MIDRÁSON A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 3. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk Mózes II. könyve 18. fejezetének 1. versétől a 20. fejezet 26. verséig tart. Leírja Mózes apósának, Jitrónak Mózesnél tett látogatását és a neki adott tanácsot, valamint a Tíz Ige kinyilatkoztatásának előzményeit és magát a kinyilatkoztatást. A háftóra pedig Jesája könyve 6. fejezetének 1 versétől a 7. fejezet 6. verse, valamint a 9. fejezet 5. és 6. verse.
Elhangzott egy kérdés: Mikor Izrael elhagyta Egyiptomot, már alkalmasak voltak mentálisan is arra, hogy akár azonnal átvegyék a Tórát. Miért kellett mégis hosszú időn át várniuk? Rabbi Jicchok így válaszolt: Mondok nektek egy példázatot, hogy jobban megértsétek. Egy királynak volt egy fia, akit nagyon szeretett, és még a széltől is óvta. Egyszer a fiú súlyosan megbetegedett. Hosszasan lábadozott a betegségből, s első tünetmentes napon a tanítója már kezdeni akarta vele a tanulást, hiszen igen sokat mulasztott a tanulmányaiból. Ekkor így szólt a király: a fiam épp csak felgyógyult hosszan tartó betegségéből, s te máris munkára akarod fogni? Hadd pihenje ki a betegség gyötrelmeit, majd egy-két hét múlva kezdd vele a tanulást. Eképpen szólott I.ten is: fiaim még csak most szabadultak ki Egyiptom kínzó rabságából. Hadd erősödjenek kissé, addig én táplálom őket fürjekkel és mannával, s mikor már álmaikban sem élik újra a rabság szenvedéseit, akkor átadom nekik a Tórát .
Szináj hegye (dzseb-el-Musza)
Honnan származott Szináj hegye? I.ten a Mória hegyéről szakította le, mint amikor a háziasszony chálót vesz a tésztából. S miért pont a Móriából? Így szólt I.ten: te voltál a hegy, melyen Izsák megkötöztetett . Te láttad az ősatyák fájdalmát. Te megérdemled, hogy a belőled szakított rész lássa Izrael fiainak örömét, mikor átveszik a Tórát.
Mikor I.ten kinyilatkoztatta a Tíz Igét, hangja a világ egyik végétől a másikig elhallatszott. A világ fejedelmei reszketve álltak a szentélyeikben és imára fakadtak. Majd valamennyien összegyűltek Bileámnál, és megkérdezték: Mi volt ez a félelmetes hang, amelyet valamennyien hallottunk? Talán újabb özönvíz jön a világra?
-Ne féljetek-mondta Bileám. -I.ten megesküdött, hogy nem küld több özönvizet a földre.
-Vízözönt nem. De talán tűzözön pusztít el most bennünket?
-Az sem. I.ten megesküdött, hogy nem pusztít el többé minden élőlényt egy csapásban.
-Akkor mi ez a félelmetes hang?
- I.tennek van egy drága kincse. A világ teremtése előtt évezredekkel már a kincstárában pihent. Most úgy döntött, hogy átadja azt a fiainak, miként írva van: „I.ten erőt ad népének ”.
Mire a fejedelmek egyszerre kiáltották: „I.ten békével áldja meg népét ”.
Ha valaki el kényszerül adni a társának valamit, az eladó szomorkodik, hiszen meg kellett válnia a tulajdonától, a vevő pedig örül a vételnek. Nem így a M.ható. Ő átadta a Tórát Izraelnek, s öröme tellett benne.
Ha egy király rendeletet hoz, kérdéses, hogy be tudja-e tartatni. Ha nem tartják be az általa hozott törvényt birodalmának egy távoli szegletében, azt nem is tudja meg. Mikor meghal, érvényét veszti az összes általa hozott rendelet, és az utódja új törvényeket hoz majd. Nem így Mózes. Tórájában hatszáztizenhárom parancsolatot adott népének, és azt a zsidók bárhol élnek is, hűségesen megtartják, mind a mai napig, sőt, a következő nemzedékek is meg fogják tartani.
Fröhlich Róbert
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk Mózes II. könyve 18. fejezetének 1. versétől a 20. fejezet 26. verséig tart. Leírja Mózes apósának, Jitrónak Mózesnél tett látogatását és a neki adott tanácsot, valamint a Tíz Ige kinyilatkoztatásának előzményeit és magát a kinyilatkoztatást. A háftóra pedig Jesája könyve 6. fejezetének 1 versétől a 7. fejezet 6. verse, valamint a 9. fejezet 5. és 6. verse.
Elhangzott egy kérdés: Mikor Izrael elhagyta Egyiptomot, már alkalmasak voltak mentálisan is arra, hogy akár azonnal átvegyék a Tórát. Miért kellett mégis hosszú időn át várniuk? Rabbi Jicchok így válaszolt: Mondok nektek egy példázatot, hogy jobban megértsétek. Egy királynak volt egy fia, akit nagyon szeretett, és még a széltől is óvta. Egyszer a fiú súlyosan megbetegedett. Hosszasan lábadozott a betegségből, s első tünetmentes napon a tanítója már kezdeni akarta vele a tanulást, hiszen igen sokat mulasztott a tanulmányaiból. Ekkor így szólt a király: a fiam épp csak felgyógyult hosszan tartó betegségéből, s te máris munkára akarod fogni? Hadd pihenje ki a betegség gyötrelmeit, majd egy-két hét múlva kezdd vele a tanulást. Eképpen szólott I.ten is: fiaim még csak most szabadultak ki Egyiptom kínzó rabságából. Hadd erősödjenek kissé, addig én táplálom őket fürjekkel és mannával, s mikor már álmaikban sem élik újra a rabság szenvedéseit, akkor átadom nekik a Tórát .
Szináj hegye (dzseb-el-Musza)
Honnan származott Szináj hegye? I.ten a Mória hegyéről szakította le, mint amikor a háziasszony chálót vesz a tésztából. S miért pont a Móriából? Így szólt I.ten: te voltál a hegy, melyen Izsák megkötöztetett . Te láttad az ősatyák fájdalmát. Te megérdemled, hogy a belőled szakított rész lássa Izrael fiainak örömét, mikor átveszik a Tórát.
Mikor I.ten kinyilatkoztatta a Tíz Igét, hangja a világ egyik végétől a másikig elhallatszott. A világ fejedelmei reszketve álltak a szentélyeikben és imára fakadtak. Majd valamennyien összegyűltek Bileámnál, és megkérdezték: Mi volt ez a félelmetes hang, amelyet valamennyien hallottunk? Talán újabb özönvíz jön a világra?
-Ne féljetek-mondta Bileám. -I.ten megesküdött, hogy nem küld több özönvizet a földre.
-Vízözönt nem. De talán tűzözön pusztít el most bennünket?
-Az sem. I.ten megesküdött, hogy nem pusztít el többé minden élőlényt egy csapásban.
-Akkor mi ez a félelmetes hang?
- I.tennek van egy drága kincse. A világ teremtése előtt évezredekkel már a kincstárában pihent. Most úgy döntött, hogy átadja azt a fiainak, miként írva van: „I.ten erőt ad népének ”.
Mire a fejedelmek egyszerre kiáltották: „I.ten békével áldja meg népét ”.
Ha valaki el kényszerül adni a társának valamit, az eladó szomorkodik, hiszen meg kellett válnia a tulajdonától, a vevő pedig örül a vételnek. Nem így a M.ható. Ő átadta a Tórát Izraelnek, s öröme tellett benne.
Ha egy király rendeletet hoz, kérdéses, hogy be tudja-e tartatni. Ha nem tartják be az általa hozott törvényt birodalmának egy távoli szegletében, azt nem is tudja meg. Mikor meghal, érvényét veszti az összes általa hozott rendelet, és az utódja új törvényeket hoz majd. Nem így Mózes. Tórájában hatszáztizenhárom parancsolatot adott népének, és azt a zsidók bárhol élnek is, hűségesen megtartják, mind a mai napig, sőt, a következő nemzedékek is meg fogják tartani.
Fröhlich Róbert
Megjegyzések