mózes azonnali ítéletet a M.hatótól? Mózes így gondolkodott: „talán azért beszélnek így, mert sokat ettek és ittak. Lehet, hogy mire eljő a reggel, kijózanodnak, megbánják, amit tettek.”
„Ezt tegyétek: vegyetek magatokhoz serpenyőket, Korách és egész csapata, tegyetek beléjük tüzet és tegyetek rájuk füstölőszert az Ö.való előtt holnap, és lesz., hogy az a férfiú, akit kiválaszt az Ö.való, az lesz szent! ” Miért mondta ezt Mózes? Így szólt a lázadókhoz: ”más népeknek nagyon sokféle vallási szertartásuk van, igen soka papjuk, és mégis képtelenek egyetlen épületben, mint egységben összegyűlni. Nekünk, noha csak egyetlen I.tenünk, egy Tóránk, egy oltárunk és egy főpapunk van, ti mégis különálltok kétszázötvenen, és a főpapság felé áhítoztok! Rendben, vegyetek magatokhoz serpenyőket! Én most olyan szolgálatot ajánlok fel nektek, ami minden mást felülmúló a szentségben! Ez nem más, mint a tömjén füstölögtetése, mely az egyik legszentebb aktus, de vigyázzatok! Méreg van benne, és ezáltal Nádáb és Ábihu már elégtek! Figyelmeztetlek hát benneteket: akit kiválaszt az Ö.való, az lesz szent!”
„És mondták ”. Így fohászkodtak: „Világ Ura! Ha egy húsból és vérből való király ellen fellázad egy tartománya, és átkozzák a királyt, vagy csak a megbízottját, s a vesztére törnek, a király légiókat küld ellenük. A légiók tömegeket pusztítanak el, nem vizsgálják, ki volt jó és ki vett részt a lázadásban, ki tisztelte a királyt s ki nem, elpusztítanak mindenkit, válogatás nélkül, aki csak eléjük kerül. Te azonban ismered minden teremtményedet. Tudod, mit gondol a szívük, mik az ösztöneik és az indulataik. Veséjükbe látsz, nem titkolhatnak el Előtted semmit sem! Tudod, ki a gonosz és ki a nemes, tudod, ki a lázadó és ki nem az. Vajon, ha egy férfiú vétkezik, az egész közösségre haragszol? ”
Mi történt ezen a napon a zsidó világban?
1950. július 5.-n a Knesszet, az izraeli parlament elfogadta a törvényt, mely minden zsidó számára biztosítja az Izraelben való letelepedést. 1247-ben a pápa megtiltotta a vérvádat (szomorú, hogy e tilalmat nem tartották be). 1345-ben a pápa megtiltotta a kényszerkeresztelést. I.e. 502. Támmuz 5.-n kezdett prófétálni Ezékiel.
MIDRÁSON
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 25. szám
Első hetiszakaszunk két hetiszakasz együtt, חקת és בלק (Chukász és Bólok), Mózes IV. könyve 19. fejezetének 1. versétől a 25. fejezet 9. verséig tart. Olvastunk a vörös tehénről, Mózes vétkéről és Áron haláláról, valamint a rézkígyóról. Bálák hetiszakaszában olvasható Bileám három áldása, a beszélő szamár, és Báál-Peor vétke. A háftóra Micha 5. fejezete 6. versétől a 6. fejezet 8. verséig tart.
Második hetiszakaszunk, פינחס (Pinchász), Mózes IV. könyve 25. fejezetének 10. versétől a 30. fejezet 1. verséig tart. Olvashatunk a népszámlálásról, Clofchod leányairól, Józsua kiválasztatásáról és az ünnepekre való áldozati rendről. A háftóra pedig Jeremiás könyve 1. fejezetének 1. versétől a 2. fejezet 3. verséig tart.
„Ez a Tóra törvénye ”. Erre utal a következő bibliai vers: ”ki adhat tisztát a tisztátalanból? Egy sem! ”. Ábrahám Teráchtól fogant, Chizkija Ácháztól, Mordecháj Simitől, Izrael a bálványimádók közül emelkedett ki, az eljövendő világ ezen a világon alapszik. Ki rendelte így? Ki alakította így? Nemde az Egyetlenegy volt! Tanultuk egy helyen : ha a tiszta folt az ember bőrén babszem nagyságú, az ember tisztátalan, de ha egész teste negyedrészén látható, tiszta. Tanultuk : ha egy asszony gyermeke még az anyaméhben meghal, és a bába megérinti őt, a bába tisztátalan lesz hét teljes napig, de maga az anya tiszta marad, míg a halott magzat el nem távozik. Ha meghal valaki, és a holttest a házban van, a ház maga tiszta, de mikor kiviszik a halottat , tisztátalanná válik. Azok ruhája, akik elkészítik a vörös tehén hamvából a tisztító vizet, tisztátalanná válik, de maga a vörös tehén megtisztítja azokat. Így szólt az Ö.való: „Rendeletet alkottam, törvényt hoztam! Nektek nincs jogotok sem kutatni, sem áthágni azt!”
A vörös tehén az egyetlen a közösségi áldozatok között, amely nőstény állat. Az összes többi, akármely állatfajtáról is legyen szó, minden esetben az állat hímje. Miért van ez így? Rabbi Ájvu így magyarázta: a vörös tehén esetét legjobban egy parabola világíthatja meg. Volt egyszer egy király. A városban volt egy fiú, akinek híre eljutott a királyhoz, aki igencsak kíváncsi lett a fiúra. Magához rendelte hát, hogy lássa, igazak-e a fiúról szóló híradások. Megjött a fiú, és a király meggyőződött róla, hogy a fiú tényleg bölcs és szellemes. Ámde volt egy nagy hibája a fiúnak: nem volt tiszta, és a király igencsak kényes volt a tisztaságra. Nem akarta elveszíteni a fiút, de a piszkot sem tudta elviselni. Így rendelkezett hát. „Jöjjön ide a fiú anyja, és mindig takarítson össze a fia után!”
A Világ Alkotója is ezért rendelkezett vörös tehén felől! Így szólt: „Jöjjön most az anya, és tegye tisztává azt, amit a borja megszentségtelenített!”
„Mivel nem hittetek Bennem ”. Mintha Mózes mondott volna valamit, még a sziklából történt vízfakasztás előtt, ami nem volt kevésbé méltánytalan, mint a sziklára való csapás! Ezt mondta Mózes : „Vajon juhot és marhát vágjanak-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger halait mind gyűjtsék össze számukra, hogy elég legyen nekik?” A hit itt sem volt erős, sőt, Mózes még talán jobban kétségbe vonta I.ten szavát, mint a sziklánál. Miért nem kapott már akkor büntetést? Miért csak most rendelte el I.ten, hogy nem mehet be az Ígéret Földjére? Válaszoljunk e kérdésre szintén egy parabolával.
Volt egy király, nagy és hatalmas, akinek az udvarában élt a legjobb barátja. A király nagyon szerette a barátját, bizalmas viszonyban voltak. A barát nagyon sokszor hangot adott a királyétól eltérő véleményének, s négyszemközt bizony sokszor meg is feddte a királyt, amiért olyan rendeletet hozott, ami szerinte nem volt megfelelő. A király, noha rosszul estek neki barátja szavai, mindig meghallgatta, és soha nem bántotta azért, mert nem úgy gondolkodott, mint ő. A barát egy napon a szokottnál is jobban megfeledkezett magáról, és a királyt mások jelenlétében vonta valamiért kérdőre. A király, vérző szívvel bár, de felségsértésért halálra ítélte és kivégeztette.
Ugyanez történt I.ten és Mózes között. Így szólt a M.ható Mózeshez: „az első alkalommal csak én és te hallottuk mindazt, amit mondtál. A dolog kettőnk között zajlott le. Most azonban az egész gyülekezett látta és hallotta a történteket, én pedig azt parancsoltam: „szenteljetek engem Izrael fiainak szeme előtt ”.
„És Bálák levágott marhát és juhot ”. Az igaz emberek keveset ígérnek, de sokat tesznek, s amit csinálnak, azt sem hozzák a széles nyilvánosság elé. Így tett például Ábrahám is. Azt mondta: ”hozok egy kis kenyeret ”. És mit tett? Sárával süteményt süttetett, állatokat vágott le, és lakomát készített. A gonoszok ezzel szemben mindent megígérnek, de nagyon keveset cselekszenek meg abból, amit mondtak. Bálák például azt mondta: „nagyon nagy jutalmat adok neked ”. És mennyit valósított meg az ígéretéből? Hozott egy ökröt és egy juhot, de azokat is feláldozta!
„És Bileám szólt Bálákhoz: építs nekem e helyen hét oltárt! ”. Miért építtetett Bileám hét oltárt? A hét oltár megfeleltethető a hét igaz embernek, akik Ádámtól Mózesig világra jöttek. Ez a hét igaz ember a következő: Ádám, Ábel, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob és maga Mózes. Azt kérdezte Bileám a Teremtőtől: „ miért fogadtad kedvesebben az ő szolgálatukat, mint bárki másét? Mielőtt elrendelted a ritust, az ő szolgálatuk semmiben sem különbözött más népek szolgálatától. Most megkövetelsz egy különleges ritust egyetlen néptől. Nem lenne jobb Neked, ha hetven nemzet szolgálna Neked?” I.ten így válaszolt. „Jobb egy száraz morzsa és a nyugalom ”.
„Huszonnégyezren haltak meg a csapásban ”. Egyszer volt egy király, aki kisszámú kíséretével sétát tett birodalma egyik városában. Séta közben elérkeztek egy rossz külsejű emberekből álló csoportosuláshoz. Az egyik rosszarcú ember szemtelen megjegyzést tett a királyra, s ezen valamennyien hangosan kacagni kezdtek. A király haragra gerjedt, s mielőtt teljes mértékben utat engedhetett volna a dühének, a kísérete egyik tagja odaugrott a nevetőkhöz, és a leghangosabbat teljes erejéből pofon ütötte. A pofon csattanása elhallgattatta a nevető csőcseléket, és a király haragja is elpárolgott egy szempillantás alatt. Ugyanez történt Izraellel is.
„Mózes I.ten elé vitte az ügyüket ”. Rés Lákis tanította: Vajon Mózes nem ismerte a törvényt? Dehogynem ismerte. A következő történt: Celofchod lányai először a tizedesekhez mentek. Azok, mivel az örökléssel kapcsolatos ítélkezés nem tartozott az illetékességi körükbe, a feletteseikhez irányították őket. Az ötvenek fejei, mivel látták, hogy a tizedesek megtisztelték őket, szintén a feletteseikhez irányították őket, mondván: nekünk is vannak feletteseink. Ugyanígy tettek a századosok, az ezredesek és a fejedelmek is. A lányok, mikor látták az ítélkezés lassúságát és irányultságát, Eleázárhoz, Áron fiához és utódjához, a főpaphoz fordultak. Ő így szólt: az én illetékességem nem ér el az öröklésig, menjetek Mózeshez! Mózes elé járult az összes résztvevő és elmesélték a történteket. Mózes látta, hogy ha ő most elmondja a törvényt, mindenki őt fogja dicsőíteni bölcsességéért. Így szólt tehát: nekem is meg kell kérdeznem, mert ez már nem tartozik az én hatáskörömbe. Így tehát „I.ten elé vitte az ügyüket”.
Fröhlich Róbert
Megjegyzések